Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
3 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 20. A zománcképíró Kátai Mihály műhelyében A hirös betyár a képernyőn Ma estes Rózsa Sándor, I. rész Viliódzó sziporkázás a föld alatt. Előregörbedve figyel a tüdőperzselő forróságban. Gyűrűsen göndörödő fekete sörényére, szakállára parázsvörös fény vetül. Hosszú, kétágú villát tart a tűzbe... Karcagi kovácsok unokája Ez a leírás akár ördögre és pokolra is vonatkozhatna, pedig csak Kátai Mihály festőművészt próbáltam megjeleníteni, amint zománcképet éget pinceműhelyében, a budai Gyorskocsi utcán* Meg tíz éve sincs, hogy a tűzzománc megjelent az új magytar képzőművészetben, de — nőmén est omen — futótűz sebességgel terjed. Olyannyira, hogy az idén már az első országos tűzzo- mánc-biennálét is megrendezték Salgótarjánban. Az eljárás hazai úttörője Kátai Mihály volt. Sokféle technikával kísérletező pályakezdése után ma már úgyszólván kizárólag tűzzománccal — vas, réz, sőt újabban ezüst alapra égetett üveganyaggal — hozza létre képeit, reliefjeit. — Hogyan kötött szövetséget ezzel a különös anyaggal? — kérdezem. — Többszörös a szövetség — válaszolja, miközben bravúros vonalvezetésű rajzvázlatai között kutat. — Még főiskolás koromban egy dekoratív fémfelületet kellett megvédenem a korróziótól vizsgafeladatként. Jónéhány anyaggal való próbálkozás után végül a zománcnál 'állapodtam meg. Minden másnál tartósabb, sem mechanikai, sem vegyi, sem hőhatás nem árt neki, a színét akár évezredekig megőrzi. — És a szövetség másik része? (Rézfóliát vág le egy tekercsből, és a hártyavékony lapra finom ötvösszerszámokkal domborítani kezdi a vázlaton látható rajzot.) — Az még szülővárosomban, Karcagon kezdődött. Mindkét nagyapám kovács volt. Napszámt ácsorogtam műhelyükben gyerekkoromban, a legrégebbi emlékem, amit föl tudok idézni, a vas pengése és a tűz lobogása. Ennek a meghatározó élménynek az ereje ébredt föl bennem, amikor találkoztam a zománccal, hiszen az is tűzzel-vassal készül. Sumerok, szkíták nyomában — Egy ideális anyag és egy gyerekkori emlék. De hogyan alakult ki ebből a jellegzetes Kátai-féle „zománcképírás”, ahogy saját művészetét nevezi? (Kristályszerű, darabos zománcrögöket, úgynevezett flitteket őröl golyósmalomban. Az így kapott port felA Ferihegyi repülőtéren sokan várakoztak, az érkező párizsi repülőgépre. Egy néoes család nagy izgalommal leste a vámterületre nyíló ajtót. A többi várakozó akarva, nem akarva, megtudta beszélgetésükből, hogy Lujza nénit várják, aki hosszú évtizedek után végleg visszatért Magyarországra. A t is elárulta hangos beszélgetésük, hogy két rokoncsalád várakozik a gazdag Lujza nénire. Mindkettő azt szeretné, ha Lujza néni hozzájuk költözne. — Mikor jön már Lujza néni? — nyafogott egy négyéves kislány, akit kicipeltek az amerikás nagynéni fogadtatására. — Mindjárt! Addig gyakorold a versikét. — Már elfelejtettem. — Az előbb még tudtad! — mordult a gyerekre a mama. — Tessék gyorsa i elmondani! Jól nézünk ki, ha elfelejtetted. A Pisti bizoldja vízben, és a vonaltartó festékkel a vázlatrajz másik részét alapzománccal fedett vaslemezre viszi át.) — A zománc képzőművészeti fölhasználása természetesen nem az én ötletem. 