Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
HOBBY Tréfák innen—onnan — Szerintem Kovács bedilizett. Mindenáron növényevő halat akar fogni. Kezdő ápolónő — Ezt ki kérte? Erkölcsös légikalóx — Azonnal irányt változtat és a boszorkányszombat helyett hazavisz a feleségemhez! (A Polish Weckly-ből) Bostonban a puritán fűszeres megkérdezi inasát: — öntöttél már vizet a tejbe? — Igen uram. — Kevertél gipszet a cukorba? — Igen uram. — A skót whiskyt felengedted azzal az alkohollal, amelyet Jack főzött tegnap? — Igen uram. — Akkor gyere fiam a templomba, mondjuk el együtt az esti imádságot. • * * Az amerikai televízió Piroska történetét is felhasználja reklám céljaira. Abban a pillanatban,’ amikor a farkas hozzáfog, hogy felfalja a nagymamát, a képernyőn feltűnik egy ismert márkájú kolbász, a farkas azonnal ráveti magát, mondván: „Az X márkájú kolbász olyan ízletes, hogy a nagymama helyett én is inkább ebből eszem!” * * * Michel Simontól hallottuk az alábbi történetet: Turnézó társulat igazgatója táviratot küld az egyik kisváros színigazgatójának: — Pénteken érkezünk 16 órakor. Gondoskodjék rendezőről, villanyszerelőről, gépészről és díszletezőről. Néhány órával később a következő ’ választáviratot kapja: — Rendben. Emberünk várja önöket. * • • Egy öreg misszionárius hosszú éveken át küszködött azért, hogy egy kannibál törzset az üdvözülés útjára térítsen. Egy napon fiatal segédlelkészt osztanak be hozzá. — Ügy tájékoztattak, mondja az ifjú, hogy ezek a kannibálok ugyancsak nem hívő lelkek. Sőt azt is hallottam, hogy a keresztény hitre térítésük után sem vetik meg az emberhúst. — Az utóbbi időben érezhetően javult a dolog — válaszolja az öreg misszionárius. Pénteken kizárólag halászt fogyasztanak. * * • Egy férfi feleséget keres a házasságközvetítőnél. „ön csinos férfi, de nincs egy fityingje sen — mondja az iroda vezetője. — Van itt egy hölgy az ön számára, 45 millió hozománnyal.” „Láthatnám a fényképét?” — érdeklődik lelkesen a kliens. „Azt már nem! Tizenöt- millión felül nem szolgálunk fényképpel!” * * * Mexikóban egy rendkívüli gazdag üzletember házasságkötés után 48 órával elvált a feleségétől. A válóok: a magát 42 esztendősnek valló feleség 58 éves volt. A férj pedig 81... • * • Egy női hetilap újságírója interjút készített egy fiatal római színésznővel. — Megtalálta a boldogságot a házasságában? — Oh igen — válaszolta élénken a színésznő. — Többször is, de mindig közbelépett a férjem, és füstbe ment az egész. — Még két perc és szabadok vagyunk! (Kallus rajza) Á nap fénypontja — Rohanjunk drágám, hogy le ne késsük a meccsköz vetítést! Van megoldás Vanna Busoni panaszkodik egy társaságban: Borzasztó, mennyien zaklatnak naponta mindenféle ostobasággal. A saját lakásomban nincs fél óra nyugtom! — Ezen könnyű segíteni, szólal meg a társaság egy másik tagja. — Amikor nálam csöngetneK, felkapom a kabátom, fogok egy táskát és csak ezután nyitom ki az ajtót. Az érkezőhöz pedig így szólok: Ö. de sajnálom, épp most kell elmennem. — És ha netán olyasvalaki csönget, akit szívesen fogad? — Egyszerű. A szöveg így változik: Micsoda szerencséje van, épp most értem haza! Á kutya fája Rómában két kisfiú sétáltatja kutyáját a Villa Borghese kertjében. Az egyik kisfiú meglehetősen szegényes ruhát visel, kutyája is korcs. A másik gyereket mintha dobozból vették volna elő, kutyája szépen ápolt, látszik, hogy fajtiszta. — A te kutyádnak van családija? — kérdezi a jólöltözött kisfiú. — Nincs, neki bármilyen közönséges fa megteszi. © Az ember fejlődése (Kallus rajza) Beszélgetés a 121-es csemegében Két középkorú, jól szituált hölgy: — Nézd drágám, új szappankülönlegesség, eredeti francia. — Hol van? — Az ott rí. AMO a neve. AMO-parfum Paris. — Isteni. Micsoda illat. Hiába csak a franciák tudnak piperecikket gyártani. — S nézd milyen csodálatos a csomagolása. Mi ilyet nem tudunk csinálni. A magyar csomagolás! Ugyan! — Persze a franciák! Legalább tíz évvel járnak előttünk. — Mint egy költemény.1 Veszek belőle. — Én is, hadd üsse meg a guta a Margót. Nofene. Én is megnézem már azt a „költeményt”. Az illata: — kitűnő. Csomagolás: — szép. esztétikus, mutatós, guszta. S még szerencse, hogy rá van írva: Növényolajipari és mosószergyártó ÖV. Kőbánvai Növényolaigyára Budaoest. Hiába! Azok a franciák! — d — üe-dves v,ev'áElkopnak, devalválódnak, visszájára fordulnak szavak, mert a nyelv szüntelenül változik, újul, szegényül és gazdagszik. Liszt Ferencről még azt írta a kortárs költő : „Hirhedett zenésze a világnak” — és ez annyit tett, mint híres. Egy mai komponista ezt szigorúan kikérné magának. A hölgy valamikor prémes kis állatkát jelentett — ma a gyengébb nem gyöngéd megszólítása. Jó pár esztendeje még dicséretet jelentett, ha valakiről azt mondták, vagy a káderlapjára azt rótták: jó elvtárs — ám ma, így, egymagában lekicsinylőnek tetszene. A jelentésváltozás régi törvénye vagy szokása a nyelvnek. Meg lehet érezni, hogy mikor kezd osztozni egy szó valamely más értelemmel, s mikor fordul maga ellen. Az egyik kifejezésben még a helyén van, a másikban már egy kis hangsúlyváltozás is segít az új értelmezésen. Akinek mondták már ezt többször és több helyen, hogy Kedves Vevő — érzi ezt a változást Érzi a foga alatt a kis homokszemet. Hány, de hányféleképpen lehet ezt mondani! Ha megnyomom az első szótagot, csupa lesajnálás. Ha hang- súlytalanul ejtem és a Ve- vő-nek adok több szuszt, kihívó. Ha itt is, ott is erősebben préselem ki, gúnyos és pimasz. Ha elsuttogom, csupa bizalmatlanság. Egész mondatban ezenkívül hány féle színezet! — Mert a Kedves Vevő azt hiszi, hogy... — ez körülbelül annyit jelent: maga, kérem, együgyü, és mégis macerálni akar minket. — Hiába zárjuk be az ajtót, a Kedves Vevő jön és kopog... — vagyis: szemtelen fráter. — Mit nem képzelnek egyes Kedves Vevők! — azaz hogy: nem átallanak a próbamérlegre tenni valamit, netalánt. n rákérdezni az árra. Sokáig boldog voltam, mert nem érdemeltem ki ezt a kedveskedést. És elégedett is. Nekem megtette a boltban vagy a vendéglőben annyi is: „Tessék...” De most már alig van kivétel. Már-már minden vevő és vendég kedves valamilyen módon. Már új értelemben. Azt mégsem lehet csak úgf odavetni a vásárlónak, hogy együgyű, pimasz, mit képzel, szemtelen, smucig stb. De hogy kedves — azt igen. Elmehet föllebbezni Lőrin- czéhez, az Értelmező Szótárhoz, az Akadémiához! Megesett velem, hogy reklamáltam. Nem azért-lettem kedves, mert az elnézést valahogy gyöngéden illik kérni: Hanem mert: — Mi is emberek vagyunk, mi is tévedhetünk, ennyit talán a Kedves Vevő is megérthet... S mit felelhet erre a sértett, ám feljajdulásra illetéktelen öntudat? Nagy birkaszemekkel néz. néz. aztán dadogva megtoldja a bolti önérzet-zuhatagot éppen olyan illedelmes stílusban: — Értem, értem. kézit csókolom... Sőt, az én jó édes anyukámat... Ugye, milyen kedvesen el tudunk mi társalogni egymással , emberek! Sz. Simon István
