Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

1971. szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csaknem ezer holdnyi — jó terméssel biztató — rizs aratását kezdik meg fél hónap múltán Jászkiséren a Kos­suth Termelőszövetkezetben. A gazdaság gépműhelyében most már a négy rizskombájn nagyjavítása, karbantartása a legfőbb tennivaló, hogy a betakarításra műszakilag kifo­gástalanok legyenek. Az egyik kombájnon Gulyás István peglakatost, Helle Ferenc és Farkas Albert gépszerelőket látjuk a képen mun­ka közben. itás emtecek ue&setttyt Rúgás ló farkára pántlikát — Utazhat-e vontatón ember? Többet ésszel, mint erővel Egy hónappal az aratás, s alig pár nappal a betaka­rítás után erőpróba ez a javából. Rakodómunkások, mun­kavédelmi vetélkedője. A Gabonatröszt minden megyében, az ország valamennyi rakodómunkását versenyre szólította az idén. Malmainkban négyezer erős ember, rakodó, dol­gozik. Nem is gondolná az ember, hogy ez a vetélkedő bizo­nyíték is: a mi korunkban már ehhez sem elég az erő, az izom. A háború M a harminckét éve, hogy a német monopoltőke támogatását és bátorí­tását élvező hitleri fasiszta állam megtámadta Lengyel- országot és ezzel kirobban­totta a világtörténelem leg­szörnyűbb és legnagyobb pusztításait eredményező há­borúját. Hitler akkorra már bekebelezte Ausztriát, felda­rabolta és részben birodal­mához csatolta Csehszlová­kiát. A lengyelországi táma­dást követően nem sokkal sorra lerohant egy sor euró­pai kis országot. A nyugati hatalmak formálisan hadi­állapotba kerültek ugyan a hitleri birodalommal, való­jában azonban nem moz­gósították teljes erejüket a fasiszta veszély elhárításá­ra. Ügy tűnt, hogy a „Blitz­krieg’', a villámháború esz­közeivel Hitler uralma alá gyűri Európát, a világot. A Szovjetunió népeinek és fegyveres erőinek jutott az a történelmi dicsőség, hogy szétzúzta a fasiszta fene­vadat, megszabadította az emberiséget azoktól a ször­nyűségektől, amelyeket a hitlerizmus baljós fenyege­tésként ígért. A hitleri ter­vek meghiúsulását lehetővé tette továbbá, hogy antifa­siszta koalíció létesült. A második világháború frontjain, a bombázásokban, a koncentrációs táborokban 52 millió ember vesztette életét, még többen soha nem gyógyuló testi és lelki sebe­ket szenvedtek, felmérhetet­len anyagi értékek mentek veszendőbe. A háború után érthető volt az emberek végtelen békevágya, érthető volt, hogy mindenki kíván­ta: c;oha többé háborút! A monopoltőke urai azonban, akik milliárdokat kerestek a világháborún, nem mond­tak le a hadiipar nyereségé­ről. Még be sem gyógyultak a sebek, máris felszították a hidegháború fívűlöletes tüzét. A szovjet népnek a békés énítőmunkában és a honvé­delem fejlesztésében elért hatalmas sikerei akadályoz­ták meg, hogy az antifa­siszta koalíció felbomlóra után kitörjön az úiabb vi­lágháború az amerikai im­perializmus agresszióival szemben, meg lehetett men­teni a békét. Az amerikai militarizmus a bűnös abban, hogv az ötvenes évek eleién mégis háború folyt Koreá­ban, ma is kegyetlen néo­irtó ptírpe-eyiof fcvlzzf Indokína nénel ellen és ha­diállapot van a Közel-Kne­ten. Európában több, mint negvedszázada hallgatnak a fegyverek. Kontinensünk történelmében még nem volt egvfolytában ennvi ideig emlékezete tartó béke. Ez mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy a megváltozott történelmi vi­szonyok között a monopol- , tőkés csoportok és az őket kiszolgáló kormányok ma már nem dönthetnek háború és béke sorsa felett. Világ­szerte, így kontinensünkön is megszerveződtek azok a tár­sadalmi erők, amelyek ne­met mondanak az imperia­lista háborúkra. A burzsoá kormányok nincsenek abban a helyzetben, hogy a töme­gek véleményét teljesen fi­gyelmen kívül hagyják. A háborúellenes, antiimperia- lista mozgalmak élén min­denütt a kommunista- és munkáspártok vállalják a legtöbb munkát, felelőssé­get. A tömegmozgalmak egy- magukban azonban aligha állhatnák útját a háború­nak. A legfőbb tényező a béke megőrzésében a Varsói Szerződésben tömörült szo­cialista országok katonai, diplomáciai, politikai ereje, tekintélye, ezen belül is a legkorszerűbb fegyverzettel és kiképzéssel rendelkező szovjet hadsereg. A burzsoá katonai szakértők is nem egyszer felmérték, hogy a szocialista országok közös­sége elleni háborús kaland a kapitalizmus teljes vere­ségével és megsemmisülésé­vel végződne. A szocialista országok po­litikájának alapja világszer­te a tartós béke megterem­tése és megőrzése. E vonat­kozásban döntő szerepe és hatása van az európai béke fenntartásának. Éppen ezért javasolta a Varsói Szerző­dés politikai tanácskozó tes­tületé, hogy tartsanak az európai békéről átfogó nem­zetközi tanácskozást és te­remtsék meg az új alapok­ra helyezett európai bizton­sági rendszert. Az utóbbi hónapokban történt néhány esemény, amely ismét megfontolt op­timizmusra ad okot. Aláír­ták a szoviet—NSZK és a lengve1—NSZK megállapo­dást. folyamatban vannak a stratégiai fegvverkezés kor­látozásáról szóló szoviet— amerikai tárevatások, rend­szeresen ülésezik a genfi le­szerelési konferencia, a na­pokban pedig póvvhatalmi megállapodás született a ntOjCTsf.herlini nrntdómáról. Fz utóbbi tglontős lépós ab- han az ir-Smdtan. hogv Vöze- leV,t) Ireriiliön a mam'rdócij- 1 árhoz az eurónai hiz+oosági konferertoia rendezői lehes­sen t "bb olvan vitás l'Zr- dá~* a-eeiv reáp a mázodik Világháború következméove­ként mérgezi a nemzetközi légkört. r rrAtv, 1t 000 ; pályakezdő szakember Hazánk felsőfokú intéz­ményeiben — nappali tago­zaton — 11 374 diplomás végzett az elmúlt tanévben. Közülük 2231 -en már ko­rábban elkötelezték magú. kát: társadalmi ösztöndíjas­ként munkaviszonyt létesí­tettek különböző üzemekkel, vállalatokkal, intézmények­kel, pályázattal vagy egyé­nileg tehát 9143-an léphet, tek munkába, számukra összesen 15 764 álláshelyet hirdettek meg, vagyis 72 százalékkal többet, mint amennyien végeztek. A pályakezdő pedagógu­sok számára a különböző oktatási intézményekben együttvéve 3669 álláshelyet tartottak fenn, miután be­fejeződött az állományban lévő pedagógusok pályázati ciklusa. A tanácsok és a szaktárcák által meghirde­tett 3669 álláshelyből 589 volt fővárosi, 126 megyei városi és 2954 vidéki. A pedagógusképző felsőoktatá­si intézmények nappali ta­gozatán ugyanakkor az idei tanévben 2877 hallgató fe­jezte be tanulmányait, kö­zülük 