Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-27 / 201. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 27. BARANGOLAS SPANYOL FÖLDÖN Séta a Ramblason £ fi T<í; ’Á A Sagrada Familia égbenyúló „kukoricacső” tornyai A Picasso múzeum bejárata a Barria Goticoban. (A szerző felvételei) I. Az elmúlt hetekben Spa­nyolország két vonatkozás­ban került a világsajtó ha­sábjaira. Elsőként az a hír került a lapokba, hogy a maiagai rendőrség egy éj­szakai razzián a Terromo- linosban háromszáz külföldi turistát „gyűjtött be” és kí­sért a Cazaba erődítmény­be. A rendszer úgy látszik így próbál védekezni a „nor­mális fellazulás” ellen, hogy megvédje a lakosság erköl­cseit a külföldi életforma vadhajtásaitól. Reggelre azonban három kivételével mindenkit szabadon enged­tek. A nagyobb riadalmat a Costa Brava és a Costa Do- rada tengerparti üdülőhelye­in a kolera híre okozta. Ezt a tévé jóvoltából a magyar közönség is tapasztalhatta. Nehány nap múltával azon­ban a kolera-pánik lekerült a napirendről. Jómagam a két esemény között jártam hispán-földön. Amióta helyreálltak a Ma­gyar Népköztársaság és Spanyolország között a kon- zuláris kapcsolatok, heten­ként kétszer közvetlen MA­LÉV légijárat közlekedik Budapest és Madrid között. A spanyol főváros közelében gépünk áthatolt a felhőré­tegen, a kopár, vörösesbar­na talaj tűnt szembe, amit csak itt-ott tarkított egy-egy fa vagy cserje-csoport. Az elkövetkező két hétben az­tán mindennapivá vált szá­momra ez a látvány. A bajarasi repülőtéren a szenvtelen arcú rendőrtiszt- viselő néhány másodperc alatt beüti pecsétjét útleve­lembe. Alkalmi spanyol is­merősöm az internacionálról átkísér a repülőtér nációnál szárnyába, ahol a belföldi járatok indulnak. Alig több mint egy órás út után lan­dol a gép a katalán fővá­ros, Barcelona repülőterén. Ezen a rövid úton tulajdon­képpen nem történt semmi, hacsak az nem, hogy még a felszállás előtt szomszédom keresztet vetett magára. Barcelona kétmilliós mo­dern világváros. Első dol­gom, hogy végigsétáljak a Ramblas-on, a régi város főutcáján. A Ramblas, kö­zépütt platánok övezte sé­tánysáv, két oldalán áram­lik a gépkocsiforgalom. A fák alatt több tucat kis bár asztalainál levegőznek az emberek, valami aperitiv, egy pohár vörösbor, — ahogy ők mondják „vino tinto”, — esetleg egy kávé, vagy egy pohár jégbehűtött tej mellett. A sétánysáv ele­jén hatalmas könyvsátrak fogadnak, akár nálunk a könyvnapon. A legújabb könyvújdonságokat árulják színes nyomású folyóirato­kat, s szép számban rajzos, vagy foto-képregény füzete­ket. Ezt követi a maga pom­pás színvilágával a hangula­tos virágpiac, majd az állat­kereskedők következnek. Kaphat itt az érdeklődő fe­héregeret, aranyhörcsögöt éppúgy, mint kanárit, vágy papagájt. A Ramblas az óvárost, a Barrio Goticot szeli ketté. A Ramblas voltaképpen be­csapja az embert, nem sej­teti az ismeretlennel, hogy néhány méterrel arrébb már ,a középkori építészet világába kerülhet. A kes­keny, zeg-zugos utcácskák­ban olyan közel áll egyik házsor a másikhoz, hogy két szemben lévő ház lakói szinte együtt élnek. A ne­gyedben bárok, (mi eszp­resszónak neveznénk), kis­kocsmák, kisvendéglők hú­zódnak sűrűn egymásután. Az egyik bárból a spanyol lélek rejtelmeiről vall a ki­szűrődő dal, emiatt a sar­kon. még hagyományosan a szabad ég alatt, faparázs fö­lött forgatják a csirkét, amott azonban már csillogó áttetsző falú villany-grill­sütőben forognak a piruló szárnyasok. Az első spanyol Picasso múzeumot, a Palacia Aqui- last is a Barrio Gostiqoban találhatjuk. Ehhez fogható, csodálatos szépségű KlV'. századi építészeti gyöngy­szemet keveset találhatunk. Méltó hajléka lesz a nagy spanyol életművének. A ki­állított anyag egyelőre még csak Sabartésrtek, Picasso nemrég elhunyt titkárának adományából áll. A művész életének delelőjén készült anyag talán kissé szerény. Bármilyen furcsán hang­zik is, egy befejezetlen, kö­zel évszázados mű, a Sag­rada Familia székesegyház teszi Barcelonában a legna­gyobb hatást az idegenre. Az alapkövet 1882-ben rak­ták le. 1885-ben elkészül az altemplom és a kripta. 1890- ben a szentély falai, majd közel 30 évig épül a két ha­rangtorony, a St. Barnabe- ra és a St. Barlomera. An­toni Gaudi 32 éves korában kezdett hozzá élete főművé­nek építéséhez. Ez a megle­pő elgondolásokkal rendel­kező fiatalember addigra már stílust teremtett. Ö építi a barcelonai textil­mágnások furcsábbnál fur­csább otthonait. Eusebio Guell parkja ma a világ legfantasztikusabb köztere, kősárkányaival, műpálma­fáival és hatalmas csigáival. A Sagrada Familia 110 méter hosszú, 16 tornya van, — a legmagasabb 160 méter. 100 méteres, lemor­zsolt kukoricacsőszerű ha­rangtornyain fantasztikus ember- állatalakok sokasá­ga, egy álomvilágban élő művész fantáziájának alko­tásai láthatók. Gáudi halá­lával az építkezés 1926-ban megszakadt, majd hosszú idő múltán, nagy vitával párosulva, közadakozásból újra megindult. Vannak né­zetek, hogy az élet túlha­ladta már a Gaudi álmodta szecessziót, maradjon torzó. Salvador Dali mondotta egy alkalommal: a Sagrada Fa­milia befejezésére törekedni árulás. Sokkal jobb volna úgy hagyni, ahogy van, va­lamennyi lehetőségével, mint egy gigászi szuvas fogat. Tény azonban, hogy most is építik. Nincs mód részletesen be­számolni a v'ros nevezetes­ségeiről. De legalább hadd említsem a barcelonai Gel­lérthegyet, a Tibidabot De ezt a Gellérthegyet úgy kép­zeljék el, hogy a tetejére te­lepítették a városligeti Vi­dám Parkot. Egyébként innen a magasból mint egy megelevenedett térképen, jól kivehetők Barcelona széles sugárútjai, a város hatalmas arányai, a tengeri kikötő. Én párás időben jártam ott fenn, de mint mondják, ha tiszta a levegő, ellátni akár a Mallorcáig. Boros Béla Boszorkányok és ördögűzők Hétvégi házak a Szovjetunióban A legnagyobb élő állat az elefánt berakásos hüvelyben, ódon kardokat, páncélingeket, orrszarvúbőrj-pajzsokat és sok ezer tibeti nyelvű kéz­iratot. A tudósok még nem tanulmányozták ezeket az ereklyéket. A legérdekesebb ősi em­lékek azok az ágyúk, ame­lyek ...jak-bőrből készültek. Ezek rendkívül könnyű bőr- lövegek, talán a világ leg­mozgékonyabb tüzérsége számára. Amikor az angolok megpróbálták leigázni a kis országot, tüzérségi tűzbe ke­rültek olyan hegycsúcsok és meredek sziklák között, ahová látszólag teljességgel lehetetlen felvontatini az ágyúkat sok, álomfejtők, ráolvasok, varázslók, stb. Sokak becs­lése szerint jövedelmeik nem maradnak az évi 60 miliő márka alatt, ugyan­akkor mindössze 6 millió márka adót fizetnek... épület körül kis kert van, amelyet futnövénnyel benőtt sövény takar el. A városok már kora ta­vasszal felkészülnek a kör­nyékbeli nyaralók ellátásán ra. Idény-jellegű élelmiszer-1 nLlL’ boltok nyílnak, a pihenni vágyóknak külön autóbusz- járatokat indítanak. A dácsák építését az ál­lam hathatósan támogatja, különösen akkor, ha az épít­tetők szövetkezetekbe egyer- sülnek. A nyugat- berlini enklávék A Német Demokratikus Köztársaságnak a nyugat­berlini helyzet rendezésére a nyugat-berlini szenátus elé terjesztett és nyilvánosság­ra hozott javaslataiban — a nyugat-berlinieknek az NDK-ba való beutazási le­hetőségein és a városba ve­zető utakon lebonyolódó forgalom szerződéses ren­dezésén kívül — egy megle­hetősen ismeretlen, helyi különlegességgel is találko­zott az olvasó: az enklávék dolgával. Nyugat-Berlintől délre és nyugatra összesen tíz olyan kisebb területi egységet tar­tanak nyilván, amely Nyu- gat-Berlinhez tartozik ugyan, de nincs közvetlen összeköt­tetése a várossal. Ezek kö­zül az enklávék közül a legismertebb és a legtöbb lakossal rendelkező egység: Steinstücken, ahol Nyugat- Bér lin határától 1200 méter­nyi távolságra 190 ember lakik. Ezek az NDK ható­ságaitól kapott különleges úti papírokkal használhat­ják az NDK területén ke­resztül Nyugat-Berlinbe és vissza vezető utat. Ez az engedély azonban másokra természetesen nem vonatko­zik. Ezért például, ha nyu­gat-berlini vagy a Zehlen­dorf kerületi polgármester fel akarja keresni Steins- tückent, erre a célra az Egyesült Államok megszálló erőinek helikopterét veszi igénybe. Ugyanezt teszik az amerikai katonák is, ha Steinstückenbe akarnak lá­togatni. (Steinstücken ugyan­is Nyugat-Berlin amerikai szektorához tartozik.) A nyugat-berlini lakosok, különösen a hét végén és persze ilyenkor nyáron, szí­vesen kirándulnak Fichten­wiese és Erlengrund enklá- vékba, hogy óttahi üdülő­jükben pihenjenek. Az a nyugat-berlini lakos, aki igazolni tudja, hogy ennek a két telepnek az egyikében van a hétvégi háza, ugyan­csak az NDK hatóságaitól kapott papírokkal minden további nélkül felkeresheti és használhatja tulajdonát. A különleges nyugat-berlini helyzet érzékeltetésére hadd jegyezzük meg, hogy a für­déshez külön engedély szük­séges az NDK hatóságaitól, mivel a négy nagyhatalom 1945 nyarán történt megál­lapodása alapján a víz az egykori szovjet megszállási övezethez — tehát jelenleg az NDK-hoz — tartozik, az- , az NDK felségterület. A többi enklávé általában lakatlan, s nincs különös jelentősége. Ezeket nyugat­berlini oldalról gyakorlati­lag „feladták”, nem használ­ják. Jogilag azonban ezek is Nyugat-Berlinhez tartoznak. —TERRA — Ágyú bőrből Bhutan Királyság a Hima­lája keleti részén fekszik. India protektorátusa. La­kossága (kb. 1 millió fő) a tibetihez haonló nyelvet be­szél. Bhutánnak nincs saját va­lutája. Az exportált rizsért és faaanyagokért indiai rú­piát kap. A csekély számú külföldi vendég csupán a királyi család személyes meghívá­sára érkezik az országba. Külföldi képviseletek nin­csenek, csak az indiai kül­ügyminisztérium egy külön­leges megbízatású tisztvise­lője van itt. Bhutánban kb. 100 ősi kolostor található, ahol az ország kincseit őrzik: arany­Az állampolgárok nagy többségétől eltérően Nyugat- Németországban a „szabad­foglalkozásúak” igen nagy kategóriája élvez különleges adókedvezményt. Ide tar­toznak az asztrológusok, jó­Mint mindenütt — a Szovjetunióban is folyik a tervezgetés, ki hol töltse el nyári szabadságát. Legtöb­ben! a „dácsák” mellett dön­tenek. Így nevezik azokat a hétvégi házakat, amelyek a mintegy 2000 szovjet város csaknem mindegyike mel­lett megtalálhatók. A dácsák építésének régi hagyományai vannak. Álta­lában fából készülnek, tá­gas, üvegezett verandával, lakható padlástérreL Az Korunkban a legnagyobb élő állat az elefánt. Leg­jellegzetesebb rajta az or­mánya és két óriási agyara. Az ormány nagyon mozgé­kony izomszöveti szerv, mely­nek végén az orrlyukak he­lyezkednek el és egy ujj alakú végződés, mellyel ap­ró tárgyak is megfoghatók. Az ormány tulajdonképpen az orr és felsőajak együtte­se és több mint egy méter hosszúra is megnőhet. 8—10 liter víz fér bele, melyet az elefánt akkor továbbít a szájába, amikor szomjas. Az agyarak nagyon meghosz- szabbodott és kigömbölyö- dött metszőfogak. Olykor a 3 méter hosszúságot is el­érik és súlyuk meghaladja az 50 kilogrammot. Az ele­fántok testét vastag, szinte teljesen szőrmentes bőr vé- ,di. Ma csak Afrikában és Ázsiában élnek. Az afrikai elefántok nagyobbak. ma­gasságuk a 3 métert is eléri, súlyuk pedig a 4000 kilo­grammot. Az afrikai ele* fántnak sokkal nagyobbak a fülei indiai rokonáénál és mind mellső, mind hátsó lábain csak 3—3 ujja van. Az indiai elefánt mellső lábai 5 ujjúak, hátsó lábai 4 ujjúak. Az elefántok élet­kora 150—200 év. Nemi érettségük 20 éves koruk­ban következik be és a nős­tény 18 hónapos vemhesség után három évenként hoz világra egy-egy csemetét, „ Legközelebbi rokonaink a makákók tik a kókuszdiót gazdáik számára. Ausztráliában a majomcsalád egyik tagja képzett birkapásztor és trak­torvezető. Rendkívüli értel­mi képességeik folytán va­lóban a makákó majmokat tarthatjuk legközelebbi ro­konainknak. A fehérbőrű emberek 85 százalékának vérében talál­ható egy úgynevezett Rh faktor, ami valamennyi ma­kákó majom vérében meg­található. Éppen ezért ez a majomfajta rendkívül alkal­mas laboratóriumi vizsgála­tokra. A szumátrai maká­kók szorgalmasan gyűjtöget

Next

/
Oldalképek
Tartalom