Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-11 / 188. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 1L Jugoszláviából jelentem: 1. Ismerkedés ||?| KÉPERNYŐJE Megvallom déli szomszé­dunkról szóló jelentésem már itthon íródott, hiszen az el­múlt hetekben jártam Belg­rad, Zágráb, Újvidék utcáit, hivatalait, gazdaságait. Or­szágokat járva az emberben a látottak alapján nyert be­nyomások véleménnyé for­málódnak. A tanultakból, meg útleírásokból tudom a kliséket: Anglia a köd, Svájc a rend, Ausztria a kedély, Olaszország a napfény, a dal, Hollandia a tulipán és a szélmalmok országa. Jugo­szláviáról nem alakult ki ilyen összegező kép. Jugo­szlávia sokarcú ország. Ez földrajzi helyzetére, tájaira is vonatkozik. Balkáni or­szág: északi területei azon­ban Közép-Európához tar­toznak, déli részei pedig a Földközi-tegnerhez, a medi­terrán világhoz kötik. Bármennyire is izgalmas egy ország történelme, von­zók és felüdülést ígérők a tájai, sokat ígérőek a műem­lékei, látnivalói, nem keve­sebb érdkelődéssel kutatjuk mai arculatát, állami és gaz­dasági viszonyait, lakosainak mindennapi életét. Nem ki- , vétel e tekintetben déli szomszédunk, Jugoszlávia sem. Ott-jártamkor én is a mai Jugoszláviát figyeltem; kutattam, hogyan valósulnak meg a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége által megsza­bott feladatok, hogyan talál­nak kiutat a felgyülemlett gazdasági, politikai problé­mákból. Hogyan tud a JKSZ irányt mutatni azoknak, akik őszintén keresik a megoldást. Tájékozódásomhoz módom­ban volt találkozni, beszél­getni Zágrábban Andrija Podruzic-el, a köztársaság munkaügyi helyettes állam­titkárával, valamint a hor- vát minisztertanács tájékoz­tatási hivatalának vezető munkatársaival, Újvidéken Popov Michaellel, a vajda­sági kormány tájékoztatási hivatalának vezetőjével és munkatársával, Burázs Szi­dóniával. Hosszas eszmecse­rét folytattam a vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szö­vetsége (Népfront) Tarto­mányi Választmánya Végre­hajtó Bizottság tagjával, Djura Knezevic-e1. Az üzemi élet ottani gyakorlatáról Aleksandor Bútor, a hazánk­ban is jól ismert NOVKÄ- BEL-gyár főmérnöke tájé­koztatott. Ismereteimet gya­rapították tovább a külön­böző helyilapok szerkesztői­vel történt beszélgetéseim, magángazdálkodást folytató parasztokkal, kisiparosokkal való találkozásaim és nem utolsó sorban a napi sajtó akkori cikkei. Már a lapok címei is a helyzet komolyságára fi­gyelmeztettek. Néhányat be­lőlük: „Első számú felada­tunk a gazdaság megszilár­dítása” — „Nincs elég pénz a búza felvásárlására” — „Minden népnek joga van, hogy maga irányítsa sorsát” — „Mit akar a szakszerve­zet?” — „Hogyan szüntethe­tő meg a gazdaság pénzte­lensége?” — „Július 29-én választják meg a köztársa­sági elnököt”. A cikkek töm­kelegé a dolgozók azon töp­rengéseire keres választ, me­lyeket az oktalan, indokolat­lan és könnyelmű intézkedé­sek sorozata bennünk kivál­tott. A beszélgetésekből, a lapok cikkeiből kicsendült azonban az is, hogy a jugo­szláv elvtársak szembenéz­nek fogyatékosságaikkal, az anyagi, tárgyi és személyi gyengéikkel. Nem kívánom mindenütt idézgetni ki mit mondott vagy melyik újság mit írt, és ha idézem is a tapasztalatok általánosítását megközelítő tények közlé­sére szorítkozom. Kiinduló alapként vegyük a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Brioniban ez év április végi ülésén el­hangzottakat: „Tudjuk — állapítja meg a határozat —, hogy emberi gyengeségein­ken kívül társadalmunk fej­lődésében az anyagi nehéz­ségből eredő tényezők is be­leszólnak, de ha figyelembe is vesszük őket áll a tény: Az augusztus 27-től szep­tember 30-ig nyitvatartó Va­dászati Világkiállítás vidéki látogatói 33 százalékos uta­zási kedvezményt kaphatnak a MÁV és a GYSEV vona­laira. A kedvezmény 12 fo­rintos — egyben a kiállítás belépőjegyéül is szolgáló — utazási igazolvány alapján vehető igénybe augusztus 26- án 0 órától október 1-én 24 óráig. Az utazási igazolvánnyal és a kiállítási iroda külön igazolványával a belföldi ki­állítók is kaphatnak odauta­zásra augusztus 19-én 0 órá­tól, visszautazásra pedig ok­tóber 7-én 24 óráig érvényes 33 százalékos kedvezményt. Az igazolványt a jegyvál­táskor, és visszautazás előtt túl lassan fejlődik a munkás önigazgatás; zavartalanul ga­rázdálkodik szűkös javaink­kal a bürokrácia; a munká­sok döntő befolyása nem nö- ■. vekszik, hanem csökken, a ! dolgozók emiatt képtelenek változtatni társadalmi és anyagi helyzetükön; gazda­sági életünkben alkati kö­vetkezetlenségek akadályoz­zák a stabilizációs progra­mok előbbre jutását; köztár­saságaink nem igen értenek szót egymással; növekszik a nacionalizmus és sovinizmus; magában a kommunisták szövetségében is romlanak az emberi és elvtársi viszo­nyok.” Ebből az alaphelyzetből kiindulva minden kommu­nistának és szocialista dolgo­zónak kötelességévé teszik: „Harcolni azért, hogy min­den beruházás az anyagi le­hetőségek keretein belül ma­radjon, le kell állítani min­den fedezet nélküli beruhá­zást: végrehajtani mindazo­kat az előírásokat, amelyek a bankok fizetőképességét és a hitelpénzek forgalmát sza­bályozzák; szocialista szel­lemben rendezni a személyi jövedelmeket úgy, hogy azok csak a teljesítménytől függ­jenek — munkásságunk je- letős része még mindig ala­csony munkabérrel él.” És végül: „Mindenütt kezdemé­nyezni a politikai és gazda­sági kédések megoldását és szembenézni azokkal, akik szocialistaellenes megoldáso­kat ajánlanak.” Rocskár János Következik: Társadalom és államrend. a kiállítás pénztáránál le kell bélyegeztetni. A ked­vezményes utazásra jogosító igazolványokat a vasútállo­másokon, a vasúti megálló­helyeken s a kiállítási iroda megbízottainál lehet vásá­rolni. A világkiállítás külföldi látogatóinak, kiállítóinak és azok személyzetének — az egységes nemzetközi díjsza­bás feltételei alapján — a svájci szövetségi vasutak, a Bem—Loetschenberg—Simp­lon vasutak, a jugoszláv vas­utak közössége és az NSZK vasútja (DR) 25 százalékos, míg a Török Köztársaság államvasutai 20 százalékos menetdíj kedvezményt ad­nak. Az elmúlt hét műsorát látva és róla summás véle­ményt alkotva azt mond­hatjuk: a nyár még mindig tart a televízióban is. Bár akadt műsor, amely gon­dolati súlyával alapo­san kirítt a hét többnyire könnyű fajsúlyú program­jainak sorából. A Zárótűz re gondolok, amely rendkívül szuggesztív módon idézte a Tanácsköztársaság utolsó napjait. Lélektani eszközök­kel megrajzolt, realista szemléletű drámát kaptunk, ahol a történelem elsősor­ban nem külső cselekmé­nyekben, mozgalmas jelene­tekben realizálódik, hanem a szereplők belső konfliktu­sában és egymás közötti el­lentéteiben domborodik ki. Gaál Albert raja egy tégla­gyárban foglal tüzelőál­lást, hogy a többiek, a dan­dár nyugodt visszavonulását fedezze. Ez valójában a cse­lekmény magva. Valameny- nyien tudják, hogy nem sok reményük lehet az önként vállalt feladat túlélésére. És mégis vállalják szinte a ha­lállal egyenlő feladatot. Eb­ből származik, ebből a fel­adatvállalásból a Gálabárdi Zoltán novellájából készült tv-film pátosza. Ebben az összezárt világ­ban, szemtől szembe a ha­lállal az indulatok is feltör­nek, és az ellentétek is fel­színre kerülnek. A tv-film egyik fő erénye, hogy éppen ezekben a feltörő indulatok­ban és konfliktusokban tud­ja ábrázolni — újszerűén — a Tanácsköztársaság belső ellentmondásait, magát a történelmet is. így hát a Zárótűz valójában történel­mi lecke a lélektani ábrázo­lás módszereivel. Igazi mély­ségeket tár fel, a tragédia mélységeit. Ez a tv-film mindenképpen elütött a Ta­nácsköztársaságot eleddig bemutató televíziós művek­től. Nemcsak nézőpontjában, de a tartalom művészi meg­közelítésének formájában is. Kérdésfeltevése lehet ugyan problematikus, egy-egy gon­dolatával lehet vitába száll­ni, de arra mindenképpen alkalmas, hogy a Tanács- köztársaság leverésének kö­rülményeiről kialakított vé­lemények tovább differen­ciálódjanak, illetve valame­lyest szembesüljenek. így a vitának feltétlen tisztító ereje lehet. Nagyszerű színészi telje­sítményeknek lehettünk szemtanúi a Zárótűzben. Molnár Tibor, Szirtes Ádám, Dégi István, Tahi Tóth László, Mádi Szabó Gábor néhány vonással is rendkí­vül karakterisztikus figurá­kat teremtettek a képer­nyőn. Wiedermann Károly rendező pedig jól kamatoz­tatta a dokumentumfilmek készítése során szerzett jó tapasztalatait. Egyrészt a hiteles környezet megraga­dásában, másrészt a jelle­mek realista megrajzolásá­ban. Táncda 1 fesztivál Természetesen az elmúlt héten is a sláger a Tánc­dalfesztivál volt. Én csupán az utolsó, a harmadik elő­döntőt láttam (egyesek sze­rint szerencsém van), ugya­nis a képernyő elől egy idő­re elszólított az élet. A szombat esti elődöntő láttán azonban állíthatom, ez a fesztivál semmivel sem faj- súlytalanabb, vagy gyen­gébb, mint elődjei, a régeb­bi fesztiválok. Hisz most is legalább három olyan dal hangzott eí, — valljuk be őszintén, — amelynek slá­ger-karrierjéhez nem fér két­ség. Ami érdekes, hogy el­sősorban a beat-hangszere- lésű dalok aratták a sikert lllésék száma, a Hegyek lá­nya, A vihar után, mindhá­rom az új stílusú táncdalok kategóriájába sorolható. Ami azt is jelenti, hogy ta- lán-tán kezdenek új szelek fújdogálni a Táncdalfeszti­vál rendezőinek házatáján is. Mindez persze nem jelenti azt, hogy teljes mértékben elégedett lennék. Akadt pél­dául ezen a harmadik elő­döntőn is, amivel végképp ELŐTT nem tudtam mit kezdeni. Például lllésék trikója. Ne­hogy félreértse valaki, nem az öltözetük ellen van ki­fogásom, pusztán azon bosz- szankodtam magamban, hogy senki sem ejtett egyet­len szót sem arról, hogy mit keres trikójukon az a rák, vagy az a mérleg, vagy épp egy bika feje; hogy szü­letési anyakönyvi kivonat­nak tekinthetem-e, miszerint „született a rák havában”, vagy ki tudja milyen egyéb szimbolikus jelentést véljek felfedezni bennük. Legalább ősz Ferencnek lett volna egy-két szava erről, hiszen neki még Szécsi Pál törött lábáról is akadt poénja. Továbbá azt sem értettem és sehogy sem fért a fejem­be, hogy olyan kitűnően magyarul éneklő énekesnek, miként lehet idegen neve, mint Délhúsa Gjon-nak. Biztosan van magyarázata, csak éppen nem hallottunk róla semmit. Pedig a néző kíváncsi, és még ilyen apró mozzanatokban is szeret tisztán látni. És ha már a szereplők felsorolásánál tar­tok, megkérdezem, miért nem mondta meg valakil egy másik férfi énekesünk­nek: ugyan ne riszálja már úgy magát, az isten szerel­mére, s ne kellesse magát oly módon, mint egy alkal­mi dízőz az éjszakai lokál­ban. Mindez persze, meg­lehet, csak az én nézőpon­tomból látszott így. Volt szombat este egy Tyúkfürösztés is. Vidám bo­hóság, a szép Szabónéról, aki női bájait barvúros ra­vaszsággal kamatoztatva, össznépi segítséggel hozza tető alá házát, amiből már csak a fürdőkád hiányzik. Ez is útban van, csakhogy végül ezzel a káddal befür- dik a bolti boszorkány. — Ugyanis egyik hódolójának, Lepke Lalinak- megjön idő- , <,0^ közben az esze és ahelyett, hogy fékéte fuvarral a tsZ-omroí raktárából szerzett kádat a tetithelyre szállítaná, min­denki számára felfedi az igazságot. Ezzel vége szakad Szabóné üzelmeinek, és egy­másra talál végképpen Lep­ke Lali és gyanakvó szerel­me is. Falusi bolondozás, bohózati elemekkel megtűz­delve, mondhatnánk jellem­zéséül. A legfőbb gyengéje azonban az egyórás mulat­ságnak, hogy többnyire elő­regyártott elemekből ké­szült. Olyan ötletekből, ame­lyekkel filmben és tv-film- ben bizony nemegyszer ta­lálkoztunk már. Ami kárpó­tolhatott bennünket, az a felszabadult színészi játék, a jó ritmusban rendezett komédiázás. Szinte nem volt időnk egy-egy jelenet érté­kén, eredetiségén elgondol­kodnunk. Lehoczky Zsuzsa ravasz boltosnőjére azonban még így is fel kellett fi­gyelnünk; hasonlóképpen Suka Sándor bakkecske Bezzegére, aki mint láttuk, minduntalan szerette volna megnyalni a sót Röv’drn Kertész Mihály kosztümös kalandfilmjét, a Blood ka­pitányt kár volt elővenni. Lehet, hogy a harmincas évek végén nagy siker volt de ma már ez a hollywodi stílusú és szellemű kaland­film szinte kibírhatatlan. Szép versműsorral idézte Babits Mihály emlékét ha­lálának 30. évfordulóján a televízió. Különösen egyéni tragédiáját kifejező versei — a Jónás imája, a Balázsolás, az Ősz és tavasz között, éle­tének utosó korszakából — hatottak igazán a döbbenet erejével. Róbert László akár Viet­namról, akár Itáliáról be­szél, mint mostani soroza­tában, mindig tud érdeke­set újat mondani. Filmjei sikerének ez az egyedüli titka. E héten is a házi­buliról szóló filmjében olyasmit tudtunk meg az olasz értelmiség életszemlé­letéről és életmódjáról, ami­re szinte nem is számítot­tunk. Róbert László mindig felfedeztet velünk valamit V. M, Váradi Sándor szobrászművész „Dámvad” szobrot min­táz Százados úti műtermében. A vörösréz lemezből ké­szülő nagyméretű alkotást a Budapesti Vadászati Világki­állításon mutatják majd be.(MTI foto: Szebellédy Géza felvétele — KS) Utazási kedvezmény a Vadászati Kiállításra Egyre több a casco bizto­sítással rendelkező gépkocsi­tulajdonosok száma. Példák sora bizonyította, hogy a 60— 100 ezer forintos gépaocsik értékét meg kell védeni, s ezért érdemes havonta 100— 150 forintot fizetni. Sokan teszik fel viszont a kérdést, hogy mi lesz a külföldi tú­rán? Elindulnak ismeretlen utakra, a hazainál jóval na­gyobb, veszélyesebb forga­lomba, oda ahol még a KRESZ-táblák is máson, mint nálunk. Mi lesz, ha ka­ramboloznak, összekoccan­nak más kocsival vagy egyéb sérülés éri a féltett gépko­csit? A KGST-hez tartozó orszá­gok területére a magyar casco biztosítás nyújt ugyan­olyan fedezetet, mint ide­haza. A nyugati országok közül Ausztriába, az NSZK- ba, Olaszországba, Francia- országba, Svájcba, Belgium­ba, Luxemburgba, Svédor­szágba, Norvégiába, Finnor­szágba váltható kiegészítő casco. Ennek díja 165 Ft. Jugo­szláviába 35 forint a 15 na­pos kiegészítő casco díja. Ha a gépkocsi tulajdono­sának nincs casco biztosítá­sa, de a külföldi út idejére biztosítani akarja gépkocsi­ját, akkor indulása előtt köt­het meghatározott időre „kül­földi casco”-t. Ez minden megkezdett 15 napra 330 fo­rintba kerül és az előbb fel­sorolt országok mindegyiké­be érvényes. Ha a gépkocsin keletke­zett károk nem haladják meg a 200 dollár értéket, — * akkor a kötvény alapján ott a helyszínen rendezik a kül­földi biztosítók a kárt. Ha a kár nagyobb 200 dollárnál, a többletet a helyszínen kell rendezni és a kifizetett ösz- szeget itthon forintban meg­téríti a biztosító. Emlékmű Fehérgyarmaton Az Országos Vízügyi Hi­vatal. a Hazafias Népfront Országos Elnöksége és a Sza- bolcs-Szamár megyei tanács az 1970 évi magyarországi árvíz elleni hősies védekezés emlékére emlékmű fellálítá- sát határozta el. Az emlék­művet a Szamos és Tisza Ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy a biztosítási köt­vényt feltétlenül vigyük ma­gunkkal. Ez szolgál igazolá­sul a külföldi biztosítóknál is. Jó tudni, hogy hazánk te­rületét nem hagyhatja el gépkocsi, amelynek nincs kö­telező felelősségbiztosítása. Ez a rendszer érvényben van a legtöbb európai országban, s a károk rendezésénél fel­tétlenül szükséges. Az euró­pai szocialista országokba, valamint az Ausztriába és az NSZK-ba utazók a gép­kocsira szerelt vagy ragasz­tott H betűvel igazolják a biztosítás befizetését. A töb­bi európai országba utazók­nak az úgynevezett zöldkár­tyát kell kiváltaniuk. Ennek díja személygépkocsira 30, motorkerékpárra 15 forint. Az Állami Biztosítónál sze­rezhető be. Ezenkívül poggyász- és balesetbiztosítás is köthető a külföldi út idejére. Ennek fejében megtérítik a pogy- gyászkárt, a baleset követ­keztében kiesett napokra pe­dig táppénzt fizetnek. A biz­tosítás alapdíja 7 napra 40 forint, 8—14 napra 60 forint, 15—30 napra 80 forint és 31—90 napra 120 forint. I & A Merkúr jelentése a gép­kocsisorszámok állásról: Trabant Limousine 35987 Trabant Kombi 4194 Wartburg Limousine 16447 Wartburg de Luxe 12230 Moszkvics 26662 Skoda 100 MB 22753 Wartburg Turist 1582 Polski Fiat 1300 7236 Polski Fiat 1500 2326 Zasztava 2106 Zaporozsec 2284 Volga 797 Zsiguli—Budapest 2129 Zsiguli—Debrecen 1173 közti árvízsújtotta terület központjában, — Fehérgyar­mat főterén állítják fel. — Megtervezésére zártkörű pá­lyázatot írtak ki. Az emlék­művet előreláthatólag 1972. május 14-én, az árvízveszély kezdetének második évfor­dulóján avatják fel. .. Dámvad — vörösrézből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom