Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-09 / 134. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. június 9. Repülő gép eltérítés, diplomatarablás 8, Vélemények és ólhirek . Kairóból Ammanba, illetve a jordániai főváros közvetlen közelében lévő gerilla-támaszpontokra ugyanúgy, mint más napokon, csak késő este érkeztek meg, (ha egyáltalán elhozta őket valamelyik repülőjárat) 1970 szeptember 9-én is a kairói újságok. Ezen az estén a zerkai, sivatagi repülőtéren már három repülőgép állt. Már Ammanban tárgyalt a Nemzetközi Vöröskereszt küldöttsége, a három gépben túszként visszatartott utasok — az első jelentések szerint több mint 420 ember — kiszabadításáról. A kairói sajtóban ezen a napon félreérthetetlen, éles állásfoglalás jelent meg a repülőgépeltérítésekkel kapcsolatosan. Mussza Szabra, az A1 Akhbar című lap szerkesztője a többi között a következőket írta: „A géprabló arab gerillák hétvégi akciójukkal nagyon súlyos veszteségeket okoztak maguknak a világközvéleményben. ..' A világszerte megnyilvánuló reagálások azt tükrözik, hogy az emberek felháborodottan elítélik azokat, akik ilyesmiket követnek el. Egyetlen ország vagy nép sincs meggyőződve arról, hogy a forradalmi felszabadító mozgalmak feladatai közé tartozik a nemzetközi közlekedés biztonságának veszélyeztetése. Azt a célt, hogy meggyőzzük a világot Izrael nemzetközi jogsértéséről, nem érhetjük el azzal, hogy megbotránkoztatjuk a világközvéleményt és veszélyeztetjük mások biztonságát”. Fokozott diplomáciai tevékenység Megszólalt ezen a szerdai napon — körülbelül ugyanakkor, amikor a harmadik, a BOAC gépet a zerkai repülőtér felé vitte a fegyverrel kényszerített angol pilóta — az Arab Légitársaságok Szövetsége is. A szervezet nyilatkozatában kifejtette: az arab országok nem felelnek azért, hogy egyes Palesztinái kommandók géprablásokat hajtanak végre nemzetközi légijáratokon. Az amerikai fővárosból egymásnak ellentmondó hírek, spekulációk egész légiója indult el a repülőgépeltérítések ügyében. Azt jelentették, hogy az amerikai kormány katonai lépéseket kíván tenni a zerkai repülőtéren fogvatartott állampolgárai ég más túszok kiszabadítása érdekében. . Később egy amerikai kommandó-csoport bevetéséről beszéltek. Különböző légi (és Föliközi tengeri haditengerészeti) egységek riadókészültségbe helyezéséről terjedtek el hírek Washingtonban. A Pentagon, a hadügyminisztérium közölte: Laird hadügyminiszter felkérte a vezérkari főnökök egyesített bizottságát, dolgoztasson ki terveket „ esetlegességekre”. Szerdán éjszaka a világ rádióállomásainak többsége nagyjában egybehangzó, hiteles értesüléseket közölt, amelyek szerint London hajlandó kiadni Leile Khaledet, a gépeltérítő leányt, igenlő választ adtak Bonnból és Bernből is az arab gerillák kiadására vonatkozólag, sőt (Következik: Fogolycsere) Turista tanácsadó I. A bátor struccok Az a mendemonda, miszerint a strucc veszély esetén homokba dugja a fejét, hamis. Az igazság ennek éppen a fordítottja. A világ e legnagyobb madárfajtájára nagyfokú bátorság jellemző: a strucc merészen támadja és üldözi ellenségét. Afrikai juhtenyésztőknek ezért az az ötletük támadt, hogy struccokat „alkalmaznak a juhnyájak őrzésére. A megfelelően kiképzett strucc- pásztorok az oroszlánnal is szembeszállnak, rátámadnak a gyalogos és lovas juhtol- vajokra, még a „gyanús” autókat is üldözőbe veszik. Krokodilverseny Az egyik ausztráliai fürdőhelyen folyt le az első krokodilverseny. Nem úsztak, hanem másztak. A 48 versenyző közül a legnagyobb 2 méteres volt. Még a szigorú és szakszerű zsűri sem tudott megakadályozni bizonyos szabálytalanságokat. Kilenc versenyzőnek odaveszett a farka és a lába — melyet a többi versenyző harapott le. A verseny győztese a „Casanova” nevű, 1,20 méteres krokodil lett.----------A mit lehet, amit nem Évről évre több ember kerekedik fel világszerte, hogy más tájakkal, országokkal ismerkedjék meg. Ebből a ,,modern népvándorlásból” Magyarország is mindinkább kiveszi részét: hatmilliónál többen érkeznek évente hazánkba, s mintegy egymillió magyar állampolgár utazik egy év alatt különböző országokba. Természetes, hogy az idegen tájakon járó turisták — azok is, akik mindenféle „üzleti” elképzelés nélkül indultak útnak — körülnéznek a boltokban, áruházakban, s ami ott szebb vagy olcsóbb, mint itthon, azt igyekeznek megvásárolni. — Ugyanígy van ez más országokból hozzánk érkezőkkel is: elsősorban olyan cikkeket vesznek meg, amelyeket itt kapnak meg olcsóbban vagy jobb minőségben. Mindez a turizmus, az idegenforgalom természetes, világszerte ismert velejárója. Minden ország vigyáz saját pénzére Az is közismert, hogy a sokmillió, nyaralni, üdülni vagy idegen tájakat megismerni akaró turista mellett mindenütt aka^ néhány, aki az utazást „mellékkeresetnek” tekinti és a törvények által tiltott üzletelést folytat. A törvények viszont világszerte bizonyos keretek közé igyekeznek szorítani a hazai és a külföldi állampolgárságú személyek üzleti kapcsolatait. Minden ország vigyáz saját pénzének értékállóságára, s ezért — országonként különböző — devizakorlátozó intézkedéseket hoz. Magyarországon 1931 óta, tehát kereken negyven éve vannak devizakorlátozó rendelkezések, amelyek egyrészt az országból kivihető hazai fizetési eszközökre, másrészt a behozható árucikkkekre, harmadsorban a magyar és külföldi állampolgárok ügyleteire vonatkoznak. Évente egymillió embert — tehát családtagjaikkal együtt az ország lakosságának kb. 30—40 százalékát — érintik a külföldre utazókra vonatkozó rendszabályok. Aki érvényes útlevéllel vagy a személyi igazolványhoz kapott betétlappal átlépi az országhatárt, legfeljebb 200 forint készpénzt vihet magával, 10 és 20 forintos bankjegyekben vagy aprópénzben. (50, 100 és 500 forintos bankjegyet tehát tilos kivinni!) Ugyanennyit és Ugyanígy hozhat be, amikor visszatér. Ez az összeg azért maradhat a kiutazónál, hogy hazai területen ne érje kellemetlen meglepetés, legyen nála annyi pénz, amennyiből az előre nem látott esetleges költségeket fedezni tudja. Csak külön engedéllyel Külföldi fizetőeszközt magyar állampolgár csak külön engedéllyel vihet ki. Turista- útnál az igényelt devizáról, hivatalos útnál a költségekre kapott külföldi pénzről a Magyar Nemzeti Bank hivatalos kiviteli engedélyt ad. Ha a devizát az utas nem költötte el külföldön, hazatérése után három napon belül fel kell ajánlania azt megvételre az MNB-nek. Tilos aranyat vinni a határokon túlra. Ilyen szempontból aranynak minősül a tömb vagy tört arany, aranypor és lemez, valamint az aranyérme. Aranytárgyat vihet magával a külföldre induló, de azt fel kell írnia a vámnyilatkozatra. Ugyancsak fel kell írni a magával vitt, értékesebb használati cikkeket: fénypképező- vagy filmfelvevőgépet. írógépet, magnót, értékesebb villanyborotvát stb. Ajánlatos felírni az olyan, nagy értéket képviselő ruhaféléket is — például: bundát — amelyeken nincs feltüntetve, hogy Magyarországon készültek. A vámnyilatkozatra felírt tárgyakat természetesen minden vám vagy egyéb költség nélkül lehet kivinni és visszahozni. Közismert az a rendelkezés, amely szerint külföldről hazatérve minden egyéni utas — attól függetlenül, hogy turistaként vagy hivatalos úton járt — 4000 forint értékű, nem kereskedelmi rendeltetésű árucikket hozhat be vámmentesen. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy személyes használatára és családtagjai számára vásárolhat néhány olyan holmit. amire — futotta a devizából. A vámmentesség első feltétele: minden, az utazás idején vásárolt tárgyat fel kell írni a vámnyilatkozatra. Az értéket fölösleges feltüntetni, mivel nem a külföldi ár számít, hanem a hazai. Az itthoni árak ismeretében a vámőrség leosztottjai megállapítják, hogy a behozott holmik értéke eléri-e a személyenkénti 4000 forintot. Ha ezt az értékhatárt meghaladja. de nem éri el a 8000 forint értéket a behozott holmi, az utas mindent hazahozhat, de a 4000 forint fölötti értékért köteles a megállapított vámot megfizetni. Ritkán ugyan, de megtörténik, hogy a kint vásárolt árucikkek 8000 forintnál is többet érnek. Ilyen esetben 4000 forint értékig vámmentesen hozhatja be az utas a nála levő cikkeket, a 4000 és 8000 forint közötti érték után vámot fizet, a 8000 forint fölöttit pedig köteles felajánlani. Az elrejtett tárgy csempészáru Aki társasutazáson vesz részt — az IBUSZ vagy valamelyik másik utazási iroda által szervezett csoportban, vállalati társasúton stb. — 1000 forint értékű árut hozhat át a határon vámmentesen és további ezer forint érték után fitzet vámot 2000 forint értéknél többet társasutazás résztvevője nem hozhat be az országba. Részletesen felsorolja az Utasforgalmi Vámtarifa, . hogy egyes árufélékből milyen mennyiséget lehet behozni. Így például kávéból 2 kilót, teából 1 kilót, kabátszövetből három métert hozhat magával az utas — ezek a mennyiségek még nem számítanak kereskedelmi célú behozatalnak, hiszen nyilvánvalóan saját családtagjai számára vásárolta a külföldön járt állampolgár. — Ugyancsak hozhat be úgynevezett tartós fogyasztási cikket is, de csak egy darabot és csak akkor nem fizet vámot, ha annak belföldi ára nem haladja meg a 4000 forintot. Különösen fontos, hogy a behozott árukat — a két-három pár nylonharisnyát éppúgy, mint például a turmix-gépet — részletesen sorolja fel a vámnyilatkozaton az utazásról hazatérő. Az elrejtett tárgyakat a vámőrség ugyanis csempészárunak tekinti. A csempészésről és a többi, a deviza- és vámszabályokat sértő cselekményről következő számunkban írunk. Várkonyi Endre Niagybátonyban 300 főt foglalkoztató üzemet létesített a Budapesti Harisnyagyár. Naponta tízezer gyermek- és női harisnyanadrágot, negyvenötezer pár női harisnyát és férfizoknit konfekcionálnak. A tervek szerint, 1975-re tovább bővül a nagybátonyi gyár, és ezer dolgozót foglalkoztató nagyüzemmé válik. (MTi fotó: Bereth Ferenc felvétele — KS) || képernyője ELŐTT Mennyit bír Az utóbbi időben a televízió műsorában bizonyos hangsúlyeltolódás figyelhető meg a szórakoztató programokról a kifejezetten információs közlésekre és műsorokra. Ami egyáltalán nem lenne baj, hisz ki ' nem szeretne egyre többet megtudni önmagáról és az őt körülvevő világról, akár tudományos pontosságú közlések révén is. Ami azonban az információs műsorokat illeti, bármelyik fajtáját is értsük, egyet feltétlenül le kell szögezni: egy ismeretterjesztő program, televíziós műsor tudományos jellege vagy éppen csak közlő jellege sem jelenthet soha egyet a képzeletbeli szárazsággal és még kevésbé nem a gondolati túlbonyolítottsággal. Az élet keletkezéséről szóló Régi kérdések — új válaszok, amelynek első rácsét csütörtök este láthattuk, jól felépített szerkezete ellenére is csak részben tudta lekötni figyelmünket. És hogy mi okból? Egyrészt a ránk zúdított ismeretek mennyisége miatt, másrészt a tálalás módjából eredően. Annyi ismeretet, mint ez a műsor közölt, és olyan tömény formában, mint tette, képtelen a néző egy szuszra birtokba venni. Más kérdést vet fel a fiataloknak szóló Rólad van szó sorozat. Két ember, egy fiú és egy lány egymásra találásának tudományos magyarázatát kívánja adni, a titkokat kívánja felfedni, csakhogy túlzottan is az általánosítás, a lélektani elvontság fokán és ez a fő bökkenő. Így, ilyen formában maga a téma is elidegenül a nézőtől. Pedig lehet-e valami izgalmasabb, és érdekesebb — a mindennapi élet de sok remek példáját kínálja — mint az a kérdés, hogy két fiatal a kölcsönös vonzalomtól n ba- rátkozáson át hogyan juthat el a legteljesebb egyetértésig, a szerelemig. Éppen ezért a beszélgetés laboratóriumi, kissé steril jellegét nem volna-e érdemes felcserélni a következő adásokban az életből ellesett példák „tetemre hívásával”? A szabadidő felhasználásával foglalkozik a kilenc adásra tervezett Hétvégi birodalom című sorozat, hasznos tanácsokat ígérve a nézőnek. Sajnos a sorozat indításaként nem épp a legszerencsésebb hangot ütötte meg, amikor a kiskerttelepítéssel járó rousseau-i örömök nagyszerűségét bizonyítandó túldramatizálta a városi élet ártalmait, és már- már sokkolni igyekezett a nézőt. Megtudtuk, hogy a fővárosra évente kétszázezer tonna por hull, hogy a füstölgő kémények ontják magukból az ártalmat. — Az egészségtelen életmódról szólt az orvos, nyilatkozott a szociológus, és még a levegőtisztasági bizottság titkára is hallatta hangját. — Egyszóval a hasznosnak ígérkező műsor a kalleténél nagyobb garral indult. Kérdés, hogy a túlméretezett indítás után, a drámai felütés után kapunk-e majd valóban használható tanácsokat is a nagy veszedelem, az egészségtelen városi életmód elűzésére. Egyébként a műsor gazdái alighanem nyitott kapukat döngetnek, amikor telekvásárlásra agitálják a nézőket. Hisz tapasztalat bizonyítja, a vásárlás szándékával nemigen van itt baj, sokkal inkább a szándék megvalósításával, aminek többnyire objektív akadályai vannak. Hogy mást ne mondjunk, a forint. Ugyanekkor dicséret illeti az ifjúság érdekvédelmi műéi a néző ? sorát, a Radart, mert Wisin- ger István szerkesztő-riporter olyan hasznos információkkal látta el ezúttal a nyári vakációban dolgozni szándékozó fiatalokat, amelyek birtokában jobban el tudnak igazodni a normális pénzkereseti lehetőségek között. Jó, hogy kritikusan szólt az esetleges visszaélésekről is, mert így talán kevesebbet fordulhat elő, hogy lelketlen számítók visszaéljenek a fiatalok sajátos munkavállalási helyzetével. Izgalmas, változatos, jó értelemben vett publicisztikus volt tehát a legutóbbi Radar; példa arra, hogy az informálás is lehet érdekfeszítő és izgalmas. Az elmúlt héten látott ismeretterjesztő műsorok alapján megfogalmazhatjuk: a verbális közlés bármennyire okos is, a televízióban féllábas közlés; látvány elemek nélkül, kellő képi illusztráció híján sántít a képernyőn. Továbbá, ideje volna, hogy a televízió felmérje akár tudományosan, vagy egyéb módszerrel, hogy az átlag tv-néző, aki a képernyő előtt ül, s akinek adott esetben nincs módja sem visszalapozni. — vagy elmerengeni hosszabban egy-egy súlyosabb gondolaton, — mint olvasáskor, mert a műsor halad, — valójában milyen mennyiségben és milyen töménységben képes a közölt ismereteket nemcsak felfogni, — hanem szükségképpen rögzíteni is. Eldönteni, hogy mi az, ami már tűi van a néző felfogóképességeinek határán. Ugyanis a túladagolt ismeretanyag nemcsak kárba veszett ismeretanyag, de egyúttal el is kedvetlení- ti és el is fárasztja a nézőt. Még Zsigmondi Boris kitűnő képzőművészeti kisfilm- je, a Picasso festményét bemutató és elemző Sámánok és Afroditék is beleesett abba a hibába, hogy túlságosan sokat markolt az alkotás előzményeit illető ismeretekből, valamint a mű köré csoportosuló ismeret- anyagból. Röviden Apuka hajója most sem süllyedt el. Ami eddig senkinek sem sikerült, nem sikerült Morvái Krisztinának sem (igaz, nem is volt épp csúcsformában). A családias hangulatú Telitalálat egyébként kellemes szórakozást nyújtott, és ebben a fő érdem Vitray Tamásé, aki a Morvai-család „tiszteletbeli tagjaként” nagy megértéssel közvetített a zsűri és a játékosok között. Jó volt tapasztalni ezúttal az önmagát korrigálni tudó zsűri korrekt, önkritikus magatartását is. Aki szereti Molnár Ferencet, a kitűnő drámairó színpadi világát, bizonyára jól szórakozott a szombat esti Csendélet láttán. Két nagyszerű színészi teljesímény avatta élménnyé a játékos humorú egyfelvonásos bemutatását; játék a szerelemről, a féltékenységről és egy kicsit a szakmai hiúságról. Könnyed hétvégi játék. A pedagógusokat köszöntötte az újra vetített Siker, Kende Márta dokumentumfilmje. Az egykori első osztályos nebulók, akikről a film készült, most végzős nyolcadikosként nézték végig a filmet, és a dokumentumfilm epilógusaként vallottak további elképzeléseikről. Sajnos ezek a vallomá- socskák beleragadtak az általános sablonba; a szembesítés várt izgalmai teljes mértékben elmaradtak. V. M.
