Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-26 / 200. szám

1971. augusztus 26.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

P

ropagandistákat keresett a Magyar Kommunista Párt Szolnok városi Bizottsága. Az akkori OTI-tól három elvtársat jelöltek, köztük Jankó Károlyt, az alig 30 éves fiatalembert. A megbízatás új, a képzettség kevés volt hozzá. Felkészítésükben a pártbizottság segített, háromhónapos esti iskolát szervezett részükre. Szorgalmasan, lel- kismeretesen készültek, hogy tovább adhassák az ott tanultakat.

Huszonhárom éve, 1948- ban volt ez, a „fordulat évében”. Államosították a nagyüzemeket, egyesült a két munkáspárt, s a munkásosztály egyre nagyobb lépteket tett a politikai, gazdasági hatalom megszerzése érdekében. Sok elvi, gyakorlati kérdés foglalkoztatta az embereket: melyek a proletárdiktatúra funkciói, hogyan alakul a munkás— paraszt szövetség. Kommunisták és pártonkívüliek Jankó Károly tói és társaitól várták és kapták meg a választ kérdéseikre.

— Mozgalmas évek voltak azok — emlékszik vissza most az ötödik X-en is túl levő ember. — Hallgatóink taríülni akartak, szívesen vettek részt a foglalkozásokon. Néha éjszakákba nyúlóan • vitatkoztunk, érveltünk. Később politikai, gazdaságtant, majd gazdaságpolitikát tanítottam. Sikerei tettem le a mérlegképes könyvelői vizsgát. Megszerettem a politikai gazdaságtant. A propagandista munkám csak az ellenforradalom után szakadt meg három évre. 1960-ban végeztem el a marxizmus—leni- nizmus esti egyetemet. Felfrissítettem, bővítettem ismereteimet.

Két évtizede pártoki aló

Jankó Károly több mint két évtizede pártoktató. 1960 óta vezető propagandista. A gazdaságpolitikai témakörökben segíti a tanfolyamvezetők felkészítését, továbbképzését.

— Nyolc—tíz alapszervezet propagandistáival foglalkozom. A tanév elején a többi vezető propagandistával felosztjuk egymás között a témaköröket. Tavaly a szocialista országok közötti gazdasági integrációval, munkaügyi és életszínvonalpolitikai kérdésekkel foglalkoztam.

Az utóbbi két témakörben különösen otthonos, hisz az SZTK főkönyvelőjeként dolgozik.

— Az életszínvonal-politikai kérdések tanulmányozásakor különös hangsúllyal magyaráztuk: a jövedelem összetevőit, melyek nem azonosak a fizetéssel. A borítékon kívüli juttatásoknak nagy a jelentősége. A párt, a szocialista állam a dolgozók életszínvonalának emeléséért dolgozik.

Erre számtalan megyei példát tud mondani. Az SZTK megyei igazgatósága évente több mint 300 millió forintos összeggel „gazdálkodik”. Ez év első felében 42 millió forintot fizetett ki táppénzre, egymillióval többet mint a múlt év hasonló időszakában. Ki hinné, hogy egy év alatt csaknem százmillió forint értékű gyógyszert fogyasztunk a megyében. Szülési segélyre 42 millió forintot fizettek ki, s gyermekgondozási segélyt tavaly 4200, az idén 4800 anya veszi igénybe. A kör ezzel korántsem zárult le, szocialista államunk gondoskodását mégis jól szemlélteti.

Az oktatás eredményességéről beszélgetünk:

— Igen, ez valóban fontos. A városi pártbizottság megbízásából minden évben végzünk felmérést. A gazdaságpolitikai tanfolyamokon tanultakat a hallgatók jól hasznosítják a gyakorlatban. Az üzemi munkások, a beruházási bank és a megyei tervező iroda dolgozói is. Népszerűek ezek a tanfolyamok.

A propaganda munka, az oktatás, nevelés szépségeire terelődik a szó.

— Aki elkezdte ezt a munkát, szívesen csinálja, én sem tudnám abbahagyni.

Sokat tanulunk, sok új ismeretet szerzünk. Ezeket szívesen, meggyőződéssel adjuk át. Az a célunk, hogy az emberek e szerint éljenek, ismerjék meg a korszerű termelésszervezést, irányítói munkát. S a gép mellett dolgozók is lássák a munka értelmét, célját. Most sokkal képzettebbek a hallgatók, mint a negyvenes években voltak. A lényegre tapintanak. Különösen érdekli őket a termelés, a bérpolitika kérdései, s a munkatörvénykönyv előírásai. A foglalkozások gyakran helyi munkaértekezletekké válnak.

Több kötetnyi anyagot, statisztikát, szemléltető eszközt mutat. Ezek a munka elengedhetetlen kellékei. A pártbizottság is sok segítséget ad.

— Mégis azt szeretnénk, ha több megyei jellegű segédanyagot, szemléltető eszközt kapnánk a foglalkozásokhoz.

Jankó Károlynak a propagandamunka nem az egyedüli társadalmi elfoglaltsága. 1962 óta tanácstag, tagja a városi tanács végrehajtó bizottságának. S elnöke az SZMT számvizsgáló bizottságának.

— Akkor bizonyára kevés időt tölthet odahaza.

— Csak ketten vagyunk otthon. A feleségem is dolgozik. A nagyobbik fiam a szőnyi kőolaj finomítóban közgazdász, egyetemet végzett. A kisebbik a műszaki egyetem 3. éves hallgatója. Mindketten távol vannak, keveset találkozhatunk. Ha otthon vagyok, szívesen tanulok, olvasok.

Legkedvesebb emlékéről, a propagandisták megbecsüléséről faggatom.

— Kikérik véleményünket, legutóbb a KB munkatársa érdeklődött munkánkról. Többször kapunk könyvjutalmat. A Lenin centenárium évében nagy megtiszteltetés ért: a pártközpontban Kádár elvtárs jelenlétében Lenin emlékplakettet kaptam.

Rövidesen kezdődik az új oktatási év. Jankó Károly már erre készül. Hétfőn egyhetes tanfolyamra megy, hogy gazdagítsa eddigi ismereteit

Máthé László

Napjainkban a tudományos kutatás, oktatás, ipar, kereskedelem, köz'ekedét» stb. területein, egyre szélesebb skálán alkalmazzák az elektronikus számítógépeket. A számítógépek új generációinak kialakításánál a miniatürizálás melle t a műveleti sebességek növelése a fő cél. A vilniuszi Lenin Számítógép tizemben nemrég kezdték meg a Ruta—110 típusú, gyorsműködésű elektronikus számítógépek gyártását. \ mérnökök más tudományos kutató intézmények munkatársaival karöltve terveket dolgoztak ki a Ruta—110-es gépekből álló komplexumoknak automatizált termelés- irányító rendszerekben való alkalmazására.

Speciális készülékek segítségével az információt telefonon, távírón közvetlenül számítógépbe továbbítják, — ami jelentős mértékben csökkenti a feldolgozás idejét.

A vezérkar Szolnokra látogatott

Nagyot köszönt a portás a Május 1 Ruhagyár szolnoki telepén, de megkérdezte: mi járatban vagyunk? Mert éppen most fontos esemény színhelye a gyár, nagy dolgok történnek a tanácskozó teremben. Ezt mondta, s hozzátette „az egész vezérkar itt van Szolnokon!”

Valóban, sok főnök között Kovács József vezérigazgató. Fekete László igazgató-főmérnök ült az elnöki asztalnál. Körben kevés ismerős, csupán a szolnoki telep ked vés igazgatónője, s a túrke- vei telepvezető köszönt ránk. Pedig vagy húszán ültek, vitáztak együtt.

Érkezésünkkor — ahogyan kivettük a félmondatból — éppen a ceglédi gyáregység vezetője sorolta a termelés gondjait.

■— Magunk között házi börzének hívjuk ezt á fél évenként sorrakerülő tanácskozást — mondta dr. Orbán Pétemé. — Ma Szolnokon, holnap Túrkevén lesz tanácskozásunk. Műszaki, termelési konferencia, — így is hívjuk. Ma reggel mi, a szolnokiak kezdtük a beszédet. Elmondtuk mi bajunk volt az idén, s mitől aggódunk még a hátralévő időben. Azt szeretnénk, ha sok szép mintát kapnánk, divatos gyönyörű kabátokat, kosztümöket varrhatnánk. — Eddig

nincs is sok panaszunk, mert nálunk kezdődött el a bőrkabát, bőrruha varrás is.

Kovács József vezérigazgató kis szünetet rendelt el. Ha már a sajtó is megérkezett, váltsunk néhány szót.

— Hagyomány már, hogy egy-egy félévet lezáró, s új feladatokra készülő gyárunk, s vidéki telepeink együttes tanácskozáson értékelnek. — Nyolc gyáregységünk van, most került a szolnoki börzére a sor. Azért is jöttünk ide. mert a szolnoki gyár terjeszkedik. —. végre több. jobb helye van az itt dolgozó gárdának. Megnézzük. Aztán a város vezetőivel is beszlégetünk. Holnap Túrke- vére látogatunk, ott ismerkedik, tapasztalatokat szerez a sok műszaki irányító, más gyáregység vezetője.

Szünet után Fekete László igazgató-főmérnöké volt a szó. A nagyvállalat idei első féléves eredményeit ismertette. s elmondta, milyen munka vár a kollektívára ezután.

A vezérkar ma Túrkevén, a legfiatalabb Május 1-es üzemben tanácskozik.

— sj — t: — nzs —

Cibakházi kenyérszegés

i.

Harmadesztendeje Kuruc Antal kiballagott a cibakhá- zi határba. Egyforma kalászokat gyűjtött egész nap. Mire lesz ez, öreg elnök — kérdezgették a poros arcú kombájnosok. Kuruc Antal nemigen szólt semmit. Szépen megkötötte a búzakoszorút, vöröscsillagot szőtt a közepébe, nemzetiszín szalagot kötött rá.

Feltették a klub falára. Három esztendeig ott díszlett, meglepte a moly, kidobták. Kuruc Antal be-be- sétál a Vörös Csillag Tsz portájára, leül. Kemény kalapja, tarlószínű nagy bajsza alatt csendesen beszélget

— Nem úgy van, mint régen. Valamikor, hogy szorítottuk, csak be lenne István király utánra. Ilyenkor csináltuk. Beleért a szeptemberbe is.

Az idén július 25-én vasárnap délben a dórái gyümölcsösben megtartották az aratási bankettet. Marhát vágott a szövetkezet, emberenként három üveg sört adott, húst annyit ehetett mindenki, amennyi jólesett. Megvolt az aratás és csép- lés két hét alatt. Barta László ebédhordó kocsis elismerően csóválta a fejét.

Amikor a maga gazdája lett a falu, kilenc cséplő járta a községet. A gabonával kétezer ember dolgozott.

A Vörös Csillag Tsz-nek ezerhatvanegy tagja vah. ötszáztízen dolgoznak, a többiek nyugdíjasok, járadékosok. Nyáron többen kinn vannak a határban, a magukat bíró öregek, a családtagok is. Nem aratni, nem csépelni. Borbély Sándorné csomagolja a Pipisen a diószemű csemegeszőlőt, a kardinált. Ott dolgoznak az asszonyok tavasztól, őszig.

— Arról vettem észre az idén az aratást, hogy nagyon meleg volt, meghogy Major Feri, a kocsis hazahozta a fejadagot. Otthon se voltam, csak berakták.

Kacziba Imre kertészetvezető is onnan tudott az aratásról, a lakására vitt búzás zsákokon cédulát talált: „A zsákot reggel tessék visszahozni”. Kacziba Imre tud kaszálni is. Nem járt úgy, mint Barta László. Barta László egykori mintagazdát megállította Révész Benjamin párttitkár.

— H4t azt mégse gondoltam volna, hogy a te, fiad nem tud zsákot kötni. A Pali. a traktoros.

Barta László mérgesen visszaszólt: — Oszt honnan

az istenből tanulta volna

meg?

Bata Szilveszterné hatodik éve papírt tesz ki az ablakba a főutcán: „Zsák van kölcsönbe”. De nyáron már nem kell a zsák. Háztáji krumpliszedéskor mennek el hozzá az emberek: egy zsák egy napra, egy kiló krumpli. A gabonát — naponta egymillió, másfélmillió értékben — szállítókocsikba, tartályokba eresztik a kombájnok. A párttitkár is csak nézi.

— Halljátok, sose felejtem el. ötvenkilencben-hat- vanban megjöttek az első szovjet gépek. Hozzá voltunk szokva a zsákos, magyar EMAG arató-cséplőgéphez. Erre mit csináltunk? Átalakítottuk zsákosra a szovjet gépeket is, hogy több legyen a bajunk. Na, meghát olyan jármű se volt akkor, amibe ömleszthetett volna a gép.

Révész Benjamin sokat házi gépállomáson dolgozott abban az időben. — Két hónapig csigáztuk a gazos táblákat, a kis parcellákat. Megkezdtük a déli részeken, úgy vonultunk északnak, ahogy ért az élet. Még tavaly is oda voltunk segíteni a mesterszállási szövetkezetnek. Az idén már a

kutya se szólt hozzánk, mikor learattunk.

Résvész Benjamin sokat aratott életében. Annyit nem, mint Kuruc Antal.

— Tizenhat esztendős koromban fogtam meg a kaszát Kunszentmártonban. Attól kezdve, csak a katonaidőmben nem.

Még akkor is akart. 1916 nyarán, mikor szőkült a búza Bukovinában, összecsapta a bokáját, Konkoly Tege Pál századparancsnok előtt: — Főhadnagy úr alázatosan jelentem, szeretnék az aratásra eltávozást kapni.

A temetőből jött most Kuruc Antal, megöntözte felesége sírját. Rá is emlékezett, meg a régi nyarakra Is: — Azzal a Tóth Imrével kértünk kihallgatást, aki a Székesoldalon lakott. De a katonáéknál is kimutatták, hogy nekünk nincsen földünk.

Nem az aratásért kéredz- kedett volna Kurucz Antal. Elszegődni részesaratónak, kenyeret keresni. A hadseregben rossz kenyeret kaptak a bakák. Engedélyezve volt. hogy csomagban küldhették itthonról kenyeret.

Kuruc Antalnak nem jött ilyen csomag. Nagycsaládos, földnélküli, részesarató, cséplőmunkás volt az apja. Tizenkilencben vörösőr lett Kuruc Antal.

Aratásra Kuruc Antalnak befejeződött a Tanácsköztársaság. — Patkós Juhákot elküldtük — úgy kell azt írni, hogy Joachim — nézzen aratás után. Nagymágo- cson talált. Egy-egy zsák lisztet is kaptunk előlegbe, gróf Károlyi Imre uradalmából. Meddig tartott? Mikor Kunszentmártonban beültünk a vagonba, 120 pár arató, már senkinek se volt kenyere. Az uradalomba ló- révasút ment le. Na emberek, jött ki elénk a gróf úr, — a vörös uralomnak vége, most már dolgozni kell. Nagyságos úr kérem, dolgoznánk, de nincs mit ennünk.

Régi augusztusokra pergetjük vissza az időt. Aranyló homokon, a pipisi újszőlőkben lármás asszonycsapat exportládákba rakja a hatalmas fürtöket Idősebbek.

— Ezek az asszonyok mind aratók voltak. A Sárszögbe jártunk, a Schwáb Gyula uradalomba. A marokszedőnek járt 2 mázsa élet, egy papucs, egy delinkendő. Adott az uraság két kilő szép szalonnát, sót, meg köleskását. Versengtük, hogy ki arat le előbb.

A Holyba Tamás csapata, vagy a Nyilas Sándoré. Egyik banda a pajtában aludt, a másik a birkaho- dályban. Egy órakor már csendben kiszöktek a tartóra. hogy a többieket megelőzzék.

— Ügy ébresztett a bandagazda, hogy csendben megrúgla a lábam — rakja a fürtöket Nagy Jánosné. Gálcsiki Istvánná felnéz a Napba. — De kár, hogy az elvtárs nem hozott magnetofont, akkor elmondanám, mit énekeltünk.

Megköszörüli a torkát és csak énekli:

„Megszökött a Nyilas-banda, kutya legyek, ha egy cseppet bánom.

A bandával szökött ő meg, de én azért Tamás bácsit szánom."

Idén nyáron Fekete Istvánná tsz-tag anyja, Bede néni, 78 esztendős özvegyasszony, két botra támaszkodva kicsoszogott a falu végére. Ügy nézte a német gyártmányú géoet. Először aratott ilyen gén Cibakházán, Hoffmann András 33 éves műhelymunkás vezette. Volt olyan nap, hogy 34 holdat aratott, csépelt el vele. Hatvan—hetven ember egvkori munkáját végezte gépével. B“de néni rátámaszkodott a két botra és csak annyit mondott, amikor hazavonszolta lábait: — Istenkém, hogy én már nem mostan vagyok fiatal.

Borzák Lajos

(Folytatjuk.i