Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-28 / 176. szám

1971. Jűíítts a. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Pálfy Gusztáv kiállítása Ki tanyája ez a... Fiatal szobrászművész első gyűjteményes budapesti be- mutatkazását rendezte meg a Műcsarnok a Kulturkap- csolatok Intézetének kiállító- helyiségében. Pálfy Gusztáv neve nem ismeretlen előt­tünk. Nemrégiben vette fel tagjai sorába a Képzőművé­szek Szövetségének Közép­magyarországi Szervezete. Az 1970-es szolnoki Tavaszi Tárlatunkon bemutatott né­hány munkáját a zsűri III. díjjal értékelte. Kiskunfélegyházán szüle­tett, ide kötődnek gyermek­korának élményei. Az általá­nos iskola elvégzése után a budapesti Képző-, és Ipar- művészeti Gimnáziumba ke­rül, majd két évet végez az Iparművészeti Főiskolán. Ta­nulmányait a Képzőművé­szeti Főiskola szobrász sza­kán folytatja, ahol 1969-ben végez Pátzay Pál növendéke­ként. Jelenleg Kecskeméten dolgozik. „Az ember problémái iz­gatnak: a már felismertekre keresem a választ, másrészt a személyiségben szunnyadó­kat szeretném exponálni. Szobrász vagyok, tehát az emberi problémák özönéből azokat választom ki, ame­lyek vizuálisan és formailag a legátütőbbek. Ismerem a formák nyelvét, a pozitívban rejlő dinamikát, a nega­tívban keletkező hiányérze­tet. Ezekkel a formai ele­mekkel azonban az emberi figura ürügyén kívánok szól­ni Emberről az Embernek. A formák öncélú játéka azonban idegen tőlem. Igényien! a közérthetőséget. Ez is indokolja, hogy ragasz­kodom az ember figurájához és szimbólumaihoz. Ugyan­akkor új jelképeket is kere­sek, de a szobor absztrakci­ós fokát mindig a tartalom legteljesebb kifejezésének rendelem alá.” — vallja ma­gáról egy két évvel ezelőtt a Kecskeméten rendezett kiál­lítása katalógusának elősza­vában. Kisplasztikái ennek az ars poétikának jegyében fogantak, ezt a hitvallást tük­rözi a jelenlegi kiállítás anyaga is. Kisbronzainak mindegyike egy-egy általánosan érvé­nyes, mindannyiunk számá­ra lényeges problémát fe­szeget igen jó plasztikai nyelven. Pálfy Gusztáv fel- készültsége megtévesztő. A biztonsággal formázott szob­rok, a mesterségbeli kvalitá­sok hajlamossá tesznek a felületes ítéletre. Pedig a fiatal művész szándékainak lényege éppen a gondolati behatolás, asszociációk sora után tárul fel teljességében. Például „A király” munká­jának magastámlás trónuson pöffeszkedő, ragyogóan for­mázott púpos férfialakja nem az elsődleges szemlélet sugallta „III. Richard”. Illet­ve az is. És még minden más uralkodó, aki pozíció­ja adta helyzetében testileg- lelkileg uralja mindazakat, akik éppen az adott korban és időben, az adott helyen és szituációban uralma alá kényszerülnek. Ugyanígy az „ö” (A megvesztegethetet­len) térdére támaszkodó, melldomborító, kis méretében is monumentális férfialakja. Egy más formai megoldás­ban, de szintén az előbbi probléma jelentkezése. Még általánosabban tárja elénk a józan ésszel el nem fogadha­tó, de helyzeténél fogva mégis uralkodó, a hatalmát féktelenül kihasználó, hatal­mától megszédült, már-már jelképpé sűrített emberala­kot. A művészt több munkájá­ban izgatják gondolati és formai szempontból egyaránt egyensúlyi, ellentéti prob­lémák. A „Kétes győzelem” kettős kompozíciójában az ember örök feszülésben lé­vő harcát ragadja meg a természettel. Viszonylagos az egyensúly, amelyet bármely percben vagy az egyik, vagy a másik oldalról robbanthat fel valami. A „Kört feszítő”- ben szinte pattan a széthú­zott körív a feszülő izmú ember erejétől. Viszonylagos az állapot, vagy a kör szű­nik meg kör lenni, vagy az ember ereje lankad. Formai egyensúlyi problémák válto­zatos megoldásainak lehe­tünk tanúi a „Bizonytalan egyensúly” című plasztikái­nál. Szintén ellentétre, a po­zitív és negatív ellentétére építi „Sirató” szobrát. A „ne­gatívban keletkező hiányér­zetet” hívja segítségül a ne­gatív mintázással az üres­ség-bánat érzékeltetésére. Ezt a piéta gondolatot szépen húzza alá az álló alak és a kezére fektetett figura hosz- szanti és vízszintes érintke­zésének kereszt-idéző szim­bóluma. Tulajdonképpen eb­ben rejlik Pálfy Gusztáv erőssége. Ügy alakítja a for­mát, úgy mintázza a plasz­tikát, hogy az teljes érvény­nyel kibontja az inspiráló gondolatot. Pálfy Gusztáv gondolato­kat kíván közölni, általános, emberi problémákat. Magá- tólértetődő tehát, hogy szob­rai megkövetelik az előttük, velük való gondolkodást. A kiállítás most indul vi­déki kőrútjára, hogy az or­szág lehető legtágabb köré­ben ismertté váljék a szob­rászművész tevékenysége, tartalmas mondanivalója. Szeretnénk remélni, hogy munkáival a szolnoki közön­ség is megismerkedhet. Egri Mária Regina a betegágyon Múlt pénteken számoltunk be olvasóinknak a Szolno­kon és Jászberényben ven­dégszereplő Probst Cirkusz műsoráról. Ember és állat szövetsége volt az írás cí­me, a cirkusz kitűnő artis­táira és nagyszerűen idomí­tott állataira való utalás­ként. Nos, a tartósnak lát­szó szövetséget még akkor este súlyosan megsértette egy rakoncátlan paripa. Ki­felé száguldott a cowboy- revüben való jelenése után, és távoztában vidáman visz- szarúgott. Patája mellkason találta a porond bejáratánál segédkező Regina Scipiót, akinek hajlékonysági akro­batikáját és szépségét meg­próbáltuk néhány szóval érzékeltetni a beszámolóban. A fiatal művésznőt azon­nal a megyei kórház baleseti sebészetére szállították. Sé­rülése igen súlyosnak tűnt, orvosai attól tartottak, hogy műtétre lesz szükség. Sze­rencsére mesterségénél fogva igen edzett szervezete el­lenállt, és a gondos ápolás jobbra fordította állapotát. Tegnap már engedélyt kap­tunk a kórház igazgatóhe­lyettesétől, hogy meglátogat­hassuk. Regina könnyedén felült az ágyban, belemosolygott a fényképezőgépbe. — A szakmával jár — lengyintett, amikor sajnálkozásunkat fe­jeztük ki sérülése miatt. — Rettenetesen türelmetlen be­teg képtelenségnek érzi, hogy a cirkusz műsora nél­küle folytatódik egyelőre. Még néhány nap és el­hagyhatja a kórházat, de fellépésére két hétnél előbb aligha kerülhet sor. Csínom Palkó Szegeden A hét végén az eddig be­mutatott darabok, pénteken és vasárnap a Borisz Go­dunov, szombaton az Ecseri lakodalmas előadása szere­pel a Szegedi Szabadtéri Já­tékok programján. A Dóm téri színpadon azonban már a következő bemutatóra ké­szülnek. Kedden megkezdőd­tek Farkas Ferenc Csínom Palkó című daljátékának próbái. Ez a közkedvelt mű 11 éve szerepel a szabadtéri játékok programján. Azóta átépítették, bővítették a színpadot, ezért Varga Má­tyás teljesen új díszletet tervezett. Az előadást Horváth Zol­tán rendezi. A jelmezek Márk Tivadar tervei alap­ján készültek. A táncosok munkáját Barkóczy Sándor, a kórus felkészülését Szalay Miklós irányítja. A daljáték a szerző vezényletével ke­rül színre. A címszereplő Turpinszky Béla lesz. A többi szerepben Bessenyei Ferenc, Gyimesi Kálmán, Agárdi Gábor, Berdál Valé­ria, Horváth Eszter, Doma- hidy László, Gregor József és sok más kiváló művé­szünk lép színpadra. A Csínom Palkót augusz­tus 6., 8., 14. és 20-án te­kintheti meg a szabadtéri játékok közönsége. A narancssxín elüxi a bogarakat Madarak, denevérek szíve­sen tanyáznak a kifutópá­lyák közelében, mert az ív­lámpák fénye körül rajzó bogarak és pókok „terített asztalt” jelentenek számuk­ra. Ausztráliai tudósok nem­rég vizsgálatokat végeztek egy épülőfélben lévő repü­lőtér közelében, azt vizsgál­ták, hogy a bogarak és ma­darak miképpen reagálnak a különböző színű fényre. A vizsgálatok végső célja an­nak megállapítása, hogy mi­képpen akadályozható meg a madarak és repülőgépek „összeütközése”, A bogarak inváziójának megakadádyo- zására ultraibolya fénycsap­dákat állítottak fed; ezek azonban igen költségesek. Kiderítették, hogy a na­rancssárga szín kevésbé vonzza a bogarakat mint a fehér vagy az ultraibolya — sőt némelykor el is űzi őket. A most megindult újabb kí­sérletek során arra keresnek választ, hogy miképpen rea­gálnak a bogarak, ha a fe­hér fényt narancssárgával cserélik fel? Megállapítottált, hogy a fehér és a zöld szín vonzza a legerőteljesebben a bogarakat. Nyári egyetem A Savaria nyári egyetem az idén, augusztus 8—23. között negyedszer fogadja hallgatóit Szombathelyen. Az idei nyári egyetemnek két szekciója lesz. A már több éve működő régészeti, művészeti, történeti szak mellett a 120 amerikai hall­gató számára külön kurzust indítanak. Kívánságukra a magyar szellemi és tudomá­nyos élettel, Magyarország és a nagyvilág kapcsolatá­val, a szakszervezet szere­pével, a közoktatással és a felsőoktatással, az iskolán kívüli népműveléssel foglal­kozó előadásokat szerveznek. nem nyárfás — bár lehet, hogy nyárfából készült — fabódé.. Tudjuk, a jog szerinti tulajdonosa a jászberényi városgazdálkodási vállalat. Tudjuk, mert az év elején —és a vállalat igazgatójának tájékoztatása alapján — hírt adtunk arról, hogy Jászbe­rényben a kórház közelében új virágboltot nyitnak. Arról is írtunk, hogy tervek szerint a bolt éves forgalma meghaladja majd a félmillió forintot. Csak arról nem — írtunk — mert akkor még magunk sem tudtuk — hogy a tetszetős külsejű faházat rövidesen ellepi a dudva és bár mór féléve el­készült, de egyetlen szál virágot sem látott ott még senki. Kunhegyesi strandmozaik A legérdekesebb az élet a nagy medencében. Meg a legjobb is. Főleg, ha hetven­hét ágra tűz a nap. A szí­nültig teli betonkatlan forr, pezseg, csobban. A lépcső­kön idős bácsik ülnek. Lobo- gós szárú fekete klottnad- rágban, karimás kalapban. Egy szemrevaló bikinisnek már harmadszor úszik egy szakállas. Bocsánatot kér, majd újra ütközik. Érdekes, csak a karcsú tündéreket torpedózza. Középkorú mo- lett nő éviekéi egy fiú felé, mire az udvariasan kikerüli. Mondja valaki, hogy a mai fiatalság nem illem tudó! A parton egy éber strázsa az úszómester. Fekete bőrű, magas, fiatal és nagyon szi­gorú. Szájában síp. Az iménti jogosítvány nélküli vízilovag egy újabb karcsú­ságot merít a víz alá. Síp­szó, szigorú hang. — öcsi! Gyere ide. A srác félénken odalapá­tol. — Azt hiszed, dodzsemben vagy? — Mit tetszett mondani? — kérdi rettentő illedelme­sen. Látszik, nem érti a hasonlatot. — Ez nem vidámpark! Mars ki! Majd figyelek rád! A sértett pirulva kászáló­dik ki. No hiszen! Odavan a program! Mit fog csinálni estig, ha még merítgetni sem lehet? A rajtköveken bikinis tündérek. A legformásab- bak, legszebbek, s valószínű, társadalmunk legszegényebb rétegéből származnak. Sze­gények. Egyiknek, másiknak még fürdőruhára is alig futja... Napozás ürügyén fűtik a férfinép szívét. Nem a nap, még ők is. Még szerencse, hogy egy-egy gondos feleség azon nyom­ban megtalálja a módját a ferde nyakak kiegyenesíté- sének. — Dezső a fagylaltra fi­gyelj! — bök meg a nej egy kopasz embert, akiről lerí az előbbi tartozéka. No hi­szen! Azt figyelheti. Hol van annak két olyan formás combja, mint ott ni?! A lány el — a fagyi bemegy. Most már az asszonyt nézi. Jobb híján ... A zuhanyok tövében hűtő­torony. Szép magas, karcsú, zöldre festve némi szépség­hibával. Nem hűt. Ezért a kifolyó víz enyhén szólva forró. Főleg a zuhanyoknál. Ember legyen a talpán, aki pár másodpercig állja az iz­zasztó kopasztást. — Ha a pokolba kerülök, röhögök a kondérokon. Ab­ban sem lehet melegebb... — sziszegi egy csitri. Valami igaza lehet. Kijjebb fociznak. Repül a bőrgolyó, s egy szunyókáló öregúr hasán landol. Hiába ma ilyen a magyar foci. Eredetileg kapura szánták... ... A labdát pillanatokon belül visszadobják, s folyik tovább a küzdelem. Üj je­lentkező akad. — Itt hajtani kell öcsi! Ez nem az NB I! — fogad­ja a korelnök. — Kivel vagyok? — A gatyásokkal — Ä gyerek tétován pislog. Mind­két csapaton csak az van. — Mi az, nem tetszik? Vesd le, s akkor látják, cse­rejátékos vagy! A kismedence körül csupa aranyos apróság, úgy öttől lefelé. Csupa Adám és Éva. Nem névben, kosztümben. De nini! A sarokban két fia­tal. A jobb helykihasználás ürügyén a lány félig a fiú ölében. — Gyertek játszani! — De hiszen azt csinálják! Csak pár kategóriával fel­jebb. örömhír: megnagyobbodott a strand. Jó darab hepe-hu- pás, bokros területet csatol­tak hozzá. Az utóbbinak a A babona Japánban, ahol a dinami­kusan fejlődő gazdasági élet­tel óriási társadalmi fejlő­dés is jár együtt, milliók hisznek még mindenféle ba­bonákban, jelekben, szeren­csét vagy bajt hozó erők­ben. Az ilyen ősi hiedelmek szinte minden tevékenysé­güket, lépésüket befolyásol­ják, egy utazás, egy munka­kezdés, egy házasságkötés napját Természetesen bőven van­nak „jósok”, akik e jeleket értelmezni tudják, sőt taná­csokat is tudnak adni, a jó vagy a rossz erőkkel való bánásmódra. Húszezerre te­hető azoknak a száma, akik abból élnek, hogy a jeleket magyarázzák, jósolnak, ta­szerelmespárok örültek. Nincs az az ismerős, aki oda belátna. Napok óta azonban egyfolytában szidják a veze­tőséget. — Nincs ezekben semmi emberség! Vadul nekimen­tek, s ki vele! — Szétszór­ták őket. — Kikek? Miket? —hall­gatom a panaszt. Később jö­vök rá: a bokrokról folyik a diskurzus. Ráadásul a füvet is leka­szálták. Pedig már majd féllábszárig ért. Hiába jön ki az ember a strandra a kislánnyal... — kesereg egy hosszú szemüveges. Itt már csak úszni lehet! Libabőrös a karom. Rit­kul a vendégsereg. Hűvösö- dik a levegő. A nagyme­dencében még egy-két el­szánt fürdőző kering. Az úszómester szúrós szeme fürkészi őket. Igazán elme­hetnének már... A juharfák hosszúra nyúlt árnyékai be­takarják a vizet, széles csí­kot feszítenek a pázsitra. Egy-két pár fut a kabin fe­lé. Olyan is akad, aki tény­leg öltözködni. Lassan ők is előjönnek. Egyesével, párosával. Már csak a pénztárban és a bü­fében ég a villany. Számol­ják a napi bevételt. Azután itt is kialszik a villanyfény. Kulcs csikordul, kapu csu­kódik. Véget ért egy nap. A strand egy napja. D. Szabó Miklós Japánban nácsolnak, — méghozzá a legtöbbjük igen jól megfi­zetteti „tudását”. A babonákban, jelekben való hit sokkal mélyebb, mint nálunk a pénteknek, vagy a 13-as számnak baljós csengése a köztudatban. Ja­pánban még a modern gyá­rak, hivatali épületek, áru­házak tetején is egy kis ci­nóbervörös templomocska áll a „róka-isten” számára, akj a kereskedők, az iparo­sok, a dolgozó emberek vé­dője. Japáni hiedelem sze­rint minden ember életében vannak jó és rossz idősza­kok: a nőknél a rossz idő­szak a 19, 33, 39 év, férfiak­nál a 25. 32 és 42 év.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom