Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

1971. július 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az egészségügyi minisztérium tájékoztatója ' Befejeződtek az egyetemi fellebbezések — Gyorsmérleg az idei felvételekről Az Egészségügyi Világszer­vezet csütörtökön hivatalo­san tájékoztatta a Magyar Egészségügyi Minisztériumot, hogy Spanyolország kolera­mentes. Űjabb megbetegedé­sek nem fordultak elő. A Egészségügyi Miniszté­rium ennek megfelelően a Spanyolországba utazó ma­gyar állampolgárok számára előírt kolera elleni oltási kö­telezettséget, valamint a Spanyolországból Magyaror­szágba érkező utasokkal kapcsolatos előírt egészség- ügyi rendszabályokat meg­szüntette. Kisar közötti szakaszán. Nagy halakra számított, ezért készített nagyszemű és nagyöblű varsát, azt azon­ban nem gondolta, hogy ilyen kapitális példányt fog. A harcsából a fehérgyarmati halászcsárdában halászlé és rántotthal készül. napjaihoz hozzátartozó go­lyózáporban. Igen jelentős szerepe van a filmben még egy kóbor muzsikusnak, aki­ről utóbb kiderül, hogy« bendzsója mögött karabélyt rejteget és tulajdonképpen félelmetes, bár ingatag jelle­mű fegyverforgató. Van a filmnek ezen kívül valami cselekménye is, va­lami rablás köré gombolyo- dott zsarolási história, ami­nek következtében valakik harcolnak valakik ellen, de nem nagyon érdemes elme­sélni, meg őszintén szólva nem is nagyon figyeltem rá. A film története annyira nyil­vánvaló alibi csak ahhoz, hogy percenként eszeveszett fegy­verropogás törjön ki, hogy akár el is hagyhatták volna. Néhány hete a Ben Wade és a farmer című film kap­csán megemlítettük, hogy a westerneknek megvan a maga filmtörténeti érdeme, és nem baj, ha a műfaj színvonala­sabb termékei közül néhány bekerül a magyarországi filmforgalmazásba. Most vi­szont már mintha túlzott lenne ez a kalandfilm-ára­Szöke Sándor, az MTI munkatársa jelenti: Országszerte lezárultak az egyetemi, főiskolai fellebbe­zések: az érvényben lévő rendelkezések szerint ugya­nis a sikeresen vizsgázott, de elutasított pályázók a bi­zottság elutasító határozata ellen a — kézbesítéstől szá­mított 8 napon belül — az illetékes miniszterhez cí­mezve, a felsőoktatási in­tézmény vezetőjénél felleb­bezhettek. A nyolc napos határidő lejárt, a fellebbe­zések elbírálására előrelát­hatóan augusztus második felében kerül sor. Illetéke­sek tájékoztatása szerint a dat, ami elöntötte a nyári moziműsort. Egy kezünkön meg lehet számlálni, hány tartalmas, művészi filmet láttunk tavasz óta. Ismeretes, hogy a film­színházak nézőszáma évről évre csökken országosan. Rendkívül helytelen utakra tévedt a MOKÉP, ha a né­zőket érzelmes giccsekkel, látványos revükkel és hul­lahegyeket halmozó kaland­filmekkel próbálja vissza­csalogatni. Talán mennyiségi grafikonjaik abbahagyják a süllyedést, de egyúttal ab­bamarad a közönség tudati és ízlésbeli nevelése is, ami pedig minden magyar kul­turális intézménynek első­rendű kötelessége. Szó se róla, a Sabata a maga nemében nagyszerűen megcsinált film, Frank Kra­mer rendező elismert mes­tere a westerngyártásnak, szereplői kitűnő karakterek, az akrobatikus elemek bra­vúrosak. De az azért túlzás, hogy néhány napon keresz­tül mindkét szolnoki mozi ezt vetíti. Szabó János fellebbezési keretszám hat százalék, ami azt jelenti, hogy az adott felsőoktatási intézménybe felvehető első­évesek létszámának 6 szá­zalékát még nem töltötték be, ezeknek a helyeknek sorsa az augusztus végi mi­nisztériumi döntésektől függ. Az első összegezések sze­rint az idei felvételizők egé­szében véve valamennyi ta­gozaton Jó felkészültséggel jelentek meg, színvonalas tárgyi tudásról adtak szá­mot. Ebben az esztendőben is jellemző volt a túljelent­kezés mellett az egyes ka­rok, szakok közötti arány­talan és egyenetlen pályá­zati megoszlás. Ezért az egyes felsőoktatási intéz­mények között — sőt azo­kon belül, egyes karok, sza­kok vonatkozásában is — rendkívül eltérő volt az úgynevezett „relatív kü­szöb”. Ez a relatív küszöb azt az alsó pontértéket je­lenti, amellyel még — leg­alábbis elvileg — a pályá­zók felvehetők voltak. Jel­lemző, hogy a bölcsészka­ron a német—olasz, a fran­cia—latin és a francia—spa­nyol szakokon a relatív kü­Nagyságában is tekintélyes terület: 65 hektárt foglal el Tatán a Vadászati Világki­állítás legnagyobb vidéki be­mutatója. A rendezők az utolsó simításokat végzik, lényegében minden készen áll a vendégek fogadására. A Tatai Állami Gazdaság remeteségpusztai kerületében a hazai állami gazdaságok több mint egymillió hektár­nyi vadrezervátumának a munkáját mutatják majd be. Azt tükrözik, hogyan lehet a nagyüzemi mezőgazdaság mellett korszerű, kifizetődő vadgazdálkodást és tenyész­tést folytatni. szöböt 20 pontban állapítot­ták meg, tehát csak az el­érhető maximális pontszám­mal vettek fel jelentkező­ket A túljelentkezés, a „túlzott kínálat” miatt álta­lában elmondható, hogy a tudományegyetemek bölcsé­szettudományi karain ebben az esztendőben is a legma­gasabb relatív küszöb érté­ke, s általában 17—20 pont között mozgott Ugyanakkor például a bu­dapesti műszai egyetem gé­pészmérnöki karán 10,5, közlekedésmérnöki karán 13, vegyészmérnöki karán 13,5, építőmérnöki karán 14, épí­tészmérnöki karán 14,5, vil­lamosmérnöki karán pedig 15 pontban állapították meg a relatív küszöböt. A veszp­rémi vegyipari egyetemen ugyanez az érték 10,5, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen pedig 11,5 pont volt Az egyes karok felvételi bizottságai döntöttek arról is, hányán és kik kezdhetik meg tanulmányaikat a kö­vetkező tanév elején, illetve kik nyernek előfelvételt az 1972—73-as tanévre. (MTI) A 65 hektáros területet rö­vid idő alatt szinte átalakí­tották. 35 hektárt modernül és praktikusan berendezett parkerdő foglal el, a többin élővadaskertet, illetve vad­tenyésztési bemutatót ren­deztek be. A rezervátum melletti tónál több ezer vad­kacsára vadászhatnak majd a vendégek. Az élő vadaskertet úgy „rendezték be”, hogy a ter­mészetes vadvédelem és a vadtenyésztés céljait szolgáló korszerű módszerekkel is megismerkedhessenek a lá­togatók. MINI — KGST Azt hiszem, nem szent­ségtörés, ha éppen most te­szem szóvá ezt, amikor a sajtó a KGST legutóbbi ülé­sén elfogadott, az integrá­ció további fejlesztésére vonatkozó programot mél­tatja. Evek során kialakult — turista színvonalon — a mini KGST is. Emlékeze­tem szerint ez úgy kezdő­dött, hogy jó nylon haris­nyát csak a Szovjetunióban lehetett kapni. Nagy becsü­lete volt ama nagyon ke­vés kiváló férfiúnak, aki eljutott a moszkvai GUM- ba és teletömhette ott a zsebét a kitűnő és olcsó, asszónybolóndító harisnyá­val. Azóta ez az ügy — a külkereskedelemnek hála — megoldódott. Egyszer, lehet annak öt­hat éve is, Kassán járva megkérdezték, — hoztam-e magammal Kukta-fazekat. Mondtam, nem. Én vendég­lőben szeretek étkezni, ha külföldön járok. Nem azért — így a válasz. Megvennék Jó pénzért. És azóta is ve­szik. Éppen ma, a szolnoki Csemege boltban, egy fe­kete elfogyasztásnyi Idő alatt, legalább húsz Ilyen fazekat láttam északi szom­szédaink küldöttei kezében. Nem baj, nem sajnálom, marad még bőven, ha ke­vés. legfeljebb gyártunk belőle. De azért megkérdezem: Európa egyik legfejlettebb ipari országa ennyi idő alatt sem tudott ilyen egy­szerű igényt kielégíteni? Vagy csak nem jutott eszé­be senkinek? Választ nem várok, ez északi testvérné­pünk belügye. De egy javaslatom volna. Bonyolítsa le a Kukta-tranz­akciót ezután a kereskede­lem, a Jól bevált klshatár- széll forgalom keretében. — Hozhatnánk helyette — mondjuk — a mindig diva­tos, olcsó cseh gyermekci­pőkből, a mindig hiánycikk Skoda-alkatrészekből, vagy mezőgazdasági kisgépekből. A KGST a nagy kérdé­sekben — ha olykor viták árán is — rendre meg tud egyezni. Az ilyen „kis kér­dések” nehezebben menné­nek? — tabáni — Halászszerencse Nem mindennapi halász­szerencse érte idős Varga Miklós tarpai lakost a fe­hérgyarmati Rákóczi Halá­szati Termelőszövetkezet tag­ját. Varsával egy 220 centi­méter hosszú 57 kilós har­csát fogott a Tisza Tarpa— FILMJEGYZET Hé barátom, itt van Sabata! A vásári kikiáltók har- sányságát idéző cím nem ma­radt hatástalan, a fullasztó hőség ellenére telt ház fo­gadta „a sátán mosolyú ide­gent” a szolnoki bemutató mindhárom előadásán. Ki is ez a Sabata? A pla­kátok vérfagylaló szándékú felirataival ellentétben egy­általán nem sátáni a mo­solya. Inkább valami derűs bölcsesség van benne. Szi­kár, szürkehajú, erősen ko­paszodó úr, szigorúan fekete ruhában, nyakkendőben, fe­hér ingben jár a szedett-ve- dett öltözékű texasi városka polgárai között. Felszerelésé­hez megszámlálhatatlan pisz­toly, puska és mázsányi di­namit tartozik, amelye­ket meglepő gyakorisággal használ is, halottak valósá­gos seregét hagyva hátra minden alkalommal. Társaságában előfordul két feltétlen híve, egy med­vetermetű, vidám, korhely késdobáló és egy karcsú in­dián, aki a magas- és távol­ugró világrekordokat meg­szégyenítő puha szökkené­sekkel közlekedik a hétköz­Elkészült Tatán a Vadászati Világkiállítás bemutatója Lázár Ervin: Zuhanórepülés HD A kertek alatt ballagtak, tekergő, vékony kis gyalog- úton, elöl Bíró, utána Csapó. — Ne haragudj, öregem — mondta Csapó, de a másik nem is engedte befejezni. — Ugyan, egy kis mozgás sohasem árt — nevetett — az a dagadt állat jól eltalál­ta a torkomat. Kis ideig csend volt, az­tán Csapó megkérdezte: — Torkon vágott? — Ja — mondta kurtán, de egyáltalán nem rossz­kedvűen Bíró. — Mindig valami szarba kpverlek — morogta Csapó. Bíró megállt, megfordult. — Engem? — kérdezte komolyan. — Engem ugyan nem. Verekedtem egyet és kész. De magadat, öregem, magadat. Csapó nem válaszolt, né­mán álltak egymással szem­ben. — Véres a homlokod — mondta Bíró. Csapó elővette a zsebken­dőjét, törölgette a homlokát. — Nem ott — mondta a másik. — Add ide! Kivette a zsebkendőt Csa­pó kezéből és letörölgette a homlokát. $ 'Az elveszett pilóták más­nap délre értek vissza a bá­zisra. Öt perc múlva már látták a gépek felé futó se­gédszemélyzetet és abba is hagvták a vitát. Látszólag nem volt komoly nézetelté­rés, és az előző napi vere­kedés árnyéka sem vetődött rá. Csupán a repülés miatt dorgálta Bíró Csapót. Ahogy fölszálltak a szőllősi repü­lőtérről — Bíró úgy képzel­te, hogy természetszerűen kötelékben repülnek — Csa­pó azonnal emelni kezdte a gépét, jóval a megengedett kétszáz méteres magasság fölé, mikor magasságot nyert, ejtette a gépet, így nagyon fölgyorsult, meg­előzte Bíró gépét, egy dara­big simán repült, aztán Bí­ró mögé kanyarodott s új­ból kezdte az egészet. Ját­szott. — Mi a fenének csinálod ezt! — mondta dühösen Bí­ró, amikor a bázison ki­szálltak. — Ne hülyéskedj — mondta, úgy érezte, hiá­ba minden szó, Csapónál ér­zéketlen falba ütközött. — Nem hülyéskedek — válaszolta Csapó. Elkomo­lyodott, olyan arcot vágott, mint aki nagyon sajnálja a társát, amiért kellemetlen­séget okozott neki. Bíró megvonta a vállát, elhallgatott, s mert megjöt­tek a többiek — Huszár, Pálinkás meg Kocsis — vi­dáman beszélgetve indultak a puszta felé. Először a szállásukra men­tek — alaposan délutánba fordult már, a munkát nem volt érdemes elkezdeni — s ahogy szokás volt, nemsoká­ra a kis Ági kék kannában melegvizet hozott nekik. Le­tette a mosdótál mellé, csil­logó szemmel nézte Csapót. Máskor sohasem maradt a repülősök szállásán egy pil­lanatig sem, ha meghozta a melegvizet. Azonnal kifor­dult az ajtón, a pilóták nem is nagyon törődtek vele. De most nem ment el azonnal, neki támaszkodott az ajtó­félfának, mint aki trécselne kicsit. — Na mi van? — kérdez­te tőle Csapó. A kislány elpirult, lehaj­totta a fejét és azt kér­dezte : — Nem félt? Akkor már mindannyian odafigyeltek, hangos hahota csattant a kérdésre. Csapó is nevetett, hirtelen a kis­lány felé fordult: — De. Féltem. A kislány kifordult az ajtón, ragyogott az arca, mintha ez a „féltem” vala­mi fontosat jelentett volna neki. — Ki se látszik a föld­ből, és már szerelmes — jegyezte meg Pá”.rkás, mi­re ismét jóízűen nevettek, hiszen a kislányt gyakran heccelték Csapóval, s néha Csapó maga is ugratta. Este elmentek a kocsmá­ba megünnepelni a sikeres visszatérést, nem ittak va­dul, de jókedvük kerekedett. Bíró fröccsöt ivott, Csapó meg Pálinkás konyakot, Hu­szár és Kocsis sört. A ködről beszélgettek meg a szőllősi repülőtérről, közös ismerősökről, akik most a légierőknél szolgálnak, a szuperszonikus gépekről, ahol az ember szinte már a műszerfalhoz tartozik, va­lamelyikük azt mondta, ott már nem az ember a gép ura, hanem a gép az embe­ré. Ez a beszélgetés kissé elszomorította a két pilótát, mert bár a brigád többi tagja is repülőnek számítot­ta magát — még Huszár a gépkocsivezető is — azért csak ők ketten voltak piló­ták, akiket egy ilyesfajta be­szélgetés elszomoríthat. Sze­rencsére Pálinkás Berci is közbeavatkozott — kicsit már rózsaszínű felhőkön lo­vagolva — lekicsinylőén le­gyintett és kezdte a szoká­sos monológot: — A maiak, fiaim .' T C —- de nem tudta tovább foly­tatni, mert társai összevil­lantották a szemüket és azonnal megszólalt a sza­valókórus: Varga János törzsőrmester átrepült a híd alatt s pizsamában lőtte le az angol légi hadakat. Vad röhej kísérte a ver­sikét — nagyon jól jött, el- fiiita a rosszkedvűket, mint a pinty — Pálinkás sértő­dötten azt mondta „Nyaljá­tok ki!”, aztán velük neve­tett ő is, mit tehetett volna mást, s az is lehet, azért kezdte a mondókát a régi­ekről, hogy jobb kedvre han­golja a társaságot. Ezerszer mesélte már a történetet Varga János repülő törzs- őrmesterről, aki 1943-ban fogadásból átrepült a vesz­prémi viadukt alatt — rá­adásul pizsamában — s még azonnyomban lelőtt egy két- törzsű angol gépet. Kéthavi laktanyafogságot és kisezüst vitézségi érmet kapott érte — ezzel szokta befejezni Pá­linkás a történetet, s amikor semmiféle froclizásra sem volt hajlandó lemondani, legalább heti egy előadás­ról, akkor találta ki Csapó ezt a versikét. Azóta ezt mondták kórusban, vala­hányszor Pálinkás belekez­dett a pizsamás törzsőrmes­ter történetébe. Ez a kis intermezzo jól— esően kilendítette őket ko­rábbi hangulatukból, ját­szani támadt kedvük — vagy talán azért kezdtek ját­szani, mert már nem tudtak mit mondani egymásnak — rexezni kezdtek. Valameny- nyien kitűnően játszottak — talán Kocsis meg Bíró volt köztük közepes játékos — hiszen valahányszor rossz idő vagy valami más miatt bentragadtak a tanyán, sem­mi más teendőjük nem akadt, mint a rex. Nem is sok élvezetet jelentett már a játék, — a vén, koszlott asztalt úgy ismerték, minta tenyerüket, és a leglehetet­lenebb helyekről is könnye­dén lökték a golyót a szá­zasba. Most is hülyéskedés lett a játékból, Huszár nekiállt fújni Pálinkás golyóit — néhányszor sikerrel térítette el így a golyót eredeti útjá- tól — ilyenkor Pálinkás ker­gette az asztal körül a dá­kóval. Jól szórakozott a kocsma közönsége is — meg ők ma­guk is. Aztán megérkezett egy kopasz bajuszos férfi, Bíróval kezet fogott, látszott már ismerik egymást — Hu­szár is odaintett neki — Huszár ugyanis mindenkit ismert, nemcsak a pusztán, hanem a környéken is, a rossz nyelvek szerint mind­azok, akik nem csereberél­tek valamit, vagy legalább néhány szót nem váltottak Huszárral Magyarországon, azokból még egy futballcsa­patot is nehezen tudnának összeállítani. A kopasz Csapónak meg a másik kettőnek bemutatko­zott; Kéri, vagy valami ilyesféle nevet mondott. — Górékám, iszik velünk valamit? — kérdezte tőle Huszár, s odavonultak az asztalhoz. — Már régen beszélni akartam magukkal — mond­ta a kopasz — és jelentősen hozzátette: — barátilag. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom