Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-11 / 214. szám

1971. szeptember 11. SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP A ku4niólét§zám 90 százaléka Budapesten dolgozik Meg kell teremteni a vidéki gttsdasági fejlődés ssi liemi hátteret is A vidéki tudományos centrumok fejlesztésére tesz javaslatot a Pénzügyminisz­tériumnak az a tanulmánya, melyben elemzik a kutató tevékenység jelenlegi meg­oszlását és az ezzel kapcso­latos népgazdasági igénye­ket. A 28 ezer tudományos dolgozó közül több mint 25 ezer a fővárosban tevéKeny- kedik s a 135 kutatóintézet 80 százaléka is itt találha­tó. A gazdasági fejlődéshez egyre nagyobb szellemi bá­zisra van szükség, amely biztosítja a termelő tevé­kenység elméleti megalapo­zását. A gazdasági növeke­dés és a tudományos kuta­tás összhangját azonban nemcsak népgazdasági szin­ten kell biztosítani, hanem azon belül az egyes terüle­ti egységeit, gazdasági kör­zetek szellemi hátteréről is gondoskodni kell. Ezért a vidéki iparfejlesztés, az iparvállalatok vidékre telepí­tése, a mezőgazdaság egyre intenzívebb termelése meg­követeli a kutatóbázisok ará­nyosabb területi elosztását, a vidéki tudományos cent­rumok kialakítását. Jelentős kesdeményesfsek Erre vonatkozóan már há­rom jelentős kezdeményezés született. Közvetlenül az ipari termelést segíti a veszprémi vegyipari tudo­mányos bázis, amely kap­csolódik a környező vegy­ipari üzemek műszaki fej­lesztéséhez. Ez a tudományos bázis évről-évre gyarapodik, már épül a műszaki-kémiái kutató intézet új központjá. Mezőgazdasági centrum lesz Gödöllő, ahová 1970-ben le­telepítették a mezőgazdasági gépkísérleti intézetet Is. A biológiai tudományok vidéki centrumává alakul Szeged, ahol az Akadémia felügyelete alatt 4 biológiai kutató in­tézet tevékenykedik. Ezzel a kutatás továbbfejlesztését gátló jelentős tényező —. mármint a kutatócsoportok Izoláltsága — megszűnik, ugyanakkor a tudományos munkához szükséges kor­szerű műszerek jobb kihasz­nálása is biztosítható. 'Az említett új centrumok kialakítása azonban még nem változtatott gyökeresen a helyzeten, s a Gazdasági Bizottság erre vonatkozó ha­tározatai sem hozták meg a kívánt eredményt. Ez egy­részt az érintett intézetek és a kutatók körében megnyilvánuló ellenállással magyarázható, másrészt ösz- szefügg azzal is, hogy azok az ösztönzők nem teszik a vidékre települést eléggé j vonzóvá. Az erős ellenállás oka lehet többek között, hogy a vidéki egyetemek és kutató intézetek ma még nem rendelkeznek megfelelő szervezeti és technikai fel­tételekkel. a vidéki kutatási központok csak elvétve le­hetnek nemzetközi tudomá­nyos rendezvények színhelyei s az irányító főhatóságoktól távoleső, kislétszámú intéz­ményekből kevesebb lehető­ség Van külföldi utazásokra, a tudományos eredményeik publikálására. Éppen ezért szükséges részükre különbö­ző ösztönző módszereket, ki­dolgozni. A tanácsok is segíthetnek A Pénzügyminisztérium tanulmánya javasolja, hogy a vidéki kutatóintézetek kapjanak nagy igényű kuta­tási feladatokat, ezekhez korszerű műszereket, beren­dezéseket, a népgazdaság 5— 10 éves fejlesztési célkitű­zéseiben összehangolt kuta­tási témákat. Gondoskodja­nak arról a tudomány veze­tői, hogy a vidéki kutatók is bekapcsolódhassanak a különböző nemzetközi tudo­mányos együttműködési szervezetekbe. Felhívja a tanulmány az illetékes vá­rosi tanácsok figyelmét, hogy ők is segítsék a kuta­tók letelepedését. A Pénzügyminisztérium ta­nulmányát eljuttatják az il­letékes szervekhez. (MTI) Johh as c»i iittműködés, javult as ellátás Az év elején egyik írá­sunkban bemutattuk a jász­berényi sütőipari vállalatot. Bálint Imre, a vállalat igaz­gatója — eredményeikről és gondjaikról beszélve — ak­kor elmondta, hogy az eddi­gieknél harmonikusabb együttműködést kell megte­remteni a vállalat és a ke­reskedelem között. Beszélt arról, hogy a la­kosság jobb ellátását szol­gálná, ha az üzletek nem korlátoznák a kenvér átvéte­lét napi egy alkalomra. A sütőipar azért, hogy a lakos­ság mindig friss kenveret vá­sárolhasson, hajlandó na­ponta kétszer friss árut szál­lítani a boltokba. A beszélgetés óta több mint egy félév telt. Érdek­lődtünk mi történt azóta, hogyan alakult a vállalat és a kereskedelmi szervek kö­zötti kapcsolat. Bálint Imre örömmel újságolta, hogy a régi gondok csaknem telje­sen megszűntek. Az élelmi­szerboltok, a tejboltok — és természetesen a sütőipari vállalat szakboltjai — na­ponta kétszer veszik át az árut, így a fogyasztók a ké­ső délutáni órákban is vá­sárolhatnak friss kenyeret. Javult a süteményellátás is. Két új termékkel — kelt dióssal és mákossal — bő­vült a választék. Jónak bi­zonyult a ládás megoldás be­vezetése. A zárt ládákban szállított péksüteményeket még nyitás előtt a boltok­hoz viszik, így azokból a korán munkába indulók is vásárolhatnak. Április hónaptól három szakboltban tejtermékeket is árusítanak. Naponta 800 —1000 liter tej fogy elkap­ható ezekben a boltokban csomagolt sajt, poharas tej­fel, túró, vaj és különböző teasütemények. A tervek szerint rövidesen a jászapáti és a jászárokszállási szak­boltokban is elkezdik a tej­termékek árusítását. Javultak a szállítási felté­telek is. A vállalat 300 ezer forint költséggel újabb két tehergépkocsit és egy zetort vásárolt. Ezzel gépesítették a szállítást olyan területe­ken is, ahová eddig lovasko­csival hordták a kenyeret. A JUTALOM A Kolozsvári úton túl van a kertes házak világa. A szolnoki peremvárosnak sző­lőlugasokkal, ikerablakok­kal, virágágyakkal teli min­den utcasora. A Bacsányi is, amelynek kátyús földút- ján döcögő autónk halad. Vakolatlan, vörös téglás ház a 42. szám alatt Tánczo- sék otthona. Benyitunk a festetlen, lécekkel elkerített, frissen sepert udvarba. A verandán kosár fölé hajol­va krumplit hámoz egy fia­talasszony. — Tánczos bácsiék? — ér­deklődünk tőle a hangos jó­napotok után. — Itt vagyunk —’ topog elő az Udvar mélyéről egy ki­csi, vézna öregasszony. Vi­seltes flanel ruhája előtt fa­kó kötény. Reszkető kezét abba törli, aztán nyújtja fe­lénk. — Isten hozott bennete­ket, lelkem. Hát mi járat­ban nálunk? Téged meg is­merlek valahunnét — vere­geti hosszasan utitársam- nak, a megtermett férfinak kezét. — Csak akkor még keskenvshb ember voltál. — A tisrasülvi Rákóczi Tsz-ből jöttünk Tánczos né- nL \ — A mi téeszünkből? Hal­lod én emberem? A tsz-ből vannak itt! — ragyog fel a ráncok között mélyen ülő aprócska szempár. — Tán megkapták a leve­lem? — kiált felénk a ker­tek felől érkező magas, szi­kár. idős ember. Mire hoz­zánk ér, kézfogásában már benne érződik a válasz is. — Jócskán megváltozta­tok. Alig akarlak megismer­ni benneteket. Te vagy az elnökhelyettes, ugye fiam? Látja hogy jól emlékszik, hát folytatja mondókáját. — Nem bírtunk elmenni arra a közgyűlésre, öregek, betegek vagyunk. Nem vál­lalkozhatunk már mi akkora hosszú útra. Azért egyszer majd fogadunk ám egy luxus autót, azzal megyünk megnézni, milyen most a tsz. Beszél, beszél az öreg, mi­közben az alsó épület felé tessékel bennünket. — Hát mi csak itt lakunk, a gyerekek meg odafönn — mondja és közben zavartan rakosgatja elénk a sámlikat. — Nekünk már ez is meg­teszi — mentegetőzik sután. Látszik nem kenyere a ma­gyarázkodás. — Holnapra vártunk ben­neteket. Akkor lesz ebéd is. A régiek emlékeznek még, micsoda pörköltet főzött Tán­czos nénéd, míg bírta a mun­kát? Holnap lesz a születés­napja, a hetvennyolcadik. — A holnap a családé! Nem zavarunk mi akkor, — szólal meg az elnökhelyettes. — Tánczos bátyám én már a lényegre is térek. Sajnál­juk nagyon, hogy nem tud­tak eljönni az ünnepi tag­gyűlésünkre. Ott kapták vol­na meg a törzsgárdajelvényt és a pénzjutalmat. Maguk nem tudtak jönni, hát mi jöttünk magukhoz. Zsebéből kék borítékokat húz elő és átadja az öregek­nek. Egyet a néninek, egyet a bácsinak. Előbb a borítékra, majd ránk, aztán egymásra néz a két munkában megöregedett ember, akik ott voltak és lá­tástól vakulásig dolgoztak, mikor megalakult a közös. Hallgatnak. Percekig néma csend telepszik a szobára. Száluk nehezen nvílik be­szédre: könnvtől fátvolos szemükkel mondanak köszö­netét. K. K. Méltóak a kitüntetésre Tegnap délután két idős munkásmozgalmi harcos ki­tüntetésére került sor az MSZMP Szolnok megyei bi­zottságának . székházában. Csáki István, a megyei bi­zottság első titkára a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tát adta át a tiszapüspöki Gál Kálmánnak, a mezőtúri Kazi Ferenc 85 éves vete­rán pedig a Szocialista Ha­záért érdemrend birtokosa lett. A meghitt ünnepségen ott volt Fodor Mihály, a me­gyei tanács elnöke és Váczi Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára is. ☆ A két kitüntetett életút­ját alaposan megcifrázta a történelem. Gál Kálmán, a hajdani cseléd 1915-ben már az olasz fronton harcolt. Se­besülése után az orosz harc­térre került, ahol fogságba esett. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom híre a Vörös Hadseregbe szólította. A polgárháborúban már mint vöröskatona harcolta végig Ázsiát, a Krím-félszigetet, Ukrajnát. 1920-ban magas szovjet kitüntetésben része­sült. A Vörös Zászló érdem­rend birtokosa lett, — igaz rövid időre. Amikor 1921- ben hazatért, a becses elis­merést a Szovjetunióban kinn maradt elvtársakra bízta. Jól vigyáztak rá! Fjodor Jegorovics Tyitov, a Szovjet­unió volt magyarországi nagykövete tavaly augusztus 6-án Szolnokon járt. Látoga­tását egy találkozás tette emlékezetessé: a nagykövet átadta azt a kitüntetést Gál Kálmánnak, amelyet már 1920-ban kiérdemelt. A Munka Érdemrend arany fokozatát már az itt­honi mozgalmi munkájáért kapta. A felszabadulás előtt a csendőrség zaklatásának kitett volt vöröskatona 1944- ben szervezője és alapító tagja volt az MKP tiszapüs­pöki szervezetének. A felsza­badulás után a község elöl­járóságán dolgozott, 1959 óta a Rákóczi Tsz nyugdí­jasa. Gál Kálmán 75 éves. Kazi Ferenc, a munkás- mozgalom hazai könyvébe írta be nevét. Bár nyugdíjas napjait Mezőtúron éli, ille­gális tevékenységének szín­helye Szeged volt. Vasutas szülők gyermeke, már 10 éves korában újság­árusként, majd gyufagyári inasként dolgozott. Felnőtté és ifjúmunkássá azonban a Szilvániá fűrésztelepen vált. Ott járta ki az élet iskolá­ját, lett elkötelezettje a szo­cializmus eszméjének. Tagja lett a Szociáldemokrata Pártnak. Tevékenysége ma már történelem: röpcédulák, falragaszok ébresztgették a munkásöntudatot. Ezeket terjesztette Kazi Ferenc is. 1908-tól a MÁV-nál nap- számoskodott, ám a létbizo­nyosságot jelentő kinevezést csak 1912-ben kapta kézhez. A vasút olyan esküt köve­telt, mely minden baloldali tevékenységről való lemon­dást fogadtatott. Kazi Ferenc azonban ott nem szakított a mozgalommal. Amikor a MÁV dolgozóit 1914-ben fontos államérdek­re való hivatkozással fel­mentették a katonai szolgá­lat alól, őt több baloldali meggyőződésű vasutas társá­val együtt mégis a frontra küldték. Haza 1918-ban tért és a szegedi állomáson folytatta munkáját, ám a Tanácsköz­társaság leverése után neki is menekülnie kellett. A Héjjas különítmény elől, az orgoványi vérengzés elől menekült. Megjárta Buda­pestet, Kiskunlacházát, Bia- torbágyot — végül 1921 ja­nuárjában a MÁV felmon­dott neki. Az üldöztetés megviselte, ám a beteg ember továbbra is részt vett a párt munká­jában. a Vasutas Szakszer­vezetben fontos funkciókat töltött be. Gyűjtött a Vörös Segélynek, a munkásgyer­mekek üldültetéséről gondos­kodott. Amikor 1944 októ­berében Szegeden megala­kult a Magyar Kommunista Párt, annak lett egyik szer­vezője Kazi Ferenc. 1946-tól nyugállományba vonult, ám ez nem jelenti életében a semmittevést. Mezőtúrra 1963-ban karült, s azóta a vasutas szakszervezet városi alapszervének tiszteletbeli elnöke. 1965-ben a Munka Érdemrend arany fokozatá­val ismerték el érdemeit, ta­valy pedig a felszabadulási jubileumi emlékérem tulaj­donosa lett. A kitüntetés mellé jő erőt, egészséget kívánunk mind­kettőjüknek. Figyelemre méltó vállalások Küldöttválasztás Kongresszusi műszakok Kiildöttválasztó értekezlet a KISZOV-nóI Pénteken délelőtt a városi tanács székházának nagyter­mében küldöttválasztó érte­kezletet tartott a Szolnok megyei KISZÖV. A megye 54 kisipari termelőszövetke­zetéből százkét szövetkezeti ember érkezett a tanácsko­zásra. A tanácskozáson először mandátumvizsgáló-, jelölő- és szavazatszedő bizottságot választottak, majd Bordás László, a KISZÖV elnöke ismertette az ipari szövetke­zetek VI. kongresszusának irányelveit, s az irányelvek alapján kibontakozó szocia­lista munkaversenyt. A KISZÖV elnöke el­mondta, hogy az ipari szö­vetkezetek VI. kongresszusá­nak irányelveit minden kis­ipari termelőszövetk°zetben megvitatták. Az irányelvek különösen a szocialista mun­ka brigádjaira hatottak. A legtöbb szövetkezetben a bri­gádok felülvizsgálták éves vállalásaikat és a kongresz- szus tiszteletére újakkal egészítették ki. Az új válla­lásokat több szövetkezetben közgyűlésen vitatta meg a tagság. Vállalást 50 szövet­kezetben tettek. Azok a ter­melés, szolgáltatás fejleszté­sére, a termelékenység nö­velésére, az önköltség csök­kentésére és társadalmi mun­ka végzésére vonatkoznak. Különösen jelentős, hogy a szolgáltatások növelésére 13 ktsz-ben tettek vállalást, a vállalások összege több mint 1 millió forint. Az éoítőipari szövetkezetekben terven fe­lül 49 lakás építését hatá­rozták el. Két kisipari ter­melőszövetkezet kongresszusi műszakot is szervez. A jász­berényi Lehel Ktsz egész szeptemberben, míg a nagy­kunsági építőipari szeptem­ber 18-án tart kongresszusi műszakot. A tanácskozás vitájában felszólalt Csáki István. az MSZMP K. B. tagja, a me- ' gyei bizottság ütKára is. A megyei pártbizottság nevé­ben kívánt jó munkát az ipari szövetkezeteknek, ame­lyek 1971 első félévében ki­magasló termelési sikereket értek el. A küldöttválasztó értekez­let ezután huszonhét kong­resszusi küldöttet válasz­tott. Ugyancsak ekkor ke­rült sor öt tanácstag meg­választására is. Az előző évektől eltérően ugyanis az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsába megyénként kül­dik el képviselőiket a ktsz- ek. A küldőit választó értekezlet elnöksége. A kép balo'dalán Pozsonyi Miklósné, aki az ipari szövetkezetek kongresszusának egyik Szolnok megyei küldötte lesz. Fotó: Nagy Zs. Kazi Ferenc Gál Kálmán

Next

/
Oldalképek
Tartalom