Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-21 / 222. szám

4 SZOLNOK MEGYEI iSEFLAT 1971. szeptember 21, Csáki Istvánt Gondolatok a tudományos és-műszaki forradalomról E forradalom hatása a tőkés országokban Nem lehet kétséges, hogy a magasan fejlett tőkés or­szágok gazdaságában Is sok tényező változott meg az utóbbi időben a tudományos és műszaki forradalommal, annak hatásával összefüg­gésben. Hadd utaljak ezek közül is néhányra: 1. Változások mentek vég­be — és újabbak vannak fo­lyamatban — a fejlett tőkés országok monpóliumaiban: a termelés, az áruforgalmazás, a szolgáltatás egész rend­szerében; az állam és a mo­nopóliumok viszonyában; a tőkés társadalom egész belső gazdasági és foglalkoztatási struktúrájában. Sietve le kell szögezni, hogy azok a változások, amelyekre utalok, nem vál­toztatják meg a tőkés ren­det, annak alapvető jellemzőit — hiába hirdetik ezt a tőkés rend védelmezői —, de vál­tozást eredményeznek az osz­tályerők megoszlásában és változást igényelnek, válto­zást követelnek a forradalmi párt taktikájában. Azok a változások tehát, amelyek a fejlett tőkés államok belső gazdasági életében korunk­ban zajlanak, összefüggésben vannak Lenin az imperia­lizmusról alkotott több mint félévszázados művében le­írtakkal. A változások irá­nya és lényege: — A második világháború után folytatódott — gyorsu­ló ütemben — a nagy tőkés vállalkozások kialakulása, a monopóliumok egyesülése. Egy-egy tőkés országban iparáganként néhány mono­pólium uralkodik. A régebbi konkurrencia helyett most az „áron belüli” konkurren­cia lép fel egyre jobban. A monopóliumok bizonyos ese­tekben megállapodásra jut­nak az árakban. A tőké3 közgazdászok ezt a jelensé­get a verseny „kiküszöbölé­sének”, a kapitalizmus „megmentésének” kiáltják ki. Valójában arról van szó, hogy a verseny új formájá­ban folyik tovább. A megál­lapodott árakon belül folyik a küzdelem, s az érvényesü­lésnek, a nagyobb profit el­érésének a mennyiség veti meg az alapját és ennek el­érésében meghatározó szerep jut az önköltségnek, a fo­gyasztók minél jobb ki­szolgálásának. Azt jelentené ez, hogy az áremeléssel szer­zett profitból a tőkések le­mondanak? — Szó sincs ró­la! Ellenkezőleg; ahol tehe­tik, úgy is növelik profitjai­kat. De neun úgy, mint ré­gebben, amikor az árkonst­rukcióban az úgynevezett „szabad verseny” volt a fő meghatározó és nem volt annyi gátló, behatároló té­nyező, mint ma. Az árkonikurrencia tehát megváltozott, a verseny erő­sen áron belülre szorult. És abban, hogy áron beliül jus­son a monopólium profit­hoz — és minél többhöz — rendkívül nagy jelentősége és szerepe van a műszaki fejlesztésnek, a termelékeny­ség növelésének. Ha valami­ben, akkor ebiben — a mű­szaki fejlesztésben, a termelő berendezések tökéletesítésé­ben, a munka termelékeny­ségének növelésében — le­het, kell, szükséges a szo­cialista országoknak a fej­lett tőkés országoktól tanul­ni. Sajnos, ebben a tapasz­talatok átvétele nem utal nagy aktivitásra. A tapasz­talatszerzésre künt járók ép­pen ezt a részt nem dolgoz­zák fel megfelelő értelme­zéssel. — Megnőtt és állandóan növekszik a forgalmazott áruk között a tartós fogyasz­tási cikkek mennyisége. Ez új helyzetet teremt a gyártó, forgalmazó és fogyasztó kö­zött, mert lényegesen meg­növeli az áru értékében, a fenntartás, a karbantartás, a használhatóság megőrzésé­nek arányát. Ezt a szolgál­tatások rendszerében lehet biztosítani, ezért ma a tőkés világban a garancia, a kar­bantartás és Javítás egyik legégetőbb kérdéssé vált. A szolgáltatások rendje és rendszere csak nehezen ké­pes lépést tartani a tartós fogyasztási cikkek gyártásá­ban. Ez egyébként minden fejlett országban egyaránt jellemző. Gyorsan fejlődő szocialista társadalmunkban is egyik legnagyobb kérdés a szolgáltatások hálózatának fejlesztése. Azonban itt is lényeges a felismerés, mert azt a megoldás követi. Jel­lemző adat például, hogy a Szovjetunióban a kilencedik ötéves terv időszakában az ipari termelés közel 50 szá­zalékkal nő, a szolgáltatás viszont megduplázódik. A szolgáltató hálózat gyors növekedése a munkásosztály harci tevékenységére is ki­hatással van. Egyes orszá­gokban a munkások 25—30 százalékát foglalkoztatják a szolgáltatás területén, és amit végeznek, arra a mun­kásságnak politikai sztrájk idején is szüksége van. Eb­ből következik, hogy még a sztrájkharcban is bizonyos módosulások mennek végbe. — A tőkés állam és a mo- nipóliumok viszonyában is van módosulás, bár ez az ál­lam lényegén, a burzsoá ál­lam lenini értelmezésén sem­mit sem változtat. Az a tény viszont, hogy az állam a ma­gasan fejlett tőkés országok­ban maga is tulajdonos, ter­melőkapacitások felett ren­delkezik, — tehát fokozato­san nő az állami tulajdon nagysága — előbbi gazdasági tevékenységét módosítja. Az új termelő ágazatokban — vegyipar, légi szállítás stb. — a tőkés állam maga is vállalkozó lett. Ezen túl a tőkés állam finanszírozza a műszaki-technikai fejlesztést. Az USA-ban, az NS'ZK-ban, Olaszországban számos olyan gazdasági akciót folytatott le a tőkés állam, amelyben anyagiakkal segítette a régi termelő-berendezések újra való kicserélését. Legfrissebb példát erre Nixon „dollár­mentő” beszédének követke­ző része szolgáltatja: „Előterjesztem a legerő. sebb rövidlejáratú serkentőt történelmünkben új gépi be­rendezések beruházására, aminek révén új munkaal­kalmak létesülnek az ame­rikaiak számára; mától kezdve egy évig az ipar 10 százalékos munkaerő-fejlesz­tési hitelt kap. 1972. augusz­tus 15-e után pedig 5 szá­zalékosat. Ez a beruházási adókedvezmény nemcsak új állásokat fog teremteni, ha­nem emeli majd a termelé­kenységet és az elkövetkező években versenyképessé te­szi termékeinket.” (R. Ni­xon beszéde, 1971. augusz­tus 15.) Mindezeken túl a tőkés állam a legtöbb helyen kéz­ben tartja, de mindenképpen szigorúan ellenőrzi a tudo­mányos kutatóhálózatot, költségvetéséből rendkívül nagy összegeket bocsát azok rendelkezésére. Van tehát a magasan fej­lett tőkés államokban egy sor olyan Jelenség, amit szük­séges tanulmányozni, hogy a helyzetet jobban megértsük, és nem egy közülük a szo­cialista építés területén is — gondos mérlegeléssel és ér­telmezéssel — felhasznál­ható. 2. A kapitalizmust előbb jelemző agrárviszonyok vál­tozóban vannak. Rohamos tempóban megy végbe a földtulajdon koncentrációja; változik meg a mezőgazda­ság és az ipar hagyományos viszonya; bontakozik ki a „vertikális integráció”. A második világháború előtt a mezőgazdaság a mai fejlett kapitalista országok­ban az iparral szemben leg­alább egy félévszázaddal el­maradt. A háború után új tendencia bontakozott ki, melynek lényege, hogy a mezőgazdaság viszonylagos elmaradottságát igyekeznek felszámolni, és ehhez az ál­lam is nagy erőket használ fel. Arra törekednek, hogy a mezőgazdaság minél hama­rabb megközelítse az ipari termelés gépesítési színvona­lát. Az Amerikai Egyesült Államokban úgy számolnak, hogy az ezredfordulóra a mezőgazdaság gépesítési, .technikai ellátásban eléri az ipari színvonalat. A legfej­lettebb kapitalista államok­ban a mezőgazdaság most már elérte a gépesített sza­kaszt. A nagy farmokon a talajművelés, a betakarítás, a szállítás, a növényterme­lés lényegében gépesítve van. az állatenyésztés gépe­sítése gyorsütemben halad előre. Hangsúlyozni szeret­ném, hogy a nagy farmokon van ez így, s bár a gazda­ság nagyobb részét kitevő kisgazdaságokban is halad előre a gépesítés, ott ezt a fokot mégsem tudják elérni, ahol elérik, ott rendkívül rossz a gépkihasználás. Ez a folyamat viszont meghúzta véglegesen a ha­lálharangot a kisparcellás gazdálkodás felett. Ugyanis a kisparcellás gazdálkodás akadálya a mezőgazdaság­ban a műszaki haladásnak. A kisparcellák felszámolása folyamatban van, és olyan prognózisok hangzanak el, hogy az ezredfordulóra a mezőgazdaság területén a nagyüzemek válnak a maga­san fejlett tőkés országok­ban is uralkodóvá. Senki előtt nem vitás, hogy a mai fejlett tőkés ál­lamokban a mezőgazdaság ilyen perspektívájának kiala­kításához az alapot a fejlett ipar adta meg, mint ahogy nem lehet vitás, hogy a szo­cialista államokban a nagy­üzemi gazdálkodásra való áttérés feltétele volt az ipa­ri háttér, az ipari bázis meg­teremtése. (Folytatjuk) Nyugat-Berlin gazdasága 1971. szeptember 3-án ä négy nagyhatalom képvise­lői aláírták a nyugat-berli­ni kérdés rendezéséről szóló négyhatalmi egyezmény jegyzőkönyvét és parafálták a hozzácsatolt okmányokat. Nyugat-Berlin területe: 481 négyzetkilométer az NDK területén fekvő önálló politikai egység, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország katonai ellen­őrzése alatt áll. A megszál­lási övezetek közül az ame­rikai 211 négyzetkilométer, az angol 165 négyzetkilo­méter, a francia 105 négy­zetkilométer. Lakossága 2 128 000 fő, 98 százaléka német, a többi amerikai, angol és francia. 1945. május 8-án kapitu­lált a hitleri Németország, és fővárosát Nagy-Berlint a győztes szövetséges hatalmak (Szovjetunió, Egyesült Álla­mok. Nagy-Britannia és Franciaország) előzetes meg­állapodás alapján négy öve­zetre osztották. Igazgatását a négyhatalmi városparancs­nokság látta el, amely 1948. június 16-án beszüntette működését. Egy héttel ké­sőbb Berlin nyugati szekto­raiban bevezették a nyugat­német márkát. 1948. novem­ber 30-án megalakították Nyugat-Berlin vezetőségét — a szenátust. Az NSZK és a nyugati hatalmak a hideg­háború időszakában a szo­cialista országok elleni soro­zatos provokációik színhe­lyéül választották Nyugat- Berlint. 1961. augusztus 13- án az NDK hathatós intéz­kedéseket tett állami érde­keinek védelmében. Nyugat-Berlin az elmúlt húsz esztendőben gazdasági­lag gyors ütemben fejlődött: az 1950. évi 3,9 milliárd márkás társadalmi termék értéke 1970-re 26 milliárd márkára emelkedett, amely­ből 16,7 milliárdot az ipar állított elő. A városban sok a kis- és középüzem, 4300 vállalatból csak 42 foglalkoztat 1000- nél több munkavállalót. Mi­vel a város a nyersanyag- forrásoktól távol esik, ezért munkaigényes termékeket állít elő. Az ipari forgalom 57,2 százalékát kitevő ter­melőeszköz-gyártással a ke­reső lakosság 64,2 százaléka foglalkozik. Vezető iparága a változatos profilú világ­színvonalon álló elektrotech­nikai ipar és gépipar. A fo­gyasztási cikkeket gyártó ipar a város összforgalmá­nak 42,8 százalékát adja és a munkavállalók 35,8 szá­zalékát foglalkoztatja. Az előállított konfekció- és di­vatáruk. kozmetikai cikkek és gyógyszerek keresettek a nemzetközi piacokon. — Terra — Trágya a tengerfenékről A „Maxicrop” elnevezésű trágya: a tengeri moszat ki­vonata, A növények e trá­gyával történő bepermete- zésének kísérletei rendkívül eredményesnek mutatkoz. Hús szójából Egy japán élelmiszercég szintetikus húst készített. Alap-nyersanyaga a szója. Külsőre a szintetikus hús összesajtolt és megfestett rostokhoz hasonlít. Az efféle húst amdnosavak és valódi húskivonat hozzáadása teszi ízessé. nak. A feketeribizke ter­méshozama például 35 szá­zalékkal, a zöldbabé pedig 37 százalékkal nőtt. A „Maxicrop”-pal trágyázott alma jóval korábban érett be. A szintetikus hús 25 szá­zalék fehérjét tartalmaz, ami több mint a marhahúsé (19,8 százalék), vagy a ser­téshúsé (13,4 százalék). Ha megkezdik tömeges terme­lését, akkor tízszer olcsóbb lesz a disznóhúsnál, és húsz­szor olcsóbb a marhahúsnál. Kórház épül az autógyárnak A moszkvai Lihacsov autógyár dolgozóinak kór­házat építenek Moszkva fes­tői részén, Lenino-Dacsnojé- ban. Az 1100 ágyas kórház lesz a Szovjetunió legna­gyobb hasonló létesítménye. Tizenegyemeletes főépüle­tében a kardiológiai, a gasztrológiai, a tüdő, a se­bészeti, valamint a funkcio­nális diagnosztikai, a ream. mációs, a processzionális kórtani és más osztályok kapnak helyet. Az új egész­ségügyi komplexum építési költségeit — 18 millió ru­bel — az üzem szociális- kutruális alapjából fedezi. Az új kórház először 1975- ben fogad majd betegeket. A képen: A Lihacsov autógyár most épülő kór­házának makettje. Újtípusú légpárnás mozdony A légpárnás gépek és ha­jók már régóta nem számí­tanak újdonságnak. Mégis sok ország szakemberei fel­figyeltek a légpárnás moz­dony működő modelljére, amelyet az olaszországi Pa- lermóban levő aeronautikai intézet szakemberei alakí­tottak ki. Az eddig ismert rendsze. rektől eltérően az olasz gép váza egy betongödörben nyer elhelyezést és a szé­lein végigcsúszó négy „kar” tartja függőleges helyzetben. Annak érdekében, hogy a mozdony előrehaladása köz­ben ne árintse a gödröt, törzsébe oldalt négy „sarut” helyeztek eL A „karokból” és a „sarukból” kiáramló levegő hozza létre azt a lég­párnát, amelyen a mozdony siklik. Ma még ez a szerkezet csupán működő modell, amelyet kis sebességgel rö­vid útszakaszon próbáltak ki, de az olasz szakemberek már egy olyan légpárnás mozdony prototípusán dol­goznak, amely óránként 450 kilométer sebességgel fog haladni. A működő modell hosszú­sága 10 méter, szélessége 3,46 méter, súlya terhelt ál­lapotban 2 tonna. Egy pro­pellert forgató vontatómo­tor hozza mozgásba. A lég­párnás mozdony második motorja egy kompresszort forgat, amely kialakítja a légpárnát. Számítógép irányítja a gyárat Automatikus irányítási rendszert dolgoztak ki grúz tudósok és a cseljabinszki fémmű szakértői ércdúsító üzemek számára a kohó- elegy előkészítéséhez. A 2,5 kilométer hosszú technológiai sort számítógép vezérli. A szállítás és az elegyrészek adagolásának folyamata — amelyektől a nyersvas minősége függ — automatikusan történik. Az elegy előkészítését diszpé­cser-asztalról végzik, ahol a technológiai folyamat mene­tére vonatkozó összes infor­máció feldolgozása folyik. Az új vezérlési rendszer jelentősen javítja az agglo­merátum minőségét, fokozza a termelést. csökkenti az előállítás költségeit. Előzetes számítások szerint a rend­szer bevezetése másfél mil­lió rubel termelési megta­karítást eredményez. A cseljabinszki fémmű ércdúsító üzemrészlegében most kerül alkalmazásra az elegy-előkészítési folyamat fenti, számítógépes vezérlé­sű rendszere. Laboratóriumi úton előállított zafír A zafír a gyémánt után a legértékesebb drágakő. Nemrég Bagdarasz szovjet tudósnak sikerült mestersé­ges úton zafírt előállítania. A zafír értéke többszörösen meghaladja a smaragd vagy rubin értékét. A mestersé­ges úton előállított zafírnak csak egy részét használják fel az ékszerészek, a többi ipari célokra megy. Mint is­meretes. szovjet tudósoknak már korábban sikerült mes­terséges úton rubint, gyé­mántot és más drágaköve­ket előállítaniuk. Ultragyors színképfénymé­rőt (spektrofotométer) ké­szítettek a Lengyel Tudo­mányos Akadémia fizika­kémiai intézetében. Ez a legtökéletesebb ilyen típusú berendezés a világon: Az új színképfénymérő lehetővé teszi, hogy egy másodpere alatt az abszorp­ciós színkép tízezer egymást követő mérést végezzen el; Másodpercenként tízezer mérés

Next

/
Oldalképek
Tartalom