Szolnok Megyei Néplap, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-17 / 193. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. augusztus 17. Válságban a dollár Tegnap esti helyzetkép a külpolitikában Észak-lrországban viszonylag csendes volt az éjszaka — jelentették a hírügynökségek. Igen, Ulsterben lassan felcse­rélődik a normális és abnormális állapotok fogalma: az szá­mít említésreméltó, közlésre méltó eseménynek, ha kivétele­sen nem történik monstre-tüntetés, ha véletlenül nem dördül el rendőr-, vagy katona-sortűz, ha nem robbannak bombák és pokolgépek. Ilyen értelemben valóban csendes volt az éjszaka, de még ilyen értelemben is csak viszonylagosan. A viszonylagos csend kulisszái megett azonban semmi nincs rendben és úgy vibrál a feszültség, mint egy Shakes- peare-i királydrámában. Belfast és Londonderry utcáin állig felfegyverzett brit katonák cirkálnak páncélkocsijaikon és ami ennél is fontosabb: tisztjeik térképtáskájában ott lapul az írott parancs, amely felhatalmazza őket a tüzelésre. Békeidőben párját ritkító parancs ez, amely talán min­dennél jobban jelzi, hogy a szakadék az északír katolikusok és a brit hatalom között mélyebb és áthidalhatatlanabb, mint valaha. Hiszen a tűzparancs afféle groteszk biankó-csekk — ott van rajta a felsőbb hatóságok aláírása és pecsétje és egy-egy katonai egység parancsnokától függ „mit ír rá” erre a csekkre. Ilyen parancs birtokában gyakorlatilag bárkit büntet­lenül agyon lehet lőni. Ki tudja — és ami a hivatalos Lon­dont illeti: ki akarja — tisztázni —, hogy az esetleg agyon­lőtteknél valóban volt-e fegyver? Közben folytatódnak az internálások és a tiltakozások is. Londonban 18 új letar­tóztatott áll rendőrbíróság elé, csak azért, mert az ulsteri internálások törvényességét kétségbe vonták. A harag nemcsak Észak-lrországban növekszik, hanem Londonban is — minden jel arra mutat, hogy becsületes angolok százezrei érzik mind elviselhetetlenebbnek azt a politikát, amelyet a kormány Észak-lrországban folytat. A sok jel közül a leglátványosabb Harold Wilson levele. Az ex-kormányfő és jelenlegi ellenzéki vezér írásban kérte fel a miniszterelnök hivatalát, augusztus 30-án, tehát a nyá­ri szünetet megszakítva, hívják össze a parlamentet. A munkáspárt balszárnya már napok óta mindent megtesz azért, hogy Wilson megtegye ezt a lépést, erőfeszítéseiket azonban eddig a pártvezér nem vette figyelembe. Most viszont mind a közvéleményben, mind saját párt­jában olyan méreteket öltött a felzúdulás, hogy a kivárási taktika nagymestere kénytelen volt megtenni azt, amiről tudja, hogy otthon is, külföldön is, kellemetlen emlékeket elevenít fel. Harold Wilsonnak ugyanis egyszerűen nincs er­kölcsi alapja az ulsteri tory-politika bírálatához: munkás­párti kabinetje élén ugyanúgy elnyomta a jogos északír követeléseket, mint a konzervatív ellenfele és Nagy-Bri- tannia hivatalban lévő miniszterelnöke, Edward Heath. Tiltakozás Londonban, az amerikai nagykövetség előtt — a kelet-pakisztáni véres el­nyomó intézkedések, valamint a pakisztáni kormánynak nyújtott amerikai katonai segély és fegyverszállítások ellen. (Telefoto — AP—MTI—KS) Tömeges Málta folytatja tárgyalását Nagykövetek megbeszélése A négy nagyhatalom nagy­követei hétfőn délután, ke­reken kétórás szünet után folytatták megbeszéléseiket a berlini problémáról. Abra- szimov szovjet nagykövetet a tanácskozások folytatása előtt az újságírók megkér­dezték, vajon a szünet után új helyzet alakult-e ki. A szovjet diplomata nemmel válaszolt. Jelenleg az Egyesült Ál­lamokban tartózkodó Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármestert hétfőn Wa­shingtonban fogadta Rogers amerikai külügyminiszter. Kedvezőbb légkör? A hírügynökségek jelenté­seiből úgy tűnik, hogy ked­vezőbb légkör alakul ki a jordániai—palesztinai viszály rendezéséhez. Egy jordániai kormánylap hétfői számában közzétette azt a dokumentumot, ame­lyet Husszein király adott át Fejszal szaúd-arábiai ural­kodó és Szadat egyiptomi elnök személyes képviselői­nek a jordániai kormány és a palesztinai ellenálló szer­vezetek közötti viszony sza­bályozásáról. A dokumentum szerint Jordánia hajlandó biztosítani az ellenállók szervezeteinek szabad tevé­kenységét, ha azok készek az ország szuverénitásának és biztonságának teljes sza­vatolására. A palesztinai ellenállási szervezetek ugyancsak elfo­gadták azt az egyiptomi— szaúd-arábiai rendezési ter­vet, amely a Jordániában kifejtett tevékenységükre vo­natkozik — közölte hétfői számában a kairói A1 Ah- ram. A lap ugyanakkor hoz­záfűzi, hogy a gerillák „bi­zonyos garanciákat, követel­nek: nevezetesen az ellen­állók egységeinek beengedé­sét meghatározott jordán te­rületekre és valamennyi le­tartóztatott gerilla szaba- donbocsátását. A biztosíté­kok között szerepel a jordá­niai kormány csapatai által zsákmányolt fegyverek visz- szaszolgáltatása. . légitámadás Indokínában Az amerikai légierő B—52- es óriás bombázói tömeges légitámadásokat hajtottak végre a vietnami demilita- rizált övezet déli része el­len. Mint az AP tudósítója jelentette Saigonból, az ame­rikai légierődök az utóbbi két napban több mint 200 bere­pülést hajtottak végre az említett terület fölé. A hazafias erők hétfőn is folytatták támadásaikat a fegyvermentes övezettől dél­re fekvő Guank Tri térségé­ben. Tüzérségük két napon át lőtte a dél-vietnami kor­mánycsapatok támaszpont­jait a 9- számú főútvonal mentén, köztük a „Fuller” a „Ba Ho” és a „Névtelen domb” elnevezésű támasz­pontokat. A támadás súlyos veszteségeket okozott a dél­vietnami kormánycsapatok két századának, a hazafiak lelőtték az ellenség négy re­pülőgépét és felgyújtottak több lőszerraktárt. VALETTA’ Málta folytatja tárgyalásait Nagy-Britanniával a légi- és haditengerészeti támasz­pontok használati jogáról — jelentette be Sir Anthony Mamo, a szigetország főkor­mányzója a parlament ülés­szakának megnyitásakor. Kö­zölte, hogy a Mintoff kor­mány elutasította az Ango­lok évi 8,5 millió font ster- linges bérleti díjra vonatko­zó ajánlatát, mert olyan összegre van szüksége, amely ténylegesen előmozdíthatja „A pekingi vezetők forra­dalmi frázisaikkal nem lep­lezhetik, hogy alkut kötöttek az amerikai imperializmus­sal” — az A1 Ahbar című libanoni lap ezzel a címmel elemzi a kínai vezetőség magatartását Peking és Wa­shington közeledésének fé­nyében. A közeledést köve­tően — írja az A1 Ahbar — a kínai képviselők érintke­zése az izraeli diplomaták­a szigetország gazdasági ön­állóságának megteremtését. A NATO elvben már ele­get tett az új máltai kor­mány azon kívánságának, hogy zárja le támaszpontját A főkormányzó hangsú­lyozta, hogy Málta a NATO „háborús célokat szolgáló eszközéből” a „béke köz­pontjává kíván válni”. A parlament megnyitásán jelen volt Szmimovszkij. a Szovjetunió londoni nagy­követe, akinek megbízása ki­kiterjedt Máltára is. kai és a Kínai Népköztársa­ság álláspontjának megvál­tozása a palesztinai ellenál­lási mozgalom kérdésében arra vall, hogy „az arab né­peknek az izraeli agresszió és az amerikai imperializ­mus elleni harcával kapcso­latban Peking éppen olyan üres frázisokra szorítkozik, mint a Washingtonhoz inté­zett jól ismert komoly fi­gyelmeztetések”. Augusztus 16-ára virradó­ra Nixon amerikai elnök kénytelen volt végre leg­alább részben meghajolni a tények előtt A dollár lap­pangó válságának tudomásul vételét jelentik >az elnök külön szózatában közölt rendkívüli intézkedések. Ezek közül a legfontosabbak a következők: 1. Felfüggesz­tik a dollár aranyra történő beváltását. 2. 90 napra be­fagyasztják az árakat és a béreket. 3. A behozatalra 10 százalékos adót vetnek ki. 4. 4,7 milliárd dollárral csökkentik az amerikai költ­ségvetési kiadásokat. 5. 10 százalékkal csökkentik a külföldi segélyprogramokat. 6. Egy esztendőre elhalaszt­ják a népjóléti reform be­jelentett intézkedéseit. Már a puszta felsorolás jelzi, hogy a Fehér Ház ez­úttal az amerikai gazdaság történetében párját ritkító, drámainak nevezhető intéz­kedésekre kényszerült. Ezek persze nem „az égből hul­lottak alá”. Évek óta tudják a tőkés világ gazdasági és pénzügyi szakemberei is, hogy a sorozatosan megis­métlődő pénzügyi krízisek mögött a dollárnak a való­ságos értékviszonyoktól mes­terségesen eltérő árfolyama áll. A dollárnak az aranyhoz viszonyított árát, amely un­ciánként hivatalosan 35 dol­lár, még a második világ­háború után állapították meg. Azóta a dollár tényle­gesen vesztett értékéből, az amerikaiak azonban mester­séges módon és nagyrészt politikai meggondolásokból kiindulva, minden erővel igyekeznek fenntartani ezt az árfolyamot. Az amerikai monopóliumok törekvései szempontjából ez igen logi­kus és érthető volt. Ilymó- don ugyanis a dollár tartó­san túl volt értékelve az aranyhoz és a többi devizák­hoz viszonyítva, ami azt jelentette, hogy az amerikai nagy monopóliumok viszony­lag „olcsón” épülhettek be más országok gazdasági éle­tébe, vásárolhattak fel válla­latokat, vagy alapíthatták meg a maguk leányvállala­tait. Ami az amerikai állam ér­dekeit illeti: a dollárnak az aranyhoz viszonyított deval­válása megingathatta volna az amerikai pénznem nem­zetközi tartalékvaluta szere­pét. Ennek pedig szinte be­láthatatlan pénzügyi és po­litikai következményei lettek volna. Hiszen az Egyesült Államok nemzetközi gazda­sági hegemóniája a tőkés vi­lágban éppen a dollár tarta­lékvaluta szerepén nyug­szik. A helyzet ellentmondása és különös érdekessége az, hogy áz elmúlt 25 évben a dollár tartalékvaluta szerepe a konkurrens tőkés országo­kat is érdekeltté tette a mes­terséges dollárarany árvi­szony fenntartásában! Ezek az országok ugyanis pénz­ügyi tartalékaik rendkívül nagyrészét dollárban tartják. A dollár leértékelése tehát e tartalékok igen nagy részét egyszerűen megsemmisítené. Ilymódon előállt egy olyan helyzet, hogy a vezető nyu­gati tőkés országok jó része érdekelt volt a dollár hely­zetének megszilárdításában — ugyanakkor szenvedett is pénzügyileg a valóságos helyzetnek meg nem felelő dollár-árfolyam miatt. Lényegében ez az á — mindmáig változatlan ok, amely az utóbbi évek soro­zatos pénzügyi válságait ki­robbantotta, a kérdés az volt —• és továbbra is az —£ hogy meddig lehet különbö­ző részletintézkedésekkel ha­logatni a dollár szembesíté­sét a valósággal. Magyarán: meddig lehet elkerülni a dollár-arany árviszony meg­változtatását, tehát a dollár leértékelését. A legutóbbi pénzügyi vál­ságban, amikor a nyugat­németek „lebegővé”, azaz szabaddá tették a márka ár­folyamát, egy por más orj szág pedig felértékelte valu­táját — már tapasztalni le­hetett, hogy a nyomás fo­kozódik. Ezek az intézkedé­sek ugyanis a dollár részle­ges és burkolt leértékelésé­vel voltak egyenértékűek. A legutóbbi hetekben az­után olyan eseménysorozat bontakozott ki, amely gyor­san és drámai módon fokoz­ta a dollárra nehezedő nyomást. Ennek az esemény- sorozatnak a fő résztvevőit a következőkben lehet össze­foglalni : X. Az Egyesült Államok 1971-ben az eddigi számítá­sok szerint évi rátára át­számítva több mint 10 mil­liárd dollárral magasabb összeget ruház be, kölcsö­nöz, vagy „ajándékoz” kül­földön, mint amennyit ott a maga külkereskedelmével és működő beruházásával meg­keres. Ebben természetesen benne vannak a külföldi amerikai hadikiadások is összességében ez a szám több mint kétszerese az el­múlt évek átlagának és azt jelenti, hogy az Egyesült Ál­lamokból fokozott iram bar, folytatódott a dollár kiáram­lása. 2. Ezzel párhuzamosan az amerikai aranytartalék 10,5 milliárd dollárra esett. Ez a legalacsonyobb szint 1938 óta. Közben — ugyancsak az említett dollár-kiáramlás miatt — külföldön hatalmas dollárkövetelések halmozód­tak fel. Ezek jelenleg 32 milliárd dollárt tesznek ki, több mint kétszerannyit, mint egy évvel ezelőtt. (Ez magyarázza egyébként, hogy miért kellett leállítani a dollár beváltását aranyra. Ha külföldi hitelezők töme­gesen követelnék dollárjaik beváltását, — az amerikai aranytartalék nem lenne elég e követelések teljesíté­sére.) 3. Az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlege, amely 1893 óta mindig fe­lesleggel zárult, — 1971-ben deficitet mutatott és lehet­séges, hogy az esztendő vé­géig deficites marad. (Ez magyarázza az importra ki­vetett 10 százalékos külön­adót-) 4. Végül, de nem utolsó­sorban az említett tényezők eredményeképpen a nemzet­közi spekuláció is rávetette magát az egyébként is meg­terhelt dollárra. Ennek kö­vetkeztében az unciánként hivatalosan 35 dolláros ár­ban megszabott aranyat a szabadpiacon augusztusban már több mint 42 dollárért árulták. A hónap közepén azután a devizatőzsdén is látványosan leesett a dollár árfolyama. Így került sor Nixon drá­mai bejelentésére. Az intézr kedések listája arra vall, — hogy a dollárválságot érintő lépésekkel párhuzamban — megkísérlik az infláció meg­fékezését is. (Ez lenne a köz­vetlen célja az ár- és bér­befagyasztásnak. valamint a költségvetési és egyéb ki­adások csökkentésének.) Az injekció meglehetősen brutális. Hatását a közelgő napokban a világon minde­nütt megérzik majd. Japán­ban például, ahol a bejelen­tés időpontjábán nyitva volt a tőzsde, a nemzeti bank 300 millió dollárt volt kénytelen felvásárolni, minden addi­ginál alacsonyabb áron és óriásit zuhantak az Ameri­kával gazdasági kapcsolat­ban álló nagy tőkés vállala­tok részvényei. Más vezető kapitalista országokban ha­sonló megrázkódtatásokra le­het számítani. Bármennyire is brutális legyen is azonban ez az in­jekció, — mégis tüneti ke­zelésnek minősül. A lénye-1 ges kérdéshez: a dollárnak az aranyhoz viszonyított de-' valválásához a választások felé közeledő Nixon nem nyúlhatott hozzá. Ez pedig azt jelenti, hogy ha az in­jekció hatása „elpárolog”, ai beteg újra visszazuhan a krízisbe. j rd-a J Termelőszövetkezetek figyelem! Kis és nagy teljesítményű, kis helyiségű, olcsó, automatikus TAKARMÁNYKEVERŐ ÜZEM komplett létesítését rövid határidőre vállaljuk. Működő üzemek megtekinthetők; Részletes felvilágosítást, dokumentációt ad a Dózsa Tsz vezetősége; Városföld, Tel.: Kecskemét 11—023. Vni általánost végzett fiúkat kereskedelmi tanulónak (kulturcikk eladó) felveszünk. PIÉRT Kereskedelmi Vállalat Szolnok, Beloiannisz u. 35. sz. Libanoni lapvélemény

Next

/
Oldalképek
Tartalom