Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
Vlagyimir Ljahovickij Makszim Rajkin: Reklamáció A szigoiú tanuló Kolja Rüzsikov olyan elégedetlen volt tanítónőjével, hogy elhatározta, felhívatja a szüleit. — Marija Nyikolajevna, — mondta neki, mikor véget ért az óra, — tudja mit, kedvesem, már nagyon unom a dolgait, holnap az apja nélkül akár el se jöjjön az iskolába! — Hát mit csináltam? — kérdezte a tanítónő rémülten. — Hogy mit csinált? — mondta elvörösödve Kolja. — Ezt majd megbeszélem önnel az édesapja jelenlétében Fogja az osztálykönyvet és menjen! Marija Nyikolajevna rész. kető kézzel szedte össze füzeteit, fogta az osztálykönyvet és könnyeit szétmázolva az arcán, elhagyta az osztályt. Másnap, mikor Kolja Rüzsikov éppen Elvira nevű osztálytársát cibálta hajánál fogva, belépett egy őszes kis öreg — Bocsásson meg, kérem, hogy feltartom, — mondta, s izgalmában kissé dadogott. — Hivatni tetszett? — Igen, — mondta Kolja, s a következő szünetig elengedte áldozatát. — Marija Nyikolájevna apja vagyok. Mit művelt már megint? — Nyissa ki a naplót és nézze meg. Nevem mellett orosz nyelvből van egy „elégséges”, számtanból pedig egy „elégtelen”. Az őszhajó kis öreg le. gyintett egyet reszkető kezével, s dadogva így dör- mögött: — Aj-aj! Micsoda c7őr- nyűség! — Hát ez ő! .Nekem ad kettest, meg szekundát, közben ő nem tud semmit. — Hogyhogy? Csak úgy. Ha tuuna, akkor nem tőlem kérdezné. Márpedig ha kérdez, akkor ugye, nem tudja. És még ha megjegyezné magának, hogy mit feleltem tegnap. De nem- Annyira figyelmet- lei?. hogy másnap megint csak engem kérdezget És ez így megy már negyedik éve. Tegnap meg... — Mi volt tegnap? — Tegnap hat óránk volt. Hetenként két alkalommal van ebben az élvezetben részünk. Ezeken a napokon rakom a legtöbb könyvet a hátitáskámba. Ezek azok a napok, amikor amúgy istenigazából a nyaka közé lehet valakinek csördltenj a háti- táskával. Persze, más napokon is lehet, de az már nem az igazi. Más lendület, más ütés. Úgyhogy tegnap fogtam a táskámat, rátekertem a szíjat a kezemre és meghúzódtam a lépcső alatt, ahol mindenkinek el kellett haladni a kijárat felé. Elhatároztam, hogy ahogy illik, kupán nyomom Miska Siskint. Ö következik. Lépteket hallok. Felugrok. Ütök. Úgy tűnt, hogy nem Miska jött, hanem az ön lánya. Az én tanítónőm. Na és, persze, botrány. Kézenraga- dott — és be az igazgatóhoz. Ahelyett, hogy egykor érnék haza, ötkor sikerült. Ebéd nélkül maradtam. Hát van neki lelke? Hiszen nem gyerek már. A negyedik osztályban tanít. Meg kell mondanom önnek, hogy nagyon sántít a lánya nevelése. Gondolom megérti, hogy egyedül az iskola nem érhet el nála eredményt Kell, hogy a szülők Is segítsenek. Persze önnek, mint mindig, erre nincs elegendő ideje. — Ugyan, — vetette közbe az öreg, — már nyugdíjban vagyok,- éppen elég időm van. — Akkor meg fogja úgy, ahogy kell! Végső esetben a nadrágszíjat Is elő lehet venni! Némelyekre csak ez hat. A múlt héten, például, felhívattam a temészetrajz tanár szüleit, és mit gondol — segített! Már egy hete nem jár az iskolába. Azt mondják, megbetegedett. Azt hiszem, rövidesen hivatnom kell magának az igazgatónak a szüleit is. Fiatal ő még, tapasztalatlan. Általában úgy vélem, együttműködés a szülőkkel, — ez az alapvető a gyermekek nevelésében! Molnár Sándor fordítása . „ “ Bácsi kérem, ez a tisztítószer teljesen használhat; tatlan. Kipróbáltam a Blökin és épp olyan foltos mat t radt, mint volt! (A Weltwoche-ból) | Bisztró épül Szajolban — Pesten is csak a Hungária kávéház versenyezhet vele. Az is másfél éve épül... jj& Á vadászati Satolnoki furcsaságok világkiállításon járt —- És mit hoztál?.-. Humor-morzsák Vendéglőben. — Hé, fiú, ez már a második pohár bor, amit hoztál nekem és ebben a másodikban is éppúgy egy légy volt, mint az elsőben — elmerülve. — De uram, mit képzel, tudok én minden kis bestiára mentőövet rakni I A párizsi metróban. Egy skót Párizsba látogat. A mertóban kéregető koldust vesz észre. — Nálunk — mondja a barátjának, aki kíséri — senki nem tartja a kezét. — Hogyan? Nálatok nincs senki, aki nem szorulna rá? — De igen. Csak nálunk olvan nincs, aki adna. A Ságvári körúton történt Egy teherautó és egy személykocsi igyekezett hogy még átcsússzon a kereszteződésben a zöld lámpánál. Aztán egyszer csak hatalmas fékcsigorgás, és mindenki rohan az autók köré. — Szűzanyám! Elütöttek valakit! — sápad el egy öreg néni. — A, csak egy disznót! — mondja neki egy férfi megnyugtatásul, aki az esetet jól látta és ismerte a körülményeket — Istenem — mondja a néni — hogy beszélhet így a szerencsétlenről? Amikor tán már meg is halt... — Megdöglött az már régen, nénikém! — mondja a férfi mosolyogva —, mert ez már csak egy féldisznó voltl Az áldozat a hússzállítő kocsiról esett le... « A Batthyány utca elejére ki tették a táblát: Zsák utca. Valóban az, már annak, aki beljebb kerülj ugyanis itt van a kijózanító állomás..] * Néhány lépéssel arrébb a Batthyány utcától a Szövet-; kezet! Fehérnemű-szabőság- ná van egy nagy-nagy tábla, s rajta a kővetkező: Rö- vidujjú POULÖVER 290 Ft Most már tudom, hogy Szolnokon miért nem rendeznek nyelvészkongresszust Ha ezt Lőrincze, vagy Grétsl László meglátná, hamarosan Ideg- szanatóriumba kellene őket szállítani. ür Megjelent az utcákon á Filharmónia bérletfelhívása. Izgalmas, színvonalas műsort ígér az ízléses plakát Többek között Fischer Annie zongoraestjét. Csupán azt nem értheti az olvasó, hogy miért írják ezen a plakáton, hogy a Budapesti MÁV. Szimfonikus Zenekar 19711 április 17-én koncertezett' öthónapos késéssel piakár tolnák? P. T. J Kortünet — Most pedig először is megnézzük, drágám, a meccset...! (A Wochenpresse-ből)
