Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-27 / 201. szám

1971. augusztus 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kölcsönös együttműködés 1 rr • előnyei ; Több mint negyedszázad telt el a szovjet—magyar külkereskedelmi együttmű­ködés kezdete óta. Az 1945. augusztus 27-én aláírt kereskedelmi szerző­dés értelmében Magyaror­szágnak szenet, vasércet, szí­nesfémeket, gyapotot és fa­anyagot szállított a Szovjet­unió. Ezek a szállítások le­hetővé tették a magyar ipar számára a lakosság szükség­leteit kielégítő, és a népgaz­daság. helyreállításához szükséges termékek előállí­tásának megalapozását. Az első kereskedelmi szer­ződés megkötése után a szovjet—magyar külkereske­delem gyorsan fejlődött. A negyedévszázad alatt a Szovjetunió és Magyarország közötti árucsereforgalom az ötvenszeresére emelkedett. Ilyen gyors ütemet és inten­zitást nem ismert eddig a külkereskedelem fejlődésé­nek története. A szovjet—magyar külke­reskedelmi kapcsolatokra nemcsak gyorsütemű fejlő­dés jellemző. A fő alapelv, amely kezdettől fogva érvé­nyesül: az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök. Fock Jenő kormányelnök, a magyar népgazdaság múlt évi Moszkvában rendezett jubileumi kiállításán jelen­tette kT: „A magyar népgazdaság gyors fejlődésében kiemel­kedő szerep jutott a magyar —szovjet gazdasági és mű­szaki-tudományos együtt­működésnek. Az energiahor­dozókban szegény népgazda­ságunk számára rendkívül fontos nyersanyagok bizto-. sítása mellett a Szovjetunió 'gépek és komplett üzemek szállításával is segíti hazán­kat. Népgazdaságunk számára komoly biztonságot jelent és igen előnyös, hogy a Szov­jetunió a legnagyobb keres­kedelmi partnerünk. A köl­csönös áruforgalom volume­ne ma már eléri az 1,3 mil­liárd rubelt, a Szovjetunió részesedése pedig egész kül­kereskedelmünkben megkö­zelíti a 38 százalékot”. Magyarország a Szovjet­unióból évente egyebek kö­zött, több mint 2500 trak­tort (1971-től évente 4000), 1000 kombájnt, teherautók és személygépkocsik tízez­reit importálja. Magyarországnak a Szov­jetunióba irányuló szállítá­sai jelentős szerepet játsza­nak a szovjet lakosság és ipar szükségleteinek kielé­gítésében. Bár Magyarország része a szovjet külkereske­delemben mindössze 6 szá­zalék, a magyar áruk egyre fontosabb helyet foglalnak el a szovjet népgazdasági tervek feladatainak teljesí­tésében. Elegendő megje­gyezni, hogy pl. 1969-ben Magyarország biztosította a Szovjetunió autóbusz im­portjának felét és a motor­kerékpár-vásárlás egyharma- dát. A szovjet gyógyszerim­port 35 százaléka Magyaror­szágról származik. Ezen kí­vül a szovjet zöldségkonzerv és alma behozatala több mint fele Magyarországról érkezik. Nagyon népszerűek a szovjet emberek körében a magyar cipők, szövetek, készruhák és kötöttáruk. A Moszkvában 1970-ben megrendezett magyar kiál­lítás megnyitóján Koszigin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke elmondot­ta, hogy a Szovjetunió és a Magyar .Népköztársaság kö­zött sokoldalú és szilárd kapcsolatok alakultak ki. A szovjet—magyar együttmű­ködés eredményei világosak minden ember számára a Szovjetunióban éppúgy, mint Magyarországon. Az együtt­működés gyümölcsei egyre kézzelfoghatóbbak a terme­lés területén is, és a lakos­ság életszínvonalán is lemér- hétők. A mostani ötéves tervben még szélesebb pers­pektívák nyílnak a szovjet— magyar gazdasági együttmű­ködés előtt. A két ország közötti árucsere az előző öt­éves tervhez hasonlítva több mint ötven százalékkal nő. Jelentősen fejlesztik a két ország népgazdaságának kü­lönböző ágazatai közötti közvetlen gazdasági keres­kedelmi kapcsolatokat és termelési kooperációt. Távlatokban nézve, a két ország közötti együtt­működésnek azon formái ke­rülnek előtérbe, amelyek közvetlenül elősegítik a tu­dományos-műszaki haladást N. Jugov El kell menni iskolába... Egy furfangos nebuló azt kérte: ugyan ne írjunk a szeptemberről, Iskoláról. Elég baj, hogy hamar elszállt a nyár, s közeleg a tanév. Nem hallgattunk rá, mert „ha esik is, mindhiába, el kell menni iskolába”. Aztán a szülők feje ilyenkor tele gonddaL Mit vegyenek, mit kapnak az iskolás gyerekeknek? A Centrum Áruházban örültek az érdeklődésnek. Szebb­— Raktárunk nincs, a pin­cében megpenészedik az áru. Ezért csak 200—300 pár tor­nacipőnk van jelenleg. Az ember nem akar hin­ni a fülének. A Tisza Cipő­JKincs kurázsi • . • nél szebb iskolásköpenyeket mutattak. Fiúknak négy féle, lányoknak 5—6 szabású, praktikus anyagokból készült szép köpenyeik vannak. A legolcsóbb köpenyek 66—88, a leg­drágábbak 250—265 forintért kaphatók az áruházban. Leg­alább ezer iskolaköpeny a készlet, de ezekben a napokban mindennapos szállítmány ■ az iskolaruha. Sok tréningruha, úttörőöltözet, lánykáknak szép fehér blúzok, sötétkék szok­nyák. És van a legújabb: technikumba járó fiúknak munka­ruha a gyakorlati oktatáshoz. gyár, a megye rangos nagy­üzemének szolnoki boltjá­ban panaszkodik a boltveze­tő. Kevés a tornacipő, s bár naponta szállítanak Martfű­ről árut, félő, hogy a Tisza cipőbolt éppen szeptember elején nem tudja tornacipő­vel kiszolgálni a vevőket. — Állunk elébe! — Ügy mutatják a rengeteg szép, kelendő árujukat a szolnoki nagy papírbolt dolgozói. Látszik, felkészültek a szeptemberi forgalomra. Osztá­lyonként 800 füzetesomagot készítettek, reggel héttől este hatig teljes létszám­mal dolgoznak. Kétezer különböző áru iskolatáskájuk van még mindig, pedig azt mondják, a szolnoki szülők nagyon előrelátók voltak, augusztus 15-ig megvásá­rolták az iskolábavalót. Egyet alszunk, kettőt alszunk — most a nebulók nem számolnak. A szülők annál inkább. Mennyi pénz kell az iskolára... ^ , _ Szöveg: sj Foto: nzs A Népszabadságban olvastuk: jól szerepelnek a magyar kerté­szeti gazdaságok az erfurti nem­zetközi kiállításon. Kilenc arany, öt ezüst és négy bronzérem. Felhívtuk a MÉM Mezőgazda- sági Kiállítási Irodát. Abban a tudatban, frissen közreadjuk hány nemzetközi érem jutott megyénkbe. Nagyon meglepődtünk. Nem azon, hogy a megyébe nem ke­rült belőle, hiszen nem Is ke­rülhetett. Arról tájékoztatott az Iroda bennünket, hogy Szolnok megyéből nincs Is kiállító. Nem akartuk elhinni. Visszalapozva emlékezetünkben. Ismerjük, hogy korábban a cibakháza Vö­rös Csillag, a rákócziíalval Rá­kóczi, a fegyvernekl Vörös Csil­lag Tsz, s a Jászsági szövetke­zetek szép díjakat szereztek meg Erfurtban. Az idén is to­borozta a kiállítókat az Iroda megyénkből is. Jeletkeztek, az­tán visszaléptek. Igaz, hogy ez önkéntes dolog, a gazdaságok elhatározásának függvénye. Azt is mondhatják rá, a termelők belső ügye. Mégsem csupán az. A megye, a fái hírnevéről termelési kul­túrájáról is szó van. Nemcsak az elbizakodottság káros, a kisebb­ségi érzet sem tesz jót. Jó ker­tészgazdaságok vannak nálunk. Jó lett volna, ha hírt adnak magukról. A díj persze pénzt nem Jelent. Sőt, inkább kiadás a kiállítási szereplés. Dehát az erkölcsi elismerésnek Is értéke van, nemcsak a forintnak. A szövetkezeti, állami gazdasági munkások, asszonyok, férfiak hogy örültek korábban mikor az ók vetette, kapálta, öntözte paprikáról, dinnyéről Jó hír ér­kezett Erfurtból. Értük, megbe­csülésükért túlzott volt a mos­tani szerénység. b. L Cibakházi kenyérszegés n. Fekete kontyos csendes asszony jön be a sárszögi dohánypajtába, Planicska József brigádvezetőhöz. „Ma is meglesz a 900 láda?’’ Pi­ros paradicsomok, sárga paprikáit, zöld uborkák vi­lága ez. A kertészet Száz­harminc holdon, hatvannyi asszony kenyere. És vagy tíz férfié. A kocsisok, a rako­dók, férfiak. Hegyes János- né, a fekete kis kontyos asszony csapatvezető. — Bodnár Misa bácsi lá­nya — így mutatja be Pla­nicska. A 75 éves öreg ku­bikos két hete megbetege­dett Addig minden naplát itt töltötte a kertben. Hét­köznap, ünnepnap siltes ku­bikos sapkában. A tsz alapító, szigorú vö­röskatona Bodnár Mihályt, Itt mindenki tiszteli. Kaczi- ba Imre Is. Kacziba agro- nómus édesanyjával léoett be a szövetkezetbe 1951-ben 4 hold juttatott földdel. Bodnár Mihály magához vette az akkori kis kertbe. A közgyűlés elküldte Zsám­fc'kra tanulni, kitűnően vég­zett. Egyetemre ment, azt is befejezte a levelezőn. Most végzi az öntöző szakmér­nökit. Járjuk a csatornákkal be­hálózott Sárszöget, és azt mondja Kacziba Imre: — Engem ez a szövetkezet, ez a kert nevelt emberré. Ó most a főkertész. Bod­nár Mihály örököse, öreg Bodnár Mihályék már ki­dűltek a sorból. — Csak az fáj nekik, hogy órájuk már későn jött minden — gon­dolkodik Révész Benjámin. Nagyon kicsi házban lakik most is, Bodnár Mihály is, Kuruc Antal is, Lukács Mi­hály bácsi is. Mikorra a jó nyugdíj eljött volna, ók már tönkrementek. Bodnár Mihály 500 forint nyugdíjat kap, Kurucz An­tal 460-at Most 9 forinttal megemelte a nvugdíj intézet. Hoffmann András kombájn­vezető 23 napra kéréséit 7 ezer forint körül a mostani betakarításban. Megizzadt, megdolgozott érte. Kemény munkára adják a forintot a fiataloknak is. — Hát mink, min keresztül mentünk? — kérdez vissza Kuruc Antal. Fazekas Rókusnak emléke van erről. — Még 1950 nya­rán elfogtak a rendőrök két tagunkat a falu alatt, vala­mi kukoricát vittek. Igazol­tatták, végignézték őket. Aztán az egyik rendőr meg­szólalt: ne írd fel őket, szerencsétlen tsz-tagok ezek. Fazekas Rókus a felügyelő bizottság elnöke, cséplőmun­kás, bandagazda volt akko­riban. — Összehívtak ben­nünket a gépállomásra. A Komáromi nevű elvtárs so­rolja, hogy melyik csapat hová megy csépelni. Egy tiszaföldvári komára rámu­tat, a maguké lesz a cibaki Vörös Csillag Tsz. A koma felugrik: mink oda nem megyünk! Azoknak nem ga­bonájuk van, csak pákájuk. Komáromi ráordít: ne lázít- son. Majd fognak még ma­guk jelentkezni a tsz-be. csak nem veszik fel. Nem mertem szólni, de mondtam magamban: azt .se érjük meg. Megáll a telekimajorba vezető most épülő új bekö­tőút mellett Fazekas Rókus. ■— Aztán megértük. Minden zárszámadáskor lenne két-. száz jelentkező. Negyvennél többet nem tudunk felven­ni. Csak annyit, amennyi emberünk elmegy nyugdíjba. A dórái kis nyárfák alatt ül a szalmás csapat Ciga­rettaszünet, hátrább kell -jönni a rakománytól. A szé­rűn bálakazlak. Rakodógép adogatja fel. De P. Tóth Ferenc szerint azt még rak­ni kell száz esztendő múlva is. Ezért aztán két fiatal is velük van, a 17 éves Bense István meg Simon József. — Az inasok — nevet Szi­rom Márton. A fiúk nem tsz-tagok, Cibakházán csak akkor léphetnek be, ha már megnősültek. A ház­táji miatt. A közös határa 6879 hold. Ezerhatvanegy embernek ki kell mérni a háztájit. — Ta­valy földet vettünk a Kun­szentmártoni Állami Gaz­daságtól — közli ezt már Kiszel László, a mezei ko­csi, a GAZ vezetője. A föld mindig nagy érték volt Ci bakházán. Kapitány Istvá­néit, a földosztók úgy mér­ték a birtokot 45-ben: 3 holdjával, vagy 3 holdra ki­egészítették. akinek keve­sebbje mér volt. Négy hol­dat már csak a nagy csalá­dosok kanhattak. százan sem az egész faluban. B. Ferenczi András, öreg ka­zalrakó, két és fél holdaí örökölt, négy családja van. — írattam volna én 45-ben de nem adtak. Osztottföld nekem nem jutott Nem a föld, a munka is szó volt itt. Nagy Lászlóval, a tsz földnyilvántartójávaí beszélgetek. Nagy László 1925-tól segédjegyző volt a faluban. Mondják, az idő­sebbek, ma is úgy jönnek be a szövetkezet irodájába: — A Nagy Laci jegyző urat keresem. A fiatalabbak azonnal felnevetnek ezen, az öreg rögtön megsértődik. Fehérhajú ember már. — Az a csuda, hogy élni tu­dott, az a sok szegény em­ber. Vagy négyszáz család volt, akik kapáláskor, ara­táskor, csépléskor éppen a kenyeret megkeresték. Az­tán, ősztől—tavaszig semmi. Az elöliáróság sokszor le­ment Schwáb Gyulához: nagysápo- úr. segítsen a fa­lun. Akkor Schwáb Gyula azt csinálta adott hatnaoi munkát száz embernek. Utána meeint hat napot, de már másik száznak. Bede János, 72 éves öreg banda eazda. 1938-től három ősszel. 45 emberrel, elment kukoricát törni Tolnába, Szemző István baranvai fő­ispán birtokára. — Voltunk ott ezerötszázan is egyszer­re. Hajóval mentünk Pest­ről, úgy volt olcsóbb. Bede János 1945 húsvét­ién szétmérte Schwáb Gyu­la földjét Kapitány Istvá- nékkal. Bodnár Mihályék- kal. Bede János 360 forintos járadékát 7 forinttal emel­ték tavaly. — Hatvan nap hiányzott volna a nyugdíj­hoz. Szegény embernek nincs nagy idénye, még csak a legalsó ftyugdíj is jól jött volna. Mondom az irodán Pintér Sándor elnökhelyettesnek Bede János 60 napját. Hi­vatja Tóth Istvánné ad­minisztrátort „Üzenj ki az öreg Bedének, jöjjön be hol­napra.” „Holnap itt lesz még az újságíró elvtárs?” „Nem az újságírónak kelL Mi mit tudunk segíteni az öregen, azt nézzük meg.” Akinek a hóné alá tudnak nyúlni, segítenek. Kuruc Antal „öreg elnök” 300 fo­rintot kap havonta. Olyan címen: vigyáz a klubra. Ha bej'ön, bejön, ha nem, nem. Azért csinálták csak: a mai javakból jusson azoknak is, akiknek már nem volt ki­tartásuk az új nyugdíjat ki­várni. Borzák Lajos (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom