Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-29 / 229. szám

1971. szeptember 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s 'Szent HHUáttf-napi ent&esek „Szent-Mihály felé az idő Tornyosodik sötét felhő Sírnak, rínak a bárányok, Most szegődnek a juhászok.” Semmi sem múlik el nyomtalanul. A mai kaca­gásban ott a tegnapi bánat. Mindenki emlékszik valami­re a múltjából. A Diesel vezető ökörhajtó nagyapjá­ra, a reumás öregasszony fűvel gyógyító, tudós ángyi- kájára, ahogy a föld az. 'ükére, a kukorica a címer- tányáskori esőre... A nép a történelmére. Pöfög a vontató a paradi­csomláda utcasorok között. \z öreg csősz int a vezető­iek, hogy hol álljon meg. Veszettül káromkodik, mert a „suhanc” nem a régi csa­páson jött be a táblába. „Mit rontja a földet, ha nem kell.” Eszébe hozom, hogy hol­nap Szent Mihály napja lesz. Hirtelen elmegy a haragja, úgy néz az arcomba, mint­ha kísérletet látna. Zsebken­dőt húz elő, homlokára teszi, törölgeti. Csakúgy megszo­kásból. Aztán a kápolna felé mered, maga elé motyog. ,,Az a. Szólítás napja.” Néz­zük egymást Piroslik az arccsontja. A tekitetében lá­tom az elutasító kérdést, hogy mit akarsz vele, mit hozod az eszembe?” Hirte­len hátatfordít, felfújja ma­gát és rossz színházi harag­gal szidja tovább a trakto­ros legényt. Később is estik hagy nehezen „fakit” vala­mit „arrul”... Nem egyedül 6 csinált így, a régi Szent Mihály-napi emberek közül. Egészséges, büszkefajta, nem szereti, ha messzi megalá- zottságukra emlékeztetik. Az alföldi uradalmak­ban Szent Mihály napján volt a szólítás. Évtől évre rettegett ettől a cselédem­ber. Ekkor mondták meg "neki, hogy kell-e jövőre, vagy isten hírével. Az Országos Gazdasági Munkaközvetítő Iroda kimu­tatása szerint 1934-ben 60 ezer 129 cselédkönyves élt Jász-Nagykun Szolnok Vár­megye uradalmaiban. Élt?! Ehetett annyit, hogy ereje legyen másnap, alha- tott annyit, hogy ereje le­gyen aznap. Fizetésük konvenció volt. Pusztamonostoron például évi 2o pengő volt a bér, amelyhez 16 mázsa gabona járult. „Jobb helyeken” na­ponta egy liter tej, 5 kiló sózott szalonna, aratás előtt, télire meg egy kocsiderék tuskó, meg három alom szalma volt még a fizetség. A juttatás persze uradal­manként változott, de min­denhol csak annyi volt, hogy éppen csak megélt belőle a cselédember családja. Mi volt a cselédkönyv­ben? Először is olyasmi sze­mélyleírás, amilyen manap­ság a bűnözőkről. Nehogy valaki is. aki nem kívána­tossá vált a pusztákon, új cselédkönywel tovább tud­jon nyomorogni. Egy mezőhéki ikerablakos házban nagy nehezen elő­szedték a nagyapa cseléd­könyvét. Az öreg dohogott. „Ügy volt, ahogy volt, mi­nek azt mutogatni!” Megér­tem. Az aláírás: + + +. A bácsi tovább magyarázko­dott: „Akkor még mindenki jobbára csak így írt...” Belelapozok a két ángya- Ios, királyi koronás okmány­ba- Oldalszámra a cselédi kötelmek, az 1907. XIV. te. alapján. „A cselédnek sem ünnep, sem vasárnapon, an­nál kevésbé munkanapon, szolgálati helyéről engede­tem nélkül távoznia nem szabad." „A munkaidő beosztásánál azon vidék szokása a meg­szabó, ahol a szerződés megköttetett.” A béresházak előtt volt egy-egy repedt _ gőzekevas hajnalban ezt verték. Az alföldi uradalmakban három órakor volt az első etetés. Fél háromkor már sírt a vas. De meg kellett volna őriznünk egy ilyen ekevasat, amely minden szürkületkor nyomorúságra ébresztette a cselédházak népét! Mit biztosított a cseléd­könyv a tulajdonosának és családjának? Ez a passzus már rövidebb. Hogy is írták volna oda a tüdőbajt, a vér­fertőzést, a skorbutot, az ótvart és a cselédemberek átlagos életkorát... A gyalogcseléd ötven éves korára már öregembernek számított, ritka volt, akinek hatvan évnél többet írhattak a fejfájára. A kápolna körül most dudva nő, de meglátszik a régi kastély nyoma. Balra volt a jószágkormányzó há­za. Évente csak kétszer-há- romszor éjszakázott itt. Ilyenkor mindig berendel­tetett egy-egy cselédlányt — akit nappal „megnézett”, vagy akit a tiszttartója aján­lott — „takarítani”. Volt egy kút a ház végében. Lánymosó kútnak hívták. A jószágigazgató pedáns volt... A kút körül volt a pa­rancsadó placc. Felgereblyé­zett kis tér, ahol kiadták a munkát. Ezen a placcon gyülekeztek Szent Mihály napja hajnalán a cselédek. Ilyenkor a jószágkormányzó is ott volt, néha még a„Mél- tóságos” is. A cselédek egyenként mentek be a házba. Vigyázz állásban kellett közölniük szándékukat A nemzedékről nemzedékre szállt és meg­követelt formula szerint kellett nyilatkozni. „Ha emberségem, becsületem megfelelő, szándékom ma­radandó.” Ezt kellett mon­dani. A válasz: maradhat mé* egy évig, vagy a megmust­rált embernek szó nélkül kezébe adták a cseléd­könyvét. Aki „nem kellett”, azt fa­gyon költöztette el az ura­ság. Azért csak a fagyon, mert az őszi dologidőben még másra kellett a fuvar. A fagyig „ingyér” dolgozott a cseléd, — „a tetőért”, va­gyis „a lakásért”. A „nem kellettek” a szó­lítás napját követő vasár­nap űj hely után mehettek. Tarisznyás vándorokkal volt ilyenkor teli a puszta. Ki délnek indult, ki északnak. Keringtek pusztáról pusztá­ra. Aki nem talált magá­nak új helyet, azt a csalá­dot az uradalom határáig kivitette az uraság és ott lepakoiták. Rendszerint volt már ott egy-egy. családról családra maradt, üres sár- kunyhóféle. Aztán az első hóval csak befogadta őket az istállóba egy-egy jobb- szívű falusi rokon, vagy va­lamelyik nagygazda. Az igazsághoz tartozik, hogy az uradalmi cseléde­ket a nagygazdák sem szí­vesen alkalmazták. „ökör farától gyütteknek” hívták őket, — és ebben sok min­den benne volt. A cselédházi élet rányom­ta ezekre az emberekre a nyomorúság bélyegét. Nem­zedékről nemzedékre teljes szellemi elmaradottságban éltek — az iskolában eset­leg csak olvasni tanultak meg, de később azt is elfe­lejtették — még a falu vi­szonylagos civilizáltságától is elzárva! Hány élet tehetségét ta­posta be az ökör a baráz­dába?! Az alvásra kapott fél éj­szaka kivételével a cselédek állandó parancsadás alatt él­tek. Az ökrök cammogásá- hoz hasonló monotonitás vált mindennapjaikká. Mun­kaszemléletük — a gazda­tisztek, a béresgazdák en­gedte tűrési határon belül — a „csak a nap meg ne álljon” elv volt. Az asszonyaiké: „máma főzök, holnap mo­sok, holnapután takarítok, aztán újra kezdem.” A századfordulón és az ezt követő évtizedben még ez a „holnap is olyan nap lesz, mint máma”, földhöz ragadt szemlélet volt az uradalmi igazgatás és a fegyveres elnyomó szervezet legjobb segítőtársa. Az 1919 *CS évek végén azonban az Oroszországból hazatért volt hadifoglyok köré már érdeklődő és for­radalmivá váló csoportok tömörültek. Az 1919-es proletárforra­dalom ígérete sem múlt nyomtalanul. A két világ­háború közötti időszakban már állandó csendőrjárőrö­zés, sőt csendőrőrs kellett a pusztákra. A kubikos nincstelenek ezt a réteget is mindig bekapcsolták a forradalmi mozgalmakba. A Szent Mihály-napi emberek erejükre ébredtek, jogaikat követelték. • Az utolsó Szent Mihály- napi szóüitás 1943 őszén volt. A következő évben már nem tartották meg, mert az uradalmakat hadi­üzem félének nyilvánították. Mindenkinek maradnia kel­lett! Nem volt apelláta! A következő — de meny­nyire más — szólítás már 1945 tavaszán hangzott eü... Amikor az akácfakarót kel­lett leverni. Ekkor jutott végleg egyenesbe a Szent Mihály- napi emberek élete? Nem egészen. Gyötrődtek a há­rom, öt holdakkal. Kegyet­len volt a föld, nem fize­tett a verítékért. Igavonó jószágot, szakszerű műve­lést követelt Az egykori cselédeknek meg lelkesedé­sükön kívül semmijük sem »volt Szakértelme is csak némelyiknek. Hol tanulták volna meg az önálló, szak­szerű gazdálkodást ? Az idő azonban most sem múlt el felettük nyomtala­nul. önmaguk helyzetének fölismerése hamar megérlel­te bennük a szövetkezés gondolatát Ezek az embe­rek — túl már a derékha­don — emlékeznek a leg­nagyobb élménnyel az első traktorokra és szájukból vált a traktoros szó foga­lommá. Javarészük már tsz-nyug- díjas. a fiatalabbjairól pedig — akik hűségesek maradtak a földhöz — már régen nem sír le keserű múltjuk. El­nökök, brigádvezetők, foga- tosok, állatgondozók, kerté­szek, — ki, mi.- És akik a nagy sorsfor­dulón végleg hátat fordítot­tak a rakottfalú sorházak­nak? Azok is itt vannak közöttünk... Mégis úgy kell összegeznünk, hogy a Szent Mihály-napi emberek eltűn­tek, — ez a réteg is eltűnt. Az egykori, uradalmi jot>- bágysorsúak életmódja telje­sen megváltozott, magatar­tás formájuk — az új lehe­tőségek és az új környezet hatására — merőben más tartalmat kapott. Egyetlenegy Szent Mihály-napi hozzátenni va­lónk lehet csak ehhez: jól van ez így... TISZAI LAJOS Az alkotmány r % r r I . , r rrí módosításának tervezetéről Tóth Ferenc, az MTI hír- magyarázója írja: A Magyar Népköztársaság alkotmánya, amely 1949. augusztus 20-án lépett ha­tályba, a szocialista társa­dalom kialakulásának kez­deti viszonyai között fogal­mazta meg a dolgozó nép ha­talmát és körvonalazta a társadalmi fejlődés legfon­tosabb vonásait. A szocia­lizmus felépítésében hatá­rozta meg a magyar nép nagy célját. Az alkotmány elfogadása óta bekövetkezett társadalmi fejlődés szükségessé teszi az alkotmány módosítását. Az eltelt 22 esztendő alatt — a szélesen kibontakozott szo­cialista építőmunka nyomán — a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális élet­ben olyan gyökeres változá­sok következtek be, amelyek­nek tükröződniük kell az al­kotmányban. Az egész népgazdaságban uralkodóvá váltak a szocia­lista termelési viszonyok, a magyar nép lerakta a szocializmus szilárd alap­jait. Megváltoztak az osztályvi­szonyok: az országban nin­csenek ellentétes érdekű osz­tályok. Szilárd a munkás-pa­raszt szövetség, s e szövetség köré nemzeti egységbe tömö­rül valamennyi dolgozó ré­teg. Emelkedett az emberek általános és szakmai mű­veltsége, és a szocialista er­kölcs mind szélesebb körben válik a mindennapi magatar­tás normájává. Fejlődött és korszerűsödött az állami és társadalmi rend. az állam- szervezet és a Közigazgatás. Létrejöttek az objektív gaz­dasági, s gyarapdtak a tu­datbeli feltételei is annak, hogy az állampolgári jogok és kötelességek újból, a meg­változott viszonyoknak meg­felelően megfogalmazást nyerjenek. A történelmi jelentőségű vívmányok ellenére sem szükséges azonban új al­kotmányt kidolgozni, mert a hatályos alkomány alap­elvei: a néphatalom, a szo­cializmus megvalósításának célja — változatlanok, szükséges és indokolt viszont az alaptörvényben is regiszt­rálni az élet minden terüle­tén elért eredményeket, utal­ni az államéletben, az or­szággyűlés, az Elnöki Tanács, a kormány, a tanácsok tevé­kenységében — általában az állami intézmények munká­jában — bekövetkezett po­zitív változásokra, és a fej­lődéssel összhangban kifeje­zi a legjelentősebb társadal­mi intézményeknek, elsősor­ban a pártnak, mint egész társadalmi rendszerünk esz­mei, politikai vezető erejé­nek, továbbá a Hazafias Nép­frontnak, a szakszervezetek­nek és a szövetkezeteknek a szerepét. Társadalmi rendünk alkot­mányos kérdései kapcsán ki kell fejezni azokat a változásokat, amelyek a társadalom osztályszerke- zetében zajlottak le. Ezek a változások összfügge- nek a munkásosztálynak a társadalom által elismert ve­zető szerepével, a termelő­szövetkezeti parasztság ki­alakulásával, a szocialista értelmiség növekvő szerepé­vel. valamint a növekvő szo­cialista nemzeti összefogás erősödő' folyamatával. Az alkotmány — majdan módosított — szövegében ki­fejezésre kell juttatni hogy társadalmunkban uralkodók­ká váltak a szocialista ter­melési viszonyok, a mező- gazdaságban kialakult a szo­cialista nagyüzemi gazdál­kodás, megerősödött a szo­cialista állami és szövetkeze­ti tulajdon. A társadalom fejlődésével összhangban, ál- latnpolgári jogként kell ki­fejezni azokat az alapvető jogokat is, amelyeket az 1949. évi alkotmány, mint a „dol­gozók” jogait fogalmazza meg. Az alkotmánymódosítás tervezetének alapvető gon­dolatai közé tartozik, hogy államunk osztáíyjellege nem változott: ma is a proletárdiktatúra állama, amely típusában szocialista állammá fejlődött A társadalom alkotmányos rendiét az országgyűlés ga­rantálja. A Minisztertanács­ra vonatkozó alkotmányos rendelkezések között a mó­dosított alkotmány szöveg- tervezetében helyet kapnak á Minisztertanács bizottsá­gai, valamint a kormány kapcsolatai a társadalmi szervekkel. A tanácsok és a tanácsi szervezet jellegét, feladatait és szervezetének főbb vonásait a módosítás­kor az űj tanácstörvény alapelveinek megfelelően ha­tározzák meg. Kitüntetések — Soronkívüli elő­léptetések a fegyveres erők napja alkalmából Tegnap bensőséges ünnep­ségeken, csapatgyűléseken emlékeztek meg a fegyveres erők napjáról megyénk MHSZ klubjaiban, a BM szerveknél, a polgári véde­lemnél, a munkásőrségnél és a honvédségi alakulatok­nál. A Szabó Lajos és a Fürst S'ándor laktanyában ebből az alkalomból ünne­pelték az alakulat zászlóbon­tásának 20., illetve 10. ju­bileumát is. Az ünnepségeken részt vettek a magasabb egység parancsnokságának képviselői, az alakulatok volt parancsnokai, beosztott tisztjei, a területi párt- és állami szervek vezetői, az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet alakulatok és a társ fegyveres testüle­tek küldöttei. A jubiláló ala­kulatoknál a húsz, illetve tíz évvel ezelőtt zászlót adomá­nyozó szervek, valamint az ünnepségre meghívottak sza­lagot kötöttek a csapatzász­lóra. A vendéglátók pedig szép emlékplakettel ajándé­kozták meg a résztvevőket. Valamennyi alakulatnál sor került kitüntetések, ju­talmak átadására is. A hon­védelmi miniszter a kikép­zésben, a haza védelmére va­ló felkészítésben, az elő és utóképzésben kiváló munkát végzők közül a Haza Szol­gálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki Nagy Gábor, Kreicsik Imre főtisz­teket. Ezüst fokozatot Szabó Lajos hadnagy és Balogh György főtörzsőrmester ka­pott Rajtuk kívül több tisz­tet és tiszthelyettest tüntet­tek ki a Haza Szolgálatáért érdemérem bronz, illetve a Szolgálati Érdemérem kü­lönböző fokozataival. A pol­gári alkalmazottak közül számosán Honvédelmi Ér­demérem kitüntetést kaptak. A jubiláló alakulatoknál pe­dig 20 éves törzsgárda és Kiváló Dolgozó jelvénnyel jutalmazták a legjobbakat. Hasonló ünnepségeket ren­deztek az MHSZ klubokban is. A katonai és politikai ne­velésben huzamosabb időn át végzett munkájuk elisme­réseként a honvédelmi mi­niszter Magyarj Miklóst a Haza Szolgálatáért Érdem­érem ezüst fokozatával. Sző­ke Jánost 20, Faragó Józse­fet és Pausz Ferencet 15 éves munkájuk elismeréséül Honvédelmi Érdeméremmel tüntette ki. Az MHSZ Kivá-- ló Munkáért Érem arany és ezüst fokozatát hárman— hárman, bronz fokozatát né­gyen kapták, míg főtitkári dicséretben nyolcán része­sültek. A Szolnok megyei Kend- őrfőkapitányságon is tegnap rendeztek ünnepséget, ahol Takács Gábor őrnagyot a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozatával tün­tették ki. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát Kocsis László és Rutka József fő­törzsőrmesterek, valamint Pál József törzsőrmester kapták. Rajtuk kívül heten kaptak még kitüntetést, il­letve huszonhat főtörzsőr- őrmestert soron kívül rendőr zászlóssá léptettek elő. A fegyveres erők napja alkalmából a honvédelmi miniszter a Haza Szolgála­táért Érdemérem ezüst foko­zatával tüntette ki Majnár Józsefet, lapunk sport- és honvédelmi rovatának veze­tőjét. A megyei Munkásőr Pa­rancsnokságon rendezett ün­nepségen Posta Mihály terü­leti parancsnok méltatta a haza védelmében tevékeny­kedő fegyveres testületek együttműködését. Az ünnep­ségen Vajda István, a me­gyei törzs munkásőre, 'a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta. Ugyané kitüntetés ezüst, il­letve bronz fokozatát kapta meg M. Horyáth Lajos martfűi raj- és Nagy Béla kenderesi szakaszparancsnok is. Dósa István kunszentmár­toni századparancsnok Szol­gálati Érdemérem tulajdono­sa lett. A munkásőr parancsnok­ság emlékjelvényt adomá­nyozott azoknak a testületen kívüli vezetőknek, akik leg­jobban segítik az önkéntes fegyveres alakulat munká­ját. Ilyen kitüntetést, kapott Tóth Imre. a túrkevei vá­rosi pártbizottság, Seinsei Imre, a jászberényi városi pártbizottság titkára, továb­bá Kakukk Káról.v kunszent­mártoni tsz-elnök,. Bíró Ká­roly tiszafüredi ktsz-elnök. Kern Pál, a törökszentmikló­si Mezőgép, Jávor Nándor, a szolnoki járműjavító igazga­tója, Nagy János, a Karcagi Állami Gazdaság párttitkára, Bohács Antal a jászladányi, Sindely Mátyás a jászapáti pártbizottság titkára, Fejes Lajos honvédőrnagy. Kitüntetések átadására ke­rült sor tegnap a szolnoki városi-járási rendőrkapi­tányságon Is. Léder László rendőrőr­nagy, a kapitányság vezetője negyvenkilenc tíz éve és hat tizenöt éve szolgáló önkéntes rendőrnek adta át az önkén­tes rendőrt szolgálatért ki­tüntető jelvényt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom