Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-01 / 127. szám

1971. június 1. SZOLNOK. STEG TO NÉPLAP 3 FÉRFIAKNAK ­nőktől Ax UNESCO fölmérései szerint az 1928 és 68 közötti 40 éves időszakban a mun­kavállaló férfiak száma meg- nyolcszorozódott a világon. Ugyanekkor a munkavállaló nők száma huszonnégyszere- sére emelkedett. Magyaror­szágon a 15 és 55 év közti nők 67 százaléka folytat ke­reső foglalkozást, de a 20— 24 _£vesek között már 82 százalék az arányuk. Ez a néhány statisztikai adat szemléltetően bizonyít­ja, hogy miért indokolt a különböző társadalmi fóru­mokon oly gyakrart foglal­kozni a dolgozó nő# hely­zetével. „Divatba jöttek a nők” — mormogják azok, akiknek nem nagyon tetszik, hogy különösen az MSZMP Központi Bizottságának 1970 februári állásfoglalása és a X. kongresszus óta sűrűn napirendre kerül a kérdés. Az ellentábort, mint minden lényeges politikai problémá­ban, a voluntaristák és a fa­talisták alkotják. Az előb­biek szerint nincs nőkérdés Magyarországon, amióta 1949-ben egyértelműen dek­larálták a nők teljes egyen­jogúságát. Az utóbbiak sze­rint annyi feltétel hiányzik még a női egyenjogúság gyakorlati megoldásához, hogy egyelőre politikai frá­zis, ha túl sokat beszélünk róla. Turgonyi Júlia szociológus a törökszentmiklósi kulturá­lis napok gazdasági vezetők részére tartott rendezvényén alapos filozófiai és történel­mi megalapozottságú érve­léssel bizonyította be, hogy mennyire képmutatóan de­rűlátó, illetve kicsinyhitűén konzervatív a kétféle, de egy tőről fakadó helytelen nézet. Rámutatott arra is, hogy milyen álhumanista az a fel- • fogás, amely a nők termé­szettől • rendelt hivatásának az.-anyaságot és a család összetartását tekinti és a fejlődést úgy képzeli el, hogy a szocializmus kitelje­sedésének idején a nők majd megszabadulva a munka „nyűgétől” ismét csak anyák és feleségek lesznek. Néha még jelentős gazdasági, köz­életi szerepet betöltő férfiak is így panaszkodnak: „Mi­csoda képtelenség, hogy nem tudom eltartani a felesé­gemet.” A legjobb esetben sokan azt tartanák ideális­nak, Jia 3 nő szabadon vá­laszthatna a hivatás, illetve az anya-feleség funkció kö­zött. Pedig ha valamiről nincs értelme vitának, az az, hogy dolgozzon-e a nő vagy sem. A Szovjetunióban az összes dolgozó 50- százaléka nő, a szocialista országokban 42 százalék, az Egyesült Álla­mokban és Nyugat-Európá- ban 33 százalék az arányuk. Az, hogy a tőkés országok­ban kisebb a részvételük, nem (illetve nemcsak) a ma­gasabb életszínvonal ered­ménye, mert számuk ott is állandóan nő, hanem szem-; iéletbeli okok korlátozzák. A világ gazdaság! és társadalmi fejlődése tehát már eldöntötte a vitát. A nők társadalmilag, politikai­lag alárendelt szerepét a munkamegosztás szükségsze­rűsége hozta létre annak­idején, végleges megszünte­tése is csak a munkameg­osztás tökéletessé válásával .valósulhat meg. És itt már rengeteg az azonnali tennivaló Magyar- országon is.. Hiteles adatok szerint a nőknek átlagosan csak kétharmad annyi sza­badidő jut, mint a férfiak­nak. Hogyan várhatnánk el tőlük, hogy szakmai fejlő­désben, műveltségben, poli­tikai aktivitásban együtt haladjanak a férfiakkal? A gyermekgondozási segély be­vezetése ugyan a szocialista országok viszonylatában is egyedülállóan humánus pél­dája az anya védelemnek, de nem szabad elfelednünk, hogy tulajdonképpen az ag­gasztóan csekély népszapo­rulat, a bölcsódehiápy és 3 fiatal nőket érintő foglalkoz­tatási nehézségek hármas kényszerhelyzete hívta létre. (Egyébként legkevésbé a ma- . gasabban szakképzett nők veszik igénybe, s az ő szá­muk egyre több lesz.) Újabb gondokat vetett föl a munkaerőgazdálkodási szempontból mindedképpen nagyon kívánatos vidéki ipartelepítés. Kihasználva a münkaerőkinálatot sok új, nőket foglalkoztató vidéki üzem vezette be a három műszakos termelést. Sajnos már eddig is főként azok­ban az iparágakban fordult elő leggyakrabban a három műszakos rendszer, ahol többségükben nők dolgoztak. Az egészségügyi nyilvántar­tások szerint valamennyi szakma közül a jellegzete­sen női munkát használó textilipar vezet az idegi és szervi megbetegedések gya­koriságában. As egyelőre még túl­nyomóan férfiakból álló gaz­dasági vezetőgárda nagyon sokat tehet azért, hogy köny- nyebbé váljon a dolgozó nők sorsa. Nem kellene megvár­niuk, amíg a munkaerőhiány kényszeríti ki a technikai ha­ladást és a szociális ellátott­ság javulását. Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy nálunk a nőkérdés nem azo­nos a nyugati feminista mozgalmakkal, hanem igenis osztályprobléma. A nők mun­ka- és életkörülményeinek jobbá tétele természetszerű­leg a férfiakét is magával hozza. A gazdasági vezetők hálás partnerekre találhat­nak a nőkben üzemük tö­kéletesítésében. Vizsgálatok sokasága bizonyítja, hogy a nők világszerte fontosabb­nak tartják a jó munkahelyi közérzetet, mint a magasabb fizetést. Más kérdés, hogy maguk a nők is hibásak benne, hogy egyenjogúsodási folyamatuk még nem kellően előrehala­dott. Igen sok hagyományo­san férfi szakma megnyílt az utóbbi időkben a nők előtt (fémforgácsolás, műsze­részet stb.). Országos gond, hogy részint kevés lány je­lentkezik ezekre a szakmák­ra, másrészt legnagyobb ré­szük már a tanulóidőben le­morzsolódik, pedig ezek a foglalkozások nem terhelik meg a női fizikumot. Ért­hető részben hát, hogy sok üzemben nem örülnek az ipari tanuló lányoknak. Ugyanilyen, hagyományos szemléletből fakadó jelenség a családi 'életben is előfor­dul. A férfiak egyre jelen­tősebb részében megvan ugyan a hajlandóság, hogy a háztartás, gyermeknevelés gondjainak felét átvegyék, de igen sok feleség ezt egy­szerűen nem engedi. Ragasz­kodnak a nő évezredeken át megszokott szerepéhez, ter­mészetes hát, hogy tovább­képzésre, művelődésre, szó­rakozásra nem marad ide­jük. Gyakori hibaforrás a meg­gondolatlanul kötött házas­ság is. Azoknál a pároknál, ahol lényeges különbség van a férj és feleség között szak- képzettségben, műveltségben, az előnyösebb helyzetben lé­vő fél később is megőrzi po­zícióját. Rendszerint a férfi az. Munkája fontosságára hivatkozik — részben érthe­tően —, tehát egyedül a nő­re marad a háztartás minden gondja. Az egyenlő szellemi nívójú házasságokban ke­vesebb az ilyen probléma. Mindexeh a gondolatok a törökszentmiklósi kulturá­lis napok különböző vitáin ^ merültek föl. Mint már meg- * írtuk lapunkban a rendez­vénysorozat egyik legfőbb célkitűzése az idén a dol­gozó nők helyzetének vizs­gálata volt. Az ankétok, ta­lálkozók. előadások lezajlot­tak, elméletben minden fér­fi egyetértett a gyors változ­tatás szükségességével. Kö­vetkezhet a gyakorlat. Sí. J. A békéért folytatott harcnak át kell hatnia közéletünk, kulturális életünk minden területét Szolidaritási nagygyűlés Tiszafüreden Zászlódíszbe öltözve és a nagyon kedves barátnak kijáró szeretettel és tisztelettel várták Tiszafüreden va-y sárnap a „Béke és szolidaritási hónap” alkalmából renj- dezett találkozóra és szolidaritási nagygyűlésre érkező vietnami vendégeket. Meg­ünnepelték az Építők Napját Az Építők Napja vasárnapi vidám ünnepségei egy Den aikaimui szolgálták a jó rnunsa jutaimazasara, elis- meresere is. A Gyor-Sopron megyei Állami építőipari Vanaiat nazgyári üzemet szomoaton tűntettek ki ,szo­cialista Vállárát” cimmei. éz au-triómmal számoson, nap- j tan. tu var o uorgozo ökre ve-- rét es pénzjutalmai. A uui- gjur az enuUut evoeu őrlő rrorszeru ionost épített. A győrien net nurou vo- naivor, non tégy rouu-art utas­ain V osör.iap a nagyuniOiiy us por vacsesonoiu eprvon majá­lisára. a rs aranya megyei ünnep­ségemé n lógniv tan azonut a veteránokat. is, amkuen inuU,- kaja nyomán szüretien a nagy szocransta amotason, Kor-tuk a nusz eves oanyasz- varos, kumrü, i-ecsett a me­szest városnegyed. A pécsi Detompari vállalat az eprien napjára arány pe­csétgyűrűt ajanuenoaoit torzogaruaja tíz lagjanan, akik már húsz éve dolgoz­nak a vállalatnál. A Komárom megyei épí­tők Tatán, a Nagy-tó part­ján ünnepeltek. Háronj, vál­lalat többezer dolgozóját kö­szöntötték. Az ünnepséget egésznapos műsor, divatbe­mutató, sportversenyek kö­vették. Délelőtt 9 órakor a járási pártbizottságon fogadták a vendégeket, ahol Bartók Ká­roly, az MSZMP nagyközsé­gi bizottságának titkára tá­jékoztatta őket Tiszafüred felszabadulás előtti és je­lenlegi helyzetéről, fejlődé- 1 séről. Jóval tíz óra előtt a nagyközség lakói, — üze­mek, vállalatok és szövetke­zetek dolgozói, az iskolák tanulói — vonultak hosszú sorokban zászlókkal, transz­parensekkel és megszámlál­hatatlan színben pompázó virágcsokrokkal a kezükben a Lenin úti sportpályára, hogy részt vegyenek a szo­lidaritási nagygyűlésen. Tíz órákor dr. Terbe Fe­renc, a Hazafias Népfront járási bizottság elnöke kö­szöntötte a nagygyűlés részt­vevőit és az elnökség tagjait, Nguyen Dinh Can-t, a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság budapesti nagykövet­ségének titkárát, Duang Phuang Son-t, a Délvietna­mi Köztársaság budapesti nagykövetségének titkárát, Vad Andrást, a megyei párt- bizottság osztályvezetőjét, dr. Kuti Györgyöt, ,a megyei tanács vb titkárát, Oláh Jánost, a HNF megyvei titká- rát, a járás, a nagyközség párt-, állami vezetőit, köz­életi személyiségeket. Ezután dr. Magya}ri József — az Országos Bteketanács tagja, a nagygyűlés előadója — lépett a mikrofon elé. Be­széde elején argói szólt; a II. világháború befejezése után az emberek remény­kedtek, hogy tartós béke lesz, nyugodtan (élhetnek és dolgozhatnak. — Sajnos nem így történt — folytatta beszédét — a háború után létrejött a flATO és újbói veszélybe került a' béke. Az emberi­ség azonban felismerte a ve­szélyt, sorompóba állt és az eltelt több mint húsz eszten­dő alatt a békéért folyó harc világméretű szervezett moz­dulómmá vált. A gyűlés szónoka a továb­biakban arról szólt, hogy az utóbbi negyedszázad alatt katonailag és politikailag is megváltoztak az erőviszo­nyok. A szocialista közösség országai ma már meghatá- rozizák a történelmi folya­matok irányítását, tartalmát. Beszélt a hős vietnami nép­nek az imperialista inter­venció ellen folytatott har­cáról. az arab—izraeli kon­fliktus következtében fenn­álló közel-keleti feszültség­ről és arról, hogy az Egye­sült Államokban mélyülnek a faji, a társadalmi, a po­litikai ellentétek. Majd a következőket mondotta: — Megyénkben hagyomá­nyossá vált, hogy minden évben május elejétől június elejéig egy hónapos időszak a béke és a szolidaritás je­gyében telik el. Bűzért jöt­tünk ma ide is, hogy de­monstráljuk békevágyunkat és azt a törhetetlen akara­tunkat, ho'gy mindent meg­teszünk a béke megvédésé­ért. x­Befejezésül a szolidaritási nagygyűlés szónoka arról is beszélt: a magyar nép szá­mára nagy megtiszteltetés volt, hogy Budapesten tar­tották a Béke Világtanács közgyűlését — A Béke Világtanács fel­hívása alapján a mi béke­mozgalmunk feladatai is vi­lágosak. Hazánk belső társa­dalmi fejlődése, nemzeti elő­rehaladásunk ügye mindig szorosan kapcsolódott a nem­zetközi erőviszonyokhoz. Bé­kevédelmi tevékenységünk társadalmi ügy. Ne marad­jon megyénkben sem vissz­hang nélkül az imperialista hatalmak egyetlen provoká­ciója, bűnös merénylete sem. Dr. Magyart József ünnepi beszéde után Nguyen Dinh Can kért szót Köszönetét mondott a megyei, a tisza­füredi járási és nagyközségi vezetőknek, hogy a béke- és a szolidaritási hónap alkal­mából a vietnami nép, az indokínai népek iránti szoli­daritás kifejezésére nagy­gyűlést rendeztek. — Köztudott — mondta többek között a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének titkára — hogy 1945-től nap­jainkig az amerikai impe­rialisták megszakítás nélkül beavatkoznak Vietnam bel- ügyeibe, és támadják az in­dokínai népeket. A Nixon- kormány mindent elkövet, hogy a .dél-vietnami haza­fiak elleni háborúját meg­hosszabbítsa és kiterjessze. Ezt a célt szolgálja a „viet- namizálás” terve, ezért uta­sította Thieu — Ky — Khiem-féle bábhatóságot, hogy fasiszta módszereket alkalmazzon a lakosság min­den rétege ellen, börtönöz- tessen be mindenkit, aki a koalíciós kormány létreho­zásáért foglal állást. — Az amerikai imperia­listák fokozzák az úgyneve­zett „különleges pacifikációs terv" végrehajtását, meg­sokszorozzák a polgári la­kosság elleni hadművelete­ket, egyre többször vetik be’ a B—52-es stratégiai repülő­gépeket. Nguyen Dinh Can a to­vábbiakban szólt a vietnami nép hősi ellenállásáról és arról, hogy a Nixon-kor- mánynak tiszteletben kell tartania azon amerikai kö­telezettségvállalást, mely szerint feltétel nélkül be­szüntet a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen minden háborús cselekedetet. A szolidaritási nagygyűlés után a vietnami vendégek meglátogatták a nagyközség­be telepített alumínium- gyárat, majd meleg baráti szavakkal búcsúzva vissza­tértek Budapestre. Szakmunkás­tanulónak lenni A szolnoki 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben mintegy háromezer diák ta­nul. Az iskolapadokban az el­méleti, a munkahelyeken a gyakorlati ismereteket sajá­títják el. Décsei Bálint ta­valy kapta meg a szakmun­kás bizonyítványt és no­vembertől az intézet KISZ bizottságának függetlenített titkárává választották. Vele és néhány szakmunkástanu­lóval beszélgettünk életük­ről, gondjaikról. A fiatalokat munkájuk szerint becsülik A fiatalok tanulóidejük fele részét az iskolában töl­tik és tanulnak humán, reál tárgyakat, valamint a vá­lasztott szakma elméleti alapjait. Átlagban közepes Körüli osztályzatokat szerez­nek és tanáraiknak nincs is különösebb panaszuk. — A munkahelyi gyakorlatok — több szabadságot, de ugyan­akkor nagyobb felelősséget is rónak a szaKmát próbál­gató lányokra, fiúkra. A kö­zösségben dolgozni és alkal­mazkodni az idősebbekhez, a megbecsülést megszerezni, vissza-visszatérő gondja a tizenéveseknek. — Azok a fiatalok! aKik szorgalmasak, elvégzik a rájuk bízott munkát — és emellett magatartásuk is megfelelő, jól be tudnak il­leszkedni a munkahelyi kö­zösségbe — mondta Décsei Bálint. — A brigádoKban, elsősorban a szocialista bri­gádokba kerülő tanulónak könnyebb... — Ezt bizonyíthatom is vette ót a szót Pokoródi Zol­tán másodéves, aki a Tisza Bútorgyár 4. sz. gyáregysé­gében gyakorol. — Villany- szerelő tanuló vagyok és egy szocialista brigádhoz tarto­zom. Családias, jó kaDcsolat van köztünk, öröm ott dol­gozni. — Nekünk fiatal oktatónk van, de az idősek is úgy se­gítenek bénnünket, mintha a lányaik lennénk — foly­tatta Karkecz Erzsébet má­sodéves bőrdíszműves tanu­ló. — A Szolnok és. Vidéke Bőripari Ktsz dolgozóinak még arra is jut idejük, hogy a gyengébb tanulókKal kü­lön foglalkoznak. Ez az én tanulmányi, eredményemen is meglátszik. — A járműjavító VI. á. osztályában is hasonló a helyzet — mondta Balázs László. — Én már a szaba­dulást várom... persze nem a Örigádtól, mert az eltelt három, év alatt megszerettük egymást. A járműlakatos szakmunkás vizsgát szeret­ném sikerrel letenni. — Nálpnk akad nézetelté­rés, — mondta Polgár Lász­ló I. éves szobafestő tanuló — az Állami Építőipari Ja­vító- és Szolgáltató Válla­latnál idős szakemberek-mel- lett dolgozom. Néha sokat követelnek tőlünk, de végső soron nem is baj ez, mert több a munka, nagyobb is­meretet és tudást biztosít mindannyiunknak. Szűnőben a „kifutó-fiú“ szemlélet Régebben vizsgázott szak­munkások panaszolták egyiK gyárban, hogy nem is tud­ták jól megtanulni a szak­mát, mert csak kifujó-fiúk- • nak „használták” őket. — Nem tapasztaltunk ilyet az utóbbi időben — mondta a KISZ-titkár. — Az előfor­dul, hogy tanműhely férő­hely híján olykor más- szak­mában foglalkoztatják a ta­nulókat. — Nekem is ilyen gond­jaim vannak — csatlakozott az előbbiekhez Csikós Ist­ván, axi hegesztő tanuló a szolnoki vasipari vállalatnál. — Nem tudom a szakmát elsajátítani, mert csak két hónapig volt szakoktatóm, ameddig a hegesztő csoport nem egyesült a lakatosokkal. Nem bíznak rám semmilyen hegesztési feladatot, a mun­kaidőm javát larcatosmunká- val töltöm. — A másfél éve megjelent szakmunkás-törvény «óta so­kat javult a tanulók hely­zete — vette át a >szót Dé­csei Bálint. — Alig 'van pél­da arra, hogy eit megsérte­nék a munkáltatók. A kis­iparos mestereknél tanulók­Kal olykor előfordul. Leg­utóbb egy szolnoki autósze­relő kisiparost kellett fi­gyelmeztetnünk, aki este 10 órakor és vasárnap is dol­goztatni akarta a tanulóját. Ha bárhol is tapasztalnánk hasonlót, megtesszük a szük­séges intézkedéseket és a munkáltatót felelősségre vonjuk. ' jjt: Szórakozás és sport A szakmunkástanulóknak kevés szabad idejük van, de ennek hasznos, jó eltöltésé­ről gondoskodott az intézet igazgatósága. — Pinceklubunk van, ne­ve; Horizont ifjúsági klub — mondta Décsei Bálint. — Igaz, hogy az iskola tanulói­nak létszámához viszonyítva kevesen járnak rendszeresen ide, mintegy hetvenen, fő­ként azért, mert sok a vi­dékről bejáró tanuló. A klub tavaly kiváló címet nyert. Beat zenekara és irodalmi színpada a legutóbbi Egri • Diáknapokon első, — illetve harmadik helyezést ért el. — Száz fiatal rendszeresen szakköri foglalkozásokon vesz részt és mégtöbben sportol­nak. A napokban megrende­zett területi atlétikai baj­nokságon nyolcvannégy kö­zépiskola között a hetedik helyezést értük el. A szak­munkásképző intézetek kü­lön versenyében az elsők lettünk. A KISZ-életről, a tartal­mas szervezeti munkáról is megelégedéssel beszéltek a fiatalok. — a kétezerötszáz KISZ-tag becsületesen elvég- csabai «■— zi feladatát •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom