Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-23 / 172. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. július 23.' A Nixon--Mao kéxazorítáa előtt George F. Kennem 2. kimondja az igazat Csúeaialálkoxó-javoalat — tí% évvel ezelőtt A kínai—amerikai titkos tárgyalásokról vallomást tevő harmadik tanú Kenneth Young veterán amerikai diplomata, aki a Foreign Affairs 1966 októberi számában megírta: a követségi találkozók Varsóban egyáltalán nem afféle rutin megbeszélések, hiszen a hivatalos tanácskozásnak szünetei is vannak — egy szendvics vagy egy pohár ital kell a fáradt partnereknek — és néha éppen a szünetek a legtermékenyebbek. „Ezeken a tárgyalásokon az a legfontosabb, hogy hatékonyan biztosítják a kudarcok csökkentését, a szándékok és a javaslatok tisztázását Az elnöknek megbízható „kapcsolótáblája” van, amelyen keresztül bármikor beszélhet a pekingi politikai bizottsággal Vietnamról, a nukleáris leszerelésről, a kapcsolatok megjavításáról — bármely pillanatban kívánságuk szerint használhatok ezt az érintkezési formát Jóllehet a véleménycsere a feszültséget nem csökkentette, mégis napvilágra hozta a hivatalos törekvéseket, megmutatta azokat a határokat, amelyeket egyik fél sem léphet át, és megakadályozta a kudarcokat” — írta 1966- ban Kenneth Young. 1966 volt a dátum, s ha most hirtelen öt esztendőt vissza kell lépnünk a Peking—Washington kapcsolatok történetében, ez azért van, mert a tizenhatesztendős tárgyalásban néha egy javaslatra adott felelet esetleg még egy évtizedig is eltart.. 1961-et írtunk. Akkor még Csen Ji marsall volt Kína külügyminisztere, senki sem sejtette, hogy a Mao legrégibb fegyvertársai közé számító katonát elsodorják a „kulturális forradalom” viharai. Csen Ji 1961-ben fogadta a Reuter angol hírszolgálati iroda igazgatóját Walter A. Cole-t Iterjút adott neki, és a beszélgetésnek volt egy olyan részlete, amely igazolja Kenneth Young későbbi megállapítását az állandó magasszintű érintkezés lehetőségéről. Csen Ji ugyanis — kínai—amerikai csúcstalálkozót javasolt igaz, azzal a feltétellel, hogy Washington kezdmeményez- zen... „Kína szívesen folytatna tárgyalásokat az Egyesült Államokkal külügyminiszteri szinten, mivel ezt a két ország közötti feszültség enyhítése felé vezető lépésnek tartja. Varsóban már folytatunk ilyen tárgyalásokat nagyköveti szinten... Ami a csúcskonferencia lehetőségét illeti, erről nem konzultáltam kormányommal és csak személyes nézetemet mondhatom el. Kína úgy véli, hogy az új kezdeményezésnek mindenképpen az Egyesült Államoktól kell kiindulnia, mivel mi már mindent megtettünk, ami tőlünk tellett Az Egyesült Államok azt várja, hogy Kína legyen a kezdeményező; ez azt jelentené, hogy engednünk kell, mi pedig nem engedünk. Az elmúlt száz évben túl gyakran engedtünk, ez nem fog megismétlődni — nem hátrálunk meg többé senki előtt” — mondta az ELIXIR A Szovjetunióban hozzáfogtak a gránátalmaié gyártásához. E déligyümölcs Grúziában, Azerbajdzsánban, az Örmény SZSZK-ban terem és a belőle sajtolt természetes lé (az ún. „gre- nadin”) magas vérnyomás ellen és más betegségek esetében igen hasznos szolgálatot tesz. angol újságírónak Csen Ji. Most ne elemezgessük, hogy vajon elképzelhető-e, hogy a Kínai Népköztársaság külügyminisztere, akkor még a legmagasabb, szűkkörfl kínai vezetés legbensőbb körének tagja „kormányával való konzultáció nélkül” ajánlja egy tőkés hírszolgálati iroda vezetőjének, hogy az tegyen közzé egy egészen félreérthetetlen, éppen csak a kezdeményezést a másik féltől váró csúcstalálkozójavaslatot A lényeg: 1961- ben Kína már kész volt a legmagasabbszintű találkozóra az Egyesült Államokkal. Az alap erre az volt: Varsóban kiderült hogy lehet nagyon fontos kérdésekben konkrét eredményeket is elérni. Ha a világsajtó elmúlt években megjelent Kína- cikkeit végigböngésszük, jó- néhány, a titokban tartott tárgysorozatú varsói megbeszéléseken született megállapodást jegyezhetünk egymás mellé. Nemsokkal a varsói nagyköveti tanácskozások megkezdése után egyszerre csak elcsendesedett a Tajvan és a partmenti szigetek (Kimoj és Macu) körül kialakult, fenyegetően heves válság. Egy szándékos indiszkréció (egy követségi tisztviselő „elszólása”) a világ tudomására hozta; a Myslinieczki-palotában megmondták a pekingi küldötteknek, hogy az Egyesült Államok nem támogatná a tajvani aggastyán, Csang Kaj-sek esetleges partraszállási terveit... Ma már bizonyos, hogy az 1961-es laoszi válság idején hirtelen megváltozott, elcsendesedett pekingi hangoknak az a magyarázata, hogy Varsóban, a tárgyalási szünetben „egyeztették a két ország álláspontját” és megállapodtak a konfliktus korlátozásában. Az United States News World Report egy (1966-os) cikke azt is elárulja, hogy tárgyaltak „az amerikaiak sorsáról Kínában, valamint az Egyesült Államokban élő külföldi állampolgárságú kínaiak helyzetéről. Jellemző módon az Egyesült Államok például hozzájárult, hogy azoknak a kínai nemzetiségű atom- és rakétaszakembereknek egy része, akik eddig közreműködtek az amerikai atomfegyver- és rakétaépítésben, a Kínai Népköztársaságba utazhasson”. De hát miért? Az amerikai imperializmus vezető politikusai hirtelen a béke híveivé váltak? Megértettek valamit a világban végbemenő változások történelmi súlyából, a szocialista rendszernek a világfejlődést meghatározó erejéből, és ehhez igyekeztek hozzáformálni politikájuk távol-keleti vonalát? Ilyesmit gondolni egyet jelentene' az imperializmus Lenin-fogalmazta, mindmáig érvényes jellemzésének teljes tagadásával! A miértre adandó válaszhoz hallgassunk meg újra néhány amerikai véleményt. Elsőnek George F. Kennan 1964-es cikkét (New York Times Magazin) — ebben a nagytapasztalatú amerikai diplomata kimondta: Washington-Peking politikája idejét múlta. „A nemzetközi küzdőtéren megjelent a legutóbbi 20 esztendő legkecsegtetőbb fejleménye, Mao Ce-tung csoportjának új álláspontja... Ostobaság lenne ölhetett kézzel ülni és teljesen figyelmen kívül hagyni a kínai—szovjet konfliktust és ki nem használni a benne rejlő lehetőségeket” — mondta Kennan. És hallgassunk meg másodikként egy igazán nem békeangyalként fellépő amerikait, Nixon alelnökét, Spiro T. Ag- new tavalyi ázsiai kőrútján éppen Tajvan fölött mondta a repülőgépen őt áhitatosan hallgató újságíróknak: „Nyolcszázmillió kínait nem lehet egyszerűen tudomásul nem venni.. S nem sokkal az Agnew- mondat után Varsóban érdekes döntés született. A tárgyalófelek szépen megköszönték a lengyel kormány szívességét, a történelmi levegőjű palota rendelkezésre bocsájtását a tárgyalásokhoz, de mint mondták, „ezután, ha sor kerül rá, egymás követségi épületeiben találkoznak”, mert „a tanácskozás bizalmas légköre így még jobb lehet”. Százharmincöt találkozó után tehát már „bizalmas” jelzőt kapott a párbeszéd. (Folytatjuk) Atkákkal a legyek ellen Egyre több a rádió, a tv* a mosógép és a villanybojler a magyar falvakban, de az udvarok mélyén még mindig ott éktelenkedik a trágyadomb a seregnyi léggyel, amely kitartóan szállítja a fertőzést az emberi táplálékra. De most a Természet- tudományi Múzeum és az Országos Közegészségügyi Intézet hadat üzent a vidéki élet szívós megkeserítő! ellen. A kijelölt hadvezérek — ErŐss Judit és dr. Mahunka Sándor zoológusok már toborozzák a hadsereget a légyuralom megtörésére. A kutatóknak ugyanis sikerült megállapítaniok, hogy az atkáknak, ezeknek a xélmillimétemyi —egy milliméternyi állatkáknak bizonyos fajai a világ legfinomabb csemegéjének a légypetét tartják, amelyek éppen az ő tradicionális lakhelyükön, a trágyadombokon találhatók legnagyobb számban. A természet egyensúlyra törekszik, s az atkák túlzott, a legyeket súlyosan veszélyeztető elszaporodását sem engedi meg. De az ember fel akarja borítani az egyensúlyt. A két intézmény kutatói megkezdték az atkák tömeges tenyésztését, hogy jövőre már indíthassák őket harcba a legyek ellen. Az atkák ugyanis sokkal gyorsabban fejlődnek, mint a legyek és ráadásul napi „kalória- szükségletük” 6—8 légypete. Indokoltnak látszik tehát az a várakozás, hogy aránylag kevés atka-harcos is akkora pusztítást vihet végbe az ellenség szépreményű utódj el öltjei között, amennyinek a pótlásáról a légycsaládok képtelenek lesznek gondoskodni. De akármilyen kicsinyek az atkák, ügyességüket nem kell lebecsülni. Alig kétszer akkorák, mint a légypete, tehát bekebe^ lezni egyet sem tudnának. De sebaj: lyukat fúrnak a pete burkába és szépen kiszívják belőle azt a lágy anyagot, amiből a legyek népének utánpótlása kifejlődhetett volna. Végleges búcsú Frank Sinatra végleg búcsút mondott a színpadnak. Utolsó fellépésének megünneplésére két gálaestet adott; az elsőt, amelyen 3000 személy vett részt, a Los Ange- les-i operaházban rendezték meg, a másodikat, 5000 személy részvételével, egy színházteremben. Az estélyek bevételeit hollywoodi jótékonycélra ajánlották fel. A Cary Grant karján megjelenő monacói hercegnő kijelentette: Hollywood továbbra is közeláll a szívéhez. Rosalind Russel úgy mutatta be Sinatrát, mint a XX. század legnagyobb énekes színészét. — Sokan megkérdezték, vajon komolyan gondolom-e, hogy visszavonulok — mondta az énekes. — Igen, egészen komolyan gondolom. Sok mindent szeretnék még csinálni, amire eddig nem jutott időm. Például szeretném rendezni érzelmi életemet és szeretnék valahol egy házat építtetni. „Tigris-számlálás” Az elmúlt télen a Szovjet Tudományos Akadémia Távol-Keleti Intézete megkezdte a Primőrje (Tengermellék) erdeiben élő usszu- ri tigrisek összeszámlálását. Tapasztalt vadászokból és tudósokból álló csoportok két hétig dolgoztak az őserdő kellős közepén, figyelték a tigrisek által a hóban hagyott nyomokat, kikérdezték a tajgai települések laFaültetés robbantással A fiatal hársfa, jávorfa, tölgy és más fák közismerten nehezen vernek gyökeret a városi utcák kemény és száraz talajában. A lenin- grádi hidrotechnikai és talajjavítási intézet eredeti eljárást dolgozott ki: robbantással ültetik a fákat. A speciális töltetet 1 méter mélységben helyezik el. Római nyár Fiatal horgász a Tiberis partján. A háttérben a híres Angyalvár (Castel Sant’ Angelo), Róma egyik legtöbbet Lengyelország 300 iskolájában érdekes pedagógiai kísérletek folynak a modern oktatási módszerek bevezetésére. Ezeknek egyik leglényegesebb eleme az, hogy az órán a tanulókat bevonják a tananyag feldolgozásába. A foglalkozásokat tanulócsoportok végzik; ezekBátorság Frank Valverde, a halált megvető bátorságáról híres dublőr egyedülálló vállalkozást hajtott végre Toulouse mellett. 140 kilométeres sebességgel, mintegy 50 méternyi repülés után gépkoSajtok enciklopédiája A hírneves „sajtmester”, Pierre Androuet tollából jelent meg Franciaországban egy 585 oldalas „sajttudoVilágrekord Furcsa verseny győztese a galsgow-i (Skócia) egyetem hallgatója, Sheila Crann. Világrekordot ért el fordiOnassis mulatott A közelmúltban elterjedt a hír, hogy Arisztotelész Onassist szívrohammal kórházba szállították. A hír valótlannak bizonyult. NemréA szociológusok, pszichológusok, és antropológusok véleménye szerint sokféle oka lehet annak, hogy — kellemes ízétől eltekintve — az emberek rászoktak a rágógumira. Az egyik legelterjedtebb vélemény szerint a rágógumi majszolása levezeti az emberben felgyülemlett feszültséget, adott esetben csökkenti az étvágyat. Terkosságát. Együttvéve 130 tigrist számoltak össze. Húsz évvel ezelőtt már- már úgy látszott, hogy a szovjet Távol-Keleten kihalnak a tigrisek. 1956-ban törvényt hoztak, amely megtiltja a tigrisvadászatot. A jelenlegi felmérés arra a kérdésre keresi a választ: milyen hatással voltak a védőintézkedések e pompás állatfajta számának alakulására. A robbantás olyan gödröt váj, amelynek megfelelő puha oldalfalai nem akadályozzák a gyökerek növekedését. A töltetet ezenkívül növényi tápszerrel látják el. A robbantásnál a tápanyag 1 méteres sugárban szóródik szét a föld alatt. Ezek a „készletek” táplálják a fát 3—5 évig. fényképezett és legjobban ismert műemléke és a hozzá vezető híd, a Ponte Sant’ Angelo tíz angyalszoborral. Gárdos Miklós Cink-kohászat A cink a fémfelhasználásban világviszonylatban a vas és a réz után — az ólommal együtt — a harmadik helyen áll. A cink durvakristályos, kékesfehér színű nehézfém. Kém ilag aktív, tehát a hidrogénnel nem vegyül. Nagy hőmérsékleten kékes fénnyel ég el és 300 ° C felett kezd oxidálódni. A cinkércet flotálással dúsítják, így kapják a cinkszínport, amelyet kohósítás- sal dolgozunk fel fém cinkké. A nyers kohócinktermelés kb felét vas és acéláruk horganyzására használják, de sok cinket hasznosítanak az ötvözet készítésére is. Képünk egy üzbegisztáni cinkgyár csarnokát ábrázolja. • ........... ( Foto: UPI — MTI—KS) A diákok és a házifeladatok kelt. Néhány szó a rágógumiról ben a jobb tanulók segítik a gyengébbeket. Egy másik pedagógiai kísérlet célja a közvetlerf környezet bevonása a nevelési kérdések megoldásába; szorosabbá teszik az iskola kapcsolatait a szülőkkel és a környékbeli lakókkal, közös találkozókat, rendezvényeket szerveznek. csijával beleszáguldott a tengerbe. Légzőberendezés segítségével tíz perc után sikerült sértetlenül partra jutnia. Ezt a mutatványt előtte már tizenheten megpróbálták, valamennyien életüket vesztették. mányi” könyv. Az író 270 oldalt szentel a sajtok enciklopédiájának összeállítására. tott, jobbról balra haladó írásban. Ily módon „fordítva” leírta Milton Elveszett paradicsomát percenként 40 szavas sebességgel. gén hajnali ötkor látták egy elegáns párizsi éjszakai lokálban, ahol barátai társaságában teli torokból énemészetesen a gyerekek leginkább azért rágják, hogy — meglehetősen ízléstelen és egyáltalán nem higiénikus módon — felfújják. Az egyik legnagyobb rágógumigyár, a „Goodyar Tire and Rubber Company” kimutatása szerint 1970-ben az Egyesült Államokban rágógumira 172 milliárd lírának megfelelő összeget költöttek. 1
