Szolnok Megyei Néplap, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-02 / 128. szám
1971. június 2. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 5 Tristan Bernard: Kérem a jegyét... Egy, alkalommal felszálltam a Párizs—Marseille között közlekedő gyorsvonatra és kényelmesen elhelyezkedtem az I. osztályú kupéban. Igaz, egy tábla arra figyelmeztetett, hogy a kupé nemdohányzó, de engem ilyen apróságok nem zavarnak. Elterpeszkedtem a puha ülésen, s természetesen öt perc múlva rágyújtottam egy havanna-szivarra. A velem szemben ülő férfi figyelmesen megnézett, méregette, mint húzom elő a szivart, hogyan harapom le a végét, hogyan gyújtom meg a gyufát. Megvárta, míg lehúztam az első slukkot, s csak ezután kezdett kiabálni: — Megkérném, hogy ne dohányozzon itt! — Én pedig megszoktam, uram, — hogy azt tegyem, amit akarok, feleltem neki sajátos közvetlenségemmel. 1 — Na, azt majd meglátjuk! — fortyogott a szomszéd. — Azonnal hívom a kalauzt! — Nincs értelme uram, hogy fárassza magát, — mondtam, mikor megláttam, hogy a véletlenül éppen erre haladó kalauz benézett az ajtón. — Íme! — Valamit szeretne mondani? — érdeklődött a kalauz. — Kérem, tegye meg a megfelelő intézkedést, — fordult hozzá dühös útitársam, s rám mutatott. — Ez az úr megengedi magának, hogy füstöljön a nemdohányzók részére fenntartott kupéban! — Uram... — kezdte volna a kalauz, hogy megvilágítsa előttem helytelen magatartásom tényét, de félbeszakítottam: — Tudom, mit óhajt velem közölni. Azonban előbb arra kérném, szíveskedjék ellenőrizni e haragos utas menetjegyét. Egyáltalán jogosan foglal-e itt helyet?... A kalauz a szomszédomhoz fordult: — Kérem a menetjegyét! Az elsáppadt, reszkető kézzel előhúzta zakója felső zsebéből a menetjegyet és a kalauz felé nyújtotta. — Ó uram, az ön jegye másodosztályú kocsiba szól! — kiáltott fel a kalauz. — Jogtalanul foglal itt helyet. Fel-szó-lí-tom, hagyja el a kupét!... Volt szomszédom, megsemmisítő pillantást vetve rám, fogta bőröndjét és eltűnt a kalauz kíséretében. A hölgy, aki eddig hallgatagon ült mellettem, letette könyvét és rám emelte szemét. — Mindent hallottam, bár úgy tettem, mintha lefoglalna az olvasás — mondta. Maga aztán ügyesen megmenekült ettől a mogorva férfitól. De ugyan miből találta ki, hogy a másodosztályra szól a jegye? — Nincs ebben semmi természetfeletti, kisasszony. Egyszerű megfigyelés az egész. Észrevettem, hogy zakójának felső zsebéből pontosan olyan kék színű menetjegy széle kandikál ki, mint az enyém! Oroszból fordította: Molnár Sándor Szerelem lóháton Magyar grafikusok Dürer emlékére Az 54 éves Jack Threet és a 46 éves Dorothy Esser szereti a lovakat. Néhány hónappal ezelőtt találkoztak egymással, lovaglás közben, s ismerkedtek meg Mindezek után Threet kijelentette: „a loA manilai Nemzetközi Rizskutató Intézet mérnökei új eljárást dolgoztak ki a rizs szárítására. A nedves rizst 200 C fokos forró száraz homokkal keverik. Keverés után a rizs nedvességvak iránt tanúsított kölcsönös érdeklődés jegyében szerelembe estünk”. A jegyespár vasárnap ülte meg az esküvőt — lóháton és az egymás mellett galoppozó lovakról áthajolva váltották az első házastársi csókot. tartalma néhány »másodperc alatt 22 százalékról 18 százalékra csökken; A szárítás befejeztével a homokot a rizsből sűrített levegősugárral kifújják. Dürer születésének 500. évfordulójára az évforduló napján, május 21-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában a mai magyar grafikusok kiállítása, amellyel a nagy német mester emléke előtt tisztelegnek. Szerencsés gondolat volt a kiállítás megrendezése (a rendezés B. Supka Magdolna és Kass János munkája) mert példázza, hogy Dürer nem csupán művészettörténeti nagyság, hanem páratlan gazdag életműve szervesen beépült a mai képzőművészetbe is, alkotásai elevenen ható tudat- és ízlésformáló szellemi erő megnyilvánulásai. Dürert nevezhetjük azt első „demokratikus” művésznek, akinek a művei, a sokszorosító technika révén már korában is közkinccsé válhattak, és éppen e sokszorosító technikának köszönhető az is, hogy aránylag sok müve maradt fenn, s nem kis részben ezért hat ma is kortársainál és nagy elődeinél elevenebben, intenzívebben. Dürer műveivel azonban nem csupán a mai közönségre hat, hanem a ma alkotó képzőművészeire is. A modern művészek problémáira természetesen nem elsősorban stiláris vonatkozásban kínál választ, útmutatást alkotásaiban, hanem az alkotói magatartásforma tekintetében lehet követendő példa. A művészi gondolat- közlés nagy felelősségérzetében az emberek szemlélet- módja, gondolkodása, befolyásolásának eltökélt szándékában, és nem utolsósorban abban az elmélyült műhelygondban, a mesterség megbecsülésében, amely kivétel nélkül minden művét jellemzi. Dürer művészi jelentőségét, nagyságát mutatja az is, hogy még emléke is olyan jelentős művészi teljesítményekre, rangos alkotásokra inspirálta a mai művészetet, mint amilyeneket ezen a kiállításon láthatunk. Elmondhatjuk tehát, hogy ez a tárlat méltó tisztelgés a német reneszánsz képzőművészet megteremtője előtt részben azért, mert véleményem szerint az utóbbi évek egyik legrangosabb kiállítása, amelyből az is nyilvánvaló, hogy a kiállító művészek szívügyüknek tekintették a részvételt, hogy a tárlatot hosszú, s gondos művészi felkészülés előzte meg, s hogy szakmailag is elmélyült, a mesterséget igazán becsülő mű a kiállított alkotások túlnyomó többsége. És nem utolsósorban azért méltó emlékezés ez a tárlat, a grafika legnagyobb mesterére, mert a kiállítás nem ragadt bele a tisztelgő „nekrológok” protokolláris merevségébe, hanem a mai magyar grafika értékeit, dinamikus erőtereit ,is híven felmutató tárlat. Nem könnyen befogadható anyag, hiszen hatvannégy művész, több mint négyszáz grafikáját és rajzát mutatják be ezúttal a Galéria földszinti időszakos kiállító termeiben. A kiállított művek kissé sematikusan, két nagy csopprtra oszthatók. Ez a csoportosítás azonban korántsem jelent valamiféle rangsorolást, sem azt nem jelenti, hogy ugyanígy ketté választhatók a tárlaton szereplő művészek is. A • legtöbb kiállító művész ugyanis mindkét csoportban szerepeltet alkotást a tárlaton. Az első csoportba azok a grafikai lapok és rajzok sorolhatók, amelyekkel, közvetlen módon Dürer emlékének hódolnak a művészek. Ezek részben egy-egy Dürer kompozíció parafrázisai, vagy ismert Dürer motívumokat, képelemeket építenek be új kompozíciós rendbe. A kiállított művek másik csoportja közvetve tiszteleg Dürer emléke előtt. E közvetettség a művek művészi értékein keresztül realizálódik. Ez a megállapítás sem jelenti természetesen, hogy az előbbi csoportban nem értékes művészi alkotások lennének. A Dürer pályázat díjainak kiosztására a kiállítás megnyitóján került sor. Gyula város díját Csohány Kálmán, Békés megye díját Kondor Béla, a Képzőművészeti Alap díját Stettúer Béla, a SZOT különdíját' pedig Rékássy Csaba kapta. A szolnoki művészek, közül Gácsi Mihály szerepelt a kiállításon grafikáival. A művész bemutatott öt lapja ismételten arról győzheti meg a látogatót, hogy Gácsi a mai magyar grafika élvonalához tartozik. Tartalmilag ezek a grafikák1 Gácsinak azt a jói ismert filozófiai mélységű groteszk és mindenekelőtt emberszerető művészi világképét fejezik ki, amelyet ugyancsak régóta tisztelhetünk alkotásaiban. Rézkarcaiban talán ő a mai magyar grafikusok közül a mesterség seempontjából a legközelebb álló Dürerhez, hiszen sokszor düreri technikai biztonsággal oldja meg, bontja ki lapjain a részletek finom szépségét. Különösen tetszett a kiállításon Dürer híres grafikai lapjának a Lovag, a halál és az ördög című kompozíciónak a parafrázisa, amelyen amellett, hogy sajátosan Gácsi ízekkel fűszerezte a témát, sikerült átmentenie a művésznek a nagy mester korunkban is aktuális humanista mondanivalóját, a háború elleni tiltakozást. Ezen a kiállításon láthatjuk a már több ízben bemutatott nagyméretű rézkarcot a Noét, valamint az ugyancsak ismert Fizikai kísérletek és Cégem reklámja című Gácsi grafikákat is. Üj mű a Szobrász című linóleummetszet, amellyel kapcsolatban azonban egy félelmemnek is hangot kell adni. Vigyáznia kell Gácsinak, hogy az önismétlés veszélyeit elkerülje. Bár más kompozíciós rendben, más összefüggésekben használja fel régi motívumait, ezek mégis túlontúl ismerősek, s a művészi megrekedés veszélyeit iS magukban hordozzák. Rideg Gábor A Szolnok megyei tanács végrehajtó bizottsága „Szolnok megye iparának története”, valamint „Szolnok megye mezőgazdaságának története” címmel pályaművek megírására pályázatot hirdet. A pályázatra csak tudományos igénnyel megírt pályaművek küldhetők be. A pályázó dolgozza fel a „Szolnok megye iparának története’’ című pályaműben Szolnok megye iparának történetét, a kézművesség. a céhes, a manufakturális ipar, a kapitalista ipar — majd kellő teret és súlyt adva — a szocialista ipar kialakulására és fejlődésére vonatkozó forrásanyagokat. A pályamű tükrözze az ipartörténet minden szakaszában az egész ipar szerkezetét, helyzetét és az egyes iparágak helyzetét és jelentőségét. A „Szolnok megye mező- gazdaságának története” című pályaműben Szolnok megye mezőgazdaságának történetét a rendelkezésre álló legrégibb források. időszakától napjainkig. Megfelelő teret és súlyt kell adni a megye felszabadulását követő időszaknak, különösen a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra való áttérésnek. A pályázaton bárki részt vehet (egyénileg, vagy munkaközösségben), aki a pályázat feltételeinek megfelelő tárgyú és témakörű pályaművet a megadott feltételeknek megfelelően elkészíti és beküldi. A pályaművek terjedelme 120 teherautó rakománya A hétfőről keddre virradó éjszaka ismét „csúcsforgalom” volt a BNV területén. Az esti zárást követően nyomban megkezdődött a be. * mutatott hazai és külföldi áruk, gépek, termékek és ipari felszerelések tízezreinek becsomagolása és elszállítása Ezzel a munkával a MASPED-ot és a FÖSPED- et bízták meg. A két vállalat 120 teherautóval vonult fel ezen az éjszakán. Hozzávetőleg 150 fuvarra volt szükség ahhoz, hogy a csomagolóanyagokat a pavilonokhoz szállítsák, még az éjszakai órákban hozzáláttak a gépek becsomagolásához. A BNV-n kiállított áruk jelentős része Magyarországon marad. A külföldi gépeket ugyanis ismét nagyszámban vásárolták meg a magyar vállalatok. A bemutatott hazai és külföldi áruk másik része tovább „utazik” a közeljövőben megnyíló nemzetközi vásárokra. A MASPED 40 kamionra való kiállítási áru fuvarozását vállalta. egyenként — illusztrációk és mellékletek nélkül — nem haladhatja meg a 20 szerzői ívet. A pályaműveket a forrásmunkák megjelölésével, 2 példányban, gépelve (2-es sortávolság) a Szolnok megyei tanács végrehajtó bizottsága címére kell beküldeni: Szolnok, Kossuth Lajos u. 2. szám. A pályázatok jeligések. A pályaművekhez csatolni kell: a pályázók nevét, pontos Címét és foglalkozását tartalmazó borítékokat. A pályaművek beküldésének határideje: 1973. december 31. A beküldési határidő után beadott pályaművek nem vehetnek részt a pályázaton. Eredményhirdetés időpontja: 1974. április 3. Pályadíjak mindkét pályaműnél: I. díj összege 25 000 Ft II. díj összege 20 000 Ft III. díj összege 15 000 Ft A Szolnok megyei tanács végrehajtó, bizottsága szakemberekből álló bizottságokat alakít a pályaművek elbírálására, fenntartva magának a pályadíjak visszatartásának, vagy megosztásának jogát. Más szervekhez elbírálás céljából benyújtott pályamunkákat a díjazásból kizárja. A díjazott pályamunkák hasznosításának jogát fenntartja Szolnok megyei tanács végrehajtó bizottsága Rizs-szarítás Tiszai Lajos t A Barátság vonat utasa voltam Észak Velencéje? Leningrad észak Velencéje — így mondják. Száznál is több szigetre épült, csaknem hatszáz híd ível át a Néva és a Fontanka ágai fölött köti össze a bulvárokat. A víz néhol a házak falát mossa. A hableány karcsú, fehér „Meteor” szárnyashajók a leningrádi gondolák. Sietős szellőként suhannak el a kőcsipke paloták előtt. Az első látszat tényleg mutat valami hasonlatosságot, Velencéhez, de ha jobban körülnéz az ember, — megérzi, hogy inkább észak Párizsában jár, nem az Adria merj.fi kalmárok és a volt dogek mai álmos váro- rosában. Talán valamikor, a cárok idején, még találó volt az összehasonlító titulus, de ezt már régen maga mögött hagyta, kinőtte a három és tél millió lakosú mai világváros. A régi Pétervár szépsége semmit sem halványult. — Tornyai ma is csillognak, kőrózsái olyanok, mintha tegnap faragták volna az olasz és az orosz mesterek. Leningrád úgy vált ,* igazi metropolissá, hogy megőrizte patináját. Szépsége Párizséval vetekszik. A bulvárokon éjjel-nappal autóáradat hömpölyög, akár a Champs-Elysées-en. Kafetériáiban, ahogy Boulevard Sain-Michel caféiban, festők. írók, színészek vitat- kozgatnak, élik zajos életüket. S fénytenger a Szajna partján és a Néva ágai között. De az előző párhuzamnál is többet mond három történelmi dátum: 1793 — a Bastille ostroma — 1871 — a párizsi Kommün — 1917 a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Leningrád és Párizs a foa> radalom városa. A Tér. A cárok egykori lakószobáiban járunk, a Téli Palotában. Kincsek a falakon és tudatunkban, Nehéz szabadulni a festmények varázsától, de akár a mágnes, úgy vonzanak az emeleti ablakok, ahonnan teljes egészében láthatjuk a Teret. A történelem legtöbbeí- adó színpadát a Néva felől a Rastrelli tervezte Téli Palota — a mai Ermitázs határolja. Szemben a Diadalív, az 1812-es Honvédő Háború emléke. Tetején a győzelem harci szekere, alatta az ív, amelyen át az emberiség történelmét vágváltoztató forradamárok özönlöttek a Téli Palota ellen. Szétomlik a napfény a tér kövein, andalító nyugalmú most a vasárnap délelőtt. De ezek a kövek átélték a 66 évvel ezelőtti vasárnapot is, Véres Vasárnap volt. Az önkényuralom kartácstűzzel fogadta a munkásság felvonulását. A tér baloldalán lévő park fáiról a gyerekek százai nézték a számukra csak látványosságot jelentő felvonulást, őket is kartácstűzzel lövette a cár. A Palota tér közepén van a Sándor Diadalmi oszlop, a Kilátás a Névára és a Péter-Pál erődre az Ermitázs te- tejéről Szolnokiak a világ legnagyobb — 600 tonna súlyú gránitemlékoszlopa. Képzeletemben mégsem ez uralja a világ leghíresebb terét, hanem a szellemi óriás, Lenin emléke. Ezen a téréi} vitték győzelemre zseniális gondolatait a forradalmárok fegyverei, — a ..Tíz nap ...” egyikén, amely megrengette a világot. Turisták ezrei sétálnak a Palota téren, a Néva partján. Nincs olyan kultúrem- ber, aki ne hallott volna § Palota téren szürke cirkáló ágyújának dörrenéséről, a világbékét tettekkel kívánó társadalom születésének jeltadó nyitányáról, Mellém áll valaki az ablaknál, s önmagának mondja; „Hát itt történt..” Elhallgat, végig gondolja. — Mindenki így van vele, mindenki végiggondolja, legalábbis megpróbálja. Nehéz, mert időben is óriási ez a tér.., (Folytatjuki Pályázati felhívás
