Szolnok Megyei Néplap, 1971. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

19Tt. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Magasabb szintet a vezetői munkában I. Á vezetés a társadalmi fejlődés rendkívül fontos funkciója, a társadalmunk előtt álló célkitűzések meg­valósításának nélkülözhetet­len feltétele. Vezetés, irányí­tás nélkül, a központi aka­rat érvényesítése nélkül semmiféle olyan tevékeny- i' ség nem képzelhető el, amelyben az emberek ki- sebb-nagyobb közössége vesz részt. A legegyszerűbb fel­adat megoldása is — ami az egész társadalom bonyo­lult tevékenységének egy ré­sze — csak akkor lehet eredményes, ha az a rész­tennivaló az egésszel össz­hangban van, s az annak megvalósításáért dolgozók az egységes célért közös akarattal tevékenykednek. Mindezt csak a vezetésen keresztül lehet elérni, biz­tosítani. A vezetés tehát nem ön­célú tevékenység, hanem arra irányul, hogy adott te­rületen, az adott szerv, kol­lektíva, gazdaság, intézmény vagy szervezet, az egész tár­sadalom, az egész népgaz­daság elé tűzött célok el­érését szolgálja. Nem véletlen, hogy pár­tunk IX. és X. kongresszu­sa is a vezetés elé állított követelményeket nagyon pontosan megfogalmazta és a vezetés javításával, szín­vonalának emelésével a tár­sadalom egészének fejlesz­tését kívánja előbbre vinni. Pontos útmutatás A szocializmus teljes fel­építésének magasabb szin­ten való végzése érdekében — amikor a szocialista de­mokrácia kiteljesedését kell egész társadalmunk terüle­tén biztosítani — ezt az igényt érvényesíteni kell. A vezetők önállóságának erő­sítésével, felelősségük növe­lésével, intézkedésekkel, a dolgozók akaratának, véle­ményének figyelembe véte­lével kell szolgálni a dolgo­zók érdekeit úgy, hogy azok egybeessenek egész társadal­munk fejlődési igényeivel. A Központi Bizottság és a kormány 1970. április 16-i együttes határozata — me­lyet a X. kongresszus meg­erősített — az állami élet korszerűsítésére irányul. Ar­ra, hogy az állami szervek — elsősorban a tanácsok — mnukájukat a dolgozók igé­nyeihez, érdekeihez igazod­va megfelelőbben végezzék. E célkitűzések megvalósítá­sát szolgálják az azóta meg­jelent jogszabályok, elsősor­ban a tanácstörvény, annak végrehajtási utasítása, amely megszabja a testületek tevé­kenységét, az apparátus tennivalóit és újszerűén, nagyon konkrétan a tiszt­ségviselők helyét, szerepét, tennivalóit A határozatok és jogsza­bályok természetesen nem lehetnek olyanok, hogy tár­sadalmunk állami vezetői részére minden elvárást részletesen előírjanak. Már csak azért sem, mert a ve­zetés alapelemei minden ve­zetőre egyaránt érvényesek ugyan, de vannak' követel­mények, melyek egy adott terület speciális követelmé­nyeit hivatottak biztosítani. Mit nevezhetünk ilyen speciális követelménynek? A tanácsi vezetőket például a tanácstörvény általában azonos elbírálás alá veszi, ez alapjaiban helyes is, de van bizonyos fokú eltérés a vá­lasztott tisztségviselők és a kinevezett szakigazgatási szervek vezetőinek munká­ja között. A szakigazgatási szervek vezetői egyes ágazatok spe­ciális feladataival foglalkoz­nak, illetve biztosítják igaz­gatási területükön az ágazati politika érvényesítését, a lakosság kiszolgálását. A választott tisztségviselőknek ugyanakkor minden ágazat problémájával foglalkozniuk kell úgy, hogy azok a helyi sajátosságoknak megfelelően jussanak érvényre, az őket megválasztó testület, a ta­nács és annak különböző bizottságai döntéseinek meg­felelően. Áz érdekek összehangolása Minden vezetőnek köte­lessége az egyének, a kis közösségek érdekeit össz­hangban érvényesíteni az egész társadaloméval. A ta­nácsi vezetés sajátossága, hogy az adott, közigazgatási terület _ jó értelemben vett lokális — érdekeit kell össz­hangban érvényesíteni az egész társadalom, a népgaz­daság érdekeivel. Mindezt úgy, hogy azon belül az ál­lampolgárok is megtalálják számításaikat. Érvényesülni kell ennek egyrészt az adott település fejlesztésében, a kulturális-, egészségügyi- és szociális intézmények magas szintű működtetésében, a lakosság mindennapi eülátá- sáben és szolgáltatási igé­nyeinek kielégítésében ugyanúgy, mint az egyén igazgatási, hatósági, egyedi problémáinak gyors, a tör­vényeknek és rendeleteknek megfelelő intézésében. Egy gazdasági- vagy in­tézményvezetőnek az általa irányított dolgozókkal, az ott működő politikai és tár­sadalmi szervek közreműkö­désével kell az eléje tűzött célokat, feladatokat megva­lósítani. A tanácsi vezetés­nek mindezt az egész lakos­ság bevonásával kell végez­ni úgy. hogy azok vélemé­nye, ha közvetve is. de ki­fejezésre jusson a döntések meghozatalánál, ugyanakkor annak megvalósítása érde­kében az egész lakosság is­merje meg azokat és végre­hajtásában vegyen is részt Módszerében érvényesül­het ez a tanácsok választó­kerületi munkájában ugyan­úgy. mint a tanácsi bizott­ságok tevékenységében, szak­emberek bevonásában. Ér­vényesülhet, kifejezésre jut­hat ez a tanácsnak a szak- szervezettel, a Hazafias Nép­fronttal, a különböző gaz­dasági egységekkel való együttműködésében egyaránt. II. Ahhoz, hogy egy szerve­zetet megfelelően lehessen irányítani, szükséges, hogy az igazgatást végzők tájé­kozottak legyenek az egység és a terület viszonyairól. Tudni kell, hogy a szervezet milyen formában tölti be szerepét, milyen tényezők segítik, vagy hátráltatják egy feladat gyors és ered­ményes teljesítését. Ezt a vezető csak megfelelő infor­mációszerzéssel, a cél, az eszközök, a lehet :ségek tár­gyi és szubjektív feltételei­nek ismereteivel érheti el. A helyzet kellő elemzé­sével, az információk szám­bavételével, a cél és feladat pontos meghatározásával az elgondolást, az utat, a mó­dot. a formát kell meghatá­rozni, illetve az adott fel­adatot. vagy területfejlesz­tést kell megtervezni. A meghatározott cél el­érése és a rendelkezésre álló eszközök felhasználásá­nak lehetőségei megkövete­lik az adott munka elosztá­sát, a tennivalóknak szemé­lyekre történő bontását. Ez ugyan egy-egy részkérdés­nek válámly személy, vagy csoporton keresztül való meg­valósítását jelenti, de hogy a tudatosan, leeeredménye- sebben a kialakított cél ér­dekében áll ion. az nagy ösz- szehangoltságot, szervezést igényel Igen sokszor ettől függ a megoldás sikere. Amikor az elhatározás, a megoldás minden részkérdé­sét, tennivalóját tisztázta a vezetés, akkor döntésének megvalósítását az ellenőrzés eszközeivel is kell biztosí­tania. Az ellenőrzés révén lehet ugyanis leginkább fényt deríteni a szervezet működésében fellépő zava­rokra, hibákra, fogyatékos­ságokra, a kitűzött cél, fel­adat megvalósítása érdeké­ben hozott döntések helyes­ségére. Az ellenőrzés lénye­ge a feladatok s az elért eredmények egybevetése, ennek révén az elmaradá­sok, a problémák feltárása, esetleges újabb intézkedések megtétele. Az ellenőrzés te­hát egyben újabb informá­ciók megszerzésének eszkö­ze is. A véleményok ismeretében Mindezek nagyon egysze­rűnek tűnnek, azonban az életben, a napi munkában a vezetés ezen elemei bonyo­lultabbak. Higgadtságot, gondolkodást, sok-sok isme­retet és gyors elhatározást igényelnek. Egy vezető szo­cialista vezetőhöz illően csak úgy tudja ezeket biztosíta­ni, ha politikai és szakmai képzettségét állandóan fej­leszti. A munkaköréhez szükséges rendelkezésekkel, előírásokkal tisztában van, és minden esetben munka­társai, beosztottai vélemé­nyének meghallgatásával in­tézkedik. Biztosítani kell döntések előtt a termékeny vitát, a döntések után pedig az egyöntetű végrehajtást Amikor a szocialista típu­sú vezető szerénységéről szólunk, amikor a demokra­tizmus elemei érvényesülé­sét hangoztatjuk, egy pilla­natra sem szabad megfeled­kezni arról, hogy a vezető­nek a központi akarat érvé­nyesítését is biztosítani kell úgy, hogy az a helyi, egyéni vagy lokális érdekekkel összhangba kerüljön. Ugyan­akkor a vélemények meg­hallgatása, elhatározott dön­tések után biztosítani kell a nagyon célratörő érvénye­sítést, mert csak így szol­gálja az egész lakosság ér­dekét. A végrehajtás során is nagy jelentősége van a párt politikája alapján foly­tatott kádermunkának. Csak politikailag és szakmailag megfelelően képzett dolgozó­kon keresztül realizálható a döntések eredményes végre­hajtása. E tevékenység so­rán a vezető példamutatása az egyik legfontosabb moz­gósító erő. III. Napjainkban az egyre gyorsuló társadalmi fejlő­dés, a tudományos-technikai forradalom korszakában a vezetésnek is állandóan fej­lődnie kell. Nagyon sokszor elhangzik, hogy korszerűen kell vezetni. önkéntelenül vetődik fel az emberben a kérdés, hogy mikor korsze­rű a vezetés. Szerintem ak­kor, ha a társadalom elé tű­zött célokat szolgálja, min­denekelőtt támaszkodik azokra, akikért, akiknek meg kell azt valósítani, fel­használja a tudomány ered­ményeit és igyekszik min­denben kihasználni a társa­dalmunkban és népgazdasá­gunkban rejlő lehetőségeket. A vezető iránti társadalmi elvárás napról napra növek­szik, aminek csak úgy tud eleget tenni, hogy társadal­mi, politikai ismereteit min­dennap gyarapítja, szakmai tudását napról napra növeli, becsületesen, szorgalmasan, mozgósító erejű tevékeny­séggel végzi munkáját. Együtt érez a dolgozókkal, azokkal az emberekkel, akiknek' érdekében, szolgá­latában tevékenykedik. Ép­pen ezért ezeknek az embe­reknek mindig érezniük kell a vezető döntéseinek indo­koltságát. A vezetőknek a különböző társadalmi rendezvényeken való megjelenése elengedhe­tetlen. Ezt azonban csak olyan mértékig kell tennie, amíg a munka rovására nem megy, amikor még ismere­teinek, tájékozódásának és emberi kapcsolatainak bő­vítését szolgálja. A kialakí­tott helyes arányokra fi­gyelve, a napi munka el­végzésén túl biztosítson időt önmaga továbbképzésére, szórakozására, családjával való foglalkozásra. A vezetőknek — akár gaz­dasági, hivatali vagy intéz­ményi területen tevékeny­kednek — részt kell vállal­niuk a társadalom előre­haladása, fejlesztése érdeké­ben végzendő egyéb irányú politikai munkából is. Kü­lönösen áll ez a tanácsi ve­zetőkre, akik egyben politi­kai funkciót, tisztséget is el­látnak, mert a konkrét fel­adatok megoldásán túl szer­vezik a lakosságot a szocia­lizmus magasabb szinten való építésére. Ha egy ve­zető így gondolkodik és így is cselekszik, akkor a köve­telményeknek megfelel, te­vékenységével hasznosan szolgálja embertársai érde­keit, az általa irányított ki­sebb kollektívák akaratát, a központi célkitűzések meg­valósítását egész társadal­miunk javára. Fodor Mihály a Szolnok megyei Tanács elnöke Az élelmiszergazdaság szakember-utánpótlásáról Miniszteri értekezlet A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumban miniszteri értekezlet tár­gyalt az élelmiszergazdaság néhány időszerű kérdéséről. A minisztérium vezetői egyebek között megvitatták a tsz-törvény és a földtör­vény végrehajtási rendele­tének módosításáról szóló tervezetet. Az értekezlet foglalkozott a mezőgazdasági szakoktatás helyzetével. Megállapította, hogy a minisztérium fel­ügyelete alá tartozó szakok­tatási intézmények a közok- tatásoolitikai alapelveknek megfelelően sikerrel feiez­ték be az 1971--1972. évi beiskolázást. Az élelrpi^er- és fagazdaságban mintegy 14 000 fiatal kezdte meg az idén tanulmányait. A szakrm'nkácts ■> " iskolákbá tízezren Iele^tkeztek, 40 szá­zalékkal többen, mint amennyit fel tudtak ven­ni. Különösen nagy volt az érdeklődés a dísznövény- termesztő és az édesipari szakmák iránt. Hasonlóan sokan kérték felvételüket a sertés- és szarvasmarha te­nyésztési, valamint növény- termesztő—gépész szakmák­ra. Az 1971—1972. tanévben valamennyi mezőgazdasági középfokú intézmény áttért a szakközépiskolai képzésre. Ezekben az intézményekben a fizikai dolgozók gyerme­keinek aránya a tavalvi 61 százalékról 65 százalékra emelkedett. A mezőgazdaság felső- oktatási intézményeibe 5000- en kérték felvételüket. A felvett fiatalok felkészültsé­ge a korábbi évekhez képest tovább javult, s örvendetes az is hogy 10 százalékkal növekedett a fizikai dolgo­zók gyermekeinek száma. Épül az ország leghosszabb a acútja A Budapest—Pécs vonalon, Godisa—Abaliget között 660 mé­ter hosszú vasúti alagút épül, amely már a felsővezetékes szerelvények közlekedésére is alkalmas. Az új alagút épí­tését az ezen a szakaszon lévő nagy szintkülönbségek és az ebből eredő sok lassú jel tette szükségessé. Az új alagút és a pálya elkészülte után ezen a szaka­szon is 120 km-es sebességgel roboghatnak majd a vonatok. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzete 1972- ben adja át a vasútépítők részére az elkészült szakaszt. Negyvenötezer köbméter földet mozgatnak meg és több mint 15 ezer köbméter falazóanyagot és betont építenek be az új alagútba. A képen: Kiss János és Németh István a csillék részére készíti a pályát. (MTI fotó: Hadas János felvétele — KS) Bölcsőde bővítés a nagyközség összefogásával A bölcsődei helyhiány Jászapátiban is — akárcsak megyénk más községeiben — évek óta tartó gond. A nagyközség több üzemében például azért is küzdenek munkaerőhiánnyal, mert a kisgyermekes anyák — bár szívesen vállalnának mun­kát — nem tehetik, mivel nem tudják elhelyezni böl- csődés korú gyermeküket. A nagyközségi tanács évek óta törekszik e gondok megszüntetésére. Figyelembe vette, hogy a tanácsi böl­csőde méreteit tekintve már nem felel meg a követel­ményeknek ezért bővíteni kell. Költségvetéséből 300 ezer forintot tervezett az intézmény átalakításra, azonban a tényleges költsé­gek meghaladják a 600 ezer forintot. A tanács ezért felhívással fordult a nagykő ség gazda­sági szerveihez: segítsenek a bölcsőde bővítésében. A felhívás nyomán a Jászsági Építőipari Ktsz 2. számú építésvezetősége vállalta, hogy saját költségén elvégzi a felmenő fal és tetőzet építését, a tanács költség- vetési üzeme pedig elvállal­ta az alapozási munkákat. A Velemi Endre Termelő- szövetkezet dicséretre mél­tó bőkezűséggel, 100 ezer forint támogatással — vála­szolt a tanács felhívására; a helyi ÁFÉSZ az üvegezé- si munkák elvégzésével segíti a bölcsőde bővítésének meg­valósítását. A nagyközségi tanács ve­zetői több más gazdasági szervvel, kisiparosokkal és magánfuvarosokkal is tár­gyalnak. ígéretet, kaptak, hogy azok elvégzik a közfa­lak és a tetőszerkezet épí­tését, az építőanyag szállí­tását, a belső szerelési mun­kákat. A repiirő^ereitcsétlensí;g áldozatainak névsora: A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Közlekedés és postaügyi Minisztérium az áldozatok személyazonosságának meg­állapítása után közzétette a szeptember 16-án Kijev mel­lett lezuhant magyar repü­lőgép tragi'-us körülmények között elhunyt utasainak és személyzetének névsorát. A szerencsétlenség 'követ­keztében életét vesztette a Bács-Kiskun megyei párt- bizottság és tanács Erdősi József megyei tanácselnök vezette küldöttsége, ame' -- nek tagjai voltak: Gyóni Lajos, Dudás Benjámin, Varga Ferenc, Havasi Ist­vánná. A szreencsétlenül járt IEUSZ csoport Bács-Kiskun megyei résztvevői voltak: Tamáska Janosné, Vízin Miklósné, Mészöly István, Ocsvári Mihályné, Posszert Gyuláné. Rendetzky János, Sebők Erzsébet, Szlovencs Miklós, Cselük Dénesné, Erdős Dezső. Horváth Ist­ván, Benke János. Bíró Zol­tán. Botocska Gvörgv. Kiss tstvánné, Tokai István, Zo­boki László, Ocsvári Mi­hály. Posszert Gyula, Puchardt Antal, Rendetzky Jánosné. Szilágyi István, Ta- ba Sándor, Dobó Mária, Ge­reben László, Ábrahám Já­nos, Bíró Zoltánná, Branitzer Ferencné, Besenyi János. Az utascsoportnak három budapesti illetőségű tagia volt: Mihók Antal, Dras- kóczi Attiláné, Bakonyi Bé­la. Életüket vesztették dr. Hankó Mihály és dr. Dezső Imre, a Budapesti Kertészeti Egyetem tanárai, valamint William és Florence Miller, amerikai állampolgárok. A katasztrófa következté­ben életét vesztette Mészáros Sándor elsőosztálvú repülő­gépvezető. a gép parancsno­ka, és hétfőnyi személyzete: Veres Lászlí, Deák Andor, Papp Sándor. Takács Már­ton, Székelyhídi Katalin, Takács Zsuzsanna, Szőke Va­léria, A szerencsétlenség áldoza­tainak temetéséről később történik intézkedés; a Bács- Kiskun megvei áldozatok kö­zös gvászszeri—fására Kecs­keméten kerül sorj

Next

/
Oldalképek
Tartalom