Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-31 / 179. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. július 31. Egy lépésre a Naptól 3. Bízd magad a Szir-Darjára (A szerző felv.) — A folyó hűséges, bízd rá magad, vezesse utadat. — Akár költőinek is mondhatnám az útravaló jó szavakat. Különösen ha meggondolom, hogy egy öreg, kaf- tános teaárus mondta az autóbuszállomáson. Két csészéből mérte a gőzmeleg italt, aszott tenyerei szolgáltak tálalóasztalul. Nyugodt volt, mint a szobor, szava recsegő is barátságos. Nem kapzsi ember, az alamizsnát el nem fogadja. Minden áron vissza akart adni a 30 kopejkából, ittam hát még egy pohárral a teájából. Ki tudja, milyen messze van Kokand! Az árokból birkamaradványok bűzlöttek, sehogy sem akart dél lenni, pedig a busz valamikor utána indul. Egy matrózruhás, tatár fiatalembertől kérdezősködtem, milyen távolságra van Kokand. Valamivel több háromszáznál, felelte. Azzal vigasztaltam magam, hogy már megjártam a sivatagot, de ehhez kevés egyórányi vi- gasztalódás. Közben beállt az autóbusz, kocsink telezsúfolódott, éppen hogy volt mindenkinek ülőhelye. Uzbég öregasszonyok, egy üzbég katonatiszt, tadzsikok, kirgizek, mongolok, egy fiatal orosz nő kisbabával. Fiatalok és idősebbek. Látszólag többségben berendezkedtek a hosszú útra. Negyedóra sem telt el ebben a furcsa izzasztóban, és elkezdődött a kosztolás: ki-ki azt ette, amit hozott magával, s mi a legalkamasabb egy-egy ilyen útra? Pácolt ecetes birka, vagy bárányhús, a saslik. Ez árasztja azt az édeskés illatot, amely elől nem lehet elbújni a hozzá nem szokottnak. Megyek a sofőr mellé. — Szabad? — kérdezem, és hozzáteszem, hogy a jobb' kilátásért. Bólint. Máris tűr- hetőbben érzem magam a saslikoktól távol, egyébként is hasznos, ha az ember látja, mikor, mibe viszi a kocsivezető. Itt meg különösen sok észrevenni való akad. De változatlanul meleg van, és úgy vizsgálgatom magam, mint egy lázas. Lehet persze, hogy valóban felszökött a lázam a hőségben, de félóra elteltével szűnni kezdenek az utazási tünetek. Jobbról elővillan a Szir- Darja égszínkék tükre. És feltűnik a rengeteg autó az utakon. Siet a Szir- Darja, rohannak a járművek. Mintha rohanó országutakat látnánk, tucatjával a kereszteződések ; rohanó köztársaság. Kicsi és nagy városok következnek, háznagyságú transzparensekkel. Arról, miként halad a gyapotbetakarítás, mivel büszkélkednek a település lakói. Az utak mentén szamarak, rengeteg szamár: csacsifogat; az apró termetű állatokon ügető, lószőrkabátos üzbég öregek, visongó gyerekek. Valósággal rámszakadnak a látnivalók, s közben széktársam akad. Mellémül egy kokandi boltos, együtt szorongunk, izzadunk, s közben 6 szorgalmasan magyaráz. Egészen megközelítjük a folyót, aztán egy városban megállunk a Szir-Darja partjánál. — Tíz perc pihenő — mondja a sofőr. Nosza, rohanás a folyóhoz. Bivalyok örülnek így a víznek. Ledobom az ingem, merem fejemre a Szir-Darja vizét, csurog a nadrágomba, aztán rohanás vissza buszhoz. Hagymás szamszát, fűszeres tésztagombócot ütött-kopott vödrök parazsán melegítő árusok vesznek körül. Irgalom ! Inkább jöjjön a tea, egy pohár, két pohár. Újra ömlik rólam a veríték, de már száguldunk tovább a kikopott úton. Néhány kilométerre eltávolodunk a folyótól, balról végeláthatatlan sztyeppe tűnik elő. Teherautók száguldanak rajta. Akinek sietős a dolga, odamegy; a csontkemény, szikkadt földön nem kell kerülni, ez a nagy por kavarta országút. Aztán újra a Szir-Darjához érünk, jot>bról megjelennek az út mellett a "hegnek: Száz-egynéhány éve ezen a vidéken Resid effendi, azaz Vámbéry Ármin világutazónk csak az élettelen sztyeppé-t találta. Legfeljebb tenyérnyi oázisokat, ötven év alatt oázissá változtatták a fél medencét, másfél ma- gyarországnyi területet. Utunkban legelésző tevék riadnak fel, engem meg a medréből eltérített Szir-Darja, a duzzasztók közé szorított vízóriás, az akarás, az Erik a dinnye emberi nagyot tevés csodája kábít el még inkább. Mesterséges tóhoz érünk.’ Már félórája hajtunk mellette. — Mi a neve? — tudakolom a szomszédomtól. Röstelkedik, hogy nem tudja. Amikor néhány éve erre járt még nem látta itt. Keresem a térképen, hiába. Nem lenne jó térkép errefelé? Dehogynem, csak gyorsan elavul. Siet a Szir-Darja, vezeti utunkat, és közben előzi az időt. Üjra megállunk, rohanok hűsítőért, de sehol egy kút. Beszaladok egy házba, kutya kerget el. De mindjárt szalad utánam nevetve egy üzbég gyerek, integet, hogy menjek vissza. A házba veszem észre, hogy pékműhelyben vagyok. — Lepényt? — kérdi a mester. — Vizet felelem. A gyerek nyújt égy pohárral, közben észreveszek egy vízzel telt dézsát. Sebtiben a fejemre merítek belőle vagy két bögrével. A pék rámkiált, fenyegetőzve rohan utánam az autóbuszig. Éppen, hogy felérek indul a kocsi. Az utasok hahotáznak... Megtudom, hogy a lehető legrosszabbat cselekedtem, abba a dézsába merítik a lepényeket. Vigasztal a szomszédom, ne vegyem a lel- kemre, ez Üzbegisztánban ősi tilalom. Még szuszogok egy jó darabig, és új barátom vacsorameghívása a végső kiengesztelés dicstelen futásomért. Az első, mert utána még négy követi a hétórás utazás végcéljánál. Közben ugyanis megérkezünk Ko- kandra. Valóságos fogadóbizottság várakozik rám; virág, selyemmel kivarrott tü- bitejka a fejemre és három meghívás. Elkezdődnek hát a vendégségek. Vacsora kilenckor a Szoha folyó partján, tizenegykor és éjfél után két órával. Vendégségek Csajha- nában és tiszta szobákban, véget nem érő bőség és kifogyhatatlan . vendégszeretet. Az autóbuszon szerzett ismerősömhöz már nem jutok el. Pedig lehet, hogy reggelig várt készenlétben a családja, mert az üzbégeknél mindig nyitva van az ajtó a vendégek előtt, csak a pék medencéjébe ne érintse az ember a kezét. Fercnczi József (Következik; 4. Zuhogj rám isteni víz) Jóság péntek Eltűnt kétszáznyolcvan tonna arzén Kétszáznyolcvan tonna arzén elég arra, hogy elpusztítsa az egész emberiséget. S éppen ekkora mennyiségű mérgező anyag tűnt el valahol a nyugatnémet Északrajna-Vesztfália tartományban. Az történt, hogy a Stollberg Egyesített Cinkművek szerződést kötött ez év májusában egy szállító vállalattal négyezer tonna tízszázalékos arzéntartalmú mésziszap elszállítására. A rendkívül veszélyes szennyező anyagot természetesen olyan helyre kellett volna vinni, ahol kipárolgásával nem veszélyezteti sem emberek, sem állatok életét, ezért a szerződésben egy használaton kívül lévő bányát jelöltek ki. A cinkművek egyik alkalmazottjának azonban feltűnt, hogy a szállító vállalat teherautói feltűnően rövid idő alatt teszik meg a hosszú utat. A szemfüles alkalmazott gyanút fogott, s rövi'd magán- nyomozás után kiderítette, hogy a szállító vállalat megszegte a cinkművekkel kötött szerződést, s valami ismeretlen helyre vitt 2800 tonna mésziszapot. Most már a rendőrség is kutatja, vajon hol lehet a föld egész lakosságát megmérgezni képes szállítmány, amely 280 tonna arzént tartalmaz. Reggel fél 8. Két asszony, egy fiatal, meg egy öre- gecske álldogál szemben a Fenyővel. A kettes buszt várják. Szemerkél az eső. A fiatalka igen előrehaladott állapotú. Autó jön, lassít. A cukorgyári párttitkár ül a sofőr mellett. Kinyitja az ajtót, nevén szólítja a kismamát: — ...elvtársnő, jöjjön, bevisszük a városba. Mosolyog az asszonyka, s sietős léptekkel odabilleg... * Öt perc sem telik el, har- csabajszú férfi szólja el magát egy lovaskocsi bakján. Leesett a szekérről egy fü- letlen vödör. Két jólöltözött, tizenéves csitri jön a kocsi mögött. Mit sem szólnak, felemelik a vödröt. Az öreg megtörli a bajszát: — Köszönöm nagyon szépen, nem kellett lemásznom a bakról. Nem könnyű már... TÜr Elöl nagy léptekkel, tempósan jön az ember, mögötte a párja. A cigányokz nál így szokás. 'Az asszony cifrázza a lépést, hosszú szoknyája szépen ring a farán. — Adj már egy cigarettát — kiabál a férfinek. Az nem szól, csak. forgatja zsebeit. Végül egy szál törött, fél csikknyi darabot lel. Odaadja az asszonynak. — Te úgyis jobban szereted, a fene a szenvedélyed. «= Az asszony nagyokat pöfékel, mennek tovább. A férfi szotyolát markol, s köpködi a mag héját. A Fenyő ajtajánál ránéz az asz- szonyra. Most az forgatja a zsebét. Talál pénzt, a kék festő kötő alatt kofazseb van. — Ne, igyál egy féldecit, a fene a szenvedélyed. Az idei tavaszi Lipcsei Vásáron a Paul Altman nyomdavállalat két általános figyelmet keltő kiállítási tárggyal szerepelt: egy óriáskönyvet és egy minikönyvet mutatott be. Az első esetben a „Nagy Választófejedelem Atlaszának” újabb kiadásáról van szó (ezt a könyvet először i XVII. században Hollandiában bocsátották ki). Az Ötéves kisfiú vezet egy három, meg egy másfél év körüli kislányt az úton. Ma- szatos mind, de nagyon. A buszmegállóban egyedül maradt öregecske nő elébük áll. — Boltba mentek? — Kenyérért. — Cukorra van-e pénzetek? Az ötéves mutat vagy tíz húszfillérest. A két kicsi kiabálva kér. Kapnak, s indulnak vele. A középső cérnahangon énekel: szita-szita péntek... ☆ Jóság-jóság péntek. Kedvelem kedd, hűséges hétfő, szeretem csütörtök... De jó is lenne. atlasz méretei — 100x79 centiméter — egyedülállónak számítanak a világ könyvkiadói gyakorlatában. A második kiállított tárgy egy gyermekrajzokkal illusztrált ábécé: könyv. A könyvecske méretei 3x2,5 milliméter. Eddig a világ legkisebb nyomdai úton előállított könyvének egy 1965- ben Japánban nyomott köny- vecs• (4x2,8 millimeter) számított. — so — Óriáskönyv— minikönyv Tárgyalások a Le Nickel és a japán kohászat között Tizenkilenc japán Kohászati vállalat felkérte a francia Le Nickel vállalatot, hogy a legrövidebb időn belül küldjön küldöttséget Tokióba, hogy megtárgyalják Japánnak egy tervezett új-kaledó- niai kohászati üzemben való részvételét. A Le Nickel 120 millió dolláros hitelt kér Japántól a kohászati üzem felállításával megbízott Kaledoniai Kohászati Társaság (SOME- CA)-ban való részvételéért, egy hosszú lejáratú egyezmény ellenében, amelynek alapján a SOMECA ferro- nikkelt szállít Japánnak, a Le Nickel és partnerei (köz- tüK az amerikai Patino) 350 millió dollár kezdőtőkét irányoztak elő és 1973-tól kezdődően 15 éven keresztül évente 20 ezer tonna nikkelt szándékoznak exportálni Japánnak. A japán vállalatok a maguk részéről biztosítékot kérnek a francia kormánytól az új-kaledoniai szállítások — hosszú lejáratú stabilizálására. Szovjet repülőgépek Nyugat-Németországnak A Tanjug bonni jelentése szerint a szovjet repülőgép- ipar komoly áttörésre készül a nyugati piacon. Több nyugatnémet cég folytat tárgyalásokat JAK—40 típusú, rövidtávú szovjet sugárhajtású utasszállító repülőgépek vásárlásáról. A brémai General Air társaság 7 ilyen gépet óhajt vásárolni belföldi járatai számára. A Szovjetunió körülbelül 3 millió márkás áron kínálja ezeket a gépeket, ami 60 százalékkal olcsóbb azoknál a hasonló kategóriájú repülőgépeknél, amelyeket a nyugatnémet egyesült repülőgépipar, a VFV gyárt. A nyugatnémet gép ára 8 millió márka. Közölték azt is, hogy a Szovjetunió vételre kínálta — nyugati országoknak — új szuperszonikus utasszállító repülőgépét, a TU—144-est, amelynek első repülésére — idén októberben a Moszkva —Habarovszk útvonalon kerül sor. a gép a francia- brit kooperációban készülő Concorde és az amerikai Boeing 707-es kategóriájába tartozik. Az afrikai országok együttműködése Mali, Niger és Felső-Volta kormánya megállapodást kötött közös hivatal létrehozásáról. a közös hivatal feladata, hogy a három ország határainak találkozásánál fekvő Liptako—Gourma körzet ásványkincseinek feltárására háromoldalú egyezményt fognak aláírni, mely jó példája lesz a három francianyelvű ország regionális gazdasági együttműködésének. - Az egyezményben résztvevő országok azt remélik, hogy az érdekelt külföldi köröknek könnyebb lesz tárgyalásokat folytatniuk a körzet ásványkincseinek feltárásáról a hivatallal, mint a három érintett ország kormányaival külön-külön és feltételezik, hogy ez az intézkedés meggyorsítja e távoli és ritkán lakott háromezer négyzetkilométer területű vidék gazdasági fejlődését: A nemrégiben elvégzett geológiai kutatások lehetővé tették magánlelőhelyek feltárását Tambaoban (Felső- Volta): az 51—42 százalékos fémtartalmú érckészletet 10- 13 millió tonnára becsülik. Magánlelőhelyeket tártak fel Ansongo környékén is (Ma- ll li). Tilensi Vidékén hatalmas ' foszfáttelepekre bukkanta)^;“1 vanádiumérclelőhelyeket pfe4 dig a közös igazgatóság illetékes körébe tartozó egész térségben tártak fel. Egyes amerikai és japán vállalatok máris érdeklődést mutatnak a feltárt lelőhelyek iránt. — Feltétlenül szükségesnek látszik az Abidjan-Ouagadogou vasútvonal meghosszabbítása Bambao-ig. A vasútvonal kiépítése 28 millió dollárba kerül. A három kormány bizonyos „segélyre” számít a FED-tői (Fonds européen de Développment — Európai Fejlesztési alap), amennyiben az európai vállalatok érdeklődését is felkelti a lelőhelyek kiaknázása. A győri mübőrgyár rekonstrukciója A Graboplast győri műbőrgyár bővítését 1969-ben kezdték el. A rekonstrukció során már elkészült egy 18 ezer négyzetméteres csarnok, ahol modern, zárt rendszerű öntözőgépeket állítottak fel. A több mint egymilliárd forint értékű bővítést 1972. december 31-ig fejezik be. A képen: a műbőrgyár keverőüzemének korszerű gépei, (MTI Foto—Kovács S.)
