Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-27 / 253. szám
I 1971. október 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Áldott a perc, amikor kopogtatnak az ajtón, s az öreg szüle már ölelheti is szerelmetes magzatát. Ha van gyerek, akinek elsírhatja, hogy fáj a reumás láb, szaggat a derék, álmatlanok az éjszakák. Az öreg szív akkor felmelegszik az érzéstől: lám nem maradtam egyedül, gondolnak rám, talán hiányzóm is nekik. És azok, akikre a jó szomszédokon kívül más nem nyit ajtót? Akik magányosan, elhagyatottan tengetik napjaikat: fagyos téli dermedtséggel szívükben. Mi van azokkal..; ... akik örökös télben élnek? Az öreg ember épp oly rozoga, mint a háza. Együtt öregedtek, együtt rokkantak meg. A valamikori tiszta- szobában — amit felesége míg élt csinosítgatott — füsttel vegyített állott, penészszag terjeng. Az ablakok piszkosak, vaksin hunyorgat- pak, mint a ház gazdája. — Az otthon, az jó lenne — mondja. — Nem tudom mi lesz, egyszer tán megjön az írás, hogy mehetek. A 67 esztendős Fekete József magányosan él majd harminc esztendeje. Földje soha nem volt, napszámba Járt, fát vágott. — Ha én meghalok ki lesz a favágó? Ilyen favágó nem lesz még egy, mint én voltam... Két hónappal ezelőtt agyvérzése volt. Nem baltát, de még a segítő botot is alig tudja tartani. Amíg beteg volt az öregek napközi otthonának vezetőnője látogatta: megetette, mosott rá — emberségből. Az öreg a napközibe járt eltölteni az időt, míg bírt. Ott kapott ingyen ebédet. Ügy valahogy megélt a havi 340 forint szociális segélyből. Ma már nem tud elmenni, de az ebédet házhoz viszik neki. A községi tanácsnál júliusban elkészítették a? iratot, ami tanúsítja, hogy a tiszaszentim- rei Fekete Józsefet beutalták a betegek szociális otthonába. Az öreg minden nap a levelet várja: mikor mehet, de az értesítés késik. Sok a magányos öreg, Jöhetne már az a papír — mondja Fekete Józsi bácsi akikről család híján az államnak kell gondoskodni. V Nem tudunk mi már mást csak sírni. — Nincs senkijük? — Van egy nevelt lányunk, Pesten él. Nem jöhet haza, mink' meg bajnak menjünk hozzá? Jávorszki János csöndben hallgatja, hogyan szól élete párja. Neki nincs kedve a beszédhez: évek óta beteg, a tüdejével van baj. Négyszer volt kórházban és most ismét oda készülődik. A doktor mondta: „Be kell menni, János bácsi. Muszáj!” — Éppen, hogy rendbe tettük ezt a kis hajlékot, de az isten már nem adott egészséget hogy nyugodtan éljünk benne — sírdogál tovább Etuska néni. — Miből élnek? Hogyan élnek? Megrebben a két öreg szeme. A házigazda fölemeli tétován a kezét, aztán csak ennyit mond: — Hát így! Magunkra maradva. A néni: — A temetkezési vállalatnál dolgozott az uram, 316 forintot kapunk a nyugdíjintézettől. A napközibe jártunk, míg bírtunk. Kint volt a múltkor a vállalati főkönyvelő, mondta, hogy nekem is beadták a nyugdíjlapomat, mivel én is itt segédkeztem. De még nem jött semmi. Ügy lehet, mire kapnám a nyugdíjat, tán el is megyünk az urammal... Nagyon kellene a mama kis nyugdíja: jó lenne egy kis jobb étel, egy kis édességre való. Nyolcvanon felül már második gyerekkorát éli az ember. ☆ Kántor Istvánék boldogok. Az ő szívükben mindig tavasz lakozik, öt gyereket neveltek fel tisztességgel és mind az öt, mint a fecskék, rendszeresen hazatérnek a régi fészekbe. A gyerekek, az unokák. Még az Amerikában élő lánya is hazalátogatott már a családjával. Ha meg nem jön, pénzt küld, fényképeket. Vett az öregeknek egy televíziót is. — Mindnek van autója — újságolja Erzsi néni. — Az egyiknek „Wertburg” vagy hogy hívják, a másiknak meg „Enestu”. A szobában, ahol a falakat családi képek özöne díszíti, a televízió tetején „aranykosár”. Az ötvenedik házassági évfordulójukra vették a gyerekek. Van ám más okuk is a boldogságra: Kántor István most kapta meg 50 éves kisipari munkásságáért a KIOSZ érmét és oklevelét. Világéletében cipész volt az öreg, a kaptafa mellett ülve kereste a pénzt a családnak, a gyerekek taníttatásához. Meg is hálálják azok a gondoskodást: most ők vigyáznak a két kedves öregre. „Egyszer se jönnek úgy, hogy ne hozzanak valamit.” „Megvan nekünk mindenünk, amíg én a kezem emelni tudom, dolgozok.” Es mint egy kedves dallam, viszatér: „Mink boldog emberek vagyunk.” Tiszaszentimrén a 3297 lakosból több mint ezer a 60 éven felüli ember. Közülük nagyon sokan élnek egyedül, és csak nagyon kevesen vallják magukat boldog öregeknek. Varga Viktória KISZ küldölt **rtekeslet Szolnokon A KISZ Szolnok járási bizottsága hétfőn tartotta küldöttértekezletét. A járási KISZ bizottság beszámolt kétéves munkájáról, majd megvitatták a KISZ KB kongresszusi levelét és a KISZ szervezeti szabályzat módosítási tervezetét Utolsó napirendi pontként megválasztották ;l megyei KISZ- értekezlet küldötteit és a járási KISZ-bizottság tagjait Kántor István még most is dolgozik, szereti a munkáját. Erzsi néni olvassa neki a híreket az újságból Kacsalábon forgó beruházások Divat lett a nagyvonalúság. Gyárak, vállalatok, intézmények hódolnak le divatnak, s kacsalábon forgó beruházásaikért gáláns mozdulattal fizetik ki a tervezettet jóval meghaladó borsos számlát. Veszélyes divat. Nemcsak azért, mert sokba kerül. Azért is mert tovább terheli az amúgyis túlhalmozott kivitelezői kapacitást, anyagot, szerelvényeket vesz igénybe fölöslegesen, újabb építési idő lekötésével, más beruházások késedelméhez vezet... A beruházási túlköltekezésért az egész népgazdaság, tehát maga az ország fizet. A népgazdasági terv ebben az évben a beruházások 7—8 százalékos növekedésével számol. Az év első felében 20 százalékkal haladta meg a beruházások értéke a múltév hasonló időszakában teljesítettet. Mennyi ment ebből „kacsalábra”? Sok. Tervezéstől avatásig Egy beruházás nem akkor kezdődik, amikor megtörténik az első kapavágás. Sorsa a döntéstől kelteződik, s már formálódik az előtervek kidolgozásakor. A beruházás szorosan illeszkedő szemekből álló lánc, s ha egy-egy szem változik, más lesz maga a lánc is. Már pedig változik. Szükségesen és feleslegesen. Okkal, mert az előtervek kidolgozása közben derült ki, mód lenne a földgáztüzelés megvalósítására. .. Mert még a kivitelezési tervek készítésekor jött rá a beruházó, hogy a technológia más pillér távolságú üzemcsarnokot kíván. .. Ám változnak, módosulnak a tervek azért is, mert X elvtárs kicsinek találta a tanácskozótermet, Y elvtárs a lépcsőházba műmárvány borítást óhajt. A mi megyénkben most éppen tapétáznak. Tanácskozó termekben és régi meg új igazgatói irodákban tapéta a divat. Elkészül egy szép új tanácskozó terem, lót, fut mindenki a legszebb tapétáért. Aztán az ilyen legszebb tapétás irodákba a legszebb bútor kell, még ha csináltatják is drága pénzért. Majd „kigazdálkodj uk” valahogy. Érdemes böngészgetni a beruházási számlák „pótmunkák” megjelölést viselő rovatát. Van ami indokolt, de legalább ugyanannyi a kacsaláb. A méregdrágán vett import gép. amelyet napi két órában használnak majd, mert annyi idő alatt megtermeli a további műveletekhez szükséges alkatrészeket. Tehát elég lett volna egy kisebb kapacitású hazai gép is. De miért ne az import? Amikor az a legkorszerűbb, amikor azt mutogatni lehet. Már nem jó a telefon. tanácsi vállalatok meg „előkelőbb” tsz-ek költséges elektroakusztikai berendezéseket vásárolnak, azokon szólogatnak egyik irodából a másikba. El ne feledjük a főépület előtti szökőkutakat, amelyek köré nem árt néhány teknősbéka, drága sziklakért sem. Kari- kíroznánk? Sajnos nem. Tervezéstől az avatásig ezer és egy dr'og- ban tetten érhető az. amit a szakemberek úgy fogalmaznak. túlköltekezés, a „laikus” állampolgárok pedig így: lelkiismeretlen pazarlás. Ha liba van .. Sűrűn hallani gyári, vállalati berkekben és másutt is, ahol beruházások fölött döntenek, hogyha liba van. akkor majd csak lesz kukorica is hozzá. Azaz a már megkezdett beruházáshoz majd csak lesz póthitel, központi fejlesztési alapokból kisírt segítség, netán állami támogatás. Nem kell a szomszédba menni példákért, így indult meg Szolnokon a járműjavítóban 600 milliós előirányzattal a Diesel-bázis építése. A beruházási piac túlfeszí- tettsége közismert. Az építési —szerelési kapacitás nem fejlődött kellően, a szervezettség színvonala alacsony, a beruházások előkészítése — ami ugyanolyan fontos, mint maga a kivitelezés — se' kívánni valót hagy maga után. Mindezek az árak emelkedéséhez, a munka elaprózódásához. elhúzódásához, a befejezetlen állomány növekedéséhez vezettek. Ezt tetézi az irreális kereslet — jelenleg mintegy 30 milliárd forincra tehető a többletigény a IV. ötéves tervben szereplő előirányzatokkal szemben —, a vállalati fejlesztési alapok nem eléggé' átgondolt lekötése, s a kacsaláb szemlélet ami sűrűn a vállalati önállóságot próbálja felhasználni érvként. nem a kiadás indokoltságát A felelősség számsora A helyi felelősség növekedését igazolja, hogy míg 1966-ban a beruházások 16,6 százaléka valósult csak meg decentralizált. — saját — forrásokból, addig ez az arány 1970-ben már 37,4 volt, s ebben az esztendőben előreláthatóan 42 százalék lesz. A tervek szerint az iparban a központi jogkörű beruházások aránya 1975-ig 29—31 százalékra csökken; az önállóság növekedése újabb milliárdok feletti döntésben is mérhető lesz. Az önállóság pedig nemcsak jog. hanem felelősség! Néhány kormányintézkedés — a vállalati fejlesztési alapok növekedési ütemének mérséklése az új szabályozó rendszerrel, a mezőgazdasági beruházások támogatási körének korlátozása, a hitel- k'relmek hatékonyság alapján történő szigorúbb rangsorolása — nyomatékosan tudtul adta a beruházási láz mérséklésének szükségességét központi beavatkozásokkal is. Is. mert e beavatkozásra elengedhetetlenül sort kell keríteni helyben is. „Nagyon fáj" Nagy A til a előadóestje as Árkádban Egésznapos iskola Az idén több mint kétszáztlz ezer gyermekkel foglalkoznak az általános Iskolai napközikben országszerte. A legtöbb tanintézetben azonban súlyos gondot okoz a helyhiány, a zsúfoltság. Eperjessy Gézáné, a Pedagógiai Társaság illetékes szakoszályá- nak vezetője, az MTI munkatársának tegnap a következőket nyilatkozta: — Néhány esztendeje kísérletképpen többféle gyermekfoglalkoztatási formát vezettünk be, s próbálunk ki a gyakorlatban. Az eddigi tapasztalatok alapián az egésznapos iskola bevált. Lényege, hogy a gyerekek a tanítás megekzdésétől a délutáni órákig egész idejüket a tanintézetekben töltik, s közben a tanulás és a játékos foglalkozás megfelelő arányban váltja egymást. — Az egésznapos iskolán belül — a meglévő hagyományos napközi mellett — újszerű megoldás, az úgynevezett iskolaotthonos osztály, ahol a legkisebbek, az elsősök és a másodikosok tanulnak. Az ilyen intézetekben az osztályterem két részre oszlik, az egyik a tanulőhelyisés. a másik a játékszoba. A másik úl oktatási formát. a klubszerű foglalkozást a nagyobbak, a hetedikesek és nyolcadikosok körében szeretnénk megvalósítani. Ennek lényege, hogy a diákok a déle'őttiüket tanu’ással töltik, délután pedig kötetlen beszélgetéseken. szakköri foglalkozásokon vesznek részt. Az eddigi tapasztalatok biztatóak. Az egésznapos iskolai foglalkozáson részt vevő gverekek tanulmányi át’a- ga pé'dául meghaladja tanuló társaikét. — A terv egyébként az, hogy a jelenlegi Iá.5 százalékkal szemben 1875 végére a gyerekeknek 1 mintegy 25 százaléka egésznsnos iskolai oktatásban vegyen részt. Az egésznapos iskolai fog’al- koztatás bevezetésére megyénkben is folynak előkészületek. — Bár az országos át'ágnál valamivel kedvezőbb a naoközis tanulók aránya,, a jelentkező igényeket azonban az iskolák Szolnok meg vében sem tudták ki- e’égfteni. fiz idei tanévben unván húsz úiabb napközis tanu’ócso- port beindítása seel+1 a tanórán kívüli foglalkoztatást, azonban ez a gondokon csak envhit és nem olriia meg azokat. A nan- közi otthonok „megreformá'ását” tehát megyeszerte nagy érdeklődés kíséri. Nagy Attila előadóestjét nem pusztán versmondó műsornak szánta, hanem személyes és nemzedéki vallomásnak is, mint bevezető szavaiban kifejtette. Nem egyszerűen költeményeket mondott el, hanem versciklust, amit fi komjponált azokból a huszadik századi alkotásokból, amelyek számára legbeszédesebben fejezik ki nemzedéke, a 35—40 évesek alapvető belső élményeit. Mint az összeállítás József Attilát idéző címe — Nagyon főj — jelzi, elsősorban tragikus élményeket adott vissza, a háború és kz egyfolytában háborúval fenyegető hatalmi vetélkedés, a képmutató polgári erkölcs elembertelenítö hatása ellen tiltakozott. A szándék önmagában nemes és igényes, annál kevésbé érthetünk egyet a megvalósítással, kiváltképp azzal az álavantgard módszerrel, hogy Nagy Attila a szerzők megnevezése és a címek bemondása nélkül, „ömlesztve” adja elő a kiválasztott műveket. Az irodalmi művet tolmácsoló művész bármennyire önálló és eredeti egyéniség is, mindenképpen csak közvetít a szerző és a közönség között. Ez egyáltalán nem lealázó feladat, nem csorbítja az előadóművész lehetőségét abban, hogy akár a költő alkotótársának tekintsük. A szerzők nevének elhallgatása éket ver a költő és a közönség közé, ahelyett, hogy a gondolati-érzelmi elmélyülést segítené. Túlságosan arisztokratikus gesztus, különösen így, hogy Nagy Attila meglehetfsen sok. kevéssé ismert alkotást vett föl műsorába. Gondolnia kellene arra, hogy az előadóművészet nem utolsórendű funkciója éppen az irodalom megszerettetése. Nem mindenben érthettünk egyet Nagy Attila előadásmódjával sem, pedig minden adottsága megvan hozzá, hogy legkiválóbb versmondóink közé emelkedjen. Gyönyörű, lágy orgánum, nagyszerű alkat, de a kiválasztott művekkel való azonosulása korántsem tökéletes. Túl sokat bíz hangja természetes szépségére, ol-’kor modoros arcjátékkal, fölösleges tempóváltásokkal terheli előadását, megtöri a művek gondolati ívét. Különösen a klasszikus értékű nagy versek, mint például Ady Elbocsátó szép üzenete, József Attila Ódája és Radnóti Hetedik echlogája esetében nem tudott megbirkózni a vállalt feladattal. Meglehet a helyszín is zavarta Nagy Attilát abban, hogy legjebb tudását adja. Az irodalmi érdeklődés bizony már kinőtte az Árkád presszó méreteit, rendkívül kínos a nézőtér zsúfoltsága. Ugyancsak a tárgyi feltételek rovására írható, hogy a közreműködő fiatal zongora- művésznő, Körmendy Klára játékát sem tudtuk élvezni. A művésznő az első szám eljátszása után elnézést kért a közönségtől, de további játékra alkalmatlannak ítélte a pianinót, A műsor második felében áttéri ugyan a presszó zongorájára, de abban sem volt sok köszönet- \ Sz. J. Együtt öregedtek meg. Ketten vannak mégis egyedül ~s. Jávorszkiék