6000 éves múltja van, a sumerok alkalmazták legelőször, akárcsak a zománccal rokon égetett mázas kerámiát. Mezopotámiából iráni közvetítéssel jutott Bizáncba, majd Itáliába, másfelől a mórok hozták Európába Egyiptomból. Hogy az európai zománcemlékek legnagyobb része mégsem képeken, hanem ötvöstárgyakon maradt fönn, annak az az oka, hogy a reneszánszban a zománcra is a jellegzetes nyugati táblaképszemléletet, a perspektíva törvényeit erőszakolták rá. Márpedig erre a zománc nem alkalmas, mert az anyag a felület minden pontján egyenlő tűzzel él. — És ennek ismeretében hogy szánta el magát mégis, hogy zománcképeket csináljon? tosan jól elmondja az ő versét, és 'akkor mindent ők kapnak. A gyerek belekezdett: „Eljött a boldogság napja. — Az egész család leste. — Megérkezett Lujza néni, — Mihozzánk Pestre.” — Jól van. Bözsike! És mit kell csinálni utána? — Meg kell csókolni Lujza nénit. — És át kell ölelni a nyakát! Nehogy elfelejtsd a verset! Ugyanebben a pillanatban a család másik ága Pistit oktatta. Neki hosszabb versikét kellett elmondani. Igaz, ő már ötéves is elmúlt. Amíg a vámtisztek a dolgukat végezték, Pistike és Bözsike mamája „diplomáciai tárgyalást” folytatott. — Nézd Mária — mondta az idősebbik. — Lujza néninek jobb dolga lenne nálunk. Nagyobb a lakásunk és autógejzírünk is van. Lujza néni biztosan minden nap (A festékkel teleírt vaslemezt a kétágú villával az 1000 fokra izzított elektromos kemencébe helyezi.) — Első olaszországi utamon, 1964-ben az etruszk művészettel való találkozás nyitotta fel a szemem. Később már tudatosan folytattam sumer, az akkád, az asszír, a babiloni, a héber, az iráni, a szkíta művészet és velük párhuzamosan a népvándorláskori emlékek és a magyar népművészet tanulmányozását. Ösztönös sejtéseimet ma már bizonyítottnak látom, alapvetően különbözőnek érzem a nyugati és a keleti ábrázoló szemléletet. Az Indoeurópai népeknek már őskultúrájuk is absztrakcionista, a keletieké organikus. Nyugat az emberközpontúság irányában fejleszti tovább a művészetet, keleten az ember csupán része a természetnek, az állat- és növényvilág, a föld, a víz és a légkör erői egyenlő fontosságúak vele. Ezzel a világlátással találtam én rofürdött Cincinnatiban. Nálatok csak egyszer egy héten van melegvíz. — Drága Irénem, én úgy gondolom, hogy a mi külön- bejáratú szobánk főnyeremény lesz Lujza néninek. Nálatok vagy neki kellene átjárni a ti szobátokon, vagy nektek az övén. Nem vitás tehát, hogy hozzánk jön lakni. Bezzeg, amikor a Zsiga bácsi kiment Lujza nénivel Amerikába, a te anyád kí- gyót-békát kiáltott rájuk. — No nézd csak! Még te beszélsz? A te apád évekig nem válaszolt a leveleire. C~ak akkor kezdett írni, amikor megtudta, hogy meggazdagodtak. De édesem, ne veszekedjünk. Nektek is hozott, nekünk is hoz. Bözsike jött oda hozzájuk: — Mama, a Pisti azt mondja, hogy nem csókolja meg Lujza nénit, ha olyan bajusza van, mint a Piroska néninek. Akkor én se csókolom meg. — Nem bajuszos, és tanuld tovább a verset! A vámolás még mindi , nem ért véget. Pistike papákonnak a magamét, s ezért is leltem kifejező anyagra a zománcban, amely nem tűri a képen az alárendelő kapcsolatokat. A népművészetben maradni Különös, amit mond, hiszen a magyar képzőművészet a középkortól a mai absztraktokig mindig nyugat fele fordult fejlődési mintákért — Én inkább a nyugat fele fordulást tartom különösnek. Ez az oka, hogy a magyar képzőművészetnek semmi köze a magyar népművészethez, amely megőrizte az ősi, származásunkból, etnikumunkból következő szemléletéletmódot. Az irodalomban, különösen Petőfi óta, természetes a nép- költészettel való összefüggés. A zenében Bartók és Kodály óta valósággal szabálynak számít. Csak a képzőművészetben semmi jele, néhány elszigetelt kísérleten kívül, mint amilyen a szolnoki tárlatokról is jól ismert Tóth Menyhérté, aztán Berki Violáé, a szobrász Imre Samué, és talán még mondhatnék egy-két nevet, köztük a magamét is. — Igen, az augusztus 27- én nyíló egri kiállítására készült meghívó bemutatkozó szövegében már feltűnt egy mondat, amelyben kifejti, hogy nem kiindulni akar a népi művészetből, hanem benne maradni. Hogy érti ezt? — Semmi esetre sem úgy, hogy a tulipános ládák mintáit vagy a pásztorfaragások kacskaringéit akarnám másolni. Csupán annyit jelent, hogy a magyar népművészet és egyben az ók^ri keleti művészet nézőpontjával azonos módon, organikus egységben próbálom ábrázolni a körülöttem tenyésző tárgyi, természeti, emberi és szellemi világot. Ez nem azt jelenti, mintha nyugat vagy nevezzük Európának, hatalmas művészeti tradícióit lebecsülném, de az én utam más. Kátai Mihály 36 éves. A műkritikusok egybehangzóan a zománc legkiemelkedőbb hazai mesterének tartják. 1966 óta a budapesti Mednyánszky és Derkovits teremben (az utóbbi a Tv galériájában is szerepelt), illetve a bécsi Galéria Junge Generation-ban és a Galéria Romanum-ban rendezték meg legfontosabb egyéni tárlatait. Fővárosi és külföldi sikerei után most ifjúsága városában, Egerben mutatkozik be. Ha ilyen logikusan halad visszafelé az időben, akkor ezután gyermekkora színhelye, Jászkunság következnék. Biztosan örömmel fogadna egy meghívást. Szabó János ja Bözsike apjával tárgyalt: — Nekem mindegy lenne, hogy Lujza néni kinél lakik, de ő járna jól, ha befektetné pénzét az én újfajta akkumulátorom kivitelezésébe. — Mi viszont bevennénk a műanyagrészlegbe. Óriási perspektívát jelentene, ha az ő pénzével dolgozhatnánk. — Látom, a cél érdekében Pistikét is mozgósítottátok. — Ti meg Bözsikét N yílt az ajtó és Lujza néni megjelent az előcsarnokban. Nem volt bajusza, de se a versikékre, sem nedig a csókokra nem került sor, mert a dollármama a virágcsokrokkal felszerelt családtagok felé fordult és kedvesen így szólt: — Ti vagytok a testvéreim gyerekei és unokái? Nagyon örülök, hogy megismerhettelek benneteket Most két hónapra a Balaton mellé utazom, azután veszek egy öröklakást. Mihelyt ott berendezkedtem, szívesen látlak benneteket egy jó kis uzsonnára. Na, szervusztok.;: Palásti László A Magyar Televízió eddigi legnagyobb vállalkozása a tizenkét részes Rózsa Sándor film. Móricz Zsigmond regényét Sipos Tamás alkalmazta képernyőre, a rendező Szinetár Miklós, — a népes betyárvilág szerepében tarka színésztablót látunk. A játékfilmsorozat első három részét néztük meg a televízió szakmai bemutatóján. A mű egészéről tehát még nem tudunk műbírálatot mondani, egy dolog azonban bizonyosnak látszik: nem lesz haszontalan, elfecsérelt tizenkét este, amelyet a képernyő előtt töltünk, amíg a Rózsa Sándort nézzük. Betyártörténetet nézünk? Higgyünk Sípos Tamásnak,'* . és mondjuk inkább úgy, Móricz Zsigmondot nézzük. A filmre alkalmazó Sipos Tamás ugyanis elmondotta, hogy az írói hitelesség legmesszebbmenőbb szem előtt tartása vezette munkájában és Móriczot, a „halhatatlan magyart” akarta képernyőre hozni. Az alapmű regény. Ilyenkor mindig esetenként dől el, hogy a tévétől mennyire idegen a műfaj, és hogy az új változat mennyit ad vissza az eredetiből. Az adaptációs gondok ennél az alkotásnál is számottevőek. Különösen azért, mert az alkotók igényes filmet akartak készíteni. Nemes, becsületes szándék ez ebben az ízlés- és illúzióromboló giccs-zuhatagban, amely oly sűrűn éri az olvasót, a nézőt, a hallgatót stb. Mennyivel könnyebb lett volna Sipos Tamás és Szinetár Miklós dolga, ha kalandfilmet csinál Móricz regényéből. Egy afféle szögedi westert. Tisztesség a filmre hozó A francia király egyszer megkérdezte Moliertől: — Elégedett a háziorvosával? — Nincs okom a panaszra Sir — válaszolta Moliere — ő felírja a gyógyszereket, én nem veszem be és szépen gyógyulok. * * * Levret híres francia orvost egyszer felkérték, ö vezesse le a trónörökös feleségének szülését. — Szerencsés ember —mondta neki a dauphin. — Azzal, hogy ön lesz a feleségem orvosa, hírnevet szerez .........................' ................ A z orvos nyugodtan válaszolt: — Ha nem • lennék már híres, akkor most nem lennék itt.,. • • • Voltaire teletöltötte csészéjét illatos feketekávéval, mire látogatója, egy fiatal orvos megjegyezte: „A kávé lassan ölő méreg...” — Igaza van — jegyezte meg Voltaire — valóban lassan öl: én ugyanis már hatvan éve iszom. * « » Conny Cord, az ismert amerikai színész 1967-ben így nyilatkozott a Pictura nevű hollywoodi képeslap riporterének: — Annyi elrettentő cikket olvastam a dohányzás és a tüdőrák összefüggéséről, hogy elhatároztam: soha többé nem veszek újságot a kezembe. • • • Peter Altenberg, ismert osztrák humorista egy alkalommal felkeresett egy kollektívának, hogy erre nem voltak hajlandóak. Imitt, amott természetesen változtatni kellett az alapművön, a filmszerűség érdekében. Mindez azonban — ahogy erre az első három részből következtetni lehet — nem vált kárára az eredeti kifejezésvilágnak, mondanivalónak. A folytatás tévéfilmet a szakmai bemutatón színes változatban láthattuk. Sajnos a nagyközönség egyelőre csak fekete-fehér képet nézhet, de úgy hisszük, így is jól érvényesül majd a korabéli puszta, az ingoványos rengetegek félelmetes- sége. Rózsa Sándort Oszter Sándor alakítja. Ügy hisszük, na''-ón jó választás, — a fiatal színész tökéletesen azonosul Móricz hősével. Veszelka Juliskaként a bájos, szuggesztív Muszte Annát látjuk, ez a színészválasztás is igen jól sikerült Kevésbé hiteles Piros Ildikó a halászlány szerepében. Megmaradt színésznőnek. Ismerősök — köztük néhány szolnoki, vagy volt szolnoki — egész sora jelenik meg a képernyőn ki- sebb-nagyobb szerepekben. Remek figurát hoz Huszár László, Bak Józsiként. Egy másik folytatásban Győri Ilonának van emlékezetes jelenete. Sikerfilm lesz-e a Rózsasorozat? Ügy hisszük igen, és ez azért is örvendetes, mert ismét megbuktatja majd az „olcsóság híveit”, akik burkoltan ugyan, de fennen fenn mondogatják, hogy a tömegkultúra és a művészi mondanivaló két külön valami... Ez a sorozat viszont irodalmi érték, filmes megfogalmazásban. — ti — orvost és elpanaszolta neki, hogy azutóbbi időben vészesen fogy. Az orvos megvizsgálta, majd szigorúan megtiltotta, hogy szeszes ita'.t fogyasszon és dohányozzon. Altenberg egyetlen szó nélkül végighallgatta az orvost. aztán vette a kalapját és kifelé indult. Már az ajtóban volt, amikor az orvos figyelmeztette, hogy elfelejtett fizetni. — Miért fizetnék? — csodálkozott az író. — Az orvosi tanácsért — mondta a doktor. — Bolond lennék fizetni egy olyan tanácsért, amelyet nem akarok megfogadni — jelentette ki Altenberg. • * * Alexander Flemingnek, a penicillin feltalálójának éppen kiadós náthája volt, amikor átvette a Nobel-di- jat. Az ünnepségen zsebkendővel a kezében jelent meg. Szeme könnyezett, időnként nagyokat tüsszentett. A Svéd Királyi Akadémia titkára odahajolt a tudóshoz és megkérdezte: — Nátha ellen nem használ? • • • Andersen, a híres dán meseköltő életében mindössze egyszer párbajozott. Mulatságos párbaj volt. Andersen jobb kezében pisztolyt, bal kezében pedig esernyőt tartott, mivel zuhogott az eső. A párbajsegédek kifogást emeltek a párbajozásnak e különös módja ellen. — Sajnálom uraim —• mondotta Andersen — a haláltól nem félek, de a náthától annál inkább. ]QfYYVTTYyyTfrKY»Tnrp-rXXXyX10CTX«XX>XCT>0000O30O(XXXXX)CO0C0C»30000l»300C»X)(XXXa0COO30COCC000O0COC000O0CO00< PGOtrrargYYYYYYYY ------------------------------------A dollármama Életfa, totemállat, ősanya. Részlet Kátai Mihály Nap- hívogatók című tűzzománc kompozíciójából. Neves emberek mondásai
