Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-09 / 108. szám
Beteglátogatás Mivel a múlt héten olyan elviselhetetlenné vált a zörej a mellkasomban, hogy már a szomszédok is szóltak érte, elmentem az orvoshoz. — Ki vannak a hörgők, ja kérem semmi sem tart örökké. A múlt héten tönkrement az Opelem gömbcsuklója is — vigasztalt az orvos, majd két hét fekvést javasolt kenyéren és vízen. — Először is meg kell erősödnie! — Na, legalább kipihenem magam — gondoltam, miközben sorra kiraktam a gyógyszereimet az éjjeli- szekrényre. Alig húztam magamra a takarót, amikor csengettek. Lipicai érkezett egy srófhúzóért a szomszédból. — Te meg fekszel fényes nappal! Tán, csak... Tán csak nem beteg vagy? — kérdezte reménykedve. — De igen — rebegtem. — Akkor meg látogatni kell a kutyafáját — rikkantott boldogan és elszaladt. Pár perc múlva Icceivei a másik szomszédommal tért vissza. 1 — No, akkor most lefekszel — intézkedtek, majd letelepedtek az ágyam mellé. Tudjuk, hogy csak a válságos egészségi állapotodnak tudható be, hogy elfeledkeztél megkínálni bennünket. beteglátogatókat — szólt Iccéi és otthonos mozdulattal hozta elő a spejzből az italokat. Lipicai a dugóhúzót kerítette elő varázslatos gyorsasággal. Azt, amelyet én két éve nem találtam már se égen se földön. Pillanatok alatt pohár került az asztalra. — Te nem iszol természetesen. .. Szegény feje, még ezt a kis italt is megtagadják a fránya orvosok. Koccintottak és együttérzően ittak-ittak az egészségemre. Még most is isznak, ha meg nem haltak. — pb — Ismertető szokások Franca Gandolfi, Domenico Modugno felesége, három fiúgyermek anyja felkeresi a gyermekorvost és megkérdezi: „Honnan tudhatom meg, hogy felnőttek a fiaim?” „Rendkívül egyszerű — válaszolja az orvos. — A csöppség akkor válik gyermekké, amikor azt akarja kideríteni, hogy honnan jött. És akkor válik felnőtté, amikor nem hajlandó megmondani szüleinek, hogy hová megy.” Lakáshiány A randevú vége — Látod, kislányom, mondtam neked, hogy tavasz« szál már bottal üthetjük a nyomát... V ' HitSzöveg nélkül Felkészülés r A rendező szemrehányóan a színészhez: — Mi az uram, miért nem vett bundát? Hiszen egy olyan darabban szerepel, mely az Északi Sarkon ját* szódik! — Rendező űr, «í magya-í rázkódik a színész — bún* dát ugyan nem szereztem,' de meleg alsót és Inget vettem magamra! Megoldás — Anyuka, adj nekem egy ötkoronást! —• Milyet akarsz f Fémet vagy papírpénzt? — Tudod mit, a fémpénzt csomagold be a papírpénzbe, hogy ne vesszen el. Marasztalás Giorgio Gaber egy este felkeresi barátját. A barát nincs otthon, viszont csinos felesége barátságosan tar* tóztatja a vendéget: „Ülj le, igyál egy kor* tyot”. „Nem, köszönöm; talán majd máskor...” „Dehát maradj egy kicsit — erősködik az asszony —» meglátod, hogy a férjem nemsokára hazajön... Sőt, ha igaz, amit mondott, vagyis, hogy veled tölti a ma estét, örülni fog, hogy végre rádtalált.” TITOK Két ismerős találkozik a Broadway-n. Egyikük feltűnően elegáns. A másik megkérdezi! — Elárulnád nekem a szabód címét? — Szívesen. Csak arra kérlek, te ne áruld el a szabónak az én címemet. Kíváncsiság — Miért kívánja belevenni a végrendeletébe azt, hogy halála után boncolják fel? — kérdezi a közjegyző. — Mert szeretném végre tudni, milyen betegségben haltam meg. Megítélés dolga — Állítólag szép, Intelligens és szorgos asszonyt vettél el. — Ki mondta ezt neked kérlek? — Ö maga, Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 489. esipés Földmunka Cím9 név, rang — kórság Szív kell hozzá, aranyoskám Ilkanéni gyermekkorom ;,csodaasszonya" volt, akinél mindenkor, mindenfélét lehetett vásárolni.- 1945-ben — közvetlenül a háború befejezése után — amikor az utcánkbeliek még azon tanakodtak, hol lehetne egy rántásnak való zsírt szerezni, Ilka néni már vajat árult. Hosszú . idő után a szolnoki piacon találkoztam vele újra. Lábánál két nagy kosárban 10—12 pár tyúk, élőt. te vagy húszán — háziasszonyok, bevásárló férfiak — tolongtak, egymás kezéből kapkodva a pirostarajú, fényestollú baromfiakat. Ilka néni pedig, akárcsak régen fürgén és véget nem érő szöveggel kínálta portékáját. — Ezt nézze meg, lelkem aranyoskám! Ez nem tsz-ben nevelt, csupacsont „varnyú”. Olyan ennek a bőre drága lelkem, mint a sárga arany, nem is tápszeren nőtt fél, hanem kukoricán. Jó magyar kukoricán. Szív kell aranyoskám a baromfineveléshez, szív éa törődés. A tsz-ben? Ott egy lapát tápszert hánynak a jószág elé, hogy nesze neked, egyél ha kell, ha nem hát, dögölj meg. Pár nap múlva aztán újból találkoztam Ilkanénlvel, ezúttal azonban egy jászsági község tenyérnyi kis piacán. A helybeli tsz standja előtt éppen fizetett. A tsz-től vásárolt baromfit fizette ki — pontosan negyven tyúkot — miközben elmesélte szokott bőbeszédűségével a stand vezetőjének, hogy a szolnoki piacra viszi a tyúkokat, mert hát gondoskodni keli valakinek a szegény szolnokiakról Is- És ki más lehetne az a valaki, ha nem 6, az aranyszívű Ilka néni. T. C. Sokszor, ha levelet kapok, s nevem fölött ott a két betű, — kicsivel vagy naggyal — te; derülök. Előre tudom, milyen korosztályhoz tartozó gépíró vagy kézíró írta a levelet. Régi divat, valamilyen illemszabály is, előre, jóelőre tudatni a címzettel, hogy tisztelik. A napokban szép szálkaírással kaptam egy névtelen levelet A levélíró egy cikkem miatt lehordott a sárga földig. Mégse vagyok nyugtalan. A borítékon ott a két betű: T. C. NÉV Már hetek óta keseregtünk Bubuval. A hivatalban, ahol dolgozunk, majd minden iroda ajtaján-ott van már a dolgozók neve. Azzal a nyo- mogatós hogyishívjákkal csinálják, szép színes szalagokra rányomogatják betűnként nevüket a dolgozók, aztán egy nyomás, s az ajtón marad. Hiába kerestünk nyo- mogatós hogyishívjákot, ml Bubuval, nem leltünk. Aztán ránk mosolygott a szerencse. Jött egy ismerős, s elkezdte kismasináját nyomogatni. Rácsaptunk. Néhány órai nyomkodás után sikerült. Az ajtóhoz rohantunk, kinyitottuk, s nyomtuk, hadd ragadjon. Nagyot nyomtunk. És a nyitott ajtó visszapattant, fejünkön egy koppanás. — Nem baj, — aszongya Bubu, s nézi az ajtót boldogan. — Most már van nevünk! RANG Elértem, mit ember elérhet Szolnokon. Mostmár hiszek magamban. Nagy dolog ez, rangot, óriásit jelent. Dehogy kitüntetés, dehogy jutalom. Nagyobb. A körzeti orvos egymagám, egyesegyedül fogadott. Nem hármat hívott be egyszerre. Egyedül engem. Azóta emelt fővel járok- kelek. Hiába, ez már rang. KÓRSÁG Kéregető cigányasszony, karján kisgyerek. Áll az előszoba ajtajánál, s mondja az áldást. — Adjon magának az isten egészséget, boldogságot, hosszú életet. Mondom, akkor Is sóher vagyok, nincs pénzem, hónap vége van. Mit sem adhatok. Az asszony egyszeriben leveti nyájasságát. Végigmér nagy méreggel, s kiabál; — Akkor lepje el magát a kórság! — só — Éltem a lehetőséggel Örömmel olvastam a szol* nokl Patyolat ökölnvi betűk* kél írt hirdetésál, miszerint befejezték a textiltisztító üzem rekonstrukcióját. — t most már 1, 3, 7 napos vegytiszta tásl határidő között válogathat a kedves megbízó. Éltem is ezzel a lehetőséggel, s elvittem a férjem ballonját háromnapos tisztításba Aztán elmentem érté három, szór mire elkészült, s még négyszer, míg nagynehezen az öv ia megkerült hozzá. Közben különböző „gazdátlan” övét kínáltak az üzletben, vigyem haza pászítanl, hátha az az. No persze ez a kalamajka csak egyedi eset lehet. Nemrég a saját ballonom Is tisztításra szorult, »ugyancsak háromnaposba vették. Az sem. készült el időre, de természetesen a háromnapos tisztításnak megfelelő összeget fizettem érte. Nem akarok üzletrontó lenni — már ami a hirdetésbevételt illeti —, de talán abba kellene hagyni ezt a „Vegye igénybe...’* reklámozást, ha közben annyian igénybe vették eme szolgáltatást, hogy már nem is győzi a vállalat, I — csani — A tavasz első jelei 1. A.
