Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 29. BARANGOLÁS SPANYOL FÖLDÖN Á matador szobra a főtéren Egy kis ízelítő a Mesquitából A virágok utcája Cordóbában Hataln «as érdeklődés A vadászati világkiállítás már az első napokon sikert aratott A vadászati világkiállítás egyik szenzációja, az indiai fehér­tigris. Hazájából repülőgéppel szállították Bécsig, majd onnan kamionnal tovább Budapestre. A nagy ragadozó ér­dekessége, hogy nem albino, hanem az Indiában élő tigris­nek egy nemrégen felfedezett fehérszínű változata. A ké­pen: A fehértigris új rácsos otthonában (MTI foto: Lajos György felvétele — KS) III. Cordóba nagyságával a középkorban csak Bizánc vetélkedhetett, de sorsát megpecsételte a reconquista, a spanyol „visszahódítás”. A muzulmánok elmenekültek, minaretjeik ebek bar mi n- cadjára kerültek. Mindez azért, mert 250 évig Cordó­ba a granadai mór király­ság elleni támadás támasz­pontja. Cordóba büszkesége a Mezquita, napjainkban a Miasszonyunk nevét viselő székesegyház. Közel a Gua­dalquivir partjához hatalmas kőfal öleli körül. A mecset építését első Abdar Rahmán emír határozta el. Az ő utasítására kezdték el 786- ban az oszlopok szállítását, három világrészből, Cordó­ba felé. A nagymecset épí­tése nem kevesebb, mint 200 évig tartott. Ma 19 hajója van, hozzávetőlegesen nyolc és félszáz különböző anyagú és színű, olykor különböző stílusú oszlopa. Nagyságáról fogalmat alkothatunk arról, hogy az épületnek 175 mé­ter a hossza és 134 méter a szélessége. A hajók magassága azonban alig haladja meg a 10 métert. A többszáz osz­lopot piros, fehér színű mór ívek fogják össze. Hajdan a tetőszerkezet cédrusból készült, amelyet időközben kicseréltek. Ha a mecset bármely pontján helyezkedünk el az oszloperdő mindig más és más formációjában gyönyör­ködhetünk. Az oszlopok e játékához állítólag az adta az ötletet, amit az elcsigá­zott sivatagi utas lát, mikor megpillantja az oázist a pál­mafákkal. A legmélyebb benyomást az emberre Cordóba régi városnegyede, a Mezquita körüli úgynevezett Barrio Judio gyakorolja. Hamisítat­lan középkor itt minden, a keskeny utcák egyemeletes házai a gyönyörű faragott kapuk, a díszes kopogtatók, a keskeny utcák középső szakasza, amit folyami kö­vekből raknak ki. De a leg­figyelemreméltóbb a patiók. A patió már hagyomány: lakóudvar, hol folyami kavi­csokkal kövezve, hol színes mozaiklapokkal kirakva, né­hol sokszínű, gazdagon dí­szített csempékkel borított falakkal. Vannak itt is ker- tecskék, virággal, s majd mindenhol megtaláljuk a szökőkutat, szökellő vízsuga­rakkal. Az udvar — néhány kivételtől eltekintve — ál­talában kicsiny. Minden pa­tió fölött, a tetőzet magas­ságában kifeszített drótok, vagy kötelek. Ezekre vastag vitorlavászon csíkokat húz­nak, hogy megvédjék apatiót a déli nap forró sugaraitól. Az élet tehát a patióban fo­lyik, itt olvasgatnak, étkez­nek, levegőznek a spanyo­lok, s a karosszéket vagy a hintaszéket úgy helyezik el, hogy az udvarból belássanak a lakás ablakán, vagy ajta­ján, s az udvarról nézhes­sék a televíziót. Hiszen Spa­nyolországban, mint általá­ban a déli országokban, a délutáni pihenő, a szieszta Ezekben a napokban zár­ják kapuikat az úttörőtábo- roK. Az Országos Úttörő El­nökség gyorsmérlege szerint ezen a nyáron hazánk 4500 úttörőcsapatának mintegy há­romnegyed része táborozott, s a vidám nomád-vakációzás- ban a tavalyinál több, mint­egy 120 000 kisdiáknak volt része. Az idei sátorverők több mint 40 százaléka kereste fel a balatoni táborhelyeket. Az északi és a déli partok mentén — sokezer kispajtás üdült, több mint 70 váltótá- borban, köztük az idén meg­szent. Ilyenkor az üzletek közhivatalok, közintézmé­nyek bezárnak, s csak úgy négy óra tájban nyitnak ki újra. Közben mindenki ha­zamegy. így aztán a spa­nyol televízió adása a kora­délutáni idő ellenére fő­műsornak tekinthető. \ Cordóba régi városrészé­ben megnéztem egy tauro- machia múzeumot. Ebben a múzeumban a bikaviadalok­kal, azaz a corridákkal kap­csolatos hírességek fényké­pei, festményei, használati eszközei, régi meghívók és plakátok, híres matadorok szobrai, emlékművei talál­hatók, s néhány híres bika kitömött feje. Nemcsak azért tekintettem meg a múzeu­mot, mert ha az ember Spa­nyolországban jár, illik fog­lalkozni a bikaviadallal, ha­nem kifejezetten azért, mert este corrida lesz a Cordóba Plaza de Torros- ban. S ehhez ezt aféle elő­tanulmánynak szántam. Fel­tűnt, hogy egész szobát nyitott zánkai és balatonbe- rényi úttörővárosokban. A népszerűségi ranglistán má­sodik helyre került a Bükk- hegység: Itt csaknem 10 000 piros- és Kéknyakkendős kis­iskolás táborozott. Az úttörő­táborozásnak egyik központi tájegysége volt a Nagy alföld is: Csaknem tízezer diák ke­reste fel a Tisza mentén, a szabolcsi sós tónál és a deb­receni nagyerdőben felállí­tott sátortborokat. Ezenkívül sokezer gyermek váltotta egymást a dunaparti, a zemp­léni és a baKonyi táborok­ban is. szenteltek Manuel Rodriguez Sanches, azaz Manolete, Cordóba szülötte emlékének. A híres matador az 50-es évek végén az arénában vesztette életét, s bronzszob­ra ott áll Cordóba egyik fő­terén, szemben a Santa Ma­rina templommal. A múzeumlátogatás után betértem egy kis bárba, hogy a fullasztó hőséget egy pohár hűsítővel enyhítsem. S miközben iszogatom Colámat, sorra veszem a bár falán levő képeket. Valamennyi El Cordobes-sel kapcsolatos, aztán felfedezem a képek többségén a kis bár tulaj­donosát is, akiről kiderül, hogy El Cordobés barátja. El Cordobés még mindig Spanyolország egyik mata­dor sztárja. Itt láttam szinte hitetlenkedve Cordobés egy képét, amint a bika előtt térdenállva, a bika szemé­nek magasságában húzza el a vörös kendőt, hogy az szinte őt érintve elrohanjon mellette. Boros Béla A megyéjük határain túl vakációzó gyermekek számá­ra olyan kirándulásokat, aka­dályversenyeket szerveztek, amelyek alkalmával megis­merkedhettek táborhelyük környékének látnivalóival, történelmi nevezetességeivel is. Ezekben a napokban több­száz magyar úttörő érkezését várjáK a külföldi nemzetközi táborokból. Az idén összesen 8 országban töltöttek hosz- szabb-rövidebb időt a ma­gyar úttörők. Hazánkban 18 országból több mint 200 kis­pajtás vakációzott. A vártnál is nagyobb az érdeklődés a vadászati vi­lágkiállítás iránt. Már az első napon többezer külföldi turista érkezett. Stuttgartból három külön repülőgépen érkeztek nyugatnémet vadá­szok. Az első három napon az IBUSZ ötven osztrák tu­ristacsoportot lát vendégül. Ugyancsak az első napon tizenegy csehszlovák csoport érkezett. Nagy érdeklődés előzi meg a több mint száz­tagú francia vadászcsoport érkezését, akik külön repü­lőgépükön vadászkutyáikat és hátaslovaikat is maguk­kal hozzák. Kétmillió hektár tájvéde mi terület A vadászati világkiállítás megtekintése után H. Heidrich az NDK erdőgazdasági álla­mi bizottságának elnöke így nyilatkozott: — A világkiállítás nemze­ti pavilonjaiban bemutatott gazdag anyag sokoldalúan példázza az ember és a ter­mészet kapcsolatát, amely­nek magasszíntű összhang­jára a Német Demokratikus Köztársaság is rendkívül nagy gondot fordít. Orszá­gunk területének több mint 17 százaléka, 1,9 millió hek­tár tájvédelmi terület, ame­lyen több mint száz ritka növényfajtát őrzünk és messzemenően gondosko­dunk a vadállomány egész­séges fejlődéséről is. Az újságíró kérdésére vá­laszolva elmondotta, hogy a világkiállítás sokrétűen tük­rözi a természetvédelem fej­lesztésének eredményeit, a közös tennivalók kifejezésre juttatásával, a nemzetközi tapasztalatcsere lehetőségé­nek megteremtésével egyen­geti a népek közötti megér­tést, együttműködést és a béke erősítésének útját. Népművészeti remekek A vadászati világkiállítás jegyében tavaly meghirde­tett pályázatra beérkezett csaknem ezer népművészeti remek legszebbjeiből rende­zett kiállítást a Népi Ipar- művészeti Tanács. A tegna­pi sajtótájékoztatón elmond­ták, hogy a népművészek páratlan ötletgazdagsággal nyúltak a témához. Erről tanúskodik a bemutatón ki­állított többszáz kézimunka, szőttes, szarucsont és fafara­gás, a lakásdíszítő elemek és használati tárgyak egész sora. A kiállítást holnap tíz órakor nyitják és a tervek szerint tíz napig lesz lát­ható. Trófea-d íj kiosztó ünnepség Tegnap délelőtt tartották a vadászati világkiállítás egyik legrangosabb esemé­nyét a trófea díjkiosztó ün­nepséget. Földes László minisz­terhelyettes, a világkiállítás kormány főmegbízottja meg­nyitójában elmondotta, hogy a nemzetközi zsűri összesen több mint hatezer trófeát vizsgált meg és közülük százhuszonháromnak ítélte oda a világkiállítás nagy­díját, a vele járó aranypla­kettet és diplomát. A nagydíjak közül a leg­többet, huszonegyet, Ma­gyarország nyerte el. A Szovjetunió gyűiteményéből 18, Romániáéból 15, Len­gyelországéból pedig 13 tró­fea érdemelte ki a nagydí­jat. Kilenc—kilenc nagvdí- jat ítéltek Csehszlovákiának és Franciaországnak. Vidéken is Tegnap a tatai állami gazdaság remetesóoousztai kerületében dr. Lénárt La­jos mezőgzdasági- és élel- mezésügvi miniszterhelvet- tes megnvitotta a vadászati világkiállítás legnagvohb vi­déki bemutatóját. A 65 hek­táros területen az ország 24 állami gazdasága vadrezer­vátumának eredményeit do­kumentálták. A bemutató hitelesíti a szakemberek vé­leményét, mely szerint az intenzív nagyüzemi mező- gazdaság és a vadtenyésztés érdekeit jól össze lehet han­golni. Nemzetközi fotó­kiállítás A vadászati világkiállítás alkalmából tegnap az Ernst Dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter a vadászati világ- kiállítás megnyitóján mon­dott beszédében a természet védelmére hívta fel a világ jóérzésű embereit. Mint mondotta azért van erre szükség, mert a természet­ben szemünk láttára vívja élethalál harcát a fizika és a kémia, a biológiával. Pusztul az élővilág, pusztul­nak az érzékeny és értékes állatok, növények. A világ- kiállítás alapgondolata ép­pen ezért a természet, az élővilág, a levegő és a vizek védelme. Ebben a nemes harcban vállalnak jelentős részt a vízügyi szervek is, amelyek a folyókat születésüktől a tengerig végig kísérik, útju­kat egyengetik. A kiállításon minden bizonnyal nagy si­kert arat a vízgazdálkodást bemutató pavilon, melynek kivitelezői a Középtiszavi- déki Vízügyi Igazgatóság dolgozói voltak. A pavilon­ban a szakágazatok tevé­kenységével ismerkedhetnek meg a látogatók. Képek, szá­mok bizonyítják az elmúlt évek eredményeit, az ember és a természet szoros kap­csolatát. Múzeumban ünnepélyes ke­retek között nyitották meg „Az ember és a természet’’ című nemzetközi fotóművé­szeti kiállítást, amelyre 26 országból érkeztek művészi felvételek. A tárlat több mint ötszáz kis- és nagy­méretű fotót vonultat fel s vetíti a nézők elé a termé­szet és az állatvilág szép­ségeit. Egy 3 ezer négyzetméteres terepmodell — nagy gondos­sággal telepített hegyekkel, dombokkal, a tenger felé siető folyóval — bemutatja a vízügyiek munkáját. A vízgyűjtő rendezését, a me­der szabályozását tóthatjuk a mesébe illő tájon. Külön hangsúlyt kap a folyót kí­sérő növényvilág: rétek, le-; gelők, erdősávok, zöld folt-í jai jelzik, hogy a folyam­rendezés a vízügyi, erdészeti és mezőgazdasági dolgozók együttműködését igényli. E kies táj még kisebb —; alig asztalnyi — modelljét Völgy esi Mihály, a szolnoki folyamtelep ügyeskezű gond­noka készítette. Katona Fe­renc technikus, a mezőtúri főépítésvezetőség dolgozója évek óta vezeti a kiállítás építési munkáit. Segítője Gálfi Mihály, a javítóüzem vezetője. A tervezést Ma­gyart József és Bogdán Bé­la szolnoki mérnökök végez­ték. Amint Hegedűs Lajos, a VÍZIG igazgatója elmondta, a kiállítás rendezésére mintegy ötezer munkanapot fordítottak. A pavilonban látható anyagokkal a va­dászati világkiállítás után vándorbemutatókon ismer­kedhetnek meg az érdeklő­dők. A GANZ VILLAMOSSÁGI MŰVEK szolnoki gyára elektrolakatos szakmában szakmunkás tanulókat vesz feL Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán, SZOLNOK, KÖRÖSI ÜT 34/C, vagy MÉM 605-ös sz. SZAKMUNK ASKEPZÖ INTÉZET, SZOLNOK, PETŐFI ü, 1. Zárnak az úttörőtáborok A Szolnoki VÍZIG sikeres bem at «tója

Next

/
Oldalképek
Tartalom