Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. október 27. A KGST-palota egy napja A Kalinyin sugárút végén áll, — a folyóparton, szem­ben az Ukrajna Szálló ha­talmas tömbjével — a KGST-palota immár Moszk­va egyik szimbólumává vált óriás üveg-, beton „nyitott könyve”. Az idegközpont Bent az épületben hang­talanul suhannak a gyors­liftek, a hosszú folyosók el­nyelik a léptek zaját. A nap minden szakában, a munka­idő minden órájában pezsgő sürgés-forgást tapasztal a látogató a 29 emelet mind­egyikén. Mégis a legforgal­masabb a tizenhetedik eme­let. Ott van a KGST appa­rátus idegközpontja. Ott kaptak helyet a KGST Tit­kárság vezetőinek irodahe­lyiségei, ott őrzik — tűz­biztos. vízhatlan páncélszek­rényekben — a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak legfontosabb dokumen­tumait. határozatait. Oda kerülnek az egyes osztályo­kon összeállított gazdasági szemlék, a sokoldalú megál­lapodásokat előkészítő ter­vezetek, a korábbi KGST határozatok végrehajtásának ellenőrzéséről szóló jelenté­sek, a következő ülésszako­kat előkészítő dokumentu­mok. amelyeket aztán onnan küldenek tovább a KGST ügyekkel foglalkozó nemzeti szervezeteknek, kormánykép­viseleteknek. Most éppen a KGST Bu­karestben megtartott leg­utóbbi 25. ülésszakán hozott határozatok végrehajtásával kapcsolatos anyagok, terve­zetek. dokumentumok fek­szenek a tanács titkárának, N. Fagyejevnek az íróaszta­lán. A KGST nagyjelentősé­gű komplex programja sok új feladatot ad a KGST tit­kárságának, valamennyi osz­tályának. Erről folyik a legtöbb tárgyalás, konzultá­ció, információcsere a tár­gyaló termekben, erről ké­szül a legtöbb új anyag. A legfelső emeleten A felhőkarcoló legfelső, huszonkilencedik emeletén kapott helyet a KGST Tit­kárság könnyűipari osztálya. Az osztályvezető szobáján csehszlovák név áll: Bogu- mil Novotny. — Az utóbbi időben egész sor anyagot dolgoztunk ki azzal kapcsolatban, hogyan lehetne közös erővel az ed­diginél gyorsabb ütemben fokozni a szocialista orszá­gokban a tömegszükséglete­ket kielégítő cikkek gyártá­sát. miként lehetne gazda­ságosabb, hatékonyabb a könnyűipari üzemek terme­lése. és milyeneknek kelle­ne lenniök az optimáis szük­ségletek szempontjából az országainkban ezután épülő könnyűipari üzemeknek. A textil-, a kötszövő-. a kon­fekció-. a cipőipar, a bútor- gyártás és a nyomdaipar kö­zös irányú. összehangolt fejlesztése sokféle problémá­jának tanulmányozásán dol- doznak az osztály munka­társai. — Sokat foglalkoztat ben­nünket a műanyag világ­szerte tapasztalható előretö­rése. Az előrejelzések szerint a müszálas szövetek gyár­tása például 1985-ig meg­kétszereződik. Körülbelül ugyanilyen arányban növek­szik a műbőrből készült ci­pők termelése is. Ez a kor igénve Vz arányoknak erre a vá > eltolódására már most tei kell készülniök a KGST tagországoknak. Meg kell oldanunk például a szí­nező anyagok és egyéb, a könnyűipar jövője szempont­jából nélkülözhetetlen ve­gyianyagok gyártását, mert ezeket a termékeket most a legtöbb KGST ország nyugati cégektől importálja. Ezért a KGST Könnyűipari Állandó Bizottságában ter­vezetet dolgoztak ki, amely a KGST tagországok műbőr­termelési nemzetközi centru­mának felállítását ajánlja. A kidolgozott javaslat sze­rint ez az új nemzetközi szerv vállalja majd magára a műbőrgyártás fejlesztésé­vel kapcsolatos műszaki-tu­dományos kutatások egyez­tetését. A vasutat még nem lehet nyugdíjazni 5em irigylik a KGST ap­parátusban a szálh'tási osz­tályt, amelynek most H. Wagner lengyel vasútügyi szakértő a vezetője. A vas­úti, a vízi, az autó-, a légi­közlekedés és szállítás szer­teágazó munkájának össze­egyeztetése az együttműkö­dés és a érdekösszehangolás legjobb módjainak megtalá­lása szerteágazó, bonyolult feladat. Wagner szerelmese a szakmájának. Ez az első mondatnál kiderül, mert rög­tön a vasúttal kezdi: — Gyakran hallja az em­ber, hogy a vasúti szállítás mindinkább elveszíti koráb­bi jelentőségét. A távoli perspektíva valóban lényegesen megváltoztatja majd a szállítási eszközök felhasználásának mostani arányait, de a tervekben, elemzésekben, amelyeken most dolgozunk, mégis ab­ból indulunk ki, hogy korai még nyugdíjba küldeni a vasutat. Á külkereskedelmi szállításoknak még mindig több mint 60 százaléka bo­nyolódik vasúton. Ezért ' • fordít a KGST komplex programja olyan jelentős figyelmet a vasúti integráció kérdéseinek. — Foglalkozunk az autó­fuvarozás összehangolt fej­lesztésével. Mindenekelőtt a szabványosítás, a típusok egységesítése, egységes for­galmi szabályzat és műszaki rendszer kidolgozása szük­séges. Több anyaga foglal­kozik a KGST tagországok úthálózatának fejlesztésével. — A légiszállítás, a légi­közlekedés fejlesztésének koordinálása szintén kiemelt feladatunk. A hangsebesség­nél gyorsabb repülőgépek megjelenése egész sor gazda­sági és műszaki kérdés meg­oldását teszi szükségessé a KGST országokbar. — Máris gyümölcsöző a szocialista országok együtt­működése a hajószállítás megszervezésében — mond­ja az osztályvezető. — A KGST , tagországok nemzeti zászlai’ alatt mintegy két­ezer hajó járja a tengereket Ezek többsége jelenleg még közepes raksúlyú, de a kö­vetkező években változik az arány: mind nagyobb testű hajók kerülnek forgalomba. Ám ez a mostani állomány is igen versenyképes a hajó­szállítás világpiacán, hiszen közös hajóállományunk fele nem idősebb tíz évesnél. Október derekán Moszkvá­ban már hamar leszáll az este. korán gyúlnak fények a Kalinyin sugárúti KGST palota ablakaiban. Sokszor a késő estébe nyúlnak a tár­gyalások, megbeszélések. De nemcsak dolgoznak a KGST felhőkarcolójában: a mozi- terembn estéről-estére fil­meket vetítenek, a klubban, a társalgókban soknyelvű baráti beszélgetések vidám hangulata árad. Jurij Szinyakov Archír film »orozat Jászber nyben Jászberényben a Filmtu­dományi Intézet a Déryné Művelődési Központ és a Fegyveres erők klubjának közös szervezésében október 27-én kezdődik az archív filmklub III. sorozata. A kö­zös akció ez év januárjában az — első sorozattal — kez­dődött, négy hónapig tartott, majd egy hónapos szünet után következett a második. Hetenként kétszer vetítettek, műsoron a filmmúzeumban őrzött régi nagysikerű filmek szerepeltek. A vetítések előtt a Filmtudományi Intézet egy-egy munkatársa tartott bevezető előadást. A harmadik sorozatot gon­dos közvéleménykutatás előz­te meg. Az így megismert igények jobb kelégítése ér­dekében két — felnőtt és if­júsági — sorozatot szervez­tek. A felnőtteknek „nagy rendezők, nagy filmek” cím­mel az előző két sorozat bér­letesei által kért filmeket a fiataloknak pedig francia filmsorozatot mutatnak majd be. A harmadik sorozat pre­mierjén az ifjak a Gólem című francia filmet, a felnőt­tek a „Korai Chaplin” film­összeállítást láthatják. Magyar p nct*rek, szakácsok Münchenben Magyar étterem nyílik Münchenben, a november­ben megrendezésre kerülő IGAFA elnevezésű hagyo­mányos, nemzetközi vendég­látóipari és idegenforgalmi kiállítás alkalmából. A münc­heni pályaudvaron levő Bun- des-Bahn Hotelben és a ha­talmas pályaudvar összes ét­termében november közepé­től december végéig magya­ros ételeket kínálnak, ame­lyeket magyaros ruhákban, magyar edényekben magyar pincérek szolgálnak fel. A Pannónia több mestersza­káccsal nagy apparátussal vonul fel a müncheni „ven­dégszereplésre”. Több ton­nányi „kellékkel” magyar edényekkel, kancsókkal, nép­művészeti kerámiákkal és textíliákkal. Kit kellene elfenekelni? „Dráma“ három Jelvonásban Háttér: bazár a vasútállomáson. Délelőtti nyüzsgés. Nénik csoma­gokkal, gyerekekkel, bácsik nénik­kel. Szereplők: A Mama. Nem fiatal, de még csinoska. A gyerek. Négy­ötéves forma, nyakában műanyag géppisztolyt hordó emberke. És végül a nézők, akik sokan vannak, de mind tanácstalanok. I. (FELVONÁS?) — Gyere Zolika, gyere szépen — a mamai hang könyörgő. — Az öledbe megyek. — A gyerek hangja parancsoló. Tartozom egy rendezői utasítással. A függöny már korábban fel. az első dühös gyerekkönny ebben a pilla­natban legördül. A nézők közül többen szörnyül- ködnek: — Nahát, ilyenek ezek a mai gye­rekek. Ilyen a mai fiatalság. — A „mai fiatalság” addig sír, amíg a mama átrendezi a csomagokat. Egyik kezébe kerül két kétkilós ke­nyér. egy ajándékba vett. legalább egykilós üveg hamutányér, s egy do­bozba rejtett gyerekcipő. (Zolikár nak). A másik kezébe a rengeteg- szer negyedkilónyi. s a doboznál is terjedelmesebb Zolika. Többen: ..Nahát”. Egy hang: — El kellett volna fenekelni azt a kölyköt... II. (FELVONÁS?) A képváltozás d íszletm unkások hiánya miatt elmaradt. A kép: mint fentebb, de közelebb a bazárhoz. — Katonát akarok!! — Majd veszek neked holnap mű­anyag katonát... — Most akarok katonát! — De picikém... — Akarom! A rendező utasítása: erősödik a fény, hogy a mama pirulása jól látható legyen, amikor az ölében lévő kisfia hisztérikusan rángatózni kezd. — El kellene bizony fenekelni — hangzik az előbbi hang. — Katonát akarok! A mama megáll. Lepakol a bazár előtt: — Műanyag katona van? — Nincs. Tessék venni műany lg televíziót. Ugyanannyi. — Katonát akarok! — Veszek neked oicurkám tele­víziót. Nincs katona... — Akarok! — a gyerekvisítás megtölti az állomást. Egy szatyorba zárt csirke rémülten vergődni kezd. Többen futni kezdenek, hátha bal­eset történt. Egy nagymamái szoprán: — Miért kínozzák azt a gyere! ■*0 Egy bosszús basszus: — El kellene fenekelni... III. 'ELVONÁS?) Lásd mint fent! A váróteremben két kiszabadult csirke, az anyai öl­ben változatlanul egy gyerek, a né­zők között több arc (nevetéstől) vo­naglik. — Icuri. picuri Zolikám. Kapsz televíziót... — Katonát akarok! — Kapsz csokoládét. Fagyit... — Katonát... Néhány méterrel már odább va­gyunk. A mama birkózik a kisfiá­val és apró csókokat lop a düh­től eltorzult arcocskára: — Én csak katonát akarok! — Kapsz kicsikém. Addig megy édesanya, amíg kap katonát. Egy hang: — El kellett volna inkább fene­kelni ! UTÓ (JÁTÉK?) A kép ugyanaz, de az állomás épülete és a bazár már nem. mert három ötéves tervvel később va­gyunk. Magábaroskadt húszéves le­gényke álmodozva gitározik és köz­ben megpofoz néhány arrajárót. — Az élet pam-pam-pam. semmit sem ér nekem, pam-pam-pam. sem­mit sem ér, piff-paff. puff... Sem­mit sem ér... A múltból felcsendül egy könyör­gő mamai hang: — Kapsz katonát kicsikém. Addig megy édesanya amíg kap katonát Icurka. picurka Zolikám... Egy másik hang a múltból: — El kellett volna fenekelni! Végül egy hang az akkori jelen­ből: — Igen a mamát, azt kellett volna elfenekelni! (A történetet lejegyezte és tizenöt évvel megtoldotta) Bartha Gábor KÉPERNYŐJE Tíz éve halt meg Sarkadi Imre. A szomorú évfordu­lóra a televízió egyik mű­vének megfilmesítésével em­lékezett. Dicséretes módon azt az alkotását vitte kép­ernyőre, A gyávát, amelyben a személyes élmények és a megélt társadalmi változások élményei magas hőfokon és nagy morális súllyal ötvö­ződnek. Az egyik legszebb Sarkadi művet láthattuk képernyőn, a Budapesti Mű­vészeti Hetek televíziós be, mutatójaként. Azt az érett remekművet, amely a vá­laszás, a döntés erkölcsi je­lentőségéről, tartalmatlan polgári életforma nihilizmu­sáról éppúgy szól, mint az önmagunk vállalásában meg­testesülő, látványmentes bátorság igazáról, s közvetve még a nők érzelmi felszaba. dulásának szükségességéről is. „Nem, én csak csillogni tudok”. A regény Évájának szavai ezek, önmagáról. A reprezentatív szobrászfele. ség ítélete céltalan és tar­talmatlan életéről. Annak a harminc éves asszonynak a beismerő vallomása, akinek nincs ereje egy tehetséges, életerős gépészmérnök olda­lán, akiben megtalálta a szerelmet, újrakezdeni az életét egy vidéki állami gaz­daságban. Annak az egykori egyetemista lánynak a kese­rű beismerése, aki tanul­mányait is egy kapóra jött, jóléttel kecsegtető házasság kedvéért szakította félbe. Aki áhítja a tisztaságot, de saját életében a megállított tiszta emberi életet képtelen már megvalósítani. A kí­gyó. a kés, vagy az őrült sebesség, száguldozás öncélú bravúrjai vonzzák, de attól irtózik, hogy egy becsületes férj oldalán a szürkének tű­nő hétköznapok hősiességét . vállalja. Sarkadi kisregényének egyik nagyszerűsége, hogy Éva fentikeben vázolt kis­polgári magatartásának mo. rális leleplezésével egyidő ben nemcsak a tartalmat, lan életforma bírálatát kap­juk, hanem a becsületes, szép, tiszta emberi élet di­cséretét is. Éva ellenpólu saként a regénybeli Szabó István egy sok szempontból a Kútban című novella hő­séhez, a Körhinta című film­ből is ismert Bíró Mátéhoz hasonló pozitív hős. Akinek ELŐTT lelke csücskében sem talál­ható semmi sötétség, s aki külsejében épp olyannyira vonzó, minj jellemében. Mo­dell, amely vonzó formában tükrözi az író vágyait, el képzeléseit az emberi hő^ siességről. Szabó István, aki önerejéből lett gépészmér­nök, s aki a társadalomban végzett munkát nem holmi áldozatként, hanem termé­szetes szolgálatként veszi, és abban örömét leli, valósá­gos példakép. Az a fiatal ember, aki idegeiben, ki­egyensúlyozott természetes­ségében és kielégíthetetlen tudásszomjával szinte meg­testesíti társadalmunk fel. szabadulásával a kulturális forradalom eredményeként megszületett és ma is ható pozitív erőket. A gyáva kimeríthetetlen gazdagságát nyújtja a to. vább gyűrűztethető gondola­toknak. Épp ezért, ha vala­mit hiányolni lehet az egyéb­ként részleteiben színvona­las televíziós változatban, akkor éppen ennek a fen­tebb említett gondolati gaz­dagságnak a hiánya. A gyá­vából készült televíziós film gondolatilag kissé elszegé­nyedett, az átdolgozás he­lyenkénti változtatásai nem mutattak a gondolati elmé­lyítés irányába. Sőt inkább felhígították a regény már- már klasszikusnak tekinthe­tő sűrű atmoszféráját. Na­gyobb hangsúlyt kapott a fe. csegő felszín, mint a hall. gató mély. A szereposztás sem mondható a legszeren­csésebbnek. Az egyébként dekoratív Tordai Teri Éva asszony szerepében elsősor­ban a férje oltárán díszelgő szépség, a megcsömörlött félvilági kokott vonásait tudta érvényre juttatni ala­kításában. Az a dráma, hogy tudniillik milyen gyáván vergődik anyagi jóléte elle­nére az erkölcsi megsemmí. sülés ingoványában. éz a dráma már nem fért bele játékába. Így Huszti Péter Szabó Pistája, a regény po­zitív figurája, nemcsak er­kölcsi nagyságában nőtt Éva fölébe, hanem a színészi já­ték minőségében is. Az ön. maga világába beszűkült, művészi becsvágyaiban meg- hasonlott szobrász szerepé­ben Kállai Ferenc hasonlóan kitűnő volt. A cinikus Ti­bort, Éva terhes „barátiát” Kálmán György formálta meg nagyszerűen. Valamikor Somlai Artúr oktatta így Kállai Ferencet, aki színészi pályájáról, hi­vatásának szépségeiről vall. va a vasárnap estj róla ké. szített riportfilmben idézte a mester intését. Nos. ha egy színész elfelejtkezik er­ről az alapigazságról, és csak játszik, az még hagyján, leg­feljebb iátéka nem lesz iga­zán meggyőző. De ha egy riporter nem tartja be azt a játékszabályt, hogy az ál. tala készített riportban soha nem az övé a főszerep, és hogy neki csak segítkező feladata van a valóság fel­tárásában, akkor az egysze­rűen goromba tévedés. Pe­dig vasárnap este ez történt. A magát ellenszenvesen elő­térbe helyező, alanyát kér déseivel minduntalan „sa­rokba szorító”, olykor az ő előre kitervelt gondolatainak illusztrációjává degradálni szándékozó Tomkai Judit erről feledkezett meg. Ér­dekes mód, a? operatőri munka is. mintha őt támo. gáttá volna szándékában. Több invencióval mutogatta a riporternő arcát, kétoldalt „költőien” díszítő dús haj­zatával, melyet modoros szavai közben modorosán rendezgetett, mint ahogyan az est mégis csak főszerep­lőjének, Kállai Ferencnek egyéniségét kutatta. Pedig enyhén szólva nem Tomkai Juditért, hanem Kállai Fe- rencért ültünk a képernyő elé. Szerencsére Kállai Fe­renc olyan kitűnő színész, és nagyszerű ember, hogy já­tékkal és nem utolsósorban finom tapintattal túlsegítette q műsort kritikus pillana­tain. v; ül Ne játssz fiam, éljél Súgó kellene Az elmúlt hét egyik kel­lemes meglepetése volt a náci üldözés áldozatául esett Papp Károly novelláiból ké_ szült tv-film. Aki kíváncsi, volt rá, a/ igényesen meg­oldott és valóban értékes televíziós produkciót látha­tott. Várdorszínészek keserű sorsáról, nyomorúságáról beszéltek a képek. Vigaszta­lan vidéki sár. Móriczi is- tenhátamögöttiség. Az el­maradottság — sötét, drá­mai színekkel festve. Ez a vándorkomédiások tragédiá­ját festő történet, a két vi­lágháború közötti Magyar- ország kisemmizettjeinek re­ménytelenségé^ . nyomorúsá­gát is kifejezi, minden ro­mantikus túlzása ellenére. Szénási Ernő muzsikusára — ő alakította •, társulat zenei vezetőjének szerepét — sokáig emlékezhetünk Káplár Ferenc hozzáértő operatőri munkájáról pedig a sokatmondó közelképek beszéltek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom