Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-25 / 226. szám

1971. «zeptemSef 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy személynek, családnak csak egy lakása és egy üdülője lehet Kötelező a személyi tulajdon mértékét meghaladó ingatlanok értékesítése Az MTI hírmagyarázója írja: A telektulajdon, illetve a lakás- és üdülőtulajdon ren­dezéséről szóló kormányren­delet az MSZMP KB és a kormány múlt évi lakásgaz­dálkodási határozatából in­dul ki. Létrehozásukkal a kormány célja, hogy meg­szüntesse a társadalmi vi­szonyainktól idegen többlet­tulajdont, felszámolja a te­lekspekulációt, az űzér' edés- nek, az árfelhajtásnak és a jogtalan haszonszerzésnek a többlettulajdonban rejlő le­hetőségeit, gátat vessen a la­kásokkal, üdülőkkel folyta­tott nyerészkedési törekvé­seknek, ugyanakkor elősegít­se a lakás- és üdülőépítke­zést. A két jogszabály pon­tosan meghatározza a sze­mélyi tulajdon mértékét: egy személynek, illetve egy csa­ládnak csak egy lakása és egy üdülője, illetve ezek he­lyett egy-egy beépítetlen la­kj és üdülőtelke lehet. Egy családnak számít: a házas­társak, kiskorú gyermekeik és a házastársakkal együtt lakó nagykorú nőtlen, illet­ve hajadon gyermekek. Több lehetőség A kormány a múlt évben széles körű intézkedést ho­zott a lakás- és üdülőtelek Iránti igények fokozottabb kielégítése és a társadalmi­lag elítélendő telekállomány- felhalmozás megakadályozá­sa érdekében. Az új telek­ellátási rendszer hatása már érződik. A jogszabályok fé­kezték a további felhalmo­zást. a progresszív adóztatás nyomán javult a kereslet és a kínálat aránya, szélesebb rétegeknek nyílt lehetősé­gük a telekszerzésre. A telektulajdönt szabályo­zó új rendelet még hatéko­nyabban fellép a spekuláció­val szemben, tovább korlá­tozza az indokolatlan, jára­dékszerű jövedelmeket, mert nemcsak jogos mértéket meghaladó tulajdonszerzés lehetőségét zárja ki, hanem kötelezővé teszi a meghatá­rozott mértéken felüli tel­kek — bizonyos türelmi időn belüli — értékesítését A rendelet kizárja, hogy az, akinek már van egy lakó­Az MTI hírmagyarázója írja: A Munkaügyi Miniszté­rium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa 60 nagy- vállalatnál végzett helyszíni vizsgálat, továbbá az állami és szakszervezeti szervektől kapott tájékoztatás alapján megállapította, hogy az 1970 —75 évekre szóló kollektív szerződéseket — néhány in­dokolt kivételtől eltekint­ve — az előírt határidőre megkötötték. A szerződések összessége mind tartalmilag, mind formailag megfelel a követelményeknek. A ko­rábbi szerződésekhez képest most igen előnyös volt, hogy kidolgozásuk a vállalati öt­éves tervek véglegesítéséhez kapcsolódott. \ így jobban össze tudták hangolni az igényeket a lehetőségekkel, jobban megalapozhatták a vállalati kötelezettségek tel­jesítését Élőnk viták A korábbiaknál gondosab­ban készítették elő a vitá­kat több időt adtak a dol­gozóknak a tervezet tanul­mányozására. Ennek is tu­lajdonítható. hogy a válla­latok háromnegyed részénél a dolgozóknak több. mint a (Ei le, ezen belül a vállalatok és egy üdülőtelke, újabbat szerezzen, kivéve, ha örököl. Aki több beépítetlen telek­kel rendelkezik, annak a személyi tulajdon mértékén felüli többletet 1972. decem­ber 31-ig el kell adnia, vagy másként kell átruháznia. Ha ezt a kötelezettséget nem teljesíti, a helyi tanács ren­deli el az értékesítést. Telek háztájiként Sokan használnak azon­ban — különösen községek­ben — beépítetlen telket háztáji gazdaság céljaira, mezőgazdasági művelésre, s az ilyen telkek kötelező el­adásának előírása az emlí­tett személyek jövedelmét, illetve megélhetését veszé­lyeztetné. Ezért ezekben az esetekben a kötelező taná­csi" értékesítés csak akkor rendelhető el, ha a lakosság telekigénye másképpen nem elégíthető ki. A lakás- és üdülőtulajdont szabályozó rendelet szerint az a személy, Illetve család, akinek már van saját laká­sa és üdülője, többet nem szerezhet. A korlátozás nem vonatkozik az öröklésre. A méltányosságot szem előtt tartva mondja ki a rende­let, hogy az a nagykorú sze­mély, aki kiválik a család­ból, a maga részére — a családi tulajdon mértékén felül — további saját la­kást szerezhet. Ilyen eset­ben azonban köteles a lakás­ba hat hónapon belül beköl­tözni. Amennyiben egy személy vagy család tulajdonában egynél több lakás, illetve üdülő van, a többletet köte­les legkésőbb 1973. decem­ber 31-ig értékesíteni. Ha a tulajdontöbbletet a kor­mányhatározat életbelépése után — öröklés, házasság, örökbefogadás, összeköltözés útján — szerezte, úgy azt két éven belül értékesítenie kell. Akinek a lakáson és üdü­lőn kívül beépítetlen telke is van, annak az előírt mérté­ket meghaladó tulajdont úgy kell értékesítenie, hogy — egy lakásnál és egy üdülőnél, vagy — egy lakásnál és egy be­építetlen üdülőteleknél, vagy felénél a kollektíva mintegy 75 százaléka vett részt a1 vitában. A legtöbben a túlmunka csökkentését, a bérezési ará­nyok megváltoztatását, a törzsgárda-tagok kedvezmé­nyeinek bővítését a munka­ruhák minőségének javítá­sát, illetve kihordási idejé­nek csökkentését indítvá­nyozták. A vállalatok lénye­gesen nagyobb gondot for­dítottak az új szerződések­ben a túlmunka szabályozá­sára, bár ezzel kapcsolatban a koncepciók meglehetősen eltérőek. A kollektív szerző­déseknek körülbelül a fele az eddiginél szigorúbban, egyhatodában lazábban von­ták meg a túlórák korlátáit, a többi esetben kisebb-na- gyobb változtatásokkal álta­lában a régebbi gyakorlatot követik. A Munkaügyi Mi­nisztérium és a SZOT a túl­munka szabályozásának ten­denciáit helyesnek tartja; hangsúlyozva, hogy szerve­zési és egyéb intézkedések­kel kell segíteni a szabályo­zások realizálásét. A persneblívikus szemlélet hiánya Az elemzés megállapítja, hogy egyes vállalatoknál ke­— egy beépítetlen lakóte­leknél és egy üdülőnél, vagy — egy beépítetlen lakóte­leknél és egy beépítetlen üdülőteleknél több ne ma­radjon. Az értékesítési kötelezett­ség nem vonatkozik azokra a többlakásos, de hatszobás­nál nem nagyobb épületekre, amelyeknek egy részében a tulajdonos vagy családja lakik. A lakásra és a telekre vo­natkozó értékesítési kötele­zettség alól a helyi tanácsok indokolt esetekben felmen­tést adhatnak, illetve a ha­táridőt meghosszabbíthatják. Az értékesítési kötelezettség alól a megyei tanács általá­nos érvényű felmentést olyan községek területére ad­hat, ahol a lakásigényeket már kielégítették. A felmen­tés nem vonatkozik az üdü­lő- és beépített üdülőtelek­tulajdonra. Ve^őt a tanács is jelölhet Ha valaki értékesítési kö­telezettségének a meghatá­rozott időpontig nem tesz eleget, akkor a vevőt a ta­nács jelöli ki. A tanácsi ha­tározat után a tulajdonos csak a megjelölt személynek adhatja el az ingatlant. Ha ilyen esetben a bérlő vásá­rolja meg a lakást, részére az OTP kölcsönt nyújthat Előírják a rendeletek, hogy akinek az előírt mértéknél több lakása, üdülője, vagy beépítetlen lakó-, illetve üdülőtelke van, ezt 1972. jú­nius 30-ig köteles bejelente­ni az állandó lakóhelye és az Ingatlan fekvése szerint Illetékes helyi tanácsnál. Előírják a rendeletek azt ts, hogy kártérítés nélkül ál­lami tulajdonba veszik azok­nak a személyeknek a be­építetlen telkét lakás- és üdülőtulajdonát, akik 1963. március 22-e után jogtala­nul hagyták el az országot és a hazatérést megtagad­ták. Nem vonatkozik a ren­delkezés azokra, akik 1970. december 31-ig végképo visszatértek az országba, vagy ezt a szándékukat be­jelentették és 1972. decem­ber 1-ig hazatérnek. vés olyan feladatot iktattak a szerződésbe, amely előse­gítheti a belső tartalékok feltárását. A perspektivikus szemlélet hiányával magya­rázható, hogy egyes helye­ken csupán egy évre szabá­lyoztak konkrét feladatokat az öt évre szóló szerződé­sekben. A korábbinál ki­sebb mértékben ugyan, de előfordultak a szerződések­ben jogszabályokkal ellenté­tes előírások is. amelyek természetesen érvénytelenek, ezeket a vállalatoknak mó- dosjtaniok kell. A vizsgált vállalatok több­ségénél a részesedési alap felosztásában alapvető vál­toztatásokat nem terveztek. A közvetlen anyagi .