Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-01 / 127. szám
■ 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. Június 1. i Repülőgépeltérítés, diplomatarablás 1._ A% ügynök és a megcsalt férj 1971. első hetében a világsajtó nagy lapjai, visszatekintve az előző esztendő politikai történetére, egyre- másra közöltek számokat és adatokat összegező írásokat. Szinte alig akadt olyan újság, amely ne úgy emlegette volna 1970-et, mint a repülőgéprablások rekordesztendejét és azt az évet, amely csúcsot jelentett a diplomatarablások számát illetően is. Az olvasók talán még végig sem böngészték ezeket az írásokat, amikor megérkezett a jelentés az első 1971-es, Kubába térített amerikai repülőgép útjáról. Január 8-án reggel pedig Montevideoból sugározták szét a rádióhírt: az Uruguay-i főváros egyik szűk utcájában egy öt-hat főnyi • felfegyverzett csoport feltartóztatta Geoffrey Jack- son angol nagykövet autóját. Leütötték a diplomata két testőrét és a gépkocsivezetőt. Jacksont kocsijukba kényszerítették és i pillanatok alatt eltűntek a forgalmas belvárosban. 80 ország tanácskozása Néhány nappal később Washingtonban, az amerikai külügyminisztérium épületében kezdődött meg az 1971- es esztendő egyik érdekes nemzetközi tanácskozása. — Nyolcvan ország, — közöttük a Szovjetunió. Magyarország, Csehszlovákiá, Legyelország, Románia — képviselői hallgatták meg John Volpe amerikai közlekedésügyi miniszter megnyitó szavait. A téma a légi biztonság kérdése volt; a különböző országok, közlekedési szakemberei azt vitatták meg a háromnapos tanácskozáson, hogy tulajdonképpen minő indítványokat is tegyenek az ENSZ Polgári Repülésügyi Szervezetének a légi kalózkodás megakadályozására. Még két hét sem telt el és Washingtonban egy másik értekezlet is összeült: ezúttal az Amerikai Államok Szervezetéhez tartozó országok külügyminiszterei tárgyaltak. A téma a diplomatarablások elszaporodása volt. A nyugati újságok igyekeznek összekapcsolni a repülőgépeltérítési és diploma- tarablási történeteket; sőt, valaminő, nem létező összefüggést kísérelnek meg kimutatni az elmúlt évek ösz- szes ilyen eseményed között, így például a Financial Times című angol, elsősorban közgazdasági érdeklődésű lap, amely viszonylag ritkán foglalkozik társadalom- lélektani problémákkal, hosszabb elmefuttatást közölt arról, hogy napjainkban egyre többen „az erőszak korát” látják. A londoni újság egyenesen Ezekiel prófétára hivatkozik, aki azt jövendölte: „Az ország pedig vérengzésekkel lesz tele és a városon úrrá lesz az erőszak”. A bibliai jövendölést a Financial Times az 1970-es évekre tartja érvényesnek és ezt egy olyan történelmi táblázattal támasztja alá, amely összefoglalja 1898 és 1970 között előfordult fegyveres konfliktusokat, azaz háborúkat, a legkülönbözőbb „belső harcokat”, azaiz forradalmi, felszabadító küzdelmeket, hozzájuk csatolja az ellenforradalmi jellegű fellépéseket és a legkülönfélébb erőszakos bűncselekményeket is. A < legutóbbi idők eseménylistájában előkelő helyet biztosít a repülőgéprablásoknak és diplomatarablásoknak. Az „erőszak kora” elnevezést éppen ezeknek az eseteknek elszaporításával indokolja. Mintha lehetséges volna azonos statisztikai kategóriába sorolni a második világháborút, a fastemus elleni harcot és az amerikaiak vietnami agresszióját! Mintha elképzelhető volna egyszerűen „belső harcok” címszó alatt egy lélegzettel szólni — ahogy az angol lap teszi — a Nagy Októberről és egy latinamerikai országban lezajlott katonai hatalomátvételről! Mintha lehetséges volna egyszerűen csak „divatos erőszakcselekedetek” címszó alatt — a különbségek alapos figyelemre- vétele. nélkül — együtt emlegetni minden repülőgépeltérítést vágy diplomatarablást! Nemcsak politikai indok Először is: a repülőgépeltérítések közül jóegynéhány- nál keresve sem lehet politikai indokot találni. 1968 nyara és 1969 nyara között például az Egyesült Államokból 27 repülőgépet térítettek el, ebből 25 a havannai repülőtéren szállt le. De a Kubába térített repülőgépek (a kubai kormány egyébként a gépeket és utasokat azonnal visszairányít- 1 ja, a repülőgépeltérítő Kubában maradhat) esetei között akadt drámai esemény mellett tragikomikus is: idegbeteg mániákus fogta a kezében a gépeltérítéshez használt revolvert, vagy csalódott, megcsalt férj érezte úgy. hogy repülőgépeltérítéssel kell megmutatnia a feleségének, hogy ő is férfi a talpán. A kubai kormány beleegyezik ugyan, hogy a repülőgépeltérítő Kubában maradjon, de a hatóságok nagyon is nyitva tartják a, szemüket. Hiszen kiderült: a C1A úgy is küldhet ügynököt, hogy megbízza »repülőgéprablás megrendezésével. Hiszen nyilvánvaló: lelkibetegek számára nem „politikai menedékjog”, hanem idegorvosi felügyelet kell. „Castro undorodik“ A múlt év végén a svájci Weltwoche, annak okait vizsgálgatva, hogy miért csökkent 1970 első • kilenc hónapjában az USA-ból Kubába térített repülőgépek száma az előző évi huszonötről hét esetre, a lap így felelt: „A csökkenés oka világos: Fidpl Castro ismételten kijelentette, hogy „undorodik aa egész dologtól”. Kubában egyre kevésbé hősöknek, inkább bűnözőknek nézik a repülőgépeltérítőket. Kevés kivétellel valameny- nyiüket bíróság elé állították, börtönbe zárták vagy cukomádvágásra küldték, ami Kuba forró napsütésében nagyon kevéssé kellemes foglalatosság”. A svájci lap cikkében persze jókora adag túlzás van. Kubában a nyilvánvalóan kalandor szándékkal érkező légikalózt börtönbe, az idegbeteget gyógyintézetbe küldték, azoknak pedig, akik politikai indokkal magyarázták tettüket, megmondották: a polgári utasok életének veszélyeztetése semmiképpen sem haladó cselekedet, s ha már haladás és Kuba híveiként akarnak tenni valamit, a munka várja őket, például a cukomádaratásra önként jelentkező külföldieket megbecsüli Kuba népe. Igaz, a hijacking (ez a repülőgépeltérítés „amerika- nizált angol” neve, még a szeszcsempész világból megmaradt’és a „helló, hé Jack” megszólításból származó rövidítés) nemcsak az USA— Kuba útvonalon jelentkezett az éltérítési hullám kezdetén. (Következik: ilenc szamuráj-kard.) 1 iszai Lajos: A Barátság vonat utasa voltam Útközben. Május közepén háromszázharminc Szolnok megyei dolgozóval Barátság vonat indult a Szovjetunióba. Az IBUSZ és a? INTU- RISZT értő gondozásában lebonyolított turistaútnak három 1 állomása volt: Leningrad, Tallinn, Moszkva. A különvonat utasainak többsége most járt először a Szovjetunióban, így mégin- kább érthető volt az a kíváncsiság, amellyel a lenin- grádi, tallinni és moszkvai „vizitet” várták. Nem csalódtak. Visszafelé jövet nem fogytak ki a dicsérő „kiselőadásokból”, — de ne vágjunk a dolgok elé.Az ukrán síkság. Már mögöttünk a Kárpátok* negyednap járásnyi hatalmas vonulata, már a síkság mutatja óriási tenyerét. A kelet-európai síkság — amelynek része az ukránföld — jó 'ötvenszer nagyobb hazánknál. Az utasok egy része azzal szórakozott, hogy a vonat sebességéből visszakövetkeztetve „megsaccolta” a vasúti pálya melletti búzatáblák hosszát.. Valahol Zsmerinka város előtt egy 27 kilométeresnek vélt búzatábla vitte el a pálmát, — persze lehet, hogy a tábla kisebbik oldalát láttuk. Volt tehát miről beszélgetniük a vonat tsz-tag utasainak. Persze nemcsak nekik. Lvov és Kijev mám- mulüzemeinek madártávlati látványa is lenyűgözte az embereket. A kijevi pályaudvarra késő' este futott be a külön- vonat. A csupa üveg felüljárók neonfénybfen pompáztak, de nemcsak szépségükkel, hanem praktikusságukkal is megnyerték utasaink tetszését. És ha már a kijevi állomásról esett szó, leírom azt az elismerést, amelyet a szovjet vasutasokról fogalmaztak meg a Szolnok megyei turisták. A Barátság vonat rádió- állomása mindig bemondta, hogy melyik napon hány óra, hány perckor érkezünk meg a következő célállomásra. Az út elején a szolnoki IBUSZ kísérő viccesen megtoldotta az INTURISZT- os szpíker tájékoztatóját: „Tehát holnapután 8 óra 15 perckor érkezünk Lenin- grádba. Mindenki ehhez igazíthatja majd az óráját.” Hihetetlenkedés fogadta a vicces bejelentést, de aztán, az utazás vége felé, már mindenki tudta, a szovjet vasutak pontosságával nem lehet tréfálni. Ha x óra 28 percére jelezték a vonat érkezését, akkor mindenki mérget mert volna rá venni, hogy a vonat a jelzett percben áll meg a pályaudvaron, — éppen 1500, vagy 2000 kilométere^ út után. (Sajnos a MÁV Záhonyból több mint másfél óra késéssel hozta haza Szolnokra a külojnvonatot.) Az orosz erdő. Fák, fák, fák. Végeláthatatlan erdőrengetegben rohan a vonat. Fenyők, nyírfák, fenyők. Ez hát a bűbájos dallamú, félelmetes orosz erdő. Behunyom a szemem. Iván Szuszanyint látom a sűrűségben. Becsalja az ellensé- * get az áthatolhatatlan útvesztőbe, hogy ott pusztuljanak. Glinka hősének erdőt rengető basszusa zeng a vonat mellett. A nyírfák visz- szazúgják az öreg paraszt halálimáját. A brjanszki rengetegbe fúrja be magát a vonat. A fehértörzsű nyírek felkiáltójelek! Tanúi történelmünk rosszemlékű napjainak is. Hány ezer ide kényszerített Kiss Jánosnak adott szemfedőt ez az erdő?! Híres brjanszki erdő, a partizánok hősi földje. Nyírek, lápok, fenyők, mocsarak, nyírek, ameddig a szem ellát és azon túL Leonyid Leonov írja: „Az orosz embert születésekor az erdő köszönti és elválaszt-; hatatlanul kíséri végig ' életének minden korszakában... A csecsemő bölcsője, első cipőcskéje, mogyoró- és szamóca. pörgettyű, fürdőbeli sutrika és balalajka, világító forgács a fonóban, járom a lakodalmas szekéren, ingyen méhes és hódvadászat, halászbárka és hadinaszád, gomba- és illatos gyanta, vándorbot és koporsó...” Jeszenyin dala: „Én a sírig imádom a nyírfa / patyolat-derekát és a haját, J ha a hajnali harmatot sírva / a ködökbe csavarja magát. Vityebszktől északra már kevesebb a nyír, a fenyvesek levegőjével telik meg a vonat. Közeledünk Leningrádhoz, a Hős Városhoz. (Folytatjuk) Robot tűzőrök a bányában A szénbányászat egyik legfélelmesebb ellenségétől, az öngyulladás által fellobbanó füzektől érdekes és ötletes berendezés védi a tatabányai szénmedencében a földalatti munkahelyeket, s a mélyben dolgozók életét. A legtűzveszélyesebb aknákban, távirányítású- automati- kával felszerelt, önműködő gázelemző készülékek „figyelik” a vágatokból kiáramló fáradt levegő vegyi összetételét, s azonnal vészjelzést adnak, ha a legkisebb rendellenességet „észlelik”. E regisztráló és riasztó műszerek többek között a levegő szénmonoxid tartalmát mérik. A nagy nyomás alátt lévő szénrétegekből ugyanis már a viszonylag csekély mértékű melegedésnél is szénmonoxid szabadul fel, mielőtt még az öngyulladás bekövetkezne. A berendezések érzékenységére jellemző, hogy a levegő mindössze néhány ezreléknyi szénmonoxid tartalmát is „észreveszik”, s a veszedelmes gáz megjelenése után nyomban bekapcsolják a távjelző au- tomatikát. A fény és a hangjelzésből álló riasztó impulzusokat egyszerre három helyre közvetítik a berende- , zések. A vészjelzések egy időben futnak ki a veszélyeztetett bányaüzem biztonsági felügyeletéhez, ezenkívül az üzemektől távolabb levő Iftizponti bányamentő állomás főmérnökéhez és szolgálatos diszpécseréhez. A riasztójelek megjelenése 1 után rendszerint még elegendő idő, sokszor fél nap áll a szakemberek rendelkezésére. hogy a tűzveszélyes melegedési gócokat felderítsék, vagy az időközben fellobbanó tűzfészkeket lokalizálják. Mi a KZ-szindróma? i Lengyel orvosok évek óta vizsgálják a megszállás időszakának egészségügyi következményeit a lengyel lakosság körében. Figyelmük középpontjában áll az un. KZ-szindróma, más szóval a „tábori ’ jelenségcsoport”, amely a koncentrációs táborok egykori foglyainál észlelhető (több idült betegség egyidejű jelentkezése: testi és személyiségbeli elváltozások, pszichés zavarok stb.) A hajdani háborús fegyvertársak körében végzett megfigyelések kimutatták, hogy a KZ-szindróma tünetei az utóbbi időben a látszólag egészséges emberek körében is erőre kaptak. A kutatásoknak fontos tudományos és gyakorlati jelentősége van. Egyrészt lehetővé teszik az orvosok számára az e csoportba tartozó páciensek gyógyítási módszereinek kidolgozását, másrészt megismertetik a fiatalokkal — közöttük az orvostanhallgatókkal is — a háború és a megszállás egészségügyi kihatásait. „Meleg-égbolt” alatt az Arktiszon Ügy hat, mint egy fantasztikus regény víziója: város az Arktiszon. Frei Ottó stuttgarti professzor és egy angol—japán építész-csoport tervei szerint itt már hamarosan 15—45 000 ember fog lakni meleget nyújtó „másodégbolt” alatt. A hatalmas „sátor” 3,14 négyzetméteres nagy műanyaghuzalokból készült hálóból fog állni, vékony. átlátszó bőrrel behúzva Ez alatt a lapos, a hóval és viharokkal dacoló kupola alatt — a kupola 240 méter magas, fesztávolsága két kilométer — egy városi tájék fog kibontakozni, mesterséges „tipikus középeurópai” klíma alatt (a felvétel felső része): teraszos házakkal, iskolákkal, hotelekkel, egy nagy tóval, tudományos központtal és sportlétesítményekkel, továbbá egy atomerőművel, egy repülőtérrel és hajókikötővel. A biztonságos kupola védelmében (alsó felvétel: a modell mértéke 1:2000) a város lakói idejüket , többek között sokoldalú kutatási feladatoknak szentelhetik. Bolygók kozmikus mérlegen Amikor egy bolygóközi állomás elrepül egy égitest mellett, sebessége változik. A rádió-távirászok ezt a változást 1 milliméter/má- sodperc pontossággal mérni tudják. Az űrmechanikai szakértők, akik grammnyi pontossággal ismerik az állomás tömegét, a rádiósok adataiból kiszámítják a bolygó tömegét. A bolygóhoz képest porszemnyi űrállomások segítségével sikerült a Hold, a Vénusz, a Mars, a Föld súlyát igen pontosan megmérni. A mérés pontossága kilencszerese a szokásos csillagászat» módszerekkel eszközölt mérésnek. . Áramot fejleszt a kálium A Krzsizsanov nevét viselő . energetikai intézetben megalkották a világon az első, kísérleti jellegű, folyékony fémmel dolgozó áram- fejlesztő berendezést. Kapacitása egy kilowatt. Ez ideig csak a plazmával működő áramfejlesztők voltak ismeretesek. A folyékony fémek villamos vezetőképessége több százezerszerese a plazmáénak. így lehetővé válik, hogy az új berendezések rögtön váltakozó áramot szolgáltatnak. A kísérleti berendezésben a folyékony és gőzhalmazállapotú kálium 900 C°-ra felhevített keveréke másodper^ cenkénti 500 méteres sebességre felgyorsul, útja közben erős mágneses mezőt szelve át. így keletkezik a viliág mos áram, T~