Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-28 / 176. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. július 28. Növénysávval a „decibel—dömping" ellen Telefoncsengők, magnetofonok, táskarádiók, tv készülékek „hangorkánja” mellett a forgalom gyorsütemű növekedése, az iparosodás-városiasodás számos „szüleménye” is zajt produkál — s mindez együtt: valóságos inzultus a mai ember ideg- rendszere ellen. Ingerültség, fáradtság, idegkimerülés az eredménye a napról-napra növekedő zajártalmaknak. A járműfejlesztési intézet mérései szerint egy személy- gépkocsi 80 decibel, két személygépkocsi 83 decibel, három személygépkocsi 86 decibel erősségű zajt kelt menet közben. Egy tíz tonnás teherautó 85 decibel, tíz tonnásnál is nagyobb teherautó vagy vontató pedig 89 decibel hangszintet ér el. Egyetlen hangos rádió a szobában 90 decibel hangerőt produkál. Egy négysávos autóút erős forgalom idején 95—105 decibeles hangszintet eredményez. A számtalan példával szemben egyetlen tény: a zaj-szint elviselhetőségi, maximális felső határa: lakószobánként 35—40 decibel. A mai helyzetben, ha ezt az első szintet szeretnénk elérni, az utak mellé 22 centiméter vastagságú, hat méter magas betonfalat kellene emelni. Ez persze megoldhatatlan. Mégis, mit lehet tenAugusztus 10. és 20. között Budapesten adnak találkozót egymásnak a világ földrajztudósai, a Nemzetközi Földrajzi Unió Európai Regionális Kongresszusának résztvevői. Az Unió négyévenként szervez regionális kongresz- szu sokat, amelyek a világ egy-egy nagyobb területi egységének természeti- és gazdaság-földrajzi problémáit tűzik napirendre. Legutóbb — 1967-ben — Mexikóvárosban a latin-amerikai kutatási eredményekkel foglalkoztak. Dr. Enyedi György, a Földrajztudományi Kutató Intézet igazgatóhelyettese, a Magyar Nemzeti Bizottság elnöke elmondta, hogy a magyar földrajzi tudományok megbecsülését jelzi a kongresz- szus, amelynek rendezési joni? A szakemberek véleménye szerint az egyik legpraktikusabb megoldás: növénysávval kell védekezni a deci- cibel-dömping ellen. A forgalmas utak 95 deci beles hangszintjét a szakemberek 30—40 méter szélességű növénysávval kívánják az elviselhető mértékre csökkenteni. Vannak olyan épületek, ahol a lakószobákra előírt maximális 35—40 decibel is túlzottan sok. Természetes ez például a kórházak, szanatóriumok, stúdió-épületek esetében. Ezért leghelyesebb ezeket az intézményeket parkos-ligetes városrészen, vagy erdők mentén telepíteni. Bizonyos az is, hogy a jövő lakóházainál némi áldozatra lesz szükség a kényelem rovására: a tervezők ugyanis mindinkább arra törekednek, hogy az utak és az épületek között 30—40 méter távolság maradjon lehetőleg, s növénysávval telepítenék be az így keletkezett területet. A 30—40 méteres „gyaloglás” fáradtsága elenyésző ahhoz képest, amit a zajártalom jelentene. Az úttestéi a lakóházakig terjedő kemény burkolat a járművek által okozott rezgéseket is közvetíti a lakásokba. Az utat a lakóházaktól elválasztó zöld felület pedig mérséklőén hat a zavaró rezgések terjedésére is. gát ezúttal először adták szocialista országnak. A hely kiválasztásában szerepet játszott az is, hogy ebben az évben ünnepli a Magyar Földrajzi Társaság — a világ egyik legrégibb földrajzi társasága — százéves fennállását. Az esemény tudományos jelentőségét bizonyítja, hogy a világ negyven országát nyolcszáa- tudós képviseli. Nagy létszámú delegációt jelentett be a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az NSZK. Érdeklődésre tarthat számot a kongresszussal egy- időben merendezendő nagyszabású atlasz és földrajzi tankönyv kiállítás, amely a világ számos országának kiadványait gyűjti össze. (KS) Moszkvától nem messze, egy kis faluban, Iljinszkben nemrég érdekes étterem nyílt meg. Neve: Orosz kunyhó. A Moszkva folyó partján, több út kereszteződésénél épült. A fából készült, faragással díszített, kétszintes étValuta-csoda. A nyugati sajtó adta ezt a tömör jellemzését annak, ami 1946. augusztus elsején Magyarországon lezajlott. Kevesen emlékeznek rá, pedig érdemes felidézni: a jó forint, a háború utáni új fizetőeszköz úgy toppant be a pénzpiacra, úgy vetette meg a lábát az értékálló valuták sorában, hogy a legöregebb polgári közgazdász-rókák sem akartak hinni a szemüknek. Egyszerűen képtelenségnek tartották, hogy egy ezer sebből vérző, kifosztott, romokban heverő ország külföldi tőke- injekciók nélkül megálljt mondjon a hiper-infláció- nak... Az volt, hiperinfláció, méghozzá olyan, amilyet sem azelőtt, sem azóta nem látott a világ. Magyarországa milliomosok, sőt a milliárdosok országa volt. A bankóprések szinte áttüzesedtek: 1945. december 31-én 765,45 milliárd, 1946. június 30-án 6277 trillió, 1946. július 31teremben minden a régi orosz vendégfogadók hangulatát idézi. Magas mennyezet, gyertyák, petróleumlámpa, hagyományos orosz kemence. A falon régi ingaóra, a sarokban hatalmas én pedig 47,35 quadrillió pengő volt forgalomban. (Ezek már olyan számok, amelyeket a gazdasági életben eladdig gyakorlatilag soha nem használtak ...) A Szakszervezeti Közlöny 1946 májusi számában közölt statisztikai adatok szerint egy átlagmunkásnak 1 kiló zsírért 200, 1 kiló cukorért 300, 1 férfiingért 925, l gyermekcipőért 1066, 1 férfiruháért pedig 33 400 órát kellett dolgoznia. Egy másik adalék a hiperinfláció történetéből: 1946. június elején az árak átlagosan napi 40 százalékkal emelkedtek, 1946 június végén már óránként 10—12 százalékkal. Ilyen körülmények között csakugyan csoda-számba menő közgazdasági haditett volt a forint megszületése. Persze a csoda mögött nem szemfényvesztés, hanem hónapokon át kimunkált, majd óramű pontossággal végrehajtott gazdasági intézkedések sora húzódott meg. S szamovár teszi hangulatossá az étkezést. Az étterem szakácsai nyolcvan különböző orosz nemzeti ételt készítenek. A vendégek a híres hohlomi mesterek által díszített fatányérokból fogyaszthatják el étküket. természetesen megfeszített, kemény, áldozatos munka, amely — párosulva az objektív körülmények legapróbb részleteit is számba vevő stabilizációs haditervvel — lehetővé tette a szilárd pénz legfőbb feltételének, az árualapnak a megteremtését. Az MKP irányította valuta-csoda egyik jellemző epizódja, hogy kevéssel a forint augusztus 1-re hirdetett megjelenése előtt derült ki: a jó pénzhez szükséges árualap, a stabilizáció első szakaszához kellő arany-alap már megvan — de hiányzik az alumínium-alap. azaz a fillérek, forintok veréséhez kellő nyersanyag. A „banánhéj” szerencsére nem okozott balesetet, mert a Mátra- vidéki Centrálé vezetékét éppen azokban a hetekben cserélték. A vezeték acél- magját pedig alumíniumköpeny burkolta... Az első csillogó forintokat ebből a köpenyből „varrták”. Papírházak Az Universal Papertech cég papírházakat gyárt. A házak élettartama eléri a 20 évet! Az alapvető épületelemek 0.3 cm vastagságú kartonpanelek. a panelek szegélye be var görbítve, ez biztosítja szilárdságukat. Az épületelemeket vaskapcsokkal kötik össze egymással és az ajtó- és ablakkeretekkel. A papírházak lakóterülete: 6.4x6.1 méter. A házak összeszereléséhez szükséges alaktrészek két kis ládában elférnek. A vízvezetékeket, az egészségügyi és a fűtőberendezéseket két háznak közösen szállítják. — összeszerelés után az építményt tűzálló festékkel vagy valamilyen tartósító réteggel vonják be. Cukorgyárak „ fiatalító kúrája99 Lengyelország a világ tíz legnagyobb cukorgyári berendezést exportáló országai közé tartozik. Az elmúlt évtizedben a lengyel szakemberek külföldön 40 teljesen felszerelt cukorgyárat építettek. A legnagyobb megrendelő a Szovjetunió, ahol 16 lengyel cukorgyár épült. Nemrégiben szerződést írtak alá Romániával egy cukorgyár ottani felépítéséről. Iránban befejezéshez közeledik a lengyel cukoripari beruházások építése, Irakban, pedig több cukorgyár korszerűsítésére, — „fiatalítására” került sor. A jelentős eredmények közé tartozik két nagy cukorgyár felépítése Csehszlovákiában. Az utóbbi években jelentős fejlődésnek indult az export új formája: a régi külföldi cukorgyárak korszerűsítése, fiatalítása. A lengyel szakemberek nagyszabású modernizálási munkát végeznek az NDK-ban, ahol 13 cukorgyár korszerűsítését végezték el, s ebben az évben hét, jövőre pedig négy cukoripari objektumot vetnek alá ilyen „fiatalító kúrának” Európa több országában. A világ földrajztudósainak kongresszusa Budapesten Mikor mindenki milliárdos volt Lázár Ervin: Zuhanórepülés [Ej Visszafelé aztán már világossá vált, hogy az autó megelőzi a lassú járatú repülőt, Bíró hiába manőverezett, a leszállás sem sikerült jól a sietség miatt, a gép nagyokat ugrált — a Fiat tíz másodperccel előbb haladt át azon a vonalion, ahol a gép földet fogott. Csapó bekanyarodott a tarlóra, lassan, alig vánszorogva jött az autóval, mintha most pihenné ki az iménti vad rohanás igzal- mát, pedig csak elkedvetlenedett. Mogorva arccal szállt ki, a rakodók közül néhá- nyan odakiabáltak neki: ez szép volt, jól csinálta, meg ilyesmiket; a kis Ági fülig érő szájjal nevetett rá, s talán mondani is akart valamit, de Csapó durván rászólt: — Mi a fenét vigyorogsz!? Bíró is mogorván szállt ki a gépből, egy szót sem szóltak a versenyről, mintha nem történt volna semmi, csak Pálinkás mondta némi kárörömmel Huszárnak: — Na, ugrik a konyakod! — de Huszár nem is válaszolt neki, mindegyikük érezte, hogy ez a verseny valami nagy balfogás volt, valamiképpen sajátmaguk megszégyenítése. Csapó elindult a gép felé, útközben találkozott Bíróval. — Nincs egy cigid? — kérdezte Bíró s Csapó azonnal a zsebébe nyúlt, mintha megkönnyítené neki ezt a pillanatot, hogy most valami közömbös dologgal foglalkozhat. Aztán mégis egymásra tévedt a tekintetük, kutatóan, szomorúan nézték egymást. Csapó már fölszállt. Megtöltötték Bíró gépét és ő elgurult vele a kifutóig, megpörgette a légcsavart. Éppen elindult volna, mikor Kocsis futni kezdett a gép felé. Lóbálta a kezét, vadul integetett, Bíró levette a gázt, csodálkozva nézett ki a gépből. — Mi van? — Ne szállj föl, jön a köd — hadarta Kocsis — aztán Csapó gépe felé nézett és azt mondta: — Csak még ez tudjon leszállói! Az erdő felől hömpölygőit elő hirtelen a köd, s hirtelen sűrű fátyolba takarta a tájat. — A szentségit, nem tud leszállni — kiabált Bíró, és teljesen céltalanul futni kezdett a rakodó felé. Akkor már ellepte őket a köd, abból hallották Csapó gépének zúgását Körülbelül most fordul — gondolta Bíró —, most vette észre a ködöt. Csapó azonnal megfordult, amikor meglátta, hogy a tarló fölött gomolyog a köd. Ellenkező irányban még tiszta volt a vidék, de a pilóta sehol sem látott leszállásra alkalmas területet. Utolsó mentségként felvillant előtte a bázis repülőtér, találomra beállt a tanya irányába, de akkor már ott is köd feküdt a földek fölött. Egyedül találta magát az ég és a nyúlós, fentről fehéren szikárzó köd fölött; olykor bele-bele repült egy ködfoszlányba, megszűnt körülötte a külvilág, csak a gépe és ő léteztek. Először került ilyen helyzetbe, s a normális reflex nyilván az lett volna, hogy páni félelem szorítja össze a szívét, de Csapó valahogy más fából volt faragva, szinte megkönnyebbült, csigavonalban emelni kezdte a gépet. Akkor már fent is párás volt minden, teljesen ismeretlen közegben repült, vakon — csak annyit tudott, higy a mélység egyre növekszik alatta, egyre távolabb kerül a földtől. Lent szaladgálás kezdődött, az első pillanatokban senki sem tudta mihez kezdjenek, mindenki csinált volna valamit, csak Ági állt mereven a Fiat mellett. Egyre csak fölfelé nézett, mintha tekintete áthatolhatott volna a sűrű ködön. Még hallották a gépet, mindinkább távolodó, halkuló morajjal körözött felettük. Tüzet rakni! — jutott eszébe valamelyiknek, és a táblán háromszögbe hatalmas tüzeket gyújtottak. De a köd lenyomta a füstöt a tarlóra, a földről sem láttak egyszerre egy tűznél többet, mégis mindannyian remélték, talán nyílik egy kis rés a ködön, s akkor Csapó észreveszi a jelzést, és le tud szállni a háromszögbe. Bíró odarohant a sárga terepjáróhoz, még visszaordított Pálinkásnak: — Mennyi benzinje van? — Két-, két és fél órára elég — kiabálta vissza Pálinkás. —A tüzet ne hagyjátok elaludni ! Akkor már nem hallották a repülőgép morgását; Csapót a Gawronnal együtt elnyelte a köd. Aránylag gyorsan kapcsolták a budaörsi repülőteret, a főpilóta vette fel a kagylót és istentelenül káromkodott. — Nincs nektek szemetek?! Nem vettétek észre azt a rohadék ködöt?! — Mit ordibálsz?! Nem vagyunk gyerekek — mondta csendesen Bíró —, te is tudod, hogy vannak ilyen ködök. A főpilóta kötelességsze- rűen értesítette a légierőket, hogy itt és itt ebben a légtérben, ha idegen gépet észlelnek, nincs semmi zűr, az 6 gépük, nem tud leszállni a ködtől. — Na hálaistennek, jó hogy nem egy óra múlva szól — hallatszott egy bosz- szús hang a vonal túlsó végéről. — Már tíz perce jer lentették ! (Folytatjuk) Az Orosz kunyhó nevű étterem (Foto: M. Batiev, APN - KS)
