Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
— Éjszaka nem megyek, allergiás vagyok a fülesbaglyokra... Bizonyíték Egy férfi hazatér a vadászat első napjáról. Felesége gyanakodva kérdi: — Mit jelent ez a 16.25-ös szám itt a nyúl lábáról lógó kartonlapon? A vadász így felel: —■ Feljegyeztem, hogy hány órakor lőttem le! A „Meteor” futballcsapat jelentős nemzetközi mérkőzésre készült. A találkozó időpontjától, a külföldi utazástól szinte már csak napok választották el a csapatot, amelynek játékosai fi város zajos forgatagától, csábításaitól távol, teljes Odaadással készültek a nagy erőpróbára. Egy kora reggel a csapat edzőjét az elnökség telefonhoz kérette: — Szeretnénk közölni veled, hogy a mai nap folyamán felkeres egyik lap gportrovatának munkatársa. Készülj fel a fogadására. —Mire készüljek? A csapat a lehető legjobb formában van, ez elég! — jelentette ki az edző. — Éppen ez az, amitől én félek. A könnyelmű nyilatkozattól! A felelőtlen önteltségtől ! Ideje leszámolni ezzel a fellengzős stílussal, ígérgetsz, győzelmet jósolsz, amit nem teljesítesz — és akkor jaj neked... — De hát, hogy képzeled? Ha törik, ha szakad, győzünk! Becsszó! — Tegyük fel, így lesz. Csakhogy a te interjúdat tanulmányozzák ám az ellenfél vezetői is. — Tanulmányozzák! 5jo és, mi van abban? — Még hogy mi! Megtudják, hogy a csapat a lehető Van gyakorlata Csinos fiatal lány jelentkezik a kórházban ápolónőnek. — Van gyakorlata? — kérdi a kórház személyzeti vezetője. — De mennyire uram! Apám képviselő, amrám alpinista, bátyám ökölvívó és a nővérem lovagol... Vala- mennyiüket én szoktam elsősegélyben részesíteni. legjobb formában van, elkezdenek még rámenősebben edzeni, még az is lehet, hogy gyorsan tehetséges, híres játékosokat vásárolnak. Ismered te az erkölcsüket, ha győzelemről van szó? — Ismerem — komorodott el az edző. — nekünk meg miért tilos kölcsönkérni a „Spartakusz”-tól Lozskint? — Nem, azt nem lehet. Legjobb lesz, ha az újságíró előtt elsírod magad; panaszkodsz a klímára, a játékosok sérülésére, hivatkozol a szurkolók kitartó türelmére. .. Elmondod, ho-y a csapatjáték még nem érett meg, hogy a csapat még korántsem mutatja a formáját. .. Azt ajánlom, így járj el. Az ellenfél ezt olvasva nagyképűn, ön telten lép a pályára, ti pedig le- hengérlitek őket! Világos? — Igen. — Hát akkor rajtad a sor. És hogy van Kosatkin. a mi arany lábú üdvöskénk? — Kitűnő formát mutat. Szerencse — Doktor úr! — állít be az orvoshoz egy öreg hölgy, maga valóban csodaszert adott nekem. — Ne mondja asszonyom! — De igen! Abból a kanalas orvosságból, amit tegnap felírt, bevettem néhány cseppet és azonnal megszűnt a köhögésem. Azután néhány cseppel bedörzsöltem a térdemet és mintha elvágták volna a reumámat. De ez még semmi... — Hát van még más is? — Hogyne! A maradékkal megtisztítottam az ezüstjeimet, szebbek, mint új korukban. Érthető Egy fiatal lány így szól a barátjához: — Egészen meghatottál drágám, hogy arra a lóra tettél, amelyiknek azonos a neve az enyémmel. — Ez egészen természetes, annál is inkább, mert más szempontból is nagyon hasonlít rád — válaszolja a fiú. — Hogy-hogy? —• Legalább félórás késéssel érkezik a célba... Tegnap olyan gólt akasztott be a vinklibe, hogy azt tanítani kéne. Ez volt a századik gólja. — Hát akkor minden rendben. Mondd meg a csapatnak, hogy csomagoljanak. Estefelé meg is érkezett a tudósító, egy riportermagnóval a vállán. Sokáig szorongatta az edző kezét, aztán bekapcsolta a magnót és kérdezett: — Először is meséljen ar- ró’ hogy milyen a fiúk hangulata a küszöbön álló évszázad-mérkőzés előtt? — őszintén szólva, a hangulat az nem éppen rózsás — mondta a tréner, majd hozzátette: — A csapat még messze van legjobb formájától. — Miért állt elő ez a helyzet? — összekeverik az éjszakát a nappallal. Éjjel Is tréningeznek. — ön bizonyára viccel — mosolyodott el a riporter. —* Tanulékony ifjúság CA Polish Weekly-ből) Abszolút éjjeli őr Azt viszont nem tagadja, hogy kitűnő kapusuk van? — Volt. Jelenleg sérült. — De ez nem komoly? — Sajnos igen. — Lelki sérült, lelépett a felesége. — Ah!... Így sem kall félnie. Egy jó közepes átlagot így is tudnak nyújtani. — Talán igaza van. Olyan közepest. — Különben is a játékot a támadások építése dönti eL Hallom, hogy Kosatkin belőtte a századik gólt! — Igen, de a saját hálójukba. .. — És mit vár a mérkőzéstől? — Tisztes eredményre számítok. A jobbik győz majd,' — mondta az edző. Kezet szorított a riporterrel és elment az edzésre. Másnap az edzőt a szövet-* ségtől kérték a telefonhoz: — Olvastuk az interjúját. Örülök neki. —- Határoztunk is. A nemzetközi találkozóra a „Traktor” csapata utazik. A „Traktor” — önökkel ellentétben — kitűnő formában van. — És mi? — Ha kedvük van, nézzék meg a mérkőzést a televízióban... Fordította: Mgér Imre Jurij Richter: ÖNGÓL Art Buehwaldt Adáshiba közben Egy nap New Yorkban adáshiba következtében elsötétült a tévék képernyője. Az üzemzavar nagy pánikot váltott ki mister Bar- kins családjában. A családfő előbb azt gondolta, hogy csak a hallban lévő készüléke mondta fel a szolgálatot. Rohant a hálószobájába, hogy ottani tévéjét kapcsolja be. — A te itteni készüléked az istennek se akar működni — világosította fel az ott tartózkodó felesége. — Valami történhetett az antennával. — ön ki? — kérdezte Bárki ns. — Edit, a feleséged. — Oh, — mondta Barkins, — akkor az itt lévő gyerekek is az enyémek. — Mennyire igazad van — felelte Mrs. Barkins. — Hogy megnőttek —csodálkozott a családfő, ránézve a fiára és leányára. — Hány évesek? — Tizenhárom és tizenöt *— felelte a nej. — Nagyszerű. Üdvözöllek benneteket gyerekek! — Ki ez az úr? — kérdezte Henri, Mr. Barkins fia. — Az apád — felelte Mrs. Barkins. — örülök, hogy megismerkedhetünk — suttogta félénken Mary, Mr. Barkins leánya. A szobán mély csend lett úrrá. — Figyeljetek! — törte meg végül a hallgatást Mr. Birkins. — Tudom, hogy nem voltam a legfigyelmesebb apa. Most szeretném pótolni az elmulasztottakat. Először is mondjátok meg szépen, hogy milyen iskolába jártok? — Én a ..Forst Hills”-be, középiskolába — felelte Henri. — És mi az ön foglalkozása? — érdeklődött Mary. — Én könyvelő vagyok — felelte Mr. Barkins. — Mi vagy? Nohát, azt hittem, hogy elárusító — csodálkozott Mrs. Barkins. — Két évvel ezelőtt még valóban az voltam. — Hát nem említettem, hogy állást változtattam? — Nem. Különben is az utolsó két évben egyáltalán nem váltottunk szót. Ismét hallgattak. A hallgatást Henri unta meg. így szólt apjához: — Szeretné, ha játszanék a gitáron? — Igen. De hát te tudsz gitározni? Apropó: nincs-e nekem egy olyan kislányom is, aki jól gitározik? — Ez Suzy — felelte Mrs. Barkins. — ö most hol van? — Egy évvel ezelőtt férjhez ment. Az esküvő idején mint mindig, te tévét néztél. — Mi a csoda? — lepődött meg Mr. Barkins. — Remélem az adáshiba eltart még vagy két—három óra hosz- szat. Ördögien érdekes megismerkedni az embernek közelebbről is a családjával!..! Oroszból fordítottal Sigér Imre I Rossz diagnózis — Egy híres belgyógyász lánya bemutatja apjának udvarlóját. Néhány nappal később az apa megkérdi: — Megmondtad a fiúdnak, mi a véleményem róla? — Igen papa. — És mit válaszolt? — Nem rendítette meg nagyon a dolog, azt mondta bizonyára nem ez az első eset, hogy rossz diagnózist állapítasz meg. Meglepetés Szigorú ellenőrzés Ipari tévé
