Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-20 / 144. szám
Elhamarkodott vállalkozás (Á Stern-ből) »jrondják, bosszút állni csúnya, alantas dolog. Indulat! ötszáz voltos áram az erekben, vörös köd az agyon, az idegek vitustán- cot járnak, a kéz zöld-fehéren szorítja a kemény pengéjű kést. egy rövid cikkázó ív, az ellenfél sóhajt és vérével tisztára mossa a bosszút álló gyilkos családi szégyent. Szicíliai bosszú! Parasztbecsület! Nemes bosszú! A franciák könnyedebbek. A megcsalt férfi átmegy a szomszédba, karonragad egy fiatal lányt, tüntetőén elvonul a csaló nő előtt és finom man visszaszól: Ma cherie, ma nem jövök haza. Talán addig maga is szórakozhatna a katonasággal. Csókot int és elvonul, karján a csacsogó, fiatal nővel. A magyar kevésbé hajlik az önbíráskodásra. Ősidőktől fogva a tisztelt bíróságba veti bizalmát. Ha per. úgymond. hadd legyen per. Én is bízom a tisztelt bíróságban, de úgy érzem, az én ügyemben most nem tudott volna igazságos Ítéletet hozni. Bár ügyem jóval meghaladta a tyúkérőt, mégis az önbíráskodás külhoni módszeréhez nyúltam. Beismerem: bűnöm előre megfontoltan, körültekintően és ravaszul követtem el. Tettem egyetlen indítéka a bosszú, önmagam persze nem tudtam és e percben sem tudom eldönteni, hogy a szívemet féltő érzés és az ebből eredő tettem nemes-e vagy nemtelen. Mindenesetre bosz- szú után szomjazó lelkem most megnyugodott, mindösz. sze az zavar, hogy ha áldozataimmal találkozom, akaratlanul is kajánul vigyorgok. Van megoldás Már az egész család elveszti a türelmét, nem tudtak mit csinálni Rektorral, a haragos természetű házőrző. kutyával. — Tudod mit, Feri — mondta Bonifác szomszéd, Hektor tulajdonosának. — Itt már' nem segít más, csak egy marék ólom. Szórjál ólmot a bal fülébe. • — Gondolod, hogy ez segít? — kérdezte Feri. — És hogy szórjam a fülébe az ólmot? — Sörétes puskával, hangzott a válasz. FELELET A diák nehéz matematikai egyenletet oldott meg. A tanár kedvtelve figyelte a megoldás módját és végül gyanakodva megkérdezte: — Kitűnő! És egyedül dolgozta ki ezt a példát? — Nem. Két ismeretlennel. Lámpaláz Lelkemben semmi részvét, semmi bánat. Sztorim a következő: Az utca, ahol lakom, hatalmas háztömbökből ál] és mindenben komplett. Korcsma, presszó, patyolat, cipész, csemegebolt, valamint a tánciskola mindössze egy karnyújtásnyira tőlünk. Kétezer táncos lábú fiatal lány és fiú éj az utcánkban. Itt felénk játszanak a Scampo- lóék, az Omegáék. Azt mond. ja a 16 éves fiam, hogy apa, adj egy kis dohányt, megyek a Scampoló bulira. Kocog a térdem, arcizmaim rángatóznak, de a fiú cseles, a ház- mesterné előtt kérte a pénzt, nem járathatom le magam, adok egy ötvenest. A szobában letol a feleségem, hogy én egy smucig fráter vagyok, a fiú mindig őt vágja le egy húszasra. miért nem én adok? Valóban, miért nem én? Feljön a házmesterék fia két sráccal: — Béla, kész vagy már? Kijön a gyerek a fürdőszobából, megfogja a házmesterék fiának lábszárán a nadrágot, felhúzza és mutatja a cipőt. Most kapta a szüleitől. Mindannyian engem néznek. — Szép — mondom — hányas? — Negyvenes — válaszol a tulajdonos. — Érdekes, negyvenötösnek néztem, olyan hosszú és tompa az orra. — Igen, kisiparos munka. ötszáznegyven forintba került. Párizsban ez a menő fazon. Fiam undorral felhúzza a háromszáz forintos állami cipőt és díszlépésben hagyja el a szobát, ezzel jelezve, hogy az ő lábán nem párizsi, hanem katonabakancs van. Másnap a fiam: — Tulajdonképpen mi sem vagyunk szegények, igaz? Zoli papája kertész. Te könyvelő vagy. És neki ötszáznegyvenes cipője van. Miért kell nekem hendikeppel indulnom a lányoknál? Egészen mulatságos, sőt anakronisztikus dolog, hogy egy modem nővel, modem zenére járom a modem táncot, ócska kincstári szerelésben. Konfekció ruhát veszel nekem, topogóm buta bakancs, nem érzem benne a figurát. Tulajdonképpen ti mire költitek a pénzt? Kiszúrod a szemem egy húszassal... — Az az anyád volt... — Nem mindegy?... Másnap én: — Gyere, elmegyünk vásárolni. Te csak mondd, mi a menő és én megveszem. Kérésem: ha megjövünk légy szíves látogasd meg a barátaidat, lehetőleg az otthonukban. A könnyed mozdulattal ellopott kosztpénz a zsebemben lapuL Rójuk az utcát, bámuljuk a kirakatokat. Aztán megtérünk a zsákmánnyal. Vettünk egy Lee farmernadrágot, egy ötszáznegyvenes cipőt, egy fehér garbóinget és egy tenyérszélességű derékszíját, rézzel kiverve; Nem mondom, időnként föltámadt bennem az ellenállás, de bosszúvágyam mindig legyőzte. — No, fiam öltözz fel és mutasd meg mindenütt a szerelést. Szépek ezek a júniusi esték. A mi utcánk különösen szép. Már minden zöld és két nap óta tele van farmernad- rágos. garbóinges srácokkal. A fiúk esküsznek, hogy csoda klassz ízlésem van és messziről köszönnek. Én is köszönök mindenkinek. A szülők faSSmsan biccentenek, a házmesterné hátat fordít. Tessék mondani, miért? És miért a kaján vigyor az arcomon? És a feleségem miért főz egy hete paprikáskrumplit? És miért főznek minden házban paprikáskrumplit? És a feleségem miért beszél velem dixilend stílusban, trombitahangon? Hogy az ő szerelése hagyományos, tehát tavalyi? Most még édes a bosszú. De tessék szíves.lenni megmondani, ha ebben a nemes versenyben elfogy a pénzem, mit tegyek? Suha Andor Na fiam, öltöss fel Szolnok megyeiN éplap szatirikus melléklete 491. Csípés Ne ítéljünk elhamarkodottan Szöveg nélkül Mindig meghatódom azon, 'hogy milyen tapintatosan szemérmesek vagyunk Micsoda nagyfokú humanizmusra vall például az is, hogy az újságok nem írják ki a G. L. monogrammal rendelkező ifjú nevét, aki a közelmúltban kifosztotta a puszpánbükkösi OTP kirendeltség pénztárát és a havi ötszáz forint nyugdíjkiegészítésért ott szorgoskodó Blézer Arankát (aki feltehetően már nem volt ifjú) megfojtotta, majd erőszakot vett rajta. Szegény kis G. L.i Tettének elkövetésekor még nem is volt egészen tizenhét éves. Hát tudhatta 6, hogy mit cselekszik!? Hiszen a rendőrnyomozónak is azt vallotta, hogy a pénz tulajdonképpen nem is neki kellett, hanem vele közös háztartásban élő szeretőjének, aki szenvedélyes lóverse- nyes és idült alkoholista. Ez a romlatlan, pajkos gyermek tehát voltaképpen áldozat. Nem lenne méltányos egy ilyen szerencsétlen fiatalember nevét meghurcolni. Ki tudja, talán még törést okozna a lelkivilágában! Maradjon csak homályban kiléte. Ha két-három év múlva kiszabadul, ne rettegien tőle senki. Induljon „tiszta lappal”, ahogyan mondani szokták. Ne féltsük tőle leá- nyinkat és asszonyainkat a világért se! A kis H. É. nevét is csúnya dolog lenne világgá kürtölni, noha ő ellene már több ízben adtak ki országos körözést. Viszont, ha jól belegondolunk, mit tehet róla ez a szegény kislány, hogy a deresedő és neki átmenetileg mindig otthont nyújtó urak inkább megtalálják a szeretet és a megértés után sóvárgó kis leikéhez az utat, mint az állami nevelőintézet í vezetői!? Ezért állandóan szökni kényszerül. Mert boldog akar lenni. Hát bűn ez!? Vagy itt van az eleven, de különben igen szófogadó kis R. J. esete, aki nagyanyját — miután az három fejszecsapástól sem szenderült jobblétre —, dinamittal felrobbantotta, mert az öregasszony ellenezte, hogy a lakásában naponta házibulit rendezzenek. Egy héten csak hatszor akarta megengedni. Hát csoda ezek után, ha a kis R. J. elragadtatta magát!? Lám, ide vezet a konzervativizmus és a m eg nem értés. A megcsontosodott elveket valló vénasszony értetlenségével bűnbe sodort egy ártatlan, bimbózó lelket! E három példa is arra figyelmeztet: ne ítéljünk elhamarkodottan! Hiszen fiatalokról van szó! Van még bőven idejük megjavulni és jó útra térni. Még elgondolni is szörnyű, mi lenne ha az újságok történetesen kiírnák a teljes nevüket ezeknek a rakoncátlan kópéknak és így, mondjuk úgy harminc év múlva, egy akkori ifjú a padláson talált 1970- es újságból arról értesülhetne, hogy békésen pipáz- gató, — köztiszteletben álló nagyapja valaha a Népstadion úti rajkóegyüttesbe szervezett táncoslábú leányokat. Hát tudná tisztelni ezek után!? Kérdéses. Ágh Tihamér Év végén az első osztályban Hogy milyen kis dolgok is nagy örömet tudnak szerezni egy pedagógusnak? A dolog ott kezdődött, hogy amikor első nap ment az iskolába, sírt Szünetben ösz- szeszedte a cókmókját, s átült egy üres padba. Minden szünetben ugyanezt csinálta. Fogta a táskát beült egy padba, bepakolt, s csendben volt egésts órán. Ha rá szóltak, sírva fakadt Eltelt egy év, a tanító néni örömmel újságolta: — Anyuka, a kislány teljesen megjavult Naponta már csak egyszer költözik. Alekszandr Fürstenberg: Miniatűrök Ha a krokodil felfalja az ellenséged, ez még nem jelenti azt hogy ezzel a barátod lett ☆ A művészet áldozatokat követet de nem szabály, hogy a nézők legyenek azok. ☆ Tanuld meg mások sikereit túlélni. ■Í5f A szakértő megengedheti magának, hogy ne legyen határozott véleménye. A laikusnak mindig van.-'V Emelkedj önmagad fölé, de ne veszítsd szem elől magad. Molnár Sándor fordítása Megfelelt Egy régiségbolt tulajdonosa új eladót vesz fel. Előbb azonban kipróbálja. Lehajol és a padló deszkájából kihasít egy szálkát, majd megkérdezi? — Mi ez? — Madame Pompadour fogpiszkálója — feleli habozás nélkül a jelentkező. Felvették.
