Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

ftm. JUITUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Egy rendszerető fiatalember története Nem moralizálgatott, nem mérlegelt szempontokat, egy­szerűen csak nekivágott. — Nem azok közé tartozott, — akik homályos sejtések, gaz­dagságról és harmóniáról szó­ló legendák bűvkörében in­dulnak el a nagy útra. Egy­általán nem tudta, hogy mi vár rá, s nem is gondolko­zott azon, hogy mást is te­hetne. November volt, na­gyon csúnya november. — Kendszerető fiú volt. A tás­kájába berakott egy pizsa­mát, néhány inget, fehérne­műt, a fogkeféjét és két leg­kedvesebb könyvét. Lent az utcasarkon megkérdezett egy teherautósofőrt, hogy nem a Bécsi út felé megy-e vélet­lenül. Arra ment. Ö be­szállt és a kocsi pár perc múlva elindult. 1956. novem­ber 15-e volt. „Hátha mégis/* K. László 24 éves gépko­csivezető két hónapig Bécs- ben egy lágerben várta a to­vábbutazáshoz szükséges ira­tait. Akkor, az idegőrlő vá­rakozásban írta az első le­veleket haza, Budapestre. Az egyiket volt iskolapadtársá­nak, a másikat egy lánynak, akivel szemben egy kis lel- kiismeretfurdalása volt. Nem azért mert elment, de azt érezte, legalább el kellett volna köszönnie. A levelek­re nem írt feladót. Nem volt szüksége a válaszra. Áprilisban megérkeztek az iratok és a hajójegy. Mun­kát egy ottawai építkezési vállalatnál kapott, mint te­herautó sofőr. Otawa, Kanada egyik leg­szebb városa, legalábbis La­ci szerint. Amikor megérke­zett, három hónapig nem ve­zethetett önállóan, tanulnia kellett. — Már az első nap megértette, hogy miért Óriá­si tankautó vezetésére taní­tották meg, — félelmetesen nagy forgalomban. A több tonna cementet szállító ko­csival nehéz megállni. Az autópályák kocsiáradatában valóságos művészet egy ilyen gépóriás irányítása. És nemcsak művészet, ha­nem nagy fizikai igénybevé­tel is. Napi 13—14 órát dol­goztak, igaz tisztességes fi­zetésért Négy évig alig szállt le a volán mellől. Ha kellett, dolgozott túlórában, ha lehe­tett vállalt fekete-fuvart. — Szerencsés ember vagy te magyar — mondták neki — szeretsz dolgozni. A második év végén — persze részletre — vett egy lakást A negyedik évben megvalósult első igazi álma. Megvette élete első kocsiját. A nagy kék Buick pár hó­napra boldoggá tette. A bé­csi válságos hónapok óta ek­kor érezte úgy, hogy levelet kell írnia. Ugyanazoknak írt, mint akkor, de mostmár a feladó címe is szerepelt a borítékon. Nem hitte, hogy válaszolni fognak — de, „hátha mégis”. A levelekben nem írt hangzatos dolgokat. Sok disszidenssel találkozott és tízből legalább négy meg­kérte, fényképezze le a kék Buick előtt. Laci nem sze­rette az ilyen felhajtást. — Csak egy dolgot írt meg, amire igazán büszKe volt; szépen megtanult angolul, so­kan már észre sem vették, hogy nem az anyanyelve. Még nem vágyott hasa Nagyon meglepődött, ami­kor szinte egyszerre mind a két levélre választ kapott. Négy évig megfeszítetten dol­gozott, a napi problémákon kívül nem is tudott másra gondolni. De az első levél­váltás után valami megin­dult. Ottawában sok ma­gyar lakiK. Főleg idősebbek, akik a század első negyedé­ben vándoroltak ki. Laci csak véletlenül találkozott néhányukkal. Az egyik új­donsült ismerőse annak a vállalatnak volt az admi­nisztratív vezetője, ahol ő dolgozott Lacit jómodorú, szimpatikus fiúnak találta, megígérte, hogy „tesz érte valamit” és meghívta vacso­rára. A meghívást újabb meghívás követte és Lacit az egyik reggel meglepetés várta a munkahelyén: elő­léptették. A betonelemeket szállító nyerges-vontatósok csoportjának lett a vezetője. Közben a levélváltás is folytatódott. Akkor még nem vágyott haza, csak őszintén érdekelte, hogy mi történik Magyarországon. Nem volt erős az a kapocs, ami idekö­tötte, a barátság kevés volt, a szerelem — úgy látszott — túl gyorsan elmúlt. Rokon­ságát nem szerette, édesany- a meghalt... Jól ment as üslet 1961-ben már mindenna­pos vendég volt az ottawai magyar családoknál. Munka­helyén értékelték tehetségét, szervezőkészségét, 10 hóna­pos csoportvezetői gyakor­lattal kinevezték egy több száz fős fuvar-gárda főnöké­nek. Megismerkedett egy magyar lánnyal is — járni kezdtek. Kati már Kanadá­ban született, barátai Kitty- nek hívták. Jól beszélt ma­gyarul és őszintén megsze­rette Lacit. Szülei jómódú emberek, a papa egy bérfu­varozó cég társtulajdonosa volt 63 őszén házasodtak össze. Laciból az egyik nap­ról a másikra „tőkés” lett. Apósa bevette a vállalathoz cégvezetőnek és megígérte, hogy apránként átadja neki a tulajdonosi tisztet is, mert elérkezett az ideje a „nyu­galomba vonulásának”. Nehezen szokott az új munkakörbe. A szervezés­hez jól értett, — a sofőrök nyelvén is tudott beszélni, de a különböző üzleti fogá­sokat nehezen tudta megta­nulni. A bérfuvarozó szak­ma ingadozó üzlet, hol job­ban megy, hol rosszabbul és nagyon erős a konkurrencia. Az első három évben jól ment minden. Bőven jutott még a feleség meggondolat­lan szórakozásaira is. Köz­ben megszaporodtak a hazai levelek. Laci egyszerre öt barátjával levelezett és szin­te hetenként kapta a hazai újságokat. 1966 nyarán el­határozta magát és — aho­gyan most mondja: „pusztán érdeklődésből” — hazaláto­gatott. A repülőtéren mind az öt haver ott várta. _ Három hetet töltött itthon és csak azért ennyit, mert felesége unta magát, „hon­vágya volt”, s haza akart menni. Laci otthon újra beleme­rült a bérfuvarozó üzletbe s látogatása után még jobban megszaporodott az Ottawa— Budapest levélforgalom. Romlott az üzlet-menet, a cégnek és Lacinak is anya­gi gondjai lettek. 1969 őszén a sofőrök felét el kellett bo- csátaniuk. Nemcsak a vál­lalat, családi élete is vál­ságba jutott. Rá kellett jön­nie, hogy Kati és ő két kü­lön világban élnek. Elválni mind a kettőjüknek kelle­metlen lett volna, a szülők miatt. Együtt éltek továbbra is, de mind a ketten másutt keresték a pihenést és a szórakozást. Beadta a válópert Tavaly tavasszal újra fel­lendült a fuvar-szakma Ot­tawában, de Laci mégsem lett derűsebb. Feleségével teljesen elromlott az életük, Kati zűrös társaságokba járt, doppingszereken élt és egyet­len nap sem mulasztotta el kimondani, hogy gyűlöli a férjét. Az üzletbe is belefá­sult. Már nem tudott örülni ha kieszelt valami új trük­köt, amivel borsot tört a konkurrencia orra alá. 1970 augusztusában az irodájában elájult. Kórházba került. — Másfél hónapig ápolták idegkimerültséggel. Orvosa gyors környezetváltozást ja­vasolt. Amikor kijött a kór­házból, azonnal ügyvédet ke­resett és beadta a válópert, összeszedte néhány ruháját és elköltözött otthonról. A válópert vagyonelosztási per is követte. Apósának jobb ügyvédei voltak, Laci jóformán egy fillér nélkül fejezte be a házasságát. Rendszerető fiú volt. Tás­kájába berakott egy pizsa­mát, néhány inget, fehérne­műt, fogkeféjét, két kartont kedvenc szivarjából, beült egy taxiba és kiment a re­pülőtérre. Egyetlen megoldás Laci azt mondja, nem volt honvágya, nem azért jött haza. Egyszerűen csak rá­jött, hogy Kanada nem az ő világa Miután erre rájött, csak egyetlen jó megoldás maradt a számára; hazajön­ni. — A honvágy szó ellen többször is tiltakozik. Ki tudja miért? Az egyik járműgyártást kooperáló vállalatnál dol­gozik, mint szaktanácsadó. Kitűnő szervezési szakem­ber, jó hasznát veszik, tisz­tességes a fizetése is. Csendes, szerénymosolyú ember és nagyon rosszul áll neki a vastag Havanna szi­var. Hegedős László A Champs-Elysées-n hatalmas uj kereskedelmi galéria nyílt .,Pola” néven. A „Pola” már a jövő üzletházának prototípu­sa. Az utóbbi években a Champs-EIysées-n ugyanis egy­más után számolják fel a régi üzletházakat és kávéházakat. Helyüket nagyvállalatok irodái, bankok, utazási irodák, légitár­saságok irodái, autószalonok foglalják el. Rangot jelent iro­dával rendelkezni a Champs- Elysées-n. Az irodahelyiségekért csillagászati összegeket fizetnek. A Champs Elysées-n ma már egy négyzetméter területért ugyanannyit kell fizetni, mint a New York-i Fifth Avenue-n: 3000 dollárt. A boltok és kávéházak hiánya azonban kedvét szegte a gyalo­gos járókelőknek és turisták­nak. Kereskedelmi utcából és korzókból a Champs-Élysées : amolyan gyalogos átkelőhellyé változott, ahol a forgalom egy percre sem szűnik és a mel­lékutcákban autók ezrei parkol­nak. A veszélyt megszimatolva a vállalkozók az átjáróházakban, udvarokban, a házak boltozatos pincéiben egymás után rendez­nek be üzlethelyiségeket és szó­rakozóhelyeket. Találhatunk Itt boltokat, bárokat, vendéglőket, kávéházakat, klubokat, mozikat stb. A mült évben további két ke­reskedelmi központ nyilt átjáró­házak udvarában. Itt — a köz­úti forgalomtól elvágva — biz­tonságban érezheti magát a já­rókelő. A jövőben ezeket a passzázsokat összekapcsolják és egész kis földalatti városnegye­det alakítanak ki. Ez egyelőre annyit jelent, hogy Párizsban az abszolút győztes a gépkocsi, amely a gyalogosokat a föld alá kényszeríti. De idővel talán a párizsi vá­rosatyák is követik más váro­sok — New York, Hága, Kop­penhága — példáját és a gép­kocsikat tiltják ki a Champs- Elysées-ről. azaz visszaadják Párizs e leghíresebb utcáját a gyalogosoknak. RABAIEK SZEGEDEN — Szegedre mindig jó­kedvvel jövünk — simogat­ta komótosan legényes-szép bajszát Rábai Miklós még a főpróba előtt, miközben gondosan fürkészte a tor­nyosuló felhőket. Volt mit lesnie rajtuk, hiszen a Spar­tacus premierjét éppen meg­kímélő eső a Hacsaturján- balett második előadásának felét viharosan lemosta a dómszínpadról, s azóta a pénteki Ecseri lakodalmas és a szombati Borisz Godu­nov bemutatók előkészüle­teihez a rendezők mellé be­vonták a meteorológusokat is. A játékok igazgatóságán most a természet-felelős minden kérését, feltételét hajlandók teljesíteni... A Magyar Állami Népi­együttes törzsvendége a Szegedi Szabadtéri Játékok­nak. Több egész estét betöl­tő, nagy műsoruk aratott már itt átütő sikert. Ezút­tal az Ecseri lakodalmas cí­mű jubileumi összeállításuk az együttes fennállásának, két évtizedes termésének legjavát válogatta csokorba. Köztük természetesen a címadó lakodalmassal, me­lyet nem kevesebb mint ezerhétszázszor adtak elő a világ legkülönbözőbb tájain. „Legfőbb gondunk — tart­ja az együttes Kossuth-dí- jas, érdemes művész veze­tője, — hogy 115 emberünk­kel miként töltsük be a több százas statisztériát igénylő teret Ráadásul mi nem számíthatunk alkalmi kisegítőkre, hiszen tánco­saink hosszú évek munká­jával begyakorolt koregrá- fiákra mozognak, s az eset­leges statisztéria rontaná a produkciók összhatását”. Az Ecseri lakodalmas há­romszor egyórás összeállí­tásában teljes létszámmal vonult fel Szegeden a nép­szerű együttes. Sőt a Pász- tá Miklós és Lantos Rezső irányításával éneklő kórus, valamint a Berki László ve­zette népizenekar — a tán­cosoknak játszott talpalá- való mellett — önálló szá­mokat is bemutatott. N. I. Megjelent a Delta legújabb száma A betegségek is fegyver­keznek — állapította meg Karinthy Frigyes és az utób­bi időkbep a baktériumok magatartása igazolja ezt a paradoxont. A baKtériumok „ellentámadásáról”, a fertő­zéssel terjengő gyógyszer­ellenállásról részletes cikk­ben számol be a Delta Ma­gazin új száma. Bemutatja az 1972. évi müncheni olim­piai játékok építészeti cso­dáit, ismerteti a lézerek egy­re terebélyesedő családfáját és hírt ad arról, hogy bizo­nyos csillagokról érkező me­teoritokban az élet jeleit ta­lálták. Pompás Képek tanú­sítják a technika és a művé­szet összefonódását, s mutat­ják be az új szovjet polgári repülőgépeket s látványos illusztrációk vetik egybe a^ ember „tökéletlenségét” az állatok „szuper-teljesítmé­nyű” érzékszerveivel. A műanyagok térhódítása, új magyar találmányok, a 7-es szám mágikus szerepe, a bé­nákat járni tanító Spazmot- ron s még számos ötlet, új­donság, információ tarkítja a lap új számát, amely ez­úttal is száznál több — ja­varészt színes — fényképet közöl. Vaddisznó­invázió Valóságos vaddisznó-invá­ziót tapasztalnak Borsod me­gye északi részén, a zemp­léni hegyközben. Az éhes vadak csapatosan keresik fel a Háromhuta, Regécke, — Vágáshuta, Pálháza környé­ki gabonatáblákat. — Az egyébként óvatos duvad vi­lágos nappal csörtet elő az erdőből, s pusztítja az érő kalászokat. A vadásztársaságok tagjai nem egészen egy hónap alatt megközelítőleg 30 vaddisz­nót ejtettek el, a kártétel ennek ellenére sem csökkent lényegesen. A vadászok most mindennap lesben állnak. — Hogy mennyire kevés az éle­lem az erdőn, mi sem bizo­nyítja jobban, hogy az egyik vadász által elejtett 23 centi- méteres agyarú vadkan csak 160 kilót nyomott, — holott rendszeres táplálkozás mel­lett legalább két mázsának kellett volna lennie. 1 Szolgáltatás és idejében As első lépés még kevés Jászberényben a városi tanács már évekkel ezelőtt — és azóta is sokszor — kérte a helyi általános mű­szerész ktsz vezetőit, hogy a Rákóczi úton lévő férfi fodrászüzletüket bővítsék ki egy női részleggel. A ktsz-nél sokáig arra hi­vatkoztak, hogy a női fod­rászrészleget csak igen költ­séges átalakítással és új épü­letrésszel tudnák létrehozni, erre pedig nincs pénzük. 1968-ban mégis rászánták magukat az első lépésre és 90 ezer forint költséggel be­szerezték a női részlegbe szükséges felszereléseket. Helyiség hiányában azon­ban még mindig nem tud­ták létrehozni a kért rész­leget, újból egy későbbi időpontot határoztak meg. Közben Jászberényben 4 millió 300 ezer forint költ­séggel korszerű szolgáltató­házat építettek. Mivel abban női fodrászüzletet is nyitot­tak, a Rákóczi úti részleg létrehozása lekerült a napi­rendről, a 90 ezer forint ér­tékű felszerelés pedig — ideiglenesen — felkerült egy padlásra. Bőtös Jánosné jászberé-. nyi lakos 1969-ben kéréssel fordult a városi tanácshoz. Bejelentette, hogy női fod­rászüzletet akar nyitni a Rákóczi út 60. szám alatti házában, s ahhoz kért kis­ipari működési engedélyt. A városi tanács visszauta­sította kérését azzal az in­dokkal, hogy a szolgáltató­házban és a Thököly úton már van női fodrászüzlet, ez elegendő a lakosság igé­nyeinek kielégítésére. Bőtös- né a visszautasítás után a megyei tanácshoz fordult kérésével. A megyei tanács ipari osztálya, miután megállapí­totta, hogy a Rákóczi úton és környékén a lakók igénylik azt a szolgáltatást és hogy több mint egy kilo­méter körzetben nincs a szövetkezetnek női fodrász­üzlete, kiadta a kisipari működési engedélyt A fodrászüzlet már a megnyitását követő hóna­pokban bizonyította létjogo­sultságát. A környék nő­lakói örültek a régen hiá­nyolt szolgáltatásnak, rövid idő után állandó vendégei lettek a kis fodrászműhely­nek. A műszerész ktsz ekkor kéréssel fordult a megyei tanácshoz, kérve, hogy von­ja vissza a kisiparos mű­ködési engedélyét, mivel a fodrászüzlet megnyitása óta visszaesett a szolgáltatóház forgalma. Ezzel egyidőben bejelentette szándékát, hogy a közeljövőben maga akar nyitni üzletet a Rákóczi úton. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága elutasí­totta a ktsz kérését. A jászberényi Általános Műszerész Ktsz-nél azóta is azt próbálják bizonygatni, hogy a megyei tanács elsiet­te a kisiparos működési en­gedélyének kiadását A me­gyei tanács ipari osztályán viszont kereken kimondják: a ktsz elaludt. Csak akkor jött rá, hogy a Rákóczi úton maga is akar női fodrász­részleget nyitni, amikor egy „kezdő” magánkisiparos be­bizonyította, hogy a város­nak azon a részén szükség van — és kifizetődő — egy ilyen üzletre. A ktsz-nek — még ha ál­dozatok árán is — de le­hetősége lett volna üzletet nyitni az ellátatlan terüle­ten. A ktsz azonban nem vette figyelembe sem a vá­rosi tanács éveken át ismét­lődő kérését, sem a lakosok jogos igényét Világvárosi érdekesséa

Next

/
Oldalképek
Tartalom