Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

1971, augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Miért az országos átlag alatt ? (Folytatás az i. oldalról.) Csorna János; Búzából az állami gazdaságok átlagával együtt 16 mázsa holdanként. Az árpa kiemelkedő volt. A tavaszi árpa 15.3, az őszi 15.2 mázsával fizetett. — Talán p.em is volt még ilyen. Munkatársunk; De olyan *e, hogy az országos átlag alatt szerepeljünk a búzater­méssel. Csorna János; Valóban volt vagy 8 esztendő, amikor mi jobbak voltunk. Az utób­bi 5 évben ez már nem így van. Tavaly is gyengébb volt a mi termésátlagunk az or­szágosnál. Nem mi estünk ugyan vissza, hanem mások jöttek nagyon fel. Hivatalos adatok még nincsenek, én is csaK a MÉM sajtótájékozta­tójából tudom, hogy 16 má­zsa fölötti az országos átlag. A mi szövetkezeteinké 15.8 mázsa. Az állami gazdaságo­ké 10 százalékkal e fölött van a megyében. Egyébként érdekes, hogy a legjobb bú­zatermést a megyeszékhely szövetkezetei takarították be, 19.3 mázsát. Bár jelentősebb- neK tartom a szolnoki járás hozamát, az ugyan 18 má­zsás átlag, de majdnem 38 ezer holdon. Kisújszálláson 17.9, a kunszentmártoni já­rásban 17.6 mázsa volt az át­lag. A leggyengébben Jász­berény város s zövetkezetei szerepeltek 11.8 mázsás át­laggal, de nagyon alacsony B karcagiaké is, 12.2 mázsa. Munkatársunk! Hallunk el­képesztően alacsony hoza­mokról is. Csorna János; Valóban van­nak. Noha mi nem gyűjtjÜK fez üzemi termésátlagokat, — mégis eljutnak hozzánk a legjobbak, a legrosszabbak. A nagviváni tsz. a valami­kori kisparaszti átlagot se termelte meg, úgy tudom 5 mázsa körüli az átlag. Tisza- igaron is 8.8 mázsa csupán. Ezzel szemben a két tisza- földvári tsz 26 mázsa fölött termelt. A cibakházi Vörös Csillag 25 mázsa fölött. Bi­zony jó lenne, ha a megyei átlag csak meg is közelítené őket. Munkatársunk; Véleménye 6zerint, mi e nagy különbsé­gek magyarázata? Csorna János; Elsősorban a talaj. Vannak jó földek és Az adatokhoz tartozik az is, hogy nálunk tavaly sok volt a belvízkár. — A talaj tönkrement, az agyontaposott földön nem lehetett jó mag­ágyat készíteni. Munkatársunk; Hallottunk valamit a vetőmagról, meg a műtrágya takarékosságról is. Mi ebben az igazság? Csorna János; Az, hogy valóban rossz vetőmagot kap­tak tavaly a szövetkezetek. Az is igaz, több mint 60 ezer tonna műtrágyát nem vettek meg, mondván így is takaré­koskodnak. Valójában nem a műtrágya árát spórolták meg, hanem a jobb termés­ről mondtak le. Munkatársunk: Tanultak-e belőle? \ Csorna János: Minden jel szerint igen. Már eddig 1100 vagon minőségi vetőmagot igényeltek a gazdaságok. Ez már több mint egyharmadá- val magasabb a tavalyinál. S már idáig 215 ezer tonna műtrágyát szállítottak ki. — Nagy az érdeklődés az új búzafajták iránt is. Az elő­készületek szerint 1975-re a terület több mint felén már új fajtákat termelünk. Még­pedig a szovjet Kavkáz, az. Auróra és a Jubileum, vala­mint a magyar Kiszombori búzafajta jöhet számításba. Munkatársunk: Hol tar­tunk a felvásárlással? Csorna János: A megyei vállalat 20 ezer néhány száz vagonnal vásárolt eddig ke­nyérgabonát, Év végéig még ezer vagonra számíthatunk. Munkatársunk: Volt esz­tendő amikor 25 ezer vagon­nal adtunk eL Csorna János: Volt Jobb termésből és nagyobb terü­letről. Munkatársunk: Csökken a gabonavetés területe a me­gyében? Csorna János: Igen. Cél, hogy minél kevesebb földön termeljük meg az ország ke­nyerét, s a többin más kul­túrákkal foglalkozzunk. Ez nem azt jelenti, hogy az üze­mek nem szeretik a gabonát. Valamivel jövőre is kevesebb lehet. S mielőtt megkérdezné miért, máris mondom. Kide­rült, hogy nem minden ta­laj alkalmas gabonatermesz­tésre sem. Baleseti főszezon Bár a naptár szerint még tart a nyár, az időjárás már az őszre figylemeztet. Az elmúlt kánikulai napok az eddigi adatok szerint sok gondot, problémát okoztak a fővárosi mentőknek —, közölte az országos mentő- szolgálat budapesti mentő- szervezetének főorvosa, dr. Papp Zoltán. — Különösen az jelentett veszélyt, hogy az idei hőség szokatlanul el­húzódott s egybeesett az au­gusztus eleji „szokásos” bal­eseti főszezonnal. Az elmúlt hónapok nem voltak „erő­sebbek”, mint az előzőek, augusztusban eddig mintegy hatezer hívást jegyeztek fel, míg júniusban 5100, július­ban pedig 6100 alkalommal léptek közbe a mentők. A kivonulások zöme természe­tesen elsősorban a betegszál­lításokkal függ össze, ame­lyekhez mintegy „plusz­ként” csatlakoznak a külön­féle baleseti hívások. Az ed­digi mentőcsúcsot augusztus 13-a tartja, akkor 236 alka­lommal nyújtottak elsőse­gélyt, illetve szállították kórházba a közúti szeren­csétlenség áldozatait. A hosszantartó kánikula elsősorban a szívmegbetege­désben és a magas vérnyo­másban szenvedőket viselte meg. Júliusban 414 alka­lommal hívták ilyen ügyben a mentőállomásokat. Az el­múlt időszak érdekessége, hogy ezúttal kevesebb volt az étel- és a fagylaltmérge­zés. Viszont a június—jú­liusi statisztikák tanúsága Szerint ebben a periódus­ban különösen a közlekedési balesetek száma emelke­dett, az üzemi balesetek ugyanakkor csökkenő ten­denciát mutatnak, a júniusi 349-ről július végére 27S-re estek vissza. A legveszélye­sebb „üzem” azonban vál­tozatlanul a háztartás, a la­kás. Háztartási baleset miatt júniusban 919, júliusban Pe­dig már 960 alkalommal riasztották a mentőket Saj­nos még mindig sok a gyer­mekbaleset, különösen a közlekedésben. Ciha istálló F élek, hogy akadnak, akik két­kedve csóválják majd a fejü­ket, nem fogják elhinni a dol­gok ilyetén egybeesését. Magam is meg­lepődtem, mert hasonlót eddig csak filmben láttam. jóllehet, köztudott hogy a művészfilm rangjára számot tartó alkotásban a véletlennek vajmi kevés szerep juthat. Mégis, a jelek szerint előfordulhat, hogy bár a fil­mek nem nagyon utánozzák az életet, viszont az élet olykor filmszerű vé­letleneket produkál. A héten például ültem szerkesztőségi szobámban és ép­pen egy díszes meghívót forgattam a kezemben. Párádra invitáltak, ahol az írott szöveg szerint megnyílik a híres cifra istálló, benne ménösszpontosító állomással. Bevallom, előbb arra gon­doltam, hogy valamelyik kollegém ug­rat, de a meghívó eredetinek látszott, postabélyeg, pecsét rendben. És akkor következett a valószínűtlen véletlen. Mert amint a meghívót forgattam, ko­pogtattak, belépett egy férfi, aki olva­sónak mondta magát és az orrom alá dugta a konkurrens újságot. Benne nagyobb cikk volt olvasható arról, hogy megnyílik a parádi híres cifra istálló. Ügy látszik, hogy a másik lap­hoz korábban küldték ki a meghívót. Ennyit a véletlenről és most rátérek arra a vitára, amelyet a bekopogtató kedves olvasóval lefolytattunk, s amely talán tanulságos mások számára is. Régi megfigyelésem, hogy ha egy ol­vasó küifejezetten lobogtatja kezében az újságot, majd az ember orra alá dugja, akkor valószínűleg felháborítot­ta valamelyik cikk. Nos, ezúttal is ez történt, súlyosbítva azzal, hogy az ol­vasó felolvasott a cikkből. Mégpedig a következőket: „Az egy éve tartó restaurálási mun­kálatok rövidesen befejeződnek, s új­ból visszakapja eredeti rendeltetését a parádi híres cifra istálló. A boltíves, vörös márvány burkolatú falak közé már be is költözött Heves, Borsod és Nógrád megye ménállománya”. S hogy mit szólok hozzá? Mit szól­hattam volna, mint azt, hogy ezek szerint valamiféle lólegényszállásról lehet szó, mert kancákról nem történt említés, de a felháborodott olvasó foly­tatta a felolvasást: „Látogatásunkkor a mesteremberek még javában dolgoztak az istálló he­lyiségeiben, az utolsó simításokat vé­gezték. Az elválasztó rudak gyertyán­fából készültek, a hiányzó rézvereteket, díszítéseket és egyéb tartozékokat az eredetinek megfelelően egészítettük ki” — idézi a cikk az intézmény vezető­jét, aki e rendkívül értékes felvilágo­sítást még egy csodálatos, költői ma- J gaslatokra emelkedő képpel is meg- \ toldja, olvasónk ezt már hörögve a dühtől olvasta fel: „Az istálló lakói, a 44 mén, ková­csoltvas csillárok fényénél ropogtat­hatják a zabot, takarmányt”. És az újság megint a az orrom alá dugatik és újból a kérdés, hogy mit szólok hozzá? Mondtam, hogy nem ér­tem a felháborodást, inkább örülni kellene annak, hogy nálunk már a lovaknak is ilyen jól megy; vörösmár­vány istállóban, kovácsoltvas csillárok fényénél ropogtathatják a zabot, ta­karmányt. Éppen ez az, lihegte az olvasó a mé­regtől lilán, arról van szó, hogy miért lakhatnak a lovak vörösmárványistál- lóban, miért ropogtathatják a zabot kovácsoltvas csillárok fényénél, amikor ő negyedmagával egy düledező viskó egyetlen szobájában lakik, s zabos, amikor egy szál villanykörte fényénél ilyesmikről olvas. Így a felháborodott férfi. Bizonyára megértik, hogy vitatkoznom kellett ve­le, mert nem tetszett ez az összehason­lítás. Micsoda dolog az, hogy valaki lovakkal embereket vet össze. A ló az ló, az ember pedig ember, ez világos. Továbbá, ki hallott mér ilyesmit: iri­gyelni a lovaktól az istállót. Az ember lakásban lakik, ne vággyon istállóba; még ha vörösmárvány burkolattal épült is és impozáns boltívei alatt kovácsoltvas csillárok szórják a fényt. Harmadszor pedig ne idézzünk önké­nyesen. Ugyanis tüzetes elolvasás után fontos tények elhallgatása derült ki. Nevezetesen történelmi istállóról van szó, amely annak idején egy grófi család nagyértékű lovainak elhelyezé­sére szolgált. Igaz, később, 1945-től a helyi termelőszövetkezet, illetve a bo- donyi Mátraalji Tsz ló, szarvasmarha és egyéb jószágainak istállója lett. Amikor egy évvel ezelőtt az Országos Lótenyésztési Felügyelőség a felsőbb szervek által kijelölt új gazda átvette, siralmasan elhanyagolt állapotban volt Az újjáépítési költségeket a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztérium biztosította. Hát ez a teljes igazság a cifra is­tálló ügyében, amely — ez is világo­san kiderül a cikkből — „úgy a hely­béli lakosságnak, mint az üdülő ven­dégeknek érdekes programot nyújt majd”. N em vitás, hogy ez a fontos; ma­gyaráztam is felháborodott ol­vasónknak. Attól tartok azon­ban, hogy nem sikerült tökéletesen meggyőznöm, mert távozóban bevágta az ajtót maga után. Még jó, hogy ezt nem a parádi cifra istállóban csele­kedte, hiszen megrongálódhatott volna a vörösmárvány burkolat, sőt, ne adj isten, leszakadnak a kovácsoltvas csil­lárok is, amelyek fényénél pedig a mének oly jóízűen ropogtatják a zabot. Árkus József Százezer garnitúra alkatrész Városépítő katonák vannak rossz földek. De az is igaz, hogy vannak jó gaz­dák és rossz gazdák is. És még valamit. Mi éves óta a korai vetést szorgalmazzuk. Tavaly ősszel az üzemek ko­rán el is vetettek. És azok jártak rosszul. Jött a száraz­ság, a vetőmag tönkrement. Ez nem másíthatja meg az általános törvényt, de most mégis ez történt. Munkatársunk: És amibe most is gabonát vetnek, ott milyen a talaj előkészítése? Csorna János; Fekete a ha­tár. 240 ezer hold tarlómun­kálatait elvégezték. Hadd is fejezzem be azzal a beszél­getést, hogy az eddig elmon­dottakból én jobb esztendő­ben bízom. B. L. A veszprémi Bakony Mű­vek. a szovjet Togliatti autó­gyár Zsiguli gépkocsijaihoz négy alkatrészt — központi koripány zárat gyújtáskap­csolóval, kürtöt, ablaktörlőt és gyújtáselosztót — gyárt. E hét végén elszállították az üzemből az idei százezredik garnitúrát. A veszprémi üzem, amely­nek nagy erőpróbája volt a szovjet megrendelés teljesí­tése, túljutott a kezdeti ne­hézségeken és ma már ütem­szerűen szállít szovjet part­nerének. A négy gyártmány előállítására 6400 négyzet- méter alapterületű nagy­csarnok épült a Bakony Mű­vekben, ahol tucatnyi or­szágból beszerzett korszerű gépek dolgoznak. A Bakony Művek új gyáregységében nemrégen üzembe helyezték az első mozgó szerelőszala­got, amelyen a gyújtáselosz­tó készül. 1200 darab kerül le róla műszakonként. A mezőtúri városi tanács összegezte a városfejlesztés­re fordított társadalmi mun­ka eredményeit és kitüntet­te azokat a kollektívákat, állampolgárokat, akik tevé­kenyen előmozdították a vá­rosépítő társadalmi mozgal­mat Az élenjáró kollektívák közül nyolcán kapták meg a társadalmi munkáért ki­tüntető plakett arany, ezüst és bronzfokozatát Arany­plakettet kapott a Magyar Néphadsereg egyik alakula­ta is. A katonai szolgálatu­kat teljesítő honvédek, tisz­tek és tiszthelyettesek tevé­kenyen előmozdították a sporttelep építését, parkosí­tását, az MHSZ lőtér kiala­kítását. Több mint 11 ezer óra alatt 200 000 forintot meghaladó értékű munkát végeztek. A város lakói közül hu­szonkilencet tüntettek ki arany, ezüst és bronzjel- vénnyeL Cibakházi kenyérszegés IV. Két esztendeje Hovodzák István cibakházi tsz-elnök tagja volt az országos szö­vetkezeti küldöttségnek, amely Lengyelországban járt. A Katowice melletti Bujakowban ismerte meg Tadeusz Bendkowskit, a PRZELOM elnökét. Levele­zésbe kerültek. Azóta éven­te ötven lengyel tsz-tagot a cibakházi szövetkezet fogad két hétre, ötvenen a cibak­házi tsz-ból Bujakowba mennek csereüdülésre. Nézem az éppen kint lé­vők névsorát. „Sárai. Pál kombájnos feleségével. Lung György traktoros feleségé­vel.” Élcsodálkozok. Ilyen nagy dologidőben oda van­nak a traktorosok, kombáj- nosok? —Ez már így járja, •— bólogat Kuruc Antal „Öregelnök”. A nagybajuszú ember ka­galrakó volt negyvenöt nya­rán a Hbvanyec gépénél. Augusztus második felében nyelték a port. Lovasember közeledett a géphez. A ló­háton Csepesz István, a Magyar Kommunista Párt járási titkára ült. Beszélgettek. — Kell en­nek ötven esztendő, hogy kerékvágásba jöjjön minden — mondta Kuruc Antal. — Szorítjuk minden nap — erősítette a járási titkár. Kétszáznyolcvan tagja volt emlékezete szerint akkor a kommunista pártnak Cibak­házán, majdmind a részes­arató. a cséplőmunkás. — Akkor mondtuk ki, ahol de­let ér a cséplőbanda, a gaz­da enni adjon. Különben nem csépelünk. A Vass féle házban volt a kommunista párt szerve­zete. Kuruc Antal volt az elnöke. Bodnár Mihályék őt választották az első tsz-el- nöknek is negyvenkilenc nyarán. — ötvenben volt az első közös aratás. Hazajött a Lukács Misa katonatiszt fia is. Vágta velünk. A Ti­szától a Körösig minden dű­lőben volt egy kis földünk. Nem is mindig akadtunk rá. Én is arattam. Augusztus utója járta már, kiértek a Csárda-laposra. A csapat kinn aludt a tarlón. — Nem menünk haza, azt mondták, de reggel ötre itt legyen a pálinka, öreg. Széjjel volt a termés a határban. Hogy csépelik el? Egyetlen fogatos jószág a Matyi nevű ló, hogy hordja össze? Dósa Istvánná volt akkor a községi párttitkár. — Ide figyeljen öreg. Ki­gondoltam én valamit. Ki­rendeljük a fuvarosokat egy- egy napra a Telekre. Majd azok összehordják. Hordták is. — Hét utóján jön a papír, ez törvénytelen, a fuvaro­sokat ki kell fizetni. Atgya- logoltam Tiszaföldvárra a bankba. Nem tudom má.r az igazgató nevét. Nem volt otthon, csak a pénztáros. Mondom neki, idehallgasson öreg cimbora, nagy baj van, hívja fel telefonon azonnal az igazgatót. Ideadja a kagylót: háromezerötszáz forintot kérünk. „Mennyibe került a fuvar?" „Három­ezerbe, de a tagoknak is en­ni kellene”. Szeptemberben csépeltek el akkor. A földművesszö­vetkezetiek, a tanácsháziak esténként kijártak segíteni. A búza 7—8 mázsa között adott. Pintér Sándor elnök­helyettes mindentudó note­szába már bekerült az idei adat: búza 25,08 mázsás át­lagtermés. Barnára sült em­ber jön, Kardos Sándor, a tószegi elnök. Van-e még vetőmag, vennének belőle. A cibakházi tsz vetőmag- termelő gazdaság. Fehér ragtapasszal az ál- lán fiatalember motorozik a dórái szarvasmarhatelepre. •- A műszerészünk, Földi Pityu, *— néz utána Kiszel László gépkocsivezető. A dórái új szakosított telepen német fejőgéprendszerek dolgoznak. Földi István mű­szerésznek ott a munkahe­lye. Budapestről jött haza Földi István néhány éve. Hajnalban kivágtat a telep­re, bekapcsolja a fejőgép­rendszert, a tejházi gépeze­tet. Nagy szakértelmet kí­ván, hiszen még őt is állon- vágta egy kar, azért jár bekötve. N. Tóth Ferenc új háza palatetős, négyszögalakú nagy épület. Egyik fia ka­tonatiszt, a másik a szállító­brigádban van a szövetke­zetben. N. Tóth Ferenc is cséplőmunkás volt valami­kor, zsákos. Emlegeti is. — Ha 120 zsákkal lejárat­tunk egy nap, az már jó volt. Most egy óra alatt pakkba vág annyit a kom­bájn. Mennyit kellett a sze­gényembernek azért igye­kezni az én fiatal korom­ban. Kiszel László GAZ kocsi­jával sietünk a határba. — Nem ez az én kocsim. Én a tagok Volgájával járok — jegyzi meg Kiszel. A tagok Volgája ott áll az udvaron. Beteget visz. beteget láto­gat. a tagok utazására van. Ezerhatvanegy ember közül mindig akad valakinek ügyes-bajos dolga. Mikor nincsen dolga, Kiszel László a GAZ-zal furikázik. Vele megyünk a pipisi új­szőlőkbe is. Hetven hold, mind csmegefajta, gépi meg- művelésű. A szőlőkerülő Barta István és Krizsán Károly. Krizsán zöld va­dászöltönyben. puskával, bi­ciklin járja a határt. — Fia- talabbnak való már ez is — mondja. A szőlőben asszonyok dol­goznak. Szájuk, kezük egy­szerre jár, gyorsan. Száz forintot keresnek naponta. — Kóstolja már meg a sző­lőnket az elvtárs. Vagy a leve ízlik jobban? Borzák Lajos (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom