Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
G. N^ikolajeva: Nem ez a lényeg... Tárlaton (A Wochenpresse-ből) Bizonyíték Hisz nem vagyok én valamiféle hajbókoló ember. Hazai, vagy külföldi, — mindegy, nem ez a lényeg. Hanem egyszer megyünk ám Verával az utcán, ott, ahol a követség van. Ott meg. a kapuban, egy hölgyeménv áll. Rajta meg egy isteni pulcsi — egészen beleszédültem. — Oh, — mondom Verká- nak — micsoda pulcsi! — Semmiség — válaszolja Verka. — Hozz 50 rubcsit, te is kaphatsz egy ilyet! — Aztán honnan veszed? — mondom neki. Hiszen ez a hottentotta nagykövetség, velük nincs is export—import kapcsolatunk. — Nem a te dolgod — fontoskodott Verka, — te csak hozd a pénzt. Én aztán szaladtam jobbra—balra, a KST is besegített — kifizettem a szvettert. Nekem aztán mindegy, hogy külföldi, nem ez a lényeg, fontos, hogy szép darab. Felvettem, s véletlenül éppen abban az utcában akadt dolgom, ahol a követség van, mikor hirtelen szembetalálkoztam a tegnapi hölgyiké- vel. — Nfincs véletlenül — kérdezi, — egy háromkopej- kás érméje? Halálosan megszomjaztam. A fiúm a szemben lévő főiskolán éppen most vizsgázik, már második napja itt ácsorgók. Anyám tisztességre nevelt, gondolom, a hölgyike is ilyesféle! Sajnos, a pulcsiért kidobtam 50 rubcsit! Nem az a lényeg, hogy hazai gyártmány, egyszerűen melegem van benne és úgy általában... Rohanok Verához. Így, — mondom, — meg úgy, vedd vissza. — Lehet, — mondja, — mármint visszavenni. 30 rub- csiért. Nincs nekem se több. Elvettem a 30 rubelt és hazamentem. Nézgelődök, Pályaválasztás — De kérem, nekem az anyukám is balett táncos volt! látom ám, hogy a padlón egy címke hever, rajta hottentotta szövegíróval mégis külföldi volt az a szvetter. Na, persze én köpök arra, hogy külföldi, fő, hogy szép darab, kár, hogy visszaadtam. Rohanok Verához. — Tudod, — mondom, — mégis csak tetszik nekem... — Nekem is, — feleli, — megtetszett: kevesebbért, mint 70 rubcsi, vissza se adom. Na, elkezdtem hát szaladgálni, eladtam az átmeneti kabátomat is — visszakaptam a pulcsit. Megyek a műhelybe, dicsekszem az új szerzeménnyel. A lányok meggusztálták, azt mondták: — Szép áru. A Szretyen- kán vetted. Köpök én arra, hogy szabadon árulják, nem ez a lényeg. Csakhogy egy kissé én is jobban megnéztem, valahogy nem hatásos. Meg különben is, rohanok Verká- hoz: megváltoztak, úgymond, a körülmények. — Az enyémek is, — mondja, — megváltoztak. 45 rubcsiért visszaveszem, a többit már elköltöttem. Fogtam 45 rubelt és elmentem a Szretyenkára: gondoltam, megnézem magamnak, mi van ott. Sajnos, úgy tűnt, hogy már eladták, kis széria lehetett. Elkezdtem szaladgálni, a szomszédasszonytól kölcsönöztem. Verkától 80 rubelért vettem vissza a pulcsit, felöltöttem és elmentem táncolni. Szétnézek — hát a fél terem ilyen pulcsiban van. Megnéztem a címkéket: Ivan de Marjevszkája gyár. Azért vettem hát azonnal észre: valahogy jelentéktelen az egész szvetter. Meg a színe is olyan tompa saláta árnyalat. Meg különben is, úgyis Verkához kellett mennem: visszavette 60 rubelért. Megyek haza. találkozom Nyinkával, a szomszédasz- szonnyal, panaszkodom. Az mindjárt a fejéhez kap. Te bolond. Az Ivan de Marjevszkája gyár egy csomó műanyagot dobott piacra. A színezése halványabb, a kötés mintája sem egyezik. Hottentotta pulcsija már több embernek nem is lesz, ez a néhány is egy kiállításról maradt meg véletlenül. A legfontosabb, amit azonnal észrevettem, hogy a saláta szín nekem igen jól áll. Ez a lényeg és nem az, hogy kiállításról maradt ki. Köpök erre az egészre, hisz valahonnan pénzt kell szereznem: Verka 90 rub- csinál olcsóbban nemigen adja vissza a pulcsit. Molnár Sándor fordítása A tanár behívatja egyik diákjának az édesapját. — A fia rendszeresen lemásolja padtársa dolgozatát. Ez tűrhetetlen. — Az nem lehet tanár úr — válaszolja az apa —, az én fiam soha nem csinálna ilyet, annál sokkal jobban ismerem. — Nem? No, akkor nézze ezt a dolgozatot. — Arra a kérdésre: „Hol született DanZárás Egy anya népes családjával elmegy az állatkertbe, de éppen zárnak. Az anya alkudozik a portással, hogy neki tizenegy gyermeke van és mindegyik nagyon szeretné látni a zsiráfot. Éppen csak megnézik és már mennek is. — Ezek itt mind az ön Skót i Két skótot garázdaság miatt őrizetbe vesznek. Mindkettő azt állítja, hogy nem volt részeg. A nyomozó megkérdezi a rendőrtől: — És mivel tudja bizonyítani, hogy részegek voltak? te?” a fia padtársa azt válaszolta: „Hollan/diában”. És a fia szintén azt írta: >,Hollandiában”. — Ez merő véletlen is lehet. — Gondolja? Akkor nézze csak tovább. Arra a kérdésre: „Ki szenvedett vereséget Waterloonál?” a padtárs azt válaszolta: „Nem tudom”. A fia pedig azt írta: „Én sem”. előtt gyermekei? — kérdezi a portás. — Igen, mind a tizenegy. — No jól van, teljesítem a kívánságukat. Csak várjanak egy kicsit... — Bemehetünk? — Azt nem, de idehozom a zsiráfot: ezt látnia kell!- í vicc — MacDonald elővette a pénzét és eldobálta maga körül. — És mit tett MacPher- son? — összeszedte a pénzt és visszadugta MacDonald zsebébe... Szolnok megyeiN éplap szatirikus melléklete 490. Csípés TÉVES TUDAT — Rsmdtm, meg van elégedve a gyors ügyintézéssel! A mérleg Ezennel bejelentem, hogy a büszkeségtől csakúgy dagad a tüdőm. Hát már hogy a csodába ne dagadna, mikor Szolnok is lassan besorol a világvárosok közé. Hogy miért? Hát kérem. Van már felhőkarcolócskánk, — s ez jó. A „fentieknek” meg különösen az a jó, hogy csak 18 emeletes. Van már villanyrendőrünk, — s ez jó. Különösen ha van ideje az embernek kicsit ácsorogni. Van már villanyóránk, s ez jó, — hogy van, — csak éppen nem működik. S van az utcákon elhelyezve két darab alumínium 20 filléressel működő mérleg, mely arra szolgál, hogy a tisztelt járókelő naponta leellenőrizhesse teste gyarapodását. S ez ugyebár ragyogó eredmény. Reggel leméri magát az emberfia, bekalkulálja a napi kolóriamennyiséget, s nyugodtan tud dolgozni. S ez jó, — javul a termelékenység. Avagy megméri magát reggel és utána káromkodik egész nap, hogy: a fene egye meg, már megint híztam 20 dekát, — s eltelt a munkaidő. Mondom, erre szolgál. Már amikor működik, mert ezek nem. Valamikor két héttel ezelőtt találkoztam velük -először. Szóval, úgy két héttel ezelőtt találkoztam velük először, s majdnem rá is ugrottam az egyikre, mivel a nejemnek alig tudom megmagyarázni, hogy növekvő pocakom csupán optikai csalódás. Aztán mégsem „má- zsáltam”, mivel a taposó részen van egy léc, amivel (gondolom) a szállításnál rögzítik, hogy ne lötyögjön. Így állandóan 40 kilót mutat nulla helyett. Nem „mázsáltam”. Nem „mázsáltam” a következőnél sem, mivel azon is volt egy deszka. Nagyon örülök, hogy már nekünk is van ilyen, s nem piszkálni akarom a témát. Talán nekünk is lesz egyszer földalattink is, ami zsúfoltan közlekedik majd a Kossuth tér, meg a hétvégi üdülőtelep között. Dehogy piszkálom, csak azért szólok, mivel már két hete ott van, s még mindig üzemképtelen. (De mostmár reménykedem egy darabig, hogy addig amíg a kis művem meg nem jelenik, addig üzemképtelen is marad.) De nehogy úgy járjunk vele, mint a villanyórával, ami olyan mint egy jó vicc: jókat lehet röhögni rajta. — d — Hegy a gőzös, Valamelyik éjjel álmomban utaztam. Olyan vonaton, amelyiket nem Diesel, hanem igazi gőzmozdony húzott. Aztán megállt a mozdony éppen a házunk előtt. Sokáig, nagyon sokáig ott állt, s pöfékelt rettenetesen, hatalmas gőzfelhőt eregetve. Jaj, de hülye álom volt — mondtam magamnak, s megráztam a fejem. De csak hallom ám, hogy sss-psss- pssz. Erre már feltápászko- dom és kitámolygok az erkélyre, hogy körülnézzek, mi lehet ez. Először is megnyugodtam, hogy a házunk előtt nem állt semmiféle mozdony, hanem egy kicsi arrébb, a Tisza Szálló fürdő ömlött a gőz, s onnan jött a felőli udvaráról csak úgy pöfékelés, sistergés is. Ügy csinált ez a nem tudom mi, f megy a gőzös..." mintha éppen robbanni akarna. Aztán a robbanás-' ból nem lett semmi. A ház lakói közül azonban többen berobbantak, amikor ez több éjjel megismétlődött, s fél éjszakát az erkélyen leske- lődtek. Mert ott voltgk, velem együtt. Megvallom, nagyon szeretek aludni, de úgy alszom,’ mint nyúl a bokorban. Mindig ugrásra készen, mert pici gyermekem minden éjjel többször is felébred. Márpedig, ha valaki nem alszik mélyen, nem pihenhet igazán, s többnyire buta álmodozással tölti az éjszakát, így vagyok ezzel én is, különösen az utóbbi napokban. Folyton azt álmodom, hogy megy a gőzös, megy a gőzös ... — csanl —* Kép » jövőből