2611-en pályázhattak, 266 hallgató ugyanis társa­dalmi tanulmányi ösztön­díjas volt. Az elhelyezkedé­si lehetőség itt 140 száza­lékos volt. Valamivel ked­vezőtlenebb helyzetben pá. lyázhattak a középiskolai tanárok. A 981 pályázatra jogosult kezdő középiskolai tanár részére 608 középfokú munkahely állt rendelke­zésre, az elhelyezkedési le­hetőség tehát 62 százaléko­san alakult. Emellett ter­mészetesen a középiskolai tanárok is pályázhattak az egyetemeken meghirdetett osztott, felsőtagozatú általá­nos iskolákba is. Jellemző, hogy a végzős középiskolai tanárjelölteknek több mint fele nem is élt a pályázati lehetőséggel. Az Eötvös Lo. ránd Tudományegyetem böl­csészettudományi karán pél­dául 299 végzősből mind­össze 77 pályázott, vidékre csupán 19-en. Változatlanul keresettek a mérnökök is. A műszaki egyetemen most végzett 1719 mérnökjelöltből 585 már korábban társadalmi ösztöndíjjal kötelezte el ma­gát. Pályázattal 1134 hall. gató élhetett, s őket 1939 fővárosi, 615 megyei városi és 808 vidéki állás várta. A megyei versenyek után negyvennégy rakodómunkás érkezett tegnap Törökszent- miklósra az országos vetél, kedőre. Hajnalban még Sza­bolcsban, Somogybán, Bor­sodban, Veszprémben nyak­kendőt kötöttek a fehér ingre, legszebb ünneplő ru­hájukat öltötték fel. A ga­bonafelvásárló központjában, a nagyteremben aztán meg­lazították a kendő bogát, a szék karfájára tették a za­kót. Hogyisne, ez aztán a fárasztó munka. Asztalhoz ülni, papírral, ceruzával foglalatoskodni az elnehe­zült, durva munkához szó. kott kezekkel cseppet sem könnyű dolog. Nehéz kérdések, tudást igénylők. A rakodómunkás már nemcsak kézzel, nagy erejével dolgozik. Tudnia kell, molnárkocsin szállítani, szállítószalagot, csigát ke­zelni, villamostargoncával bánni. Persze illik még azt is tudni, hogyan kell vi. győzni a rúgós, harapós lo­vakkal, lépcsőn terhet vin­ni. mennyit. Bonyolult, ősz. szetett mesterség ma már a rakodás is. És egyre veszé­lyesebb. Ezért kell ismernie rejtelmeit, veszedelmeit. Az­tán mindig jobb vetélkedőt hirdetni a balesetvédelem szabályaiból, mint unalmas tanfolyamokon oktatni. Tomay Tibor, a Gabona, tröszt igazgató-főmérnöke a munkavédelmi vetélkedő zsűrijének elnöke még a megnyitó előtt kérte ponto­Kedden, a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban megrendezte tanácskozását a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa rádiótechnikai és elektroni­kai ipari állandó bizottsá­zásra, döntésre kijelölt tár. sait. Ne a szavakon, az elő­írások kacifántos monda­tain lovagoljanak. Józan, magyar nyelvünkön értő­felelő versenyzők lesznek a teremben. Köszönjék meg, ha látják tud egy-egy em­ber, csak nehéz a szereplés, a sokaság előtti beszéd. Egésznaposra sikerült a verseny. Ötösével ültek a zsűri elé az emberek. A többiek, a nézők, a közön­ség szerepében figyeltek, izgultak. Egy-egy kérdésre 35 pontot adhatott a hétta­gú 'zsűri. Először a Somogy megyei Lukács Tibornak szólt a taps, a rokonszenv. Úgy elmagyarázta, hogyan szabad és hogyan nem vész. kijáratok közelében rakodni, hogy a zsürielnök közbe­szólt; köszönjük, telitalálat. Márki Lajos Csongrádból jött. Pirosarcú, csupa erő, szép szál fiatalember. Oko­san megmagyarázta, hogyan utazhat vontatón a rakodó, munkás. Míg mondta, ceru­zájával megrajzolta a leve­gőben a vontatót, s tiltón emelte kezét. Utánkapcsolt teherszállítón soha nem utazhat ember. Megyénk színeiben Tóth József és Varga István, a karcagi ma­lom két rakodója meglehe­tősen udvarias volt, maga elé engedett sok vendéget. Karakas Miklós, a török­szentmiklósi malom munká. sa az elérhető 105 pontból gának 5-ös számú szekciója. A négynapos tanácskozáson a fényforrások távlati kuta­tásának és fejlesztésének koordinálásával összefüggő kérdéseit beszélik meg hat KGST tagország delegációi. 98-at összegyűjtött, s a 6. helyre sorolta a zsűri. Nem volt nagy a tét. Az öt legjobb versenyző 800, az öt második 600, tíz további 500 forint jutalmat kapott fejenként. De az ország négyezer malmi rakodó- munkása között az első 20 között lenni tudásban, az rang, tekintély. Ezen az országos vetélke­dőn Csongrád megye csa­pata lett az első, Szabolcs a második, Komárom a har­madik. Az egyéni verseny­ben egy géplapáttal rakodó asszony vitte el a babért, Farkas Gáspárné Borsodból. De mind a negyvennégy versenyző bizonyított. Nem mást, csak azt, a rakodó­munkások már régen nem­csak nagyerejű, tudástól ir­tózó emberek. Mert értik amit csinál­nak, s egyre inkább többet ésszel, mint erővel dolgoz­nak. — sóskúti — Viharral „búcsúzott“ a balatoni főszezon A Balatonnál kedden nem hivatalosan már befejeződött a nyári főidény. Az idegen- forgalmi év, amely nem iga­zodik az évszakok pontos váltakozásához, az utóidény szakaszába lépett. Az idény kedden viharral „búcsúzott”, a Balaton még mindig népes, többtízezer főnyi vendégseregétől. Kü­lönösen Keszthelyen tom­bolt erős vihar, ahol a reg­geli órákban a széllökések sebessége meghaladta az óránkénti 60 kilométert is. A mólok árbocain egész nap a magasban lógtak a vihar­kosarak. Az üdülőszezon ennek el­lenére tovább tart. A szakszervezeti és vállalati üdülőházakban több, mint 40 000 beutalt pihen. Az idényszállókban többezer külföldi vendég tartózkodik és nem néptelenedtek el a kempingek sem. A strandok forgalma azonban meggy érült; a strandidényt felváltotta a kiránduló szezon. Ennek szembetűnő jeleit már ked­den tapasztalni lehetett, hiszen a vendégsereg nagy­része autóbuszon, személy- gépkocsin és hajón kirándu­lásra indult. Badacsonyban „telt ház” volt, megélénkült Hévíz és Tihany látogatott­sága, de sokan keresték fel a balaton-felvidéki végvára­kat, a szőlős vidékeket és a természeti szépségekben gazdag Bakony tájait is. Számítóközpont A Vas megyei vállalatok közös erővel megyei Számí­tóközpontot hoznak létre. Működtetéséhez messzemenő segítséget nyújtanak a me. gye matematikusai — közöl­ték a MTESZ megyei el­nökségének keddi szombat, helyi ülésén, amelyen ösz- szegezték, hogy az egyesü­letben lévő szakágazatok művelői milyen segítséget nyújtanak a megye negye.; dik ötéves tervének megvan fásításához. De nehéz munka Semmiben se tudok úgy gyönyörködni, mint egy-egy épülő úi házban. Különösen a családi házakat s^Aem. Ha csak tehe­tem, megnézek minolÖmn egy-egy építke­zést. Rendszerint nem a jövendő házi­gazda és családja dolgozik ott csak.. Ki­számolhatnák egyszer: hány házat építet­tek, segítettek felhúzni falvainkban, váro­sainkban a brigádok. Egymásnak, munka­társaknak. Amolyan ma nekem, holnap neked segítség ez. Amennyire gyönyörködni tudok friss, felfelé nyújtózó falakban, az új tisztasá­gával pirosló cserepekben, úgy mérgei, ha olyan építkezést látok, amelynek falai körül már kinőtt a gaz, alapjait is takar­ja a zöld fű. Kérdezem is sokszor, s az utóbbi időben kapom is az egyfajta vá­laszt: nincs anyag. Tégla, tégla kellene. És ezt, a téglaáhítást hallani minden­felé. Hajlamos az ember, hogy féloldalról ítéljen. Mondtam én is sokszor, miért nincs tégla? A múlt héten odaálltam egy tégla­égető kemence tövébe. Félórányi álldo- gálás után már mást kérdeztem. Volt vagy 50 fokos a hőség. A kemen- cések, lerakók nevettek, amikor izzad­tam, mint a szakadt ló. A lerakók külön­ben asszonyok. Egy fogásra 12—15 kilót emelnek, s hasukon tartják meg a terhet. Fejszámolás. Nyolc óra hossza alatt 24— 25 tonna teher. Nőknek. Téglagyári asz- szonyoknak. A talicskázók. ök férfiak. A forró ke­mencétől ki a szabadba tolják a téglát. Már gyorsabban számolok, többet. Tizen­kilenc—húsz tonna hét óra alatt. — mert nekik ennyi már a napi munkaidő. A legerősebb ember se bírja sokáig beteg­ség nélkül. A kemence hevétől — azt mondják, télen is van harminc fokos me­leg — ki a szabadba. Az egyesülés irodájában huszonhat éve t-Ar- ct\r n 1 nlc TTát.Fü mÖ­gött, kis szekrényke tetején idegnyugta­tók, altatók. Az okolás rövid. Sok nehéz évet letudott már, de ez mindennél nehe­zebb. Tégla, tégla, tégla kellene. Nekik érdekük, hogy több legyen. De — de sok de! Három év alatt, jobb pénzért, köny- nyeb munkáért rengeteg ember felmon­dott a téglagyárakban. Meg is mondták őszintén: a téglagyárban nincs szabad szombat, vasárnap se nagyon. A műszak, az műszak, ahogy beosztják az embert, úgy kell folyamatosan dolgozni. A pénz? Máshol is adnak annyit. Különösen most. mióta egyre gyárakat építenek a sok tég­lából, blokkból, panelből. A téglagyári munkát mindig segéd- meg betanított munkások csinálták, csak a kemence mel­lettiek a mesterek. Máshol is kell a se­gédmunkás. Mindig újak jönnek, mindig kezdeni keli. Belefáradnak ebbe sokan. A vitákba is, s a kérései ’ -. Vannak egészen furcsa kérések is. Jó ismerős városi, falusi veze­tőktől tartanak leginkább. Sok veszi a telefont, s próbál vizet fakasztani a szik­lából. — Édesegy kedved komám... Mikor, melyik ujjúkat harapják meg? A kemencék éjjel-nappal forrók. A mun­kások fáradtak. Kortyolják a védőitalt — ha kortyolják. Mert sósteánál jobbat nem találtak még ki. Esetleg feketekávét. A megye téglagyáraiban több mint ezer munkás dolgozik. De nehéz munka. Sokasodnak, erdőként magasodnak új házak, otthonok, iskolák, gyárak, kórhá­zak. Sokra, de még nem mindenre képes a házgyár, az új módi. A forró kemencék mellett sokáig emel­nek még tonnákat, az irányítók mögött ezután is idegcsillapítók, altatók sora­koznak kis szekrénykéken. A jó ismerő­sök ezután is csak veszik a telefont. De nehéz munka, de nehéz kenyér... — sj — KGST-szekció tanácskozása Salgótarjánban

Next

/
Oldalképek
Tartalom