Szolnok Megyei Néplap, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-15 / 243. szám
1971. október 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Arcok a csoportból Hogy háromszáz ember közül ki kerül lencsevégre, reflektorfénybe, vagy az újságíró kérdéseinek kereszttüzébe, nem véletlen műve. A barnamintás kabátot viselő fiatalember, akinek nyomába szegődtem, furcsa „karkötőjével” keltette fel a figyelmet. — Autóversenyző vagyok. Ebbe a kis csatba, — mutatott a csuklójára — a nevemet és a lakcímemet vésték. Ha verseny közben baleset ér, ezek a személyi adatok rögtön felfedik kilétemet, — magyarázta készségesen kí- vá n csiskod ásómra. Saarima Toivo, betűztem le a szokatlan karcsatba írottakat. — A bátrak sportja, a száguldás. Hogy jutott eszébe, hogy ilyen veszélyes hobbyt válasszon? — Imádom a gépeket, s nemcsak hobbym az autó, hanem egy kicsit szakmám ts. Négy éve versehyzem, egyébként pedig egy autóüzletben dolgozom. — Huszonnégy éves vagyok, először járok külföldön. Azt sem tudom merre kapkodjam a fejem. Szép városukat, vagy a jobbnál job márkájú kocsikat bámuljam. Nagyon meglepett, hogy országukban ilyen sok embernek van autója. És nemcsak szovjet, hanem rengeteg nyugati gyártmányú magánkocsi száguldozik útjaikon. — Milyen emléket visz magával Szolnokról? — Sok-sok népművészeti dolgot vinnék, de sajnos csak egy szolnoki albumra futja a zsebpénzem. — Sikerült-e már pár magyar szót megtanulni, amióta itt van? — Megkíséreltem... nagyon nehéz. De tudok valakit az „éjszakai lányok” kis énekes csoportjából, akinek ez sokkal könnyebben ment mint nekem, — mondta és már szaladt is, hogy megkeresse az énekest „Valamit súgok magánaku Egy szempillantás múlva ott áll mellettem a szőke, törékeny, kékszemű lány. — Igen, a műsorunkban szerepel egy dal, amit magyarul énekelünk, — mondta és tökéletes magyarsággal, csengő hangon már rá is zendített: „Valamit súgok magának...” Mikor befejezte nagy lélegzetet vett és a kezét nyújtotta — Kersti Karius vagyok, — mutatkozott be a bájos húszéves lány. Meg sem várta, hogy kérdezzek, rajongó lelkesedéssel máris hadarta: — öt éve énekelek és a Sziprusz táncegyüttessel többször jártam már külföldön. Voltunk Finnországban, Csehszlovákiában és az NDK-ban. Magyarországon most vagyok először. Magyarokkal már előbb is találkoztam. A Tisza Táncegyüttes vendégszerepeit városunkban. Akkor és most is megcsodáltam szép kompozíciójukat, utolérhetetlen temperamentumukat. Talán ezért is voltam olyan boldog, mikor magyar dalt az Önök nyelvén szólaltathattam meg. Három bírság „margójára" Tényleges margói is vannak a szóbanforgó, három bírsággal kapcsolatos iratoknak, fellebbezéseknek. Idézek egy-két megállapítást az SZMT október 13-i elnökségi ülésén elhangzottakból, amelyek e margókra kívánkoznak. Az első: „Ilyen komolytalan, felelőtlen módon, ennyire azonos szóhasználatú kollektivitással benyújtott fellebbezést még nem terjesztettek az elnökség elé.” A másik megállapítás: Az igazgató fellebbezése olyan, „mintha ő lenne a ma született bárány.” Többen javasolták, hogy a gyár két „első” emberének — az igazgatónak és a főmérnöknek — előzőleg kiszabott bírság összegét növelje meg az SZMT elnöksége. Tényként az is a margóra írható, hogy fel is emelte öt-ötszáz forinttal mindkettőjük bírságösszegét az elnökség. (A munkavédelmi előadónak első fokon megállapított bírságot helybenhagyta.) Mindhárom fellebbező sorozatosan megszegte a munkavédelmi előírásokat, vagy szemet hunyt azok megszegése fölött a Betömés Vasbetonipari Művek szolnoki gyárában. Hogy példát is említsünk: egy Csonkulásos balesetet nem jelentettek azonnal, sőt később sem szabályszerűen. Lehetővé tették, hogy mértéktelenül túlórázzanak fiatalkorúak is. Egyikük a 16-ik (!) munkaórban szenvedett balesetet. öles cikkben lehetne felsorolni a mulasztások egész tömegét. „Érzésük szerint” — mint írják — ezek nem az ő számlájukat terhelik. A főmérnök legalább any- nyit beismer: „Tudom, hogy a munkavédelmi helyzetünkben előfordulnak hiányosságok...” Az igazgató viszont nem átallja befejezésül arra kérni az elnökséget, hogy a bírságolásra hozott első fokú határozatot — idézem — „felülvizsgálni és hatályon kívül helyezni szíveskedjék”. Még, hogy hatályon kívül helyezni! Ez az, amitől — mint mondani szokták — kinyílik az embernek a bicska a zsebében. Korántsem azért, hogy balesetet idézzen elő. hanem a nagyon is „hatályos” mulasztások efféle „önértékelése” miatt. Magyar István Sohasem hallottam magyarul ezt a kedves szöveget, mégis könnyen megjegyeztem. De jöjjön el hallgasson meg bennünket, sohasem énekeltünk még ilyen szépen. Nincs időnk elköszönni. Sürgetik, siessen ebédelni, mert nagyon sok mindent nem láttak még és meg akarnak nézni a városban. — És ön, hogyan került be a küldött-csoportba? — fordultam az ebédutáni cigarettáját élvező középkorú férfihez, aki akarva, akaratlan mellénk került az ez egyszerre szűknek bizonyuló szállodai előcsarnokba és végighallgatta beszélgetésünket — Régóta szerettem volna személyesen megismerni a Palotási Állami Gazdaságot, amellyel három éve kapcsolatot tart kutatóintézetünk. — Jól értettem? — kérdeztem a tolmácsot Kutatóintézetet mondott? Sxép itt minden — Igen, Antsz Edurovics Rooszaü, a Taliinni Agrár- tudományi Egyetem Kutató- intézetének vezetője vagyok. — Két héttel ezelőtt a Palotási Állami Gazdaság kis küldött csoportja járt nálunk. Ma délután az ő látogatásukat fogjuk viszonozni. Hat agrárszakember, köztük én is, a gazdaságba utazunk. Azért ne higgye, hogy csak a szakmai érdeklődés miatt lettem a barátság vonat utasa. Nem. Annyi szépet hallottam már erről a szédületes tempóban fejlődő országról, a budapesti éjszakáról, a cigányzenéről, a magyar emberekről, hogy a kíváncsiság végül elhozott engem is. Tallinnban vhn egy kávéház, amit Szolnokról neveztek eL Gyakran járok oda, magyaros jellege, hangulata nagyon tetszik nekem. ^ — Tudja, hogy Szolnokon van egy körzet, melyet tal- linninak neveznek? — Hogyne. Körbe sétáltuk a modern városnegyedet és az volt az érzésem, mintha otthon a mi Újvárosunk falai között járnék. K. K. Üzemkészség- ügyi ankét Csütörtökön a textilipari dolgozók szakszervezetének székházában tartották meg a szakszervezet évenként megismétlődő üzemegészségügyi tudományos ankétjainak sorában a 12. tanácskozást. Dr. Bonta Jánosnak, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőjének elnöki megnyitója után előadások hangzottak el a tanácskozás fő témájáról, a textilipari zajártalom csökkentéséről. A vita középpontjában a zajártalmat követő halláskárosodások, a hallásgondozás és a zajcsökkentés műszaki lehetőségei állottak. A kérdés jelentőségét eléggé megvilágítja, hogy hazánkban hozzávetőleg 150 000-re tehető azoknak a textilipari dolgozóknak a száma, akiket a zajártalom következtében különböző károsodások, elsősorban a halláskárosodás veszélye fenyeget. Az előadók többek között rámutattak, hogy az új, nagy sebességű és nagy termelékenységű gépek beállítása nyomán számolni kell a zajterhelés további fokozódásával. A műszaki zajelhárításnak elsősorban a konstrukció tekintetében van jelentős tartaléka: új elveken működő, a hagvománvos megoldásoktól eltérő gépek, kel a tapasztalat szerint csökkenteni lehet a zajterhelést. Eredményes módszer a régebbi gépek megfelelő szerkezeti átalakítása, főleg rezgéscsillapitó anyagok, műanyag fogaskerekek stb. alkalmazása, továbbá az egyéni védőeszközök tovább, fejlesztése. Eszperantó az iskolában Az 1968—69-es tanévben már tanították az eszperantó nyelvet Szolnokon a Délibáb úti iskolában. A nyelvtanár eltávozása miatt azonban átmenetileg meg kellett szüntetni a tanfolyamot. Pedig a munka eredményes volt. Nemcsak azért, mert a harmadikos—negyedikes gyerekek megismerkedtek egy idegen nyelv alapjaival. Az eszperantó tanulásakor megismerték egy, a miénktől eltérő, nyelv rendszerét, és a felső tagozatban az orosz nyelv tanulásakor már sok minden magától értetődött számukra. Az idei tanévben a gyerekek részéről felmerülő igények és a korábbi kedvező oktatási tapasztalatok nyomán ismét megkezdődött az eszperantó nyelv tanítása a Délibáb úti iskolában. Huszonnégy harmadikos — negyedikes tanuló, heti két órában, tanfolyamon tanulja. A jelenlegi oktatási formát azonban nem tekintik véglegesnek. Kellő megalapozás után a következő tanévben az orosz mellett második, választható nyelvként kívánják oktatni az eszperantót. A Kisújszállás központjában épülő nyolclakásos épület az év végére elkészül. A föld szinti rész, ahol az OTP és a pénzügyőrség kap helyet, a jövő év elején kerül átadásra FELELŐSSÉG Tegnap tartották küldöttválasztó értekezletüket a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ fiataljai. Holnap is lakások kellenek, iskolák, kórházak, gyárak. Több mint ma. Holnapután is értő ember kell a gépek mellé. Az építőiparnak kulcsszerepe van szocialista társadalmunk teljes felépítésében. A középhad, még 10—15 év, és kétszeresen bácsi lesz, nagyapa. Kik jönnek utánunk, milyen az ígéret? Ez az izgalmas kérdés vitt el az építő fiatalok tanácskozására. Nem „felfedezni” mentem, sokkal inkább meghallgatni önmaguk összegzését és a következő évekre ható gondolataikat kutatni. Sikerekről és szürke kö- zönyröl hallottam. Mikor, hogy ver a szív, mennyi a megértés, az akarat. Fiatal szívek vállalata ez. A négyezer építőmunkás csaknem fele harminc éven aluli. A műszakiak egyhar. mad része KISZ-korú mérnök. technikus, — jórészt „saját nevelés”. A 7-es főépítésvezetőség minden mérnöke kiszes, felelős beosztásban dolgoznak, építésvezetők. A vállalat nagy anyagi áldozatokat vállalt és vállal a fiata] szakemberek képzéséért, Évente 500 ezer forintot fizetnek ki különféle ösztöndíjakra. Érdemes-e? Igen. A vállalati törzsgárda jó része fiatalokból áll. Nyolcvanhat ifjúsági szocialista brigád — vagy jelölt — dolgozik a különböző építkezéseken. Egymás után szólaltak fel a küldöttek, elmondták, hogy a jövő a tanműhelyekben van. Tizennégy szakmát tanulhatnak a fiatalok a jól felszerelt műhelyekben. Csak tanuljanak, váljanak jó szakemberré! Kemény mondatokat is ejtettek a küldöttek. Néhá. nyan azt panaszolták, hogy nem kapnak a fiatalok olyan helyet és szerepet a vállalat „közéletében”, amilyen megilletné őket. Egynémely szemrehányás igazát vitatni lehet, — de nem baj. Az a lényeg, hogy a részkérdésekben is helyét keresi ez az ifjúság. A nagy egészben már tudja a feladatát: művelt szakmunkásként, technikusként, mérnökként dolgozni és többet adni, mint eddig. A városi KISZ bizottság titkára egy kibontakozóban lévő, nagyszerűnek ígérkező mozgalomról beszélt ,,Az ifjúság Szolnokért, Szolnok az ifjúságért.” Csatlakozásra szólította fel az építő fiatalokat. Látszott, hogy a küldötteknek tetszik a gondolat, pedig nagy gondot vesznek a vállukra, — ha vállalják, A város négy év múlva lesz 90o éves. Addigra új vasútállomás kell, szálloda, művelődési központ, — egy egész városmag. A fiatal építők majd ezt adják. Hiszem, hogy adják, jó biztosíték erre eddigi munkájuk. És mit várnak majd viszonzásként? Ök is sok mindent. Könnyebb életlehetőségeket, — a szó jó értelmében — civilizáltabb, kul- túráltabb városi életformát. Lakást, óvodát, születő gyermekeinknek... Gondtalanabb életet. Kimondták a fölismerést: számottevő alakítói lehetnek igényeik teljesedésének. így igaz, ezzel teljes a jól megértett összefüggés. Mi ennek a lényege? Becsülettel, szakértelemmel dolgozni a holnapért, a sajátjukért. Ezekre a gondolatokra épült a kommunista, városépítő fiatalok elfogadott munkaprogramjának minden, nagyon is számottevő részkérdése. — ti — „Adóssággal" zárult a húsprogram első féléve Állatorvosi sxakiilés Balaton fúr eden A tenyésztők és az állatorvosok összehangolt együttműködésére lesz szükség ahhoz. hogy maradéktalanul teljesüljön a IV ötéves terv állattenyésztési programja — állapították meg a csütörtökön Balatonfüreden megtartott országos tonyésztési- és állategészségügyi szakülésen. A Magyar Agrártudományi Egyesület állatorvosi tár. saságának szarvasmarha és juhegészségügyi szakosztálya, a Veszprém megyei társszervekkel közösen, mintegy 400 szakértőt hívott meg a tanácskozásra. A IV. ötéves terv ..húsprogramjának” teljesítése a szarvasmarha tenyésztésben. már a negyedik ötéves terv első fél észtén, dejében „adóssággal” kezdődött — mondották a továbbiakban. — Az ötéves program szerint 120 000-rel kell növelni a szarvasmarhaállományt ezzel szemben az idei esztendő első felében 20 000- rel több állatot vágtak le, mint a korábbi év azonos időszakában. Összességében — a szaporulatot is beleszámítva — jelenleg 10 000-rel kevesebb szarvasmarhát tenyésztünk mint tavaly. Hoz. závetőleg 20 millió literrel csökkent az első. félév tejhozama, a tavalyi első félévhez képest és a vaj ellátást is csak importtal tudtuk megoldani. Szóba kerültek a szakülésen a szarvasmarhatenyésztés fejlődését gátló egészség- ügyi gondok is. A gümőkór és brucellózis okozta évi veszteség, mintegy másfél milliárd forintra becsülhető. Ezért — mint hangoztatták, — az állatorvosokra nem a betegségek gyógyításában, hanem a betegségmentes ál. lorrrány megteremtésében és a megelőzésben vár rendkívüli nagy szerep. Az állatorvosoknak, a tenyésztőkkel és a műszaki szakemberekkel együtt részt kell venniük a korszerű szarvasmarhatenyésztő telepek tervezésében, a legalkalmasabb technológiák gyakorlati megvalósításában. Olyan példák hangzottak el a szakülésen, amely szerint az istállók kedvezőtlen körülményei miatt egy-egy 100 férőhelyes istállóban nyaranta 25—30 ezer forint veszteséget okoz. nak a kedvezőtlen hőhatások. A negyedik ötéves tervben mintegy negyedmillió szarvasmarha elhelyezésére építenek és korszerűsítenek istállókat \cv es lakcím a karkötőbe vésve Piros panoráma buszok kis karavánja szelte tegnap reggeltől estig keresztül- kasul Szolnok utcáit. Repülő ülésein városunk vendégei, a tallinniak foglaltak helyet, így üvegablakon keresztül kötöttek „futó” ismeretséget megyeszékhelyünkkel. A két kurta nap gyorsan elröpül, nincs idő alapos ismeretségre. Csak nagy gyárainkkal, patinás történelmi nevezetességeinkkel, emlékműveinkkel kerülhettek közelebbi ismeretségbe. S amit személyesen, élőben nem láthattak azért a pár évvel ezelőtt Szolnokról készült fii m színes kockái adtak kárpótlást. A film lepergetése után a rövid pihenő, az ebédidő volt az egyetlen alkalom, amikor „kilophattam” pár pillanatra a csoportból beszélgető partnereimet.