ösztön­zésre szánt összeg aránya a vállalatok körülbelül felénél emelkedett, negyedénél vál­tozatlan. a többinél csök­kent. A vállalatok többsége 1971-re 3 százalékot meg nem haladó bérfejlesztést tervezett. A minisztérium és a SZOT hiányosságként említi, hogy a vállalatok többségénél nem szabályoz­ták a bérfejlesztés módjait, azt, hogy a többletösszege­ket az alapbér növelésére, a kereseti arányok javításá­ra vagy például ösztönzőbb bérformák bevezetésére akarják-e felhasználni. Lakásép tés a rész esedési alapból Általában nagyobb össze­geket szánnak a dolgozók lakásépítésének segítésére, elsősorban a részesedési alapból költenek ilyen cé­lokra, a fejlesztési alap egy részével inkább vidéken tá­mogatják a lakásépítést. A vállalatok tekintélyes része azonban még mindig nem él a lehetőséggel, több üzem viszont a termelő, a szociá­lis és egyéb beruházások miatt nem tud lakásépítési alapot létrehozni. A szociális és kulturális célokra körülbelül annyit fordítanak, mint eddig, Az MTI hírmagyarázója írja: 1968-tól — azóta, hogy a kormány határozatot hozott a sütőipar fejlesztésére — újabb pékségek termelésbe állításával a lakosságnak sü­tőipari termékekkel való el­látása javult, azzal együtt is, hogy a kereslet mennyisé­gileg növekedett és összeté­telében is változott. 4SI millió kapacitás növelésre Az említett kormányhatá­rozat nyomán 451 millió forint költséggel a sütőipar napi kapacitását 914,5 ton­nával bővítették — ez az előirányzott fejlesztésnek 96,2 százalékos megvalósítá­sát jelenti. A rekonstrukciós fejlesztés előirányzatát vi­szont 118,4 százalékra telje­sítették. Az állami szekto­ron kívüli „egyéb” szekto­rok — zömmel mezőgazda- sági termelőszövetkezetek és ÁFÉSZ-ek — 42 új sü­tőipari üzemet létesítettek és újbóli üzemeltetésre átvet­tek 108 olyan pékséget, ame­lyet korábban leállítottak. Az egyéb szektorhoz tartozó pékségek száma az 1967. évi 578-ról 1970 végére 699-re emelkedett, s ez azt jelen­ti, hogy itt a napi kapaci­tás több mint 206 tonnával bővült. Az állami és az egyéb szektorban — az utóbbihoz különben a téesze- ken és az ÁFESZ-eken kívül a magánszektor is hozzá tartozik — összesen az el­múlt három évben 1120,6 tonnával fejlesztették a napi teljesítőképességet Ugyan­akkor a rossz állag miatt kényszerűségből leállított ál­lami sütőipari üzemek napi 506 tonnás „kiesést” jelen­tettek a termelésből, így a termelőkapacitás gyakorlati­lag csak napi 614 tonnával bővült. A lakossági igények teljes kielégítéséhez napi 5850 tonna sütőipari termék­re lenne szükség, ezzel szemben 5385 tonnára van kapacitás. Mivel a még ter­melő üzemek nagyfokú el- használódottsága miatt töb­bet le kell állítani, minden­képpen szükséges a további, folyamatos kapacitásfejlesz­tés. Javult a minőség Kidolgozták és életbe lép­tették a kenyérszabváuyt. A KERMI vizsgálatai és a te­rületi ellenőrzések tapaszta­latai szerint a finom pékáru minősége javult.. A kenyér minőségét és szabványszerú- ségét tekintve is tapasztal­ható javulás, azonban főleg az elavult üzemekhez kap­csolódó területeken, illetve hét végén vagy kettős mun­kaszüneti napokon még van­nak panaszok a minőség el­len. A KERMI vizsgálati eredményei szerint a fehér­kenyérből vett minták 20, a félbarna kenyér mintáinak 15 százaléka nem felelt meg a szabványnak. Nemcsak gyártási fogyatékosságokról mindenekelőtt a gyermekin­tézményeket igyekeznek bő­víteni. Előtérbe ke.—.v-Ä a törzs­gárdának nyújtott kedvez­mények. A legváltozatosabb formákban jutalmazzák a vállalatokhoz leghűbb dol­gozókat. Sok helyütt maga. sabb év végi részesedést, esetenkénti jutalmazást szab­tak meg számukra, egész sor helyen pótszabadságot kap­nak a tözsgárdatagok. néme­lyik vállalatnál béremelést írnak elő a nyugdíjazás előtt állók és régóta ott dolgozók számára. Számos esetben azonban nem kapcsolták össze helyesen a kollektív szerződéseket és a törzsgár- da-szabályzatot, előfordult, hogy a törzsgárda-szabály- zatban rendeztek olyan kér­déseket. amelyekről a kol­lektív szerződésben kell in­tézkedni. van szó, hanem a szállítás­ból és kereskedelmi tárolás­ból eredő minőségromlásról is. Valamelyest javult, de még mindig jelentős a súly­hiányos termékek aránya, aminek oka az is, hogy a sü­tőipar technikai ellátottsága nem kielégítő. A belkeres­kedelmi miniszter utasítása szerint kötelező a kenyér csomagolása, s ezt az AKF rendszeresen ellenőrzi. Gya­kori gond, hogy nincs meg­felelő mennyiségű, illetve nagyságú papír és zacskó. Az értékesítő hálózat — és ezen belül a sütőipari szak­üzletek száma — mintegy 300 bolttal növekedett. A sütőipar műszaki fej­lesztését nehezíti, hogy a gépek és berendezések gyár­tásával foglalkozó ELGEP és ÉBGV a megrendelések tel­jesítését csak egy—másfél évre vállalja és a visszaiga­zolt megrendeléseket sem teljesíti mindenkor határidő­re. Kétségtelen viszont, hogy a gyártó vállalatok is igen nehezen alkalmazkodhatnak az esetenként egy-egy gépre vonatkozó rendelésekhez. Bi­zonyos készletekre lenne szükség. Késedelmesen tel­jesítik a kormányhatározat­nak azt az előírását, hogy licenc-vásárlásokkal kell egyes sütőipari gépek hazai gyártását biztosítani. Válto­zatlanul probléma, hogy a sütőipari laboratóriumokból — a felhasználás időpontjá­hoz viszonyítva — későn küldik meg a liszt minősíté­sét az üzemekbe. Előfordul, hogy az árut már el is ad­ták, amikor a „körzeti” la­boratóriumból közlik a fel­használt liszt minőségi mu­tatóit, amelyhez alkalmazni kellett volna a megfelelő A nők helyzetének javításáért Az új kollektív szerzőcK sek sokoldalúan intézked­nek a nők helyzetének ja. vitásáról. Egyes helyeken a gyermeküket egyedül neveli nőket mentesítik a túlmun­ka alól, másutt erősen kor­látozták a női túlmunka felső határát, az éjszaka: munkát. A nők egyes cso­portjai részére rendszeres pótszabadságot, jutalomsza­badságot és sok egyéb ked­vezményt engedélyeznek. Mindent egybevetve a ta­pasztalatok általában ked­vezőek, a vállalatok szak­mai és szakszervezeti veze­tőinek, valamennyi dolgozó­jának joga és kötelessége, hogy érvényesítse a válla­lat alkotmányát, a kollektív szerződés előírásait. technológiát. Gondot jelent az is, hogy a sütőipari vállala­tok nem rendelkeznek meg­felelő raktártérrel. 1970-ben -például a kötelezően előírt tíznapos lisztkészlettel szem­ben országos átlagban 7,7 napra elegendő készlet volt. Egyik-másik sütőüzemben mindössze három napra ele­gendő lisztet tudnak raktá­rozni. Kevés a szakember A sütőiparban foglalkozta­tottak száma — a kormány- határozat végrehajtásának eredményeként — növeke­dett, ugyanakkor a képesí­téssel rendelkező munkások aránya a munkások összlét- számához képest az 1967. évi 72 százalékról 1970-re 61 szá­zalékra csökkent. A rendsze­res éjszakai munka mellett nagymértékű túlóráztatással igyekeznek pótolni a munka­erőhiányt. A szakmunkások — dagasztok, vetők — azok­ban a hónapokban, amelyek­ben kéthapos ünnep van, a megengedettnél több órát dolgoznak; például 1971 már­ciusában — ekkor volt hús­vét — szinte általános volt, hogy 300-nál több órát szá­moltak el. A jelenlegi bérdifferenciá­lással nem alakul úgy a szakma elismert, idősebb szakmunkásainak keresete, amint ez megilletné őket. Kevesebben jelentkeznek sü­tőipari tanulónak, mint amennyire szükség lenne, s a felszabadult fiatal szak­munkások is sokan otthagy­ják a nehéz szakmát, a sütő­ipart. Bőven van pótolnivaló a szociális ellátottság (öltöző, zuhanyozó, üzemi étkezés) terén is. s( A Vas- és Faipari Szövetkezet felvételt hirdet betanító hegesztő tanfolyamra. Ä jelentkezők alapfokú hegesztő tanfolyamot vésznek, a tanfolyam elvégzése után mint he­gesztők dolgoznak. Jelentkezhetnek nők, férfiak egyaránt Iskolai végzettség minimum VI. ált. Jelentkezés: Szolnok, Ostor u. 1« A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT az új kollektív Eredmények és gondok a sütőiparban

Next

/
Oldalképek
Tartalom