Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-19 / 143. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. Június 19. Repülőgépeltérítés, diplomatarablás 17. Á kapzsi konzul esete Az egyik nagy világnyilvánosságot kapott diplomatarablás szenvedő főszereplőjének, Joaquin Waldemar Sancheznek, Paraguay állam Izuzagio városkában állomásozó konzuljának kiszabadulása után nagyon sokan — hazájában is, a világsajtóban is — azt hányták a szemére, hogy az ő esetében a politikai háttéren túl igen nagy szerepe volt az ifjú diplomata kapzsiságának. Sanchez ugyanis a vidéki árfolyamoknál lehető legmagasabb „fővárosi áron” akarta eladni használt gépkocsiját, s így adott alkalmat sőt, mint egyes lapok állították, ötletet elrablására. Eladásra ajánlotta kocsiját Az ügy így kezdődött: a Paraguay-i diktátor, Stroess- ner arra készült, hogy látogatást tesz Ongania tábornoknál, az argentínai katonai junta által kinevezett akkori elnöknél. Paraguay hatóságai a találkozó előkészítésében bíztak fontos feladatot Joaquin Waldemar Sanchez konzulra. Arra utasították: azonnal utazzon Buenos Airesbe és ott készítsen elő bizonyos intézkedéseket arra az időre, amikor Stroessner az argentínai fővárosba érkezik. Sanchez úgy gondolta: a hivatalos utazásból személyi hasznot is húzhat. Régóta el akarta adni használt autóját, és amikor Buenos Airesbe érkezett, első dolga á délben megjelenő napilap kiadóhivatalába vezetett, hirdetést adott fel: eladásra ajánlotta a kocsit. Nemcsak szállodai telefonszámát adta meg a hirdetésben, hanem azt is közölte, hogy a kocsi paraguay-i tulajdon és diplomáciai rendszáma van. Néhány órával a hirdetés megjelenése után egy férfihang érdeklődött Sanchez- nél, hogy eladó-e még a kocsi, s ha igen, van-e arra mód, hogy még aznap megnézzék. A konzul boldogan mondott- igent mindkét kérdésre és meg is állapodott a telefonálóval.. hogy félóra múlva találkoznak a szálloda előtt parkoló eladó autónál. At is adta az indítókulcsot A kocsinál két kedves, jómodorú fiatalember várta Sanchezt. Kezet ráztak, Sanchez közölte a kocsi árát, a fiatalemberek egy kicsit borsosnak találták ugyan, de azt mondották: mielőtt egyáltalán választ adnának, szeretnék kipróbálni a kocsit. A konzul mosolyogva felelte: ez természetes. Át is adta az indítókulcsot a két fiatalember egyikének, ő maga a másikkal együtt a hátsó ülésen foglalt helyet, öt perccel később egy külvárosi utcán revolvert érzett az oldalában, a rokonszenves útitársak közölték vele, hogy tekintse magát az Argentínai Felszabadító Front foglyának. A csoport örül annak, hogy éppen Stroessner egyik emberét rabolhatták el, szíveskedjen csak aláírni — fogvatartása bizonyítékaként — ezt a kis levelet. A levél az argentin kormányhoz szólt (másolatai a lapokhoz és a rádióhoz) és azt közölte: az elrabolt paraguay-i konzulnak csak akkor adják vissza a szabadságát, ha a kormányzat a két. alább megnevezett politikai foglyot szabadon bocsátja. Sanchez aláírta a levelet. Ongania elnök és tanácsadói úgy döntöttek: nemet mondanak a követelésre. „Ez súlyosan ártana Argentína tekintélyének” — mondották a tanácsadók 1970. március 24-én, Joaquin Waldemar Sanchez elrablásának napján és másnap reggel, a Sanchez-ügy addigi történetével együtt (csak annyit tudtak közölni, hogy a csoport, amely a levelet küldte, az elrabolt konzult „valahol Buenos Airesben” tartja fogva és azt követeli, hogy a két megnevezett politikai foglyot Mexikóban kell a repülőtéren jelentkező két embernek átadni, s ha azok a lapokban bejelentik a foglyok szabadonbocsátását, Sanchezt „valahol Argentínában” szabadon engedik) megjelent a felelet is: a kormány elutasítja a cserét. Bekötötték a konzul űr szemét Március 27-én késő este kissé izgatottan és fáradtan ugyan, de teljes épségben becsengetett Argentína para- guay-i nagykövetségén Sanchez konzul. Hamarosan újságírók hada érkezett: most is telefont kaptak ugyanis, de most azt a valóságos tényt hallhatták, hogy Sanchöz már hazája nagykövetségén van. A telefonáló hozzátette: az Argentínai Felszabadító Front emberbaráti meggondolásokból úgy döntött, hogy szabadon bocsátja a konzult. Sanchez részletesen elmesélte az újságíróknak a kocsikipróbálás történetét, de azt nem tudta megmondani, hol töltött három napot. A két kedves fiatalember ugyanis bekötötte a konzul úr szemét és egyórás autóút után egy földszintes házba vitték, az ablakokon sötét függöny volt. „Nagyon jól bántak velem” — fűzte hozzá. (Következik: A dominikai pólópálya) Egyszerre három dijat aratott Ulrich Baumgarten, a 29 esztendős müncheni sportfotoriporter a Német Sportsajtó ezévi, fényképészversenyén. (,. SAHNOVICSt tr p p ŐSZINTE BESZELGETES — Beszéljünk őszintén — ajánlotta az igazgató. — Rajta! — egyeztem bele. — Ön korábban mérnökként dolgozott? — Igen. — Meg tudott birkózni a feladatával? — Nem tudtam megbirkózni a feladatommal. — Mi elnézőek voltunk, és részlegvezetővé neveztük ki, hogy bzionyítson. De ismét adós maradt. Ismét nem tudta kellően ellátni a feladatát. — Ismét így volt. — Mi újból a hóna alá nyúltunk. Főmérnökké léptettük elő. Ezt a feladatát sem volt képes ellátni. — Ezt sem mondtam. — Ideje, hogy megváljunk egymástól. Azt ajánlom, írásban önként mondjon fel a cégnek. — Beszéljünk őszintén — ajánlottam most már én. — Beszéljünk — felelte az igazgató. — Mérnökként nem végeztem el a feladatomat. igaz? — Elnézőek voltak, és kineveztek részlegvezetőnek, igaz? — Igaz. — Tökéletesen igaz — hagyta jóvá az igazgató. — Ismét képtelennek bizonyultam a munkám ellátására, de önök előléptettek főmérnökké — vagy nem így van? — De így, ez az igazság. — Ha ez így van, akkor ajánlom, beszéljünk még őszintébben — mondtam erre én. — Ha eddig jó voltam, akkor miért kellene elmennem éppen most? Van lehetőség még tovább emelkedni a ranglétrán. Halálos csend következett. Én az igazgatót néztem. Ö pedig engem. — Igen, igaza van — mondta elgondolkozva az igazgató. — Legyünk következetesek. Az következik, hogy kineveztessem saját helyettesemmé, műszaki igazgatónak. De figyelmeztetem, hogy ez az utolsó állomás, ettől feljebb már nem juthat! Oroszból fordította: Sigér Imre Transzázsiai vasútvonal terve Az ECAFE (az ENSZ Ázsiai és Távol-Keleti Gazdasági Bizottsága) jövőre különböző ázsiai országok kormányaival megállapodást készül kötni egy transzázsiai vasútvonal létesítésére vonatkozóan. A tervet első ízben 1966-ban a közlekedési- és távközlési bizottság 15. ülésén vetették fel. A tervezett vasútvonal Isztambulból, Törökország európai részéből, Irakból, Iránon és Afganisztánon át Pakisztánba és Indiába vezetne, majd tovább Burmán és Thaiföl- dön át Malaysiáig és Singa- pore-ig — kereken 15 000 km-es hosszúságban. Ezáltal gerincévé lenne az ázsiai gazdasági fejlődésnek, azzal az ázsiai autóúttal együtt, amelynek építését már megkezdték. A felesleges költséJapán üzletet nyit A legnagyobb japán áruház-hálózat, a Mitsukoshi elhatározta, hogy a közeljövőben üzletet nyit Párizsban, az Avenue de l’Operán-n, ahol francia és japán árucikkeket forgalmaz kiskereskedelmi formában. A boltot az Impex francia kereskedelmi vállalattal társulva hoznák létre. A francia cég nemzetközi kereskedelemmel foglalkozik, fő részvényesei Bulgária sok turistát vár 1971 jó turistaév lesz Bulgária számára. Az országot idén felkereső 3 millió turistának mintegy 80 százaléka a „Balkanturiszt” szolgáltatásait veszi igénybe. Csak az üdülési céllal szervezett társasutazások keretében 500 000 turista fogja meglátogatni Bulgáriát, — 103 000 a Szovjetunióból, 80 000 az NDK-ból, 72 000 Csehszlovákiából stb. Fejlődnek Bulgária kapcsolatai a kapitalista országokkal is. Az idén szervezetten látogatja meg Bulgáriát mintegy 100 000 turista az NSZK-ból, 25 000 Angliából, 12 000 a skandináv országokból, 10 000 Francia- országból stb. Asz „Aranyhomok”, Napfényes part” és az „Albena” már ismert komplexumain kívül a turisták nagy része meglátogatja az Kotróba jók gek kiküszöbölése végett, az egyes országokban már meglévő vasutakat összekötnék egymással. Először kerül sor az Európát és Iránt összekötő szakasz megépítésére (1975-ig) és 1980-ra már Burmáig kellene aiz összefüggő pályának elkészülnie. A jelentős és hosszútávon tetemes pályaépítési munkálatokat, gördülő anyagot, jelző- és biztosítóberendezést igénylő létesítmény iránt máris élénken érdeklődik a japán közlekedésügyi minisztérium. A japán hír- ügynökség jelentése szerint a közlekedésügyi minisztérium felhívja a japán „Tengerentúli Műszaki Együttműködési Társaságot”, hogy a kezdő évtől, tehát 1972-től kezdve elsőrendű fontosságúnak tekintse e létesítményt Párizsban az Európai Unió Bankja, a B. N. P. és a párizsi Banque de l’Union. A vállalat által lebonyolított forgalom volumene 300 millió frank körül jár évente. A Mitsukoshinak tizenkét nagyáruháza van Japánban, üzleti forgalma évi 500 millió dollár nagyságrend körül van (2775 millió frank) és a múlt évben 1,3 millió dollár (7,2 millió frank) értékű francia árut importált ország belsejét és a Bur- gasztól délre eső fekete tengeri partvidéket is, ahol az elszállásolás céljából sok szállodát és kempinget építettek és rendelkezésre állnak a magánlakások is. Nagy fejlődés lesz 1971- ben az autós turisztikában is. A Balkanturiszt a bolgár automobil touring clubbal együtt változatos útvonalakat, ingyen benzinnel járó érdekes körutakat, hatásos és elérhető országúti segítséget, részletes turista- információt stb ígér az autósoknak. Az idén kibővítik az úgynevezett harmadik országokba szóló turisztikát is. A Bulgáriába érkező külföldi turistáknak lehetőségük lesz kirándulást tenni Moszkvába, Kijevbe, Mamaiába, isztanbulba, Áthén- be és Kairóba. Műemlékvédelem — konferencián Konferenciát tartottak a műemlékvédelem szakemberei, társadalmi aktivistái Győrben. A felvetett problémák kikívánkoznak a városi tanács dísztermének falai közül, hiszen mindannyiunk jó ismerőseiről, városnéző sétáink, erdei kirándulásaink egy-egy célpontjáról, a műemlékekről beszélni — össztársadalmi ügy. Legalább is itt az ideje, hogy azzá legyen. Többek között ez volt a vezérgondolata, állásfoglalása a megbeszélésnek, amelyen tanácsi vezetők, műemlékvédelmi szakemberek, a Hazafias Népfront tisztségviselői számoltak be tapasztalataikról. Ezek közül sok örömteli volt, de számos felszólalás nyomasztó gondokat tartalmazott. Talán kezdjük az örömmel. Közismert, milyen fontos szerepet játszanak a műemlékek egy-egy prszág életében. őrzik a múlt építészeti stílusait, a történelem j egy-egy jelentős fejezetének í; emlékeit, letűnt korok han- j' gulatát. Nem túlzás, a műemlékek legbecsesebb nemzeti kincseink közé tartoznak, amelyek megóvása valamennyiünk érdeke. A tanácskozás néhány résztvevője arról is beszámolt, hogyan folyik ez a védelem megyéjében, s amikor ezek közül átnyújtunk egy csokorra valót, nem csupán az elismerés hangján szólunk, hanem egyúttal okulásul felhívjuk mások figyelmét is. Talán Vas megyét kell első helyen említeni, ahol különös gondot fordítanak a műemlékvédelemre. A megyei elnök utasította a terület tanácsi szerveit, hogy vizsgálják felül a körzetükben lévő műemlékeket és népi műemlékeket, tegyenek lépéseket a megóvásra. A hivatali intézkedést más is követte-: pénzt biztosítottak még hozzá, az ügy fontosságának megfelelően szép összeget — a vasi műemlék objektumok részére. A példa máris követőkre talált; de hasonló szellemű intézkedés történt a közelmúltban Hajdú, Komárom és Pest megyében. A hazai műemlékek sorsának alakítása természetesen továbbra is az Országos Műemléki Felügyelőség feladata. De ehhez a feladathoz feltétlenül szövetségeseket kell találnia az immár nagyobb .önállóságot, hangsúlyosabb közigazgatási szerepet kapott tanácsokban. Ennek a szövetségnek szélesebb körben kellene szerveznie aktivistáit. Jó példák már bőven akadnak. A Természetbarát Szövetség turistái rendszeresen tartanak ügyeletet egy-egy eldugott, tehát rongálásnak sűrűbben kitett épületnél, tómnál. A KISZ védnökséget vállalt a szentendrei skanzen építésénél, s jónéhány olyan népi műemlék megóvására, amelyet később lebontanak valamely faluban, hogy aztán áttelepítsék a szentendrei múzeum-faluba. Tudunk lelkes tanárokról, akik diákjaik élén járják a településeket és feltérképezik mindazt, ami becses egész népünknek. A Hazafias Népfront neves és névtelen katonái ugyancsak gyakran fel. emelik szavukat a műemlékek védelmében. Ez a megnövekedett törődés nem véletlen műve, nem egy hirtelen jött lelkesedés hullámverése. Mindinkább bizonyosságot nyer, hogy a műemlékek fontos szerepet töltenek be nem csak a tudományos életben, hanem egész köznapi életünkben, segítő eszközei lehetnek a hazafias nevelésnek, nemzeti öntudat formálásának, a szomszédos népekkel történő kapcsolatok alakításának, s hazánk megszerettetésének. Értük tenni tehát közügy, mindannyiunk ügye. Esztergomi László A világszerte folyó kikötőépítési és mederszabályozási munkálatok korszerű és nagyteljesítményű kotróhajók tervezését ék gyártását igényli. A képünkön makettként ábrázolt szovjet kotróhajó sikerrel vizsgázott. A folyami kotróhajó minden műveletet automatikus irányítással végez, óránkénti teljesítménye 800—1400 köbméter. A víz és homoksuga- rat haladás közben mindkét oldalon 30 méteres távolságra löveli ki. Az új hajó öntöző főcsatornák torkolatának tisztítására is alkalmas.’ 3ÍOÉ
