Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-23 / 172. szám
1971. július 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Ember és állat szövetsége Beszámoló a Probst Cirkuszról Busa szarvú tulkok, bölények „Mini klubtárlat” Tiszasűlyön — Vater Probst, évszázados cirkuszi famíliánk jelenleg élő legidősebb tagja, huszonöt évvel ezelőtt csonttá aszódva hazajött a hadifogságból. Gyászt és romokat látott, bárhova nézett, a legidőszerűbbnek vélte tehát, hogy cirkuszt alapítson. — Könnyű dolga volt, egy vasa sem lévén, nem kellett anyagi problémákkal vesződnie. A rekvizittárat is majdnem olyan gyorsan áttekinthette, mint a kasszát. Volt viszont egy féltucatnyi lelkes és éhes artista barátja, és körülöttük Németország, amely úgy próbálta űjratanulni a jókedvet, mint egy tetőről zuhant ember a járást. Azóta végigtuméztuk a világot, 130 artistát és kisegítőt, 150 állatot számlál a menazsé- riánk, és nagyon örülünk, hogy két év után ismét bemutatkozhatunk Szolnokon, teljes egészében felfrissült műsorral. Rudolf Probst igazgató — ezekkel a szavakkal mutatta be a Néplapnak társulatát. Lebegni természetes A klasszikus cirkuszi program összekötője a konferáló porondmester (Stallmeister), az örökösen fölényes, gonoszkodó bohóc, a clown és a csetlő-botló, szerencsétlenke- dő bohóc, az august hármas játéka, a Probst Cirkusz egyébként átlagon fölüli műsorának ez az egyetlen gyenge része. Ötlettelenek a tréfák, szóban és mozgásban egyaránt vérszegény a triász humora. Annál kiegyensúlyozottabbak, tetszetősebbek az akrobatikus számok. Nem lélegzetállító attrakciók, de rendkívüli csiszoltság, könnyed elegancia jellemzi valameny- nyit, úgyhogy a nézőnek az az érzése, hogy a világ legtermészetesebb dolga a Kupolában lebegni, drótszálon imbolyogni vagy egykeréken biciklizni. Kiváltképp ügyes Malm- strön lábzsonglőr, aki — világért se sértésnek szánom — már-már a csimpánzok bravúrjával használja lábait, aztán a két Fregin, akik a trapéz és az óriáskerék kombinációját jelentő lopingon dolgoznak a kupolában, továbbá Will és Werry, a nevettető talajtornászok (egyikük gerinctörésből épült föl nemrég), valamint Marietta és partnere, az ördöngős ügyességű sod- ronytáncos-pár. Vérehulló idomár Rudolf Dainert szenvedélyes, majdnem, hogy megszállott domteur (az idomárt nevezi így a cirkuszi szaknyelv. Barátai állandó aggódással kísérik, mert Bundzsi (ez a beceneve) folyton ugráskész állapotban várakozik, hogy valami életveszélyes tréfát elkövessen. Előadáson kívül is, csak úgy „társadalmi munkában” — örökösen rémisztgeti és szórakoztatja a cirkuszi állatkert látogatóit. — Hét kiló húst falnak föl ezek a cicák naponta fejenként — húzogatja meg a négy oroszlán bajuszát. — Aztán átballag a medvékhez és minthogy nem is szelídítő tudományára, hanem erejére a legbüszkébb, az egyik 175 kilós jószágot a nyakába kanyarítja, mint a nők a rókaprémet. — Azért lettem domteur, — magyarázza halálos komoly arccal a lányoknak — mert magam is ragadozó vagyok. Végül egy kicsi majom megtréfálta a ragadozót. — Bundzsi ölbe akarja venni, de a majom semmibe véve a rokoni kapcsolatokat, csattant egyet tűhegyes fogaival. — Bundzsi villámgyors mosollyal elbúcsúzik nézőitől. Alig néhányan vesszük észre, hogy összeszorított ökléből nagy vércsepppk hullnak a porba. Csiszolt, elegáns akrobatika Este az arénában fehér szmokingban játszadozik — bamamedvéivel, kezén kötés. Harminc éves, kilenc éve idomár, karját és felsőtestét karmok, fogak nyoma csipkézi. Tüzes lovak, bölcs disznók Olyan gazdag ló- és lovasprodukciót, mint a Probsté, nemigen láttunk még cirkusztól. Heinz Fregin kezdi a Bundzsi a 175 kilós élő medveprémmel sort hat dübörgő, tarka telivérrel. Monika Probst, az igazgató felesége folytatja négy fehér és négy fekete pónival, amelyek szinte meghatóan kicsinyek, de ugyanúgy fújtatva rázzák sörényüket, mint a harci paripák. Majd Heinz Schmidt nyargaltat meg, mint valamely balett-koreográfus, — nyolc deres lipicait. S mindennek betetőzéséül a cow- boy-revü tizennyolc lóval, tizenhat emberrel, tíz percen át, veszett iramban, a vadnyugati filmek legvadabb ugrásaival. Van olyan pillanat, amikor nyolcán vágtatnak egy ló hátán. Köztük Rudolf és Monika Probst 8, 7 és 5 éves gyermekei, hogy meg ne szakadjon a dinasztia folyamatossága. Heinz Schmidt lovakkal csak mellékesen dolgozik. Az 6 nagy felfedezése a sertések idomítása. Ezt a derék, butának és kifejezetten tápláléknak elkönyvelt állatfajtát ő tette porondképessé. — A sertésnek az a tragédiája — fejtegeti —, hogy általában egy éves korában megesszűk. Értelmi képességük csak jóval később- fejlődik ki. Nézze meg az én nyolc jószágomat. 5—10. évesek. Valóságos bölcseit. \ Tényleg azok. — Békések, nyugodtak, derűs röfögéssel mutatják be tánc-, torna- és tréfatudományukat. Semmi kedvük disznótoron részt venni. Reaina a Paradicsomban Á római patríciusok korát idéző nevű Regina Scipióval egy „leiaterjakab” (fordítási félreértés) hozott össze bennünket. Dieitertől, a rokonszenves szervezőtitkártól érdeklődtünk van-e felesége. — Regina arbeitet Kautschuk — válaszolta. — Kaucsukgyárban dolgozik az asszonyka — fordította kapásból tudós riporter- barátom. A műsor világhírű attrakciója a spanyol származású Francisco Capri vegyes vad- állatidomítása. A már említett négy oroszlán, aztán kalifa-méltóságú tevék, busa szarvú tulkok és bölények, fehérgyapjú jakok, hatalmas kutyák, göndör racka- juhok, röpködő hegyi kecskék brillíroznak — testvéri egyetértésben. — Egészen olyan, mint a bibliai Paradicsom Hieronymus Bosch festményén. És hogy Éva sem hiányozzék, — középen egy gyönyörű nő hajlítgatja minden elképzelhető irányba gyönyörű tagjait. — Regina — figyelmeztet bennünket Dieter. Most világosul meg agyunkban, hogy a kaucsuk a német cirkuszi nyelvben elasztikus számot, azaz hajlékonysági akrobatikát jelent. A szám tényleg attrakció. És az egész műsor pompásan szórakoztat. Ember és állat szövetsége. Sz. J. (Nagy Zsolt felvételei) Újszerű kezdeményezésről kaptunk hírt a tisza- sülyi MEDOSZ Művelődési Házból. Az Ifjúsági Klub keretében „Mini klubtárlatot” rendeznek havonta egy alkalommal. Nagy Lajos igazgató kezdeményezése a község fiataljainak igényére válaszol, mely szerint nemcsak előadások, könyvek formájában kívánnak ismerkedni a képzőművészettel, hanem eleven kiállítások, vizuális élmény formájában is. — Mikor született meg ez az ötlet és milyen indítékok előzték meg? — Az ötlet már az év elején megszületett. A cél az volt, hogy fiataljaink esztétikai nevelésének egy hatékonyabb formáját próbáljuk kivitelezni, ugyanis az előadások alkalmával vetített diaképek csupán benyomásokat és jelzéseket adhatnak az eredeti alkotásokról, nincs idő az egyes képekhez való visszatérésre, gondolkodásra. A kiállítás viszont hosszabb szemlélődésre, sőt a képek előtti vitákra, magyarázatra is lehetőséget ad. — Milyen időközönként és Ó-Tátrafüred ma népszerű üdülőhely és turistaparadicsom a Magas-Tátrában. Már a múlt század utolsó éveiben is kedvelt pihenőhely volt ez a vidék. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása, 1918 októbere után az itteni üdülő — villákat államosították és két év múlva ezeknek szervezett együttesében nyitották meg a gyermek tbc-gyógyintéze- tet. A beteg gyerekeket először a villákban helyezték el; 1932-ben azután modern gyógyintézetet építettek. Azóta itt gyógyítják a 3—16 éves korú tbc-ben szenvedő gyermekeket. Az intézetben az elmúlt 50 évben 22 552 gyereket gyógyítottak. Kiemelkedő sikereket értek el a tüdősebészek; a fiatal pacienseken 900 sikeres műtéti beavatkozást hajtottak végre. A fokozott gondoskodás eredménye, hogy Szlovákiában milyen programmal valósulnak meg ezek a „mini tárlatok"? — Havonként rendezünk újabb klubtárlatokat, 10— 15 képpel. Az Ifjúsági Klub foglalkozásain belül tájékoztatással, tárlatvezetéssel egybekötve tartjuk a megnyitókat. — Mennyi ideig tart nyitva egy-egy kiállítás? — Ez az anyag nagyságától, jelentőségétől, s egyéb lehetőségektől függően 2- hét, illetve 1 hónap. — Milyen az érdeklődés ezek iránt a komplex programok iránt? — Sok megválaszolatlan kérdés marad egy-egy tárlat- vezetés, megnyitás után, miután én nem vagyok szakember, csupán szeretem a művészetet. De ezek sem maradnak nyitott problémák, mivel a válasz nélkül maradt kérdések megoldására a múzeum szakembereit kérjük meg. így a kiállítás nyitvatartási ideje alatt tovább tájékozódhatnak a látogatók. — Mi ennek a tájékoztatásnak a konkrét módszere? — Ha problematikusabb az anyag, akkor egy meghívott szakember előadás kecsökken a fiatalok tbc-s megbetegedési arányszáma. Az intézet munkatársainak kutatásai most főleg a betegség megelőzésére — a profilaktikára irányulnak. Hamarosan új, 250 ágyas pavilonnal bővítik a kórházat. Itt találnak majd gyógyulást a légzőszervi megbetegedésekben szenvedők és lehetőség nyílik a tüdő-műtétek utókezelésére is. Az intézetben folyó munka felkeltette a külföldi tüdőspecialisták érdeklődését is. Már 1946—47-ben amerikai és francia orvoscsoportok látogattak ide. 13 évvel ezelőtt az akkori szovjet egészségügyminiszter, M. Kovrigina tekintette meg az ott folyó terápiás munkát; azóta kambodzsai, japán, algíri és majdnem az összes európai ország orvosai látogatták meg a híressé vált Magas Tátra-i gyógyintézetet. rétében válaszolja meg a feltett kérdéseket. Ha erre nincs lehetőség, akkor az összegyűjtött kérdések magyarázatát írásban kérem meg a Damjanich Múzeum szakembereitől. — Milyen kiállításokat vett programba a ,JMini klubtárlat’’? — Elsősorban a mai magyar művészet bemutatását, ezen belül a szolnoki Művésztelep alkotóinak munkásságát ismertető kiállítást. Másrészt az egyetemes művészet kiemelkedő alkotóit, illetve korszakait szeretnénk megismertetni ílymódon fiataljainkkal. — Természetesen ez a program nem teszi lehetővé legtöbb esetben az eredeti művek kiállítását, csak reprodukciós anyag bemutatására nyújt lehetőséget. Hogy állítják össze a kiállítandó anyagot? — A Damjanich Mi'ium szakembereinek segítségével, a múzeum már meglévő reprodukciós vándorkiállítási anyagából, és megbeszélés szerint később összeállításra kerülő eredeti, vagy reprodukciós anyagból. A klub tagjai saját maguk is készítenek és készítettek már kiállítást, például Ék Sándor grafikáiból. Ílymódon lehetséges a tiszasülyi MEDOSZ Művelődési Ház Ifjúsági Klubjának, valamint a Damjanich Múzeum együttes munkája. A kiállítást reprodukciókból maguk a klubtagok készítik el, a múzeum szakembere csak elméleti útmutatást, illetve a művészettörténeti segítséget adja meg. — Mi lesz a következő havi program? — Tekintettel a Dürer jubileumi évre, szeretnénk bemutatni a „Mini tárlat” keretén belül a négy német művész munkásságát néhány nyomatból álló kiállítással, valamint a hozzá kapcsolt előadással. A tiszasülyi kezdeményezéshez melegen gratulálunk, követését minden művelődési ház számára csak ajánlani tudjuk. A „Mini tárlat” rendszeres, előadásokkal, tárlatvezetésekkel kapcsolt komplex módszere a képzőművészeti ismeretszerzés egyik legtartalmasabb, leghatékonyabb formája. Egri ML Halál a postahivatalban Csak egyetlen árva levelet szeretnék föladni. Expressz, mert ha tegnap este útra kelt volna, már akkor is későn lenne. Továbbá: mert számos ellenkező tapasztalatom ellenére még mindig hiszek benne, hogy az expresszlevelet gyorsabban kézbesítik. A szolnoki postahivatal párhuzamos embersorok erdeje, minden ablaktól a szemben lévő falig ér a várakozók lánca. Három ablak viseli a levél- és táviratfelvétel stb. feliratot. Bemérem, melyik előtt a legrövidebb a sor. Döntetlen. Most lehet a csúcsidő. (Mindig mindenütt csúcsidő van. Ügy látszik, az idő maga a csúcs. Előttem zümmög egy táskarádió. Csalódom, amikor a bemondó mégsem pontos csúcsjelzést mond pontos idő helyett. Talán, ha azt el tudnám terjeszteni a művészeti kritikában, hogy a csúcsíves stílust ezentúl időívesnek nevezzék ...) Bamba szójátékaimból az az örvendetes tény riaszt föl egy negyedóra múlva, hogy már csak egy ember választ el az ablaktól. Munkaköpenyt visel, hivatalsegéd. Munkaidőben van. Én is Csakhogy neki ez munkaköri kötelessége. Nekem meg nem. Aktatáskájából leveleket húz elő. Körülbelül kétszázhuszonnyolc darabot. Nekem csak egy levelem van. A postáskisasszony bélveget ragaszt rá. Nem az enyémre. A kettőszázhuszonnyolc közül az elsőre. Aztán a másodikra. Gyorsan csinálja. Finom keze van. Nekem meg finom idegeim. Hallom, ahogy pendülnek. Már menekülnék a másik ablakhoz. De ott éppen Mikes Kelemen szedi elő összes levelét egy vállalat postakönyvéből. Az én kisasz- szonyom végzett a bélyegragasztással, csak éppen pecsétet üt rájuk. Kétségbeesve tapasztalom szívverésemen, hogy teljesen átállt a stemplizés ütemére. Amikor a kisasszony két ütés között elintéz egy- egy interurbán telefont, biztos, nem is ver a szívem. Dehát akkor meghaltam. Nagyon jó. Akkor nem is kell expresszlevél. Jó lesz simán is. De forintos bélveget is ennél az ablaknál adnak, itt meg kitört az interurbán, hetven- három levél még pecséttelen, a szívem meg áll. Nem küldök levelet egyáltalán. Minek? Aki beszélni akar velem, majd idézze meg a szellememet asztaltáncolta- tással vagy egy médium által. Akkor majd elmondom azt is, hogy láttam már posta- hivatalokat, ahol a célszerűség furcsa szokása miatt külön ablak nyílt a közületi levélfeladás számára. Mernék fogadni, hogy senki sem hiszi el. Azt mondják majd rá, hogy ez csak olyan haláli szöveg ... (Ha idézik a szellememet, sürgősre hívjanak, tízszeres díjjal, mert lehet, hogy különben már csak ideát tudunk beszélgetni.) Sz. J. Gyermek kórház a Magas-Tátrában
