Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
. 1971. május 1. • SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 JÓZSEF: GYÁKKÉMÉNYEK ' axektts Lajos t Kiss Dénes: Májusi ének Fényt, fényt a földnek, Május! — A hegyek ormaira tűzd ki lobogóid; hirdesd ki mindenütt győzelmedet, tengertől a búvá, kis folyóig. Májusi tűzijáték Felgyújtotta a május a dombok oldalát A munka honfoglalói nyomán — kaszások vágják a szénarendet — illattal száll, jár a szél, mint a lány, s levágott, kis virágok lebegnek. Szirom-tűzvészben égnek lobognak a fák Tűzijáték a fákon!Szép itt a béke; smintha csak jelét akarná fölírni az égre, szinte úgy villan föl a messzeség falán egy galamb tiszta képe. A csillagok hada leköltözött a földre május éjszaka A SZÉP MUNKA Recés vaslemez. Ez a padló;- Súlyos vaskorlátók. Ezek míutatják a bejárható világát. Marajló hatalmas gépek. Eiek diktálják az ittlévők mimikájának ritmusát. Nehéz Í yszer- és olajszag a lesben* Ezt lélegzik be mű- c alatt Gumicsizma. Or- lan munkaruha. Hőség. A téket törlő kéz maszatos ma az arcon. Megszokott Fölvillanhat a televízió ernyőjén, szerepelhet új- :ikkben, megörökíthető Tképen. Csak a részletek óznak. A recés vaslemez hWvett töredezett olajtól feketére vált a beton, a padló. A vaskorlátok helyett maguk a gépek szabják a közöttük járható keskeny utat- A részletek változnak, a lényeg íos: élő s éltető üzem- tunka. Értéket teremtő em- sri tevékenység. Ott a vegyszer és olajszagú levegőben, a íjarmadik ötéves terv legna- /obb szülöttén ele, a Dunai Tőolajipari Vállalat oldósze- paraffinmentesítő üze- lének morajló gépei mellett tondja ki egy kölyökképű tfechnikus: „szép munka ez!” frázis? Komolyan gondolta, íert hisz annak értelmében, amit tesz, amit csinálnia kell Pedig főnökei vannak, akik nem mindig kedvesek, akik utasítanak. A levegő nehéz, a munka piszkos. Mégis: szép munka. Mitől, miért szép a munka? Akkor is ha piszkos? Ha nehéz? Marx mondta kj a történelem új irányát is kirajzoló megállapítást: a munka emberi szükségletté válik a jövő társadalmában, a szocializmusban. Illúzió lenne ma arról beszélni, hogy ez így van? Már ma is vannak — s nem is fehér hollóként! — olyanok, akik számára az Ólet egyet jelent a munkával. Mert elégedettek vele, örö- inüket lelik benne, mert érteimét látják. Nyomon kö- . festhetik* mikent épül be munkájuk a nagy egészbe, miként válik annak szerves, soha többé el nem különíthető, alkotó részecskéjévé. Van közöttük kétkezi munkás éppúgy, mint a szellem szerszámát alkotásra fölhasználó. Találni járműlakatost, fúrómestert, mérnököt, mindenféle foglalkozási ágban lelni embert, aki hittel mondja: szép munka. Szép munkát csak olyan ember végezhet, aki a helyén van, aki úgy érzi, hogy amit ő csinál, s ahogyan csinálja, azt más és úgy nem tudja megtenni. Mégis: ritkán, s akkor sem eléggé alaposan figyelünük, adunk erre. A munka pszichológiája és szociológiája tudomány, ma már az, de ezt a tudományt csakis a gazdasági— társadalmi alapok szocialista formája tudja igazán kibontakoztatni. A gazdasági-társadalmi alapok adottak, szocialisták. Mégis: vannak, akik nem hisznek munkájukban, lenézik azt, mert rossznak értelmetlennek, semmiféle örömöt nem tartogatónak ítélik meg. Miért? Mert látnák, elég, ha összeütik a bútor eresztékeit, eldolgozni, enyvezni, száradni hagyni nem kell- Elég, ha fölskiccelik a vázlatot a papírra, hisz’ úgysem lesz meg a kellő anyag, a mikron pontosságú megmunkáláshoz a szükséges gépkapacitás. Ügy vélik: elég az, ha megmagyarázzák miért silány az, ami silány. Elég? Kinek kell az ilyen munka? Kinek lehet elég? Embertelenebb, erkölcstelenebb, lealázóbb. mint az értelmetlen, a céltalan, a silány munka, nincsen. Szép munka — csúnya munka. Jó munka — rossz munka. Egyszerű. iskolás nörhnzpm^k. pöttöm gvere- kek írogatnak ilyeneket a föTptíii'bo szorgalmi feladatként. Csöop praclHuk szorítja a tollat, nyelvüket is kidugják szájukon a naev igyekezetben, hogy — szépre sikerüljenek a betűk,egyenesek sek legyenek a sorok. Szépre? Igen! >®ár a gyermekben, az alig nyíló tudatú emberpalántában megvan a szép munka, az értelmes erőfeszítés iránti vágy, akarat, el szánás, mindaz, ami kényszerűből, muszájból, nyögve végzettből mássá, örömet, elégedettséget adóvá változtatja a munkát, a homokvárnak is szépnek kell lennie, szépnek a babára varrt ruhának, a faragott vesszőnek, a mama névnapjára barkácsolt, ügyeskedett ajándéknak. .. Az ifjúvá, majd felnőtté serdült, érett emberből sem hiányoznak e tulajdonságok, ám az ösztönnel kapcsolódó tudatot még sokszor csúffá teszi a közöny, a semmit nem tisztelés, az orrhegyéig sem látó ostobasága. Mert ezek még a tiszta, könnyű munkát is nehézzé, rosszá torzíthatják, nemhogy az aműgyis nehezet. Eltorzíthatják, mert a legfontosabbat: az értelmét veszik el! A kapáló, falat fölhúzó, esztergáló, tervező asztalnál dolgozó ember rövid pihenői alatt mindig fölméri, mit tett, meddig jutott- Tekintete jól- esően simít végig a gyomtól tisztult növény sorokon, a habarcs ölelte téglákon, az újat körvonalazó tusnyomokon, ha tudja-. - Ha tudja, hogy nem marad ebek har- mincadjára a termés, nem döntik le a falat, mert közben mást gondoltak vagy éppen valamit elfelejtettek, nem fuserálják el a tervet a kivitelezéskor... Ha tudja, hogy munkája valódi értéke és haszna szabja meg lángját, hitelét mások előtt, ha tisztában van azzal, hogy pontosan azt tette, amit tennie kellett, mert ezt várták tőle. Mészáros Ottó TISZAI LATOS VASÁRNAPI RIPORTTÁ Igaz legendák Nyitott tenyér a föld. A homokbuckák, a vizes süp- pedékek, az elhagyott Ti- sza-hajlatok, a nádas erek elmondják titkaikat, csak értse az ember a szavukat, ismerje a legendák nyitját. Varsánynál, nagy nekibuzdulással, délnek fordul a Tisza. A falunak már nyoma sincs, elpusztította a török. De az ekevasnak megmutatják hol, mi volt, kiforgatják a földből a rozsdás edényfüleket, cserepeket. Ha még mélyebbre jár a kés, rézcsatokat, agyagurnákat talál. Már a bronzkorban is itt küszködött az ember, ezen a tájon. A puszta északi csücskében volt a ÍJagy Tanya. Urak jöttek, mentek, a név maradt. Nem volt pedig nagy, bármelyik tsz-major túltesz rajta, legfeljebb az ott lakó cselédemberek nyomorúsága elé illett volna a jelző. A közös konyhás béresszobák, meg a Tisza között, az Epres erdő hallgatag fái nézték az eget. Alattuk Szubuly Mári csodálatos szerelmét mesélgették a vének, kicifrázva minden nekik tetszőkkel, egykori fiatalságuk ábrándjaival. Az öreg Tuhuz szerint Gurzó Pista, a híres betyár, Mari szerelme, hattyút lovagolva járt a piros almaszájú lányhoz, hogy ne csattogjon a derese patkója, ne verje fel a pandúrokat. „Mert akkortájt még olyan hattyúk úszkáltak a Tiszán is, hogy a betyárt is a hátukra vehették”. Beljebb, a puszta másik csücskében volt a Fejedelem fája. Rákóczifalvának akkor még nyoma sem volt, de a fejedelem kastélya már ott őrizte Varsány bejáratát. A ház előtt egy hatalmas orgonabokor volt, olyan fürtökkel, hogy elég volt egyet is megemelni. Özvegy Veresné dédanyja, ő is csak emlék már, szógáló volt a kastélyban, ő gondozta a Nagyságos Ür orgonáit Mennyi az igazság ezekben a történetekben? Ne kutassuk. A szerelem akkor szép, ha nem firtatjuk a miértjét Igaz, hogy itt élt a bronzkori ember; a rákóczifalvi öreg iskola a Fejedelem kastélyából épült; a lányokhoz már akkor is jártak suttyomban a legények; az erdők már akkor is megőrizték titkaikat A Tisza árterében néhány évvel ezelőtt emberi csontvázakat talált a földgyalu. Kik voltak a füzesek névtelen halottjai? Csalog Zsolt szolnoki muzeológussal mindent megpróbáltunk, hogy személyazonosságukat tisztázzuk, de az enyészet már a vasat is elpusztította körülöttük. Annyi bizonyos, hogy második világháborús halottak voltak mind a hárman és golyózúzta volt a koponyacsontjuk. Legelőször Drávucz Dezső bácsi jelentkezett, hogy ő tudja, kik voltak az Epresbéliek, — így nevezte őket. — Ügy október első harmadában jöttek a házamhoz, 1944-ben. Öten voltaic. Puskájuk volt azoknak mindnek, nem is akármilyen, hanem soklövő puska. Katonák voltak azok kérem, katonák, oroszok. Megkérdeztem annakidején az öreget: hogy beszélt velük, milyen nyelven? — Magyarul, kérem, magyarul. mert azok úgy beszéltek magyarul, olyan szépen, hogy a tisztelendő űr sem jobban. Mit akartak? A padlásomon aludni. Ott is szundítottak, felváltva, mint nyúl a bokorban. Én meg velük, mert azt akarták, hogy én is ott legyek. — Magától hová mentek? — Volt egy kertész, a Holt-Tisza másik oldalán, oda. De először azt kérték, nézzem meg, hogy hol a német Hát mondom nekik, mindenütt. Annyi van abból, mint rossz búzában a szarkaláb. De aztán elvezettem őket a Kis Tanya ali, a birkaaklokhoz, a révészig. Az öreg Drávucz nem tudta a révész nevét. Más se nagyon a régiek közül, mert mindenki csak úgy emlékszik rá, hogy a révész. Simon András kőműves mester révén bukkantam újra a fegyveresek nyomára. — Nekem Vits, a kertész beszélt róluk. Én jóban voltam ezzel a Vitssel, de csak akkor fakított már róluk, amikor itt voltak az oroszok. Azt mindig is tudtam, Vitsről, hogy nagy kommunista. Meg hogy kertész. Pedig nem volt az kertész. Mért pont a repülőtér alatt kertészkedett volna, ahol úgy hullott a bomba, mint az augusztusi jég. El is ment ez a Vits valahová az oroszokkal, amikor bejöttek. Érti, ugye? A repülőtér miatt volt ott. Rádiója volt annak, kérem. Rádiója. Hogy mit mondott Vits? Hát, csak annyit, de mondom, már csak akkor, amikor lelőtték őket, hogy a szolnoki híd miatt jöttek volna, szegények. Nála csak éppen addig voltak, amíg átadta őket Sánta Palinak, az meg tovább, az útkaparó vejé- nek. Az öltöztette be őket magyar katonaruhába, ő volt a hadnagyuk. Azt rögtön lelőtték, ahogy visszajöttek a szigetről. Az öt másik bejutott valahogy az erdőbe. Azok ott akkor megúszták. Hajdú erről többet tud. Hajdú József egykori szolnoki építőmunkást, Szár községben találtam meg, a Dunántúlon. — I?em tudom, hogy hívták azt az embert, akit ott lelőttek. Tán sosem tudtam a nevét. Többnyire börtönben volt, amikortájt mi odaköltöztünk. Nem is láttam évekig, úgy gondoltam kivitték a frontra. Aztán akkor őszön ott láttam a fa alatt, lelőve. Hadnagyi ruha volt rajta, egy aranycsillaggal, tudom én kérem, voltam eleget katona. ö volt az tagadhatatlanul, mert ott siratta a családja is. De hogy hogy lett hadnagy? Az apjától tudom azt a keveset, amit tudok. Azt seppegte ott, a fa alatt, hogy ő megjósola, ez lesz a vége..: — És a többiekről mit tud? — Sok mindent beszéltek róluk. Én azt is hallottam, hogy nem oroszok voltak, hanem magyarok, partizánok. De az szent igaz, amikor a kanális partra állították őket, oroszul kiabáltak egymásnak. Amiyit sikerült kideríteni, hogy az ismeretlen fegyveresek a harmadik napon jutottak el a szolnoki hír’" aláA környéken lakók már öt magyar katonáról beszélnek. Feltűnt nekik a magyar egyenruha, a sok német között. A szovjet és a nomán csapatok ekkor már Mezőtúr, Törökszentmilclós térségében voltak. Kóródi Imre bácsi sokáig őrzött egy bicskát, úgy mondta, közülük hagyta nála valamelyikőjük. Tőle azt kérdezgették, hogy az átmenti erdőben, a fűzfák alatt, el lehet-e jutni a hídhoz. — Meg még azt kérték, hogy ledőlhessenek egy órácskára. Mondtam nekik, hogy nem ajánlom, mert velem igen-igen nincsenek kibékülve a csendőrök. Tetszik tudni, azt hittem, katonaszökevények, aztán úgy gondoltam, kár lenne értök, ha rajtuk csapnának. Ahogy ezt elmondom nekik, utána jobban kérdezgettek, hogy mi bajuk velem a csendőröknek. Mondtam nekik, amit mondtam, de nem mertem mindent kipakolni. Csak annyit, hogy még 1919 miatt. Erre fel azt mondta egyikük, hogy majd magára való világ lesz most már, bátyám. De észrevettem, hogy a legöregebb jó ránézett. Erre fel az is elhallgatott, aki beszédesebb volt. Én már csak akkor láttam őket, amikor hozták... Tőlem este mentek el. Másnapra virradóra hallottam a lövöldözést a hídnál. Nem gondoltam rájuk, azt hittem, odáig jutottak már a szovjetek. Almádi szomszéd beszélte aztán, neki meg egy sváb SS-legény mondta, hogy a hídnál elkapták a robbantókat. Kettőt ott a helyszínen lelőttek közülük. De egy magyar csendőr meg azt mondta, éppen azt nem akarták, hogy a német felrobbantsa a hidat. Állítólag a gyújtódolgokat szedték ki a híd alatti robbanószerekből. Hát, nem tudom. Az biztos, hogy közülük hármat puskatussal hoztak... Tiszta vér volt mind. Tóth Fazekas Ferencné, meg a szomszédasszonya végignézte a kivégzést. — Mink a paplanunkért, meg a dunnánkért mentünk le az erdőbe, a dekungokba, hogy visszahozzuk, mert levitték a németek. Akkor kísérték azt a három, na- gyon-nagyon véres katonát. Ott, a nagy fa alatt állították őket a kanális szélére. Ott az egyik kivett valami iratot a zsebéből, eldobta. Közben szólítgatták egymást, ólyan nyugodtak voltak azok, mint én most Nem tudom mit beszéltek, nem magyarul mondták. Amikor az eldobta azt az iratfélét, a német fölvette, aztán a puskájával odacsapott neki. Az arcába szegénynek. Jaj, rémséges is rágondolni, ahogy elöntötte a vér. Aztán már oda se mertem nézni, behúzódtunk a gödörbe, a dudva közé, csak a géppuskázást hallottam. Nem sokra rá kijött szegényekre a Tisza. Meg- hogy őszinte legyek, nem is gondoltunk rájuk, mertany- nyi volt akkor a halott errefelé, hogy ki tudta volna számon tartani őket. Meg volt nekünk is, sajátunk is. Már tavasszal, amikor vertük a karót, akkor beszélgették meg az emberek a kocsmában, hogy ezek oroszok voltak, úgy akarták, hogy lövés nélkül bejusso- nak az övéik Szolnokba. Szegények itt végezték a nagy fűzfa alatