Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-19 / 246. szám
1971. október 19. SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 3 Jászkíséren volt9 Martfűn lesz Megyei szavaló versenyek Vasárnap délelőtt Jászki- séren találkoztak a megyei fogyasztási szövetkezetek, kereskedelmi vállalatok és pénzintézetek legjobb versvolt Csikós Pál, a Tisza Cipőgyár szakszervezeti bizottságának titkába is. aki a három díjazottal együtt további nyolc versmondót hímondól. Sorrendben ez volt a negyedik alkalom. hogy előzetes háziversenyek után megyei rangú szavalóver- senyre került sor Ezúttal a legjobb versmondókből népes mezőny gyűlt egybe: negyvenhetén álltak pódiumra. Ihletett versmondásával a szolnoki Trömböczky Péterné került az első helyre (képünkön középen), aki így bejutott a KPVDSZ november 10-i országos döntőbe is. Második Úti Piroska (balról), a jászárokszállási ÁFÉSZ Irodalmi színpadának tagja lett míg a harmadik helyre Füzesi Irén, a jászkisériek versmondója került A szavalóversenyen jelen vott meg a november 5-én Martfűn rendezendő megyei szavalóversenvre, amelyet az üzem művelődési központjában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére rendeznek. Egyébként a novemberi szavalóversenyre szeretettel várják további versmondók nevezését is. Kikötés csupán annyi, hogy a választott vers lehetőleg kapcsolódjék a forradalom tartalmához; ha lehet tükrözze a munkásemberek életének gondolati-érzelmi vonásait. hirdesse a szocialista építőmunka szépségét. A nevezéseket írásban kell eljuttatni a martfűi Tisza Cipőgyár művelődési központjába. Jászberényi pedagógus csoport Salgótarjánban Tegnap a salgótarjáni városi tanács művelődés- ügyi osztályának meghívására, Jászberényből pedagógus csoport utazott két napos tapasztalatcserére, Salgótarjánba. A csoport tagjai között ott voltak az általános iskolák igazgatói, a zeneiskola igazgatója, a városi tanács művelődésügyi osztályának munkatársai és a pedagógus szakszervezet helyi szervezetének titkára. A két nap alatt a jászberényiek iskolákba, napközi otthonokba, a város művelődési központjába látogatnak el, hogy tanulmányozzák az oktató-nevelőmunkát. Megismerkedjenek majd a tagozatos osztályok szervezésének módszereivel, a I művelődésügyi osztály irá- j nyitó munkájával,, az igazgatói munkaközösség tevékenységével. Részt vesznek gyakorlati foglalkozásokon és megvizsgálják , az iskolaigazgatók önálló munkáltató jogkörének érvényesülését, a jogkör alkalmazásának eddigi tapasztalatait. A magyar vegyésze tért Tudományos díj csak fiataloknak Az idén újonnan alapított tudományos díjat osztott ki a Magyar Tudományos Akadémia. Akiről nevét kapta, s akinek példás munkásságát megörökíteni hivatott a díj: dr. Erdey László kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem általános és analitikai kémiai tanszékének vezető professzora volt, élete hatvanadik évében, tavaly februárban bekövetkezett haláláig. Pályája Szegedről indult, ahol már középiskolás diákként eljegyezte magát a természettudományokkal. A Budapesti Tudományegyetem fizika és kémia szakának elvégzése után vegyészként dolgozott, de a szakmai elhivatottság szerencsésen társult egyéniségében a nevelővel. Két évtizeden át volt professzora a műegyetemnek, s e kutatásokban gazdag, újabb és újabb tudományos eredményeket gyümölcsöző időszakban az analitikai kémiának minden korszerű ágára kiterjedő vizsgálódást honosított meg intézetében. Az emlékére alapított díj — amelynek fedezetét, háromévenként a három ötezer forintos pályadíjat Erdey László özvegye biztosítja — ezeknek a kutatásoknak a folytatását szolgálja. Kiemelkedő analitikai eredmények, azokkal kapcsolatos új módszerek, eljárások, készülékek alapján nyerhetik el a pályázók, akik nem lehetnek negyven évnél idősebbek. A rcnyéss műszert szerkeszt hz idei első alkalommal ketten kaptak önállóan díjat Ladányi László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Is Halmos Zoltán, a Budapesti Műszaki Egyetem tanársegéde —, ketten pedig a közösen végzett munkáért megosztva: Gál Sándor adjunktus és Nemeshegyi Gábor tanársegéd a műegyetemen, közülük az egymáshoz közelebb eső kutatásokkal foglalkozó három műegyetemi díjazottat mutatjuk be. Halmos Zoltán 1964-ben végezte el a műegyetemet. Már diákévei alatt bejárt a tanszékre, részt vett a tudományos diákkör tevékenységében. Diplomamunkája is abból a témakörből készült, amellyel változatlanul foglalkozik, s amelyből a pályamű is kikerült. A témakör: a szerves anyagok viselkedése magas hőmérsékleten. Halmos Zoltán olyan készülékeket szerkesztett, amelyekkel nagy hőmérsékleten vizsgálhatta a szerves anyagok sűrűségének változását, viszkozitását, elektromos vezetőképességét. A hőmérséklettől függő változásaikat egyenletekbe foglalta. Kutatása, amely a fenolgyártástól indult el, végül ugyanoda tért vissza, nemcsak elméleti megállapításokat eredményezve, hanem az ipari gyakorlatot is gazdagítva. Sokat tudó készülék Gál Sándor és Nemeshe- gyi Gábor a tanszék egy másik csoportjában dolgozik, ahol a szervetlen anyagok viselkedését vizsgálják magas hőmérsékleten. A vizsgált anyagok természetéből következően, míg Halmos készülékeinél bőségesen elég, ha hatszáz fokig használhatóak. Gál és Nemeshegyi esetében a követelmény 1500 fok. Az ő pályamunkájuk tehát egy olyan készülék, amely széles hőmérséklet határok között — mínusz száz— százötven foktól plusz kétezerkétszáz fokig — is képes nagy pontossággal szabályozni a hőmérsékletet az előre meghatározott program szerint. Innen a készülék elnevezése is: lineáris hőmérséklet-programozó. Ma már gyártja a műszeripar Programik néven. Készülékük két szabadalmat is tartalmaz és nemcsak a tanszéki kutatásoknál használható, hanem az ipar sok területén, ahol nagy hőmérsékleten végbemenő folyamatok játszódnak le. s ahol a műveletek közben a hőmérséklet változásának a technológia szerint, pontosan kell következni. így egyebek között — hogy az újabb rádiók révén közismert fogalomra hivatkozzunk — a ferritgyártás- nál. Az egyetem elvégzése óta Gál Sándor mögött másfél évtizedes. Nemeshegyi Gábor mögött nyolcévi gyakorlat. oktató és kutatómunka áll. Pillanat a tudomány történetében, de nagy kitartást. szenvedélyes érdeklődést kíván attól, aki a kutatói pályát választja. Erre serkent Erdey professzor élete, példája és az ennek emlékét elevenen tartó pá- lyadij. Németh Ferenc A lineáris hőmérsékletprogramozó Vasárnap a m egyesKékhelyen Milyen egy nagyváros vasárnap? Hétköznap reggelenként teleszívja magát emberekkel, akik szerte a megyéből dolgozni, vásárolni, ügyes-bajos dolgukat intézni jönnek. A vasárnap, az ünnep mindig csendesebb. A csendes belvárost jártuk Állomás. Nagymama jön. Két nehéz szatyor húzza a vállát Meglepődik, amikor kérdezzük, hogy honnan- hová tart, aztán csupa mosolygás lesz az arca: — Berényj vagyok. Jászberényi. Négy nagyfiam van. Egy itt Szolnokon. Ügy élek, hogy minden vasárnap máSok izgalom is jut ezért a pihenéshez. Az MTE pálya mellett még ezen a hideg vasárnap délelőttön is felforrósodott a levegő. Jövendő motorosok adtak számot tudásukról a „rutinpályán”. Akik sikeresen vet. ték az „akadályt” azok már csak kíváncsiságból szemlélődtek, hogyan küzdenek a többiek a kanyarokkal, az indexeléssel, a kuplunggal, a gázzal. íme egy boldog ember: Bozsik Margit egy hónapja szerzett gépkocsivezetői igazolványt. Tizennyolcéves, tá- piószelei kislány. Autót veÄ hideg, biztosan a hideg az oka — mondta fázó- san a nagy fejkendős Juliska néni. Tíz forint helyett kilencért kínálta a tej. felt, s még kóstolásra is biztatott, mondván, hogy az ő tehenük a legjobb Rákóczi- falván. — Az a baj, — mondta, — hogy ezen a héten nem volt fizetés se. Mi azt itt a piacon mindig tudjuk... Sajnáltuk a fázó eladókat, s a jó tejfelt is, amiből, ha egy kis műanyag poharat is kínált volna a néni, bizony veszünk. Ám alig néhány méterrel odább a ládákkal rakott személygépkocsik csendesítették bennünk a sajnálatot Igaz kerékpárral, de Juliska néninek is biztosan megéri a piac. Vetlek egy Iskolát Zagyvaparti lakótelep. Tízemeletes épületek között parányi, földreguggoló házak. Darukhoz szoktunk, az építők gépeinek zajához. Most vasárnapi csend fogadott, csak a hajdani Sipos téri iskola bontásán dolgozott néhány gumicsizmás, sárral birkózó ember. Láncot alezen a hideg vasárnapon, nem azzal a szándékkal, hogy mindent elmondjunk. Nem beszélgettünk azokkal, akik vasárnap is dolgoztak, s az egymás mellé gyűlő kis riportok is csak mozaikként adnak kóstolót az életünkből. a sok-sok nagymama, mama, nagyapa, apa e gyorsan növő város legkedvesebb vendégei. A 4-es úton egymást érik a kocsik. Idegen és nem idegen rendszámúak. Számoljuk: minden ötödik megáll. Egy korty kávé, egy pohár cola. Néhány perc pizetni gépkocsivezető édesapjától tanult. — Mire kell a jogosítvány? — Imádok vezetni. — Izgult? — Igen, de aki ezen a pályán nem boldogul, azt nem szabad országúira engedni. Megtudtuk: a vizsgázók negyven százaléka bizony nem boldogult, az addig vizsgázott hatvan jelölt kő. zül. öli majd újra próbálják egy másik napon. A jó és a rosszkedv forrása is volt a város ezen a napon. kotva dobálták egymásnak a meszes téglát — Megvett a brigádunk egy iskolát — mondta Tari János, a Tamási brigád egyik tagja. Építőmunkások. — Közösen? — Együtt. Harmincötezerért. Harmadik hete kínlódunk vele minden szabad időnkben. A vállalat sajnos nem adZetort, pedig mind, mind építünk Tiszatenyőn ebből a téglából, ki ezt, ki azt. — Jó üzlet? Megéri? — Olcsóbb valamivel. — Annyival, amennyit dolgozunk. Belestünk egy kapun Vitatkozgattunk, hogy vajon mennyire gazdaságos az nekünk, ha a pihenésre biztosított szabad szombatok így telhetnek el. Aztán belestünk egy kapun. Az udvarról frissen mosott ruha integetett. A Jókai utcai háziasszony nem mondott nevet. — Nagy mosás? — Hétközben dolgozom. Mikor csináljam? — A férje? — Nézi a televíziót. Két nagylányom van. Azok is azt nézik Legalább ők pihenjenek. — Holnap? — Megyek és dolgozom... Az elkedvetlenítő történetre, nem sokkal odébb egy új bérház, motorokkal zsúfolt lépcsőház bejáratánál, történet felelt. — Motort mosott? A vasutas férfi letette a még csepegő gumicsövet: — Nem, A lépcsőházat mostam — Házmester? — A feleségem itt takarító. Itt, ahoi ennyit építenek rengeteg sarat hordanak. Neki segítek. Hadd pihenjen egyszer. —■ És délután? — Szolgálatba megyek. _ Fázós számadás Egy kávét meginni beültünk a presszóba. Mit láttunk? Kicsit egymás ellen és egymás mellé kerestük a képeket, a történeteket, hiszen kóstolónak szántuk az írást. És ebbe már nem fért bele a vasárnap délutáni MTE szurkolók haragja, a presszóban születő szerelmek szép igaza, az otthon könyvet olvasó gazdagodása. A többel maradtunk hát adósok, de néhány gonddal lettünk gazdagabbak. A házbontók is szívesebben söröztek volna a tiszatenyői kocsmában, a nagymosást végző háziasszony is szívesebben nézett volna televíziót, Juliska néni is talált volna otthon munkát magának, a Bíró János is szívesebben pihent volna lépcsőmosás helyett ezen a délelőttön, ám a vasárnap mindig a következő hétköznap is egy kicsit. Filléres haszon a téglán, kényszerű muszáj a mosógép mellett Jó lenne hinni, hogy néhány év múlva, egy hasonló vállalkozáskor már csak a pihenő, a jókedvű vizsgákra vállalkozó, a hétköznapokhoz erőt gyűjtő városi vasárnapról írhatunk. B. G. — K. K. A szakszervezetek megyei tanácsának székházában tegnap szocialista brigádvezetők találkozóját rendezte meg a KPVDSZ megyei bizottsága. A tanácskozás résztvevői megválasztották az országos szakmai értekezlet tizenhét Szolnok megyei küldöttét is. — Képünkön a brigádvezetők egy csoportja. • — Fotó; Temesköz! Korán reggel Motorosok vizsgája Tíz perc a piacon Vizsga a betonon síkhoz megyek, mert négy városban él a négy fiam. Egyetemre jár Szegeden a kicsi... A csomagokban hazai ízek, a szombat éjszaka sült sütemény. Az arcon az előre- fénylg öröm: Sipos néni a fiát látni jött. Vasárnap ők, henő, s a vendéglátó a város. És ahogyan ide jönnek a vendégek, már kora reggel innen is elindulnak a kirándulók. Gépkocsival, vonattal, busszal, mert a hétköznap sok „muszáj utazása” után most pihenés, ki- kapcsolódás az út
