Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-24 / 173. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. július 24. 1 Nixon—Mao kézszorítás előtt A „kínai üzlet" *' ezer igen-szavazatot kap A kínai-ügyek a Fulbright-bisotiság előtt A Szovjetunió és Afganisztán gazdasági kapcsolatai A második világháborút követő években számos szovjet—afgán megállapodást és jegyzőkönyvet írtak alá a két ország közötti gazdasági és műszaki együttműködésről, a Szovjetuniónak az afgán ötéves gazdaságfejlesztési tervek végrehajtásához nyújtandó támogatásáról. A Szovjetunió által nyújtott hitelek összege meghaladja Afganisztán más külföldi országoktól kapott hiteleinek együttes összegét. Szovjet szakemberek Észak-Afganisztánban gazdag földgáz-lelőhelyeket fedeztek fel és segítséget nyújtottak a lelőhelyek ipari hasznosításához. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy AfErőmű a hegyben Sziléziában a Zár hegy oldalában megkezdték Lengyelország első, s Európa harmadik földalatti, 500 megawattos erőművének építését. A szivattyús rendszerű erőművet a hegybe vájt hatalmas üregben építik fel. A turbinák meghajtását a felső vízgyűjtőből, 400 méBaleset ellen Az üzemekben a padlón, utakon keletkezett síkos szennyeződések megannyi súlyos baleset forrásai. A zsír-, olaj- vagy festékfoltokra por és hulladék rakodik, ezeken könnyen el lehet csúszni, tehát sok baleset forrása. Ilyen foltok gyors eltávolításához szerkesztette a képen látható Chile szorosabbra fűzi kapcsolatait a szocialista országokkal ganisztánban az iparosítás új forrásai jöjjenek létre, üzemek, erőművek létesüljenek; a természeti kincsek feltárásával Afganisztán megtalálta azt a forrást, melyből a Szovjetuniótól kapott hiteleket fedezni tudja. A Szovjetunió hosszú ideje Afganisztán legfontosabb külkereskedelmi partnere. Kabulban aláírták azt a szovjet—afgán egyezményt, melynek értelmében Afganisztán engedélyezi a Szovjetunió, Afganisztán és Pakisztán közötti tranzitkereskedelmet és ezzel megteremti a szóban forgó három ország közötti gazdasági együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségét. teres magasságból lezuhanó víztömeg végzi s a legnagyobb energiaigény, a csúcs- fogyasztás óráiban állítanak majd elő villamosenergiát. Az alacsony energiafogyasztás óráiban viszont a turbinák a víz felszivattyúzására szolgálnak az alsó vízgyűjtőből a felsőbe, a Zár hegy csúcsára. — kaparógép gépet az egyik francia gyár. A négy keréken gördülő kaparógépből kinyúló karok vízszintes rezgőmozgást végeznek (6 mm amplitúdóval percenként 2100 rezgést). A karokat rugók szorítják lefelé, így mindenkor hozzásimulnak a tisztítandó felülethez. A gép akár elektromotorral, akár benzirunar torral működtethető. Kissinger 1971. júliusi, titokzatos pekingi útja előtt nemcsak a Fehér Házban és a pekingi „Tiltott városban”, azaz a vezető kínai politikusok rezidenciájában, meg a genfi—varsói, közel, száz- n- ven találkozón foglalkoztak komoly, alapos előkészítés után az 1972 májusa előttre időzített látogatással, az USA elnökének pekingi utazásával... Még 1966-ban — persze többéves gondos és titkos tárgyalás után — megalakult az „amerikai—kínai kapcsolatokkal foglalkozó országos bizottság”; tagjai között ismert politikai személyiségek és nagyhatalmú üzletemberek voltak. A bizottság a legnagyobb titokban dolgozott, adastokat gyűjtött, szakembereket hallgatott meg és első nyilvános megemlítésére is csak 1966-ban került sor. Igaz, 1965 áprilisában néhány héttel a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai kalóztámadások megindulása után! — különleges esemény tanúi lehettek az Amerikai Kereskedelmi Kamara évi kongresszusára kiküldött újságírók. Elhangzott ugyanis az elnökségnek egy tömör javaslata, amely felszólította a kormányt: tanulmányozza, milyen lépéseket lehetne tenni abból a célból, hogy megnyíljanak a kapcsolatok csatornái az USA és a Kínai Népköztársaság között. A javaslat elhangzott, és a jelen volt mintegy ezer üzletember egyhangúlag megszavazta az indítványt. A nagy monopóliumoknak a „kínai üzlet” iránti feszült érdeklődése nyílt kifejezést kapott. Hétszázötven milliónyi fogyasztót jelentő piac lehetősége politikai változást is érlelhet... Még egy év sem telt el és a szenátus külügyi bizottsága, a Fulbright-bizottság 1966 márciusában napirendre tűzte a kínai—amerikai politikai viszony kérdését. Hol voltunk már az óvatos „kapcsolatok csatornáinak megnyitása” kifejezéstől! A szenátusi bizottság vitájában 11 szenátor szólalt fel, beszédeikben a washingtoni kínai politika teljes felülvizsgálatáról, a kereskedelmi kapcsolatok normalizálásáról, sőt a diplomáciai elismerésirányvonal minden részletét, a vita még nem hozott konkrét eredményt. Nem volt nagyobb hatása Edward Kennedy (1966 májusi) kongresszusi felszólalásának sem, amelyben a demokrata szenátor világosan kifejtette: „Az amerikai kormány számára elérkezett az idő a Kínára vonatkozó politika felülvizsgálatára”. De már érlelődtek a határozottabb döntések. Igaz, félelmetes erőkkel kellett megküzdenie azoknak, akik a Kína-politikában fordulatot óhajtottak. Az amerikai politikában 1949, a Kínai Népköztársaság megalakulása óta a legtevékenyebb — és legtöbb eredményt elérő — ki járó-csoport, úgynevezett „lobby” volt a „Tajvan-lob- by”, a csangkajsekista bábkormányt támogató üzletemberek és politikusok szövetsége. (Még 1949-ben történt, hogy a külügyminisztérium megkérdezte a vezető üzletembereket, minő vonalat javasolnak a népi Kínával szemben. A tanácskozáson III. John Rockefeller volt a fő hangadó. Azt mondta: minden eszközt fel kell használni Peking ellen és maga mellé állított lényegében minden monopolista csoportot; megszervezték az „egymilliós bizottságot”, hogy az egymillió aláírást gyűjtsön egy Kína-ellenes kiáltványra. Rockefeller és mások 300 000 dollárt fizettek az USA egyik legügyesebb reklámvállalatának, a Hamilton Wright Organisation-nek, hogy az dolgozza ki Tajvan támogatásának amerikai ízű reklámtervét. A „Tajvan-lobby” vezetői között volt mindenekelőtt a hidegháborús külügyminiszter, John Foster Dulles, de odatartozott a hírhedt „boszorkányüldöző” Joseph McCarthy szenátor és a szenátus olyan neves figurái, mint Knowland, Mansfield, Humphrey, Goldwater — szóval valódi „kétpárti vállalkozás” állt Csang Kaj-sek mögé.) A „Tajvan-lobby” politikusait a már említett Kennan- cikk rázta fel. Kennan világos felhívása, hogy a szovjet—kínai ellentétet amerikai célra kell felhasználni, egyre több támogatóra talált. Sőt, a támogatásnak egy dollárban is kifejezhető együtt egy 370 000 dolláros csekket küldött a már említett, amerikai—kínai kapcsolatokkal foglalkozó országos bizottság munkájának támogatására. .. Megindult az álcázás művelete is. Egy szovjet újságíró, Georgij Ratyiani, Washingtonban járva, igyekezett beszélgetései során tájékozódni az amerikai—kínai kapcsolatok kérdéséről, kül- lönös tekintettel a varsói nagyköveti tárgyalásokról szóló, rejtelmes utalásokkal teli, feltűnően optimista célozgatásokra. Amikor hazatért, a Pravdában beszámolt az amerikai politikusokkal folytatott beszélgetéseiről. „Valamennyien szinte ugyanazokkal a szavakkal ismételgették: ne gondolja, hogy mi valamilyen formában is fel akarjuk használni saját érdekünkben az önök ellentétét Kínával. Ezt a formulát unos-untalan, de állandóan ismételgették” — írta Ratyiani. Persze aki csak valameny- nyire is ismerős a propaganda analízis tudományában, az jól tudja, hogy az efféle gyakori ismételgetés sohasem véletlen; a megismétel tagadás mögött rejtett szándék lapul. S vajon a politikai megfigyelő elfelejtheti-e az amerikai politika oly sok fordulatában tevékeny szereplőként részes George F. Kennan azóta oly sokszor hangoztatott (de legalább ugyanannyiszor elhallgatott!) szavait arról, hogy „ostobaság lenne... figyelmen kívül hagyni a szovjet—kínai konfliktust és ki nem használni a benne rejlő kedvező lehetőségeket”. Itt meg kell állnunk egy pillanatra. A szocialista politika minden lehetséges alkalommal, teljes őszinteséggel, és éppen a lenini tanításokhoz való hűség jegyében fejti ki, hogy küzd a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósulásáért. Ebből a szempontból csak üdvözölhető a kínai—amerikai viszony normalizálása, sőt, adott esetben még az a nem mindennapi látvány is, hogy Richard M. Nixon Mao Ce- tung oldalán jelenik meg izgatott film, fotó és tv-ripor- terek lencséi előtt. Ám azt aligha felejthetjük el, hogy Pekingben a SALT-tárgya lásoktól kezdve az atom- sorompó-egyezményig minden szovjet—amerikai megbeszélés alkalmával átkozód- va emlegettek valamiféle, sohasemlétezett „nagyhatalmi cinkosságot” — és most ezek a tegnapi átkozódók küldenek udvarias meghívást a Fehér Ház jelenlegi urának... (Folytatjuk) Gárdos Miklós Műemlékvédelem Kőszegen megkezdték a Jurisich vár támfalának helyreállítását. A vár nyugati árkának támfala tavaly áprilisban 45 méter hosszban omlott le, s mintegy 300 tonna építőanyag zúdult az egykori vizesárokba. A falomlást csőrepedés okozta. A szakemberek az épen maradt falszakaszokat is megvizsgálták, s mivel állapotukat nem találták megnyugtatónak úgy döntöttek, hogy ezeket is rejtett vasbeton szerkezetű támfalakkal erősítik meg. A helyreállításra mintegy kétmillió forintot fordítanak. Nemes Károly: Hol tart a magyar filmművészet? Sűrűn tapasztalható, hogy a kritika dicsér egy új hazai filmet, a közönség viszont közömbösen fogadja. Ahogy ennek a fordítottja is. A kritika által elmarasztalt filmet tömegek nézik meg. Ellentmondás? ízlés, igény különbözősége.? Kritika és közvélemény szétválása? Bonyolult, mert egymással többszörösen összefüggő kérdések. Nemes Károly — a Kossuth Könyvkiadó Napjaink kérdései című sorozatában — arra vállalkozott, hogy együttgondolkodásra invitálja az olvasót. Hasznos együttgondolkodásra — ezt bizonyítja a könyv, amelynek szerzője alapos anyag- ismerettel veszi sorra hazai filmművészetünk erényeit és gyengéit, visszatekintve a múltba, s a jelent elemezve. Tényként állapítja meg — s igaz is —, hogy a magyar filmművészet nemzetközi rangot szerzett, hogy néhány nagytehetségű alkotóművészünk — így például Jancsó Miklós —• nemcsak tematikában, hanem formanyelvben is újítónak bizonyult. Ugyanakkor a változást negatívumok is kísérik, nem ritka az ál-konfliktus, a kívülálló szemlélő magatartás, a formai öncélúság sem. Erénye a könyvecskének — lényegében hosszabb tanulmánynak —, hogy nem önmagában, hanem társadalmi hatásában vizsgálja a filmművészet hazai helyzetét, a közönségre, a tudatformálásra gyakorolt hatását. A kiegészítésként közölt bibliográfia hasznos útmutatásul szolgál azok számára, akik a témát részletesebben, mélyebben is megismerni kívánják. (m) Érdekes leimérések A Központi Statisztikai Hivatal a népszámlálási adatok feldolgozása mellett rendszeresen végez különböző elemzéseket a népgazdasági tervezés munkájának megkönnyítésére, az állami és más szervek tájékoztatására. A háztartási költségvetések statisztikai megfigyelése négyezer családra terjed ki. Ez a részletes elemzés a szellemi foglalkozásúak háztartásaira, a munkások, a termelőszövetkezeti parasztok és az úgynevezett vegyes fizikai foglalkozásúak — ahol a családban munkás és paraszt kereső is van — háztartásaira vonatkozik. A megfigyelés hónapról hónapra, illetve évről évre ismétlődik, rendszeresen vizsgálják a családtagok tevékenységét, életkorát, jövedelmüket és kiadásaikat, a tulajdonukban levő járműállományt, a lakásukra és annak felszereltségére, továbbá a parasztságnál a földterületre és az állatállományra vonatkozó adatokat. A lakossági jövedelmek alakulását is állandóan figyelemmel kíséri a KSH. Legutóbb például 16 000 háztartást kerestek fel a kérdőbiztosok, s részletes adatokat gyűjtöttek a családok összetételéről, foglalkozási körülményeiről, jövedelmi viszonyairól, sőt a személyes rendelkezésű jövedelmek mellett a társadalmi juttatások — ingyenes egészségügyi, oktatási, üdülési, szolgáltatás stb. — mértékét is szemügyre vették. A legközelebbi felmérés körét bővíteni akarják úgy, hogy lehetőleg megyei bontásban is megbízható adatokat kapjanak a lakossági jövedelmekről. Az egészségügyi vonatkozású adatgyűjtés sorában jelentős, hogy 1966-tól kezdődően — előreláthatólag tízévre kiterjedő — megfigyeléseket végeznek az egyre gyakoribbá váló cukorbaj és a gyomorfekély kimenetelének tanulmányozására. Clodomiro Almeyda chilei külügyminiszter befejezve többhetes európai körútját, sajtóértekezletet tartott, amelyen elmondta, hogy európai kőrútjának célja a chilei kormány azon elképzelésének megvalósítása volt, amelyek szerint Chile igyekszik megszilárdítani kapcsolatait a szocialista országokkal. A chilei külügyminiszter hangsúlyozta a 77-es csoport és az UNCTAD küszöbön álló értekezletének fontosságát, majd kijelentette, hogy országa nem volt és nem is lesz egyetlen tömb tagja sem, ellenkezőleg, a tömbök megszüntetésén fáradozik. Tárgyalásainak gazdasági részéről szólva elmondta, hogy Chile 100 millió dollár értékű hitelt kapott, valamint, hogy Jugoszláviával, a Szovjetunióval, Lengyel- országgal, Bulgáriával és Romániával egyezményt kötött, amelynek értelmében megalakítják a bányaipari vegyesbizottságokat. Végezetül elmondta, hogy a közeljövőben chilei gazdasági küldöttség utazik a szocialista államokba, hogy valóra váltsa az elvi megegyezéseket. --------ről, nagykövetek cseréjéről, Kína ENjSZ-tagságának kérdéséről is szó esett. Bár csak három szenátor védte a régi, a mereven Peking-ellenes formája is megjelent. 1967 nyarán a Rockefeller-alapít- vány (pedig Rockefellerék a „Tajvan-lobby” alapítói voltak !) a Ford-alapítvánnyal Mezőgép Szolnok 2. sz. Gyáregysége, Tószeg felvételre keres állandó külszolgálatos munkakörbe villanyszerelőket, víz- és központi fűtés szerelőket, lakatosokat és segédmunkásokat. Jó kereseti lehetőség, minden héten szabad szombat, útiköltség térítés, havi 775.— Ft külszolgálati átalány. Jelentkezni lehet az állomás központjában Tószegen.
