Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-02 / 128. szám

4 SZOLNOK MEGTd néplap 1971. Sdníus 2. Repülőgépeltérítés, diplomatarablás 2.. Kilenc szamuráj -kard Az első nagy port felveri hijacking, azaz repülőgépel­térítés 1966 januárjában az etiópiai repülőtársaság egyik gépével történt. Az Addisz- Abebába induló gépet a Szo­máliái fővárosba vitte a re­pülőgéprabló. 1967 áprilisá­ban a nigériai repülőtársaság egyik gépét Lagos helyett a szak'adár Biafra tartomány fóvárosába,Enuguba kénysze- rí tették. Néhány hónáppal később indult el az egyiptomi légi- társaság egy AE—24 típusú gépe Kairóból, de a menet­rendben szereplő vidéki vá­ros helyett az akabai repü­lőtéren szállt le. A repülő- géprabló ezúttal magas állá­sú személyiség volt, Riad Kamal Haddad, az egyipto­mi titkosszolgálat vezetője, aki menedékjogot kért Jor­dánia királyától, Husszein­től. Ugyanebben az, esztendő­ben Angliában béreltek egy kis repülőgépet, amelynek Ibizia üdülőszigetre kellett volna vinnie az utast. Az utas nem volt más, mint Mojse Csőmbe, az azóta el­hunyt hírhedt kongói exmi- niszterelnök. Az Angliában bérelt repülőgép azonban nem a gyönyörű kis szige­tecskén szállt le, hanem Al­gériában. 1968 júliusában az izraeli légitársaság repülőgépe 38 utassal, 11 főnyi személyzet­tel Rómából a fiumicinói re­pülőtérről Tel-Avivba indult. Egy óra sem telt el a fel­szállás után, amikor a pilóta rádión közölte: fegyverrel Algír felé kényszerítik. Ki­derült, hogy a palesztínai ellenállók egyik csoportja térítette el a gépet. Az volt a cél, hogy arra kényszerít­sék az izraeli kormányt: bán­jon hadifogolyként az általa elfogott arab partizánokkal. Színésznő az eltérítők között 1966 szeptemberében az argentin légitársaság egyik DC—4-es repülőgépe Brazí­lia felé indult. A gépet egy 20 tagú csoport eltérítette az eredeti útvonalról. Utasítá­sukra a gép a Falkland-szi- geteken szállt le. A csoportot egy ismert argentin színész­nő, Cristina Verrier vezette és amikor a gép leszállt, ő lépett elsőként a Falkland- , szigetek földjére. Több társa néhányszor a levegőbe lőtt a magukkal hozott (egyéb­kénét emberélet kioltására al­kalmatlan) fegyverekkel, majd elénekelték az argentin himnuszt. Cristina Verrier hosszú nyilatkozatot olvasott fel, amelynek az volt a lé­nyege, hogy a 20 tagú re­pülőgéprabló csoport szim­bolikusan megszállta a szi­geteket. A történet hátteré­ben az a régi, Anglia és Argentína közötti történelmi vita van, amely a Falkland- szígetek birtoklásáról folyt és folyik. A 20 tagú repülő- géprabló csoport visszaült az argentin légitársaság repülő­gépébe, a gép nyugodtan folytatta útját Brazíliába. A repülőgépeltérítés egyik legkülönösebb esete 1970 márciusában történt. Japán egyetemisták csoportja szállt fel egy tokiói légitársaság egy belföldi járatra készülő Boeing—727 gépére. A gé­pen 131 utas és 7 főnyi le­génység tartózkodott. A ki­lenc diák, aki elhatározta a repülőgépeltérítést, a Zenga- kuren nevű maoista—troc- kista diákszervezet tagja volt. A gép' elindulása után rövid, görbepengéjű, szamu­rájkardot rántottak elő, a pilótafülkébe rontottak és utasították a pilótát: fordul­jon észak felé, Phenjanban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában akarnak leszállni. Az egyik diák az utasfül­kék hangszóróján bejelentet­te: a gépet eltérítik, az el­lenállás reménytelen, mert a gépen több bombát helyez­tek el, és szükség esetén fel­robbantják a gépet. A pilóták közölték: a hosz- szú útra kevés az üzem­anyag. A diákok beleegyez­tek, hogy az általuk ellenőr­zött rádióüzenet után a gép leszálljon Kukuoka repülő­terén s ott 22 utas — nők, gyerekek és öregek — el­hagyják a gépet. Felvették az üzemanyagot, majd a gép újra a levegőbe emelkedett. Közben történt azonban Valami, amire a diákok nem számítottak. A hatóságok, a kukuokai leszállás alatt egy apró papírdarabon észrevét­lenül üzenetet csempésztek a vezető pilótához azzal az utasítással, hogy ne Phenjan­ban, hanem a dél-koreai fő­város Szöul, Kimpo nevű repülőterén landoljon, „min­den rendben lesz”. Szöulban valóban mindent elkövettek, hogy megtévesz- szék a repülőgéprablókat. A kimpói repülőtér épületére új táblát helyeztek Phenjan felirattal. A kifutópálya szé­lein és az épületen a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság zászlói lengtek. Több jelszavas táblát helyeztek el KNDK-jelszavakkal. Amikor a gép leszállt, a dél-koreai bábhadseregnek egy KNDK-egyenruhába öl­töztetett osztaga fogadta. A diákok azonban felfedezték a példátlanul alaposan elő­készített megtévesztést — ál­lítólag abból, hogy a KNDK egyenruhába öltöztetett osz­tagot nem a két tiszti rend­fokozatú egyén, hanem egy közlegényi egyenruhába öl­tözött személy irányította. Három teljes napon át a szöuli repülőtéren állt a gép. A diákok a gépben ma­radt utasokat terrorizálták: hátrakötötték a kezüket és megakadályozták, hogy a re­pülőtér személyzete élelmi­szert juttasson el a gépbe. A hangszóró állandóan szólt, az utasokat is, a repülőtér sze­mélyzetét és a géptől nem messzire letáborozott, álöl­tözetű dél-koreai katonákat a gépben elhelyezett 20 da­rab bombával fenyegették. Túsz a miniszter­helyettes A szöuli hadügyminiszter a harmadik napon azt üzen­te a diákoknak, ha szabadon bocsátják az utasokat, meg­engedik, hogy tovább repül­jenek Phenjan felé. A diá­kok azt válaszolták: nem bíznak a szöuli bábrendszer ígéreteiben, biztosítékra van szükségük. Ekkor Jamamura japán közlekedésügyi minisz­terhelyettes lépett közbe, aki Szöulba repült és a repülőtér rádióján keresztül közölte a diákokkal: hajlandó túszként velük utazni Phenjanba, ha az elcsigázott, éhes utasokat szabadon engedik. Így is tör­tént; a gép hamarosan le is szállt Phenjan repülőterén. A vizsgálat hamarosan ki­derítette, hogy a repülőgép- rabló kilenc diák teljes fegy­verzete kilenc szamurájkard volt. A gépen elhelyezett „bombák” nem bombák vol- lak, hanem kövekkel töltött fémdobozok, amelyekre meg­tévesztésül drótokat, zsinó­rokat hegesztettek. Huszonnégy órával a phenjani megérkezés után a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hatóságai útjára bocsátották a gépet a japán pilótákkal és ,a japán mi- rpszterhelyettessel együtt — annak ellenére, hogy Japán­nak nincs diplomáciai kap­csolata a Koreai Népi De­mokratikus Köztársasággal. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya meg­állapította, hogy nem adott engedélyt a gép leszállására és így a repülőgép személy­zetét és a géprablókat fele­lősnek tekintették az enge­dély nélküli berepülésért; a megtorlástól a hatóságok ki­vételesen eltekintettek. A KNDK hatóságai azonban határozottan elítélték a gép­rablók kalandor cselekede­tét. (Következik: A tolvaj őrmester esete) Amerikai diákok a vietnami háború ellen Rogers amerikai külügyminiszter beszédet mondott a New York állambeli Hamilton város egyetemének végzős hallgatói előtt, ahol védelmezte az Egyesült Ál­lamok közel-keleti és vietnami politikáját. Közvetlen a beszéd után került sor a végzős hallgatók megbízott­jának búcsúbeszédére, amelyben elítélte a N;ixon-kor- mány háborús politikáját és felhívására a 470 végzős diák közül mintegy kettőszáz felállással tüntetett a vietnami háború ellen. Képünk a diákok demonstrá­cióját mutatja. (Telefoto — AP—MTI—KS) Miért szőke a Tisza ? Második legnagyobb folyó­vizünket, a szeszélyesen ka­nyargó Tiszát nemcsak a népköltészet ruházta fel a közismert szőke jelzővel, ha­nem tudományos szemszög­ből ilyennek tartja a geoló­gus s a hidrológus is. E néha szelíd, máskor ha­ragos szőkeség titkát már megfejtette a tudomány, s az utóbbi évek kutatásai mind pontosabb képet adnak sokszor megénekelt folyónk színéről s időnkénti színe­változásáról. Lebegő hordalék Mint a vizsgálatokból ki­derült, a Tisza roppant mennyiségű lösziszapot szál­lít. Lebegtetett hordaléká­nak súlya, tömege is évi át­lagban közel akkora, mint a Dunáé, ugyanakkor azonban a Tisza közepes vízmennyi­sége csupán egynegyede a Duna vízmennyiségének. Az ember nem is gondolná mi­lyen hihetetlen tömegű pú- derfinomságú hordalékot utaztat a Tisza. Szegednél például köbméterenként nem kevesebb, mint 56 deka le­begő anyagot tartalmaz a víz, s éves átlagban mint­egy 22 millió tonnányi, azaz 12 millió köbméternyi lebe­gő hordalékot ragad magá­val. A vízben egyenletesen eloszló, 2—6 századmillimé­ter szemcséjű lösziszap sár­gás alapszíne és fénytörése okozza a folyó sajátos sző­keségét A szelíd költői szőkeség azonban néha haragossá, za­varos barnává változik. Árvíz idején ugyanis a köbméteren­kénti 56 dekáról sokszor há­rom és fél kilóra, nő a hor­dalék töménysége. Jobban vigyázzunk a vakbélre Lassanképt feltárulnak az emberi test legtöbb olyan szervének titkai, amelyeket eddig „haszontalannak” tar­tottunk. De míg az utóbbi időben egyre világosabban meghatározzák néhány mi­rigy rendeltetését, addig vál­tozatlanul megfejtésre vár a legismertebb „csökevényes” szervnek, a vakbélnek a funkciója. A bélrendszernek ez a nyúlványa főként nyirokszö­vetből áll. Mint ismeretes, ez a szövet néhány más szervben a szervezet immun rendszerének feladatát látja el. Ha valóban igaz, hogy a vakbél nyirokszövetének is ez a funkciója, akkor egyes onkológiai elméletek szerint a vakbél eltávolítása oda vezethet, hogy a műtéten átesett személy fogékonyab­bá válik a rákra. Rabolja a partot Az elmúlt évtizedek fo­lyamszabályozási munkái a Tisza szőkesége szempontjá­ból nem sokat jelentettek, jóllehet a folyó kanyargós medrének 140 helyen való átvágásával 464 kilométerrel rövidült meg a víz útja. A kutatók megállapították, hogy a begátolt folyó az ár­vízgátak között még most is erőteljesen fejleszti kanya­rulatait. A, számítások sze­rint az elmúlt fél évszázad­ban az oldalazó erózió kö­vetkeztében körülbelül 650— 700 millió köbméter part­anyagot mosott, rabolt el a Tisza. • A legutóbbi évek partbiz­tosító és partmegkötő mun­kálatai eredményeként a fo­lyó romboló munkája egyre csökken, de mindez nem je­lenti azt, hogy egyre inkább megzabolázott Tiszánk belát­ható időn belül elvesztené romantikus szőkeségét. SZOLNOKON, A ZAGYVARÉKASI ÖSSZEKÖTŐ ÜTŐN ÜJ ÉPÍTKEZÉSEK KEZDŐDTEK. OTP-sorházak A 7-es Volán új telepe Az új kenyérüzem Megjelent a Béke és Szocializmus júniusi száma A kommunista és munkás­pártok lapjában vezető he­lyen az SZKP XXIV. kong­resszusával foglalkozó szer­kesztőségi cikk szerepel. Ni- colae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rö­vid áttekintését adja a párt történetének, hangsúlyozva, hogy a párt „mozgósítja a munkásosztályt, a parasztsá­got, az értelmiséget, minden dolgozót annak a X. kong­resszus által jóváhagyott programnak a megvalósítá­sára, amelynek célja Ro­mánia sokoldalú fejlesztése a szocialista civilizáció, a haladás és a jólét útján, s ezzel növeli hozzájárulását a béke és a nemzetközi együttműködés ügyéhez”. — Milos Jakes, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Ellenőrző-Revíziós Bizottsá­gának elnöke • szintén pártja félévszázados harcának ered­ményeit összegezi, hangsú­lyozva, hogy a szocializmus építése, a hatalom meghó­dítása után is, csak akkor van biztosítva, ha a párt hű a marxizmus—leninizmus elveihez, s mentes a revizio­nista befolyástól. Jesus Fa­ria, a 'Venezuelai Kommu­nista Párt főtitkára a VKP IV. kongresszusának mun­káját ismerteti „Az egység­bontók összeesküvése” cí­mű cikkében. A folyóirat­ban két cikk elemzi a szo­cialista gazdasági integrá­ció problémáit. Anatolij Ag- ranovszkij szovjet .publicista „Nem parlamentáris, hanem dolgozó testület” című írá­sában a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsának tevékenysé­gét ismerteti. Ezekiasz Pa- pioannu, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának főtit­kára a fejlődő országok nemzeti felszabadító harcá­nak elvi kérdéseit vizsgálja. Teodosio Varela kolumbiai közgazdász pedig Latin- Amerika neokolonialista ki­fosztását mutatja be gazdag tényanyag alapján. Todor Pavlov bolgár akadémikus „Személyiség és szabadság” című cikkében az emberi szabadság, a természeti és társadalmi szükségszerűség kérdéseit vizsgálja. Lucien Séve,^ a Francia Kommunis­ta Párt ,KB tagja, az Edi­tions Sociales igazgatója a francia szellemi életben ma különösen nagy szerepet játszó strukturalizmusról írt mélyenszántó kritikai ismer­tetést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom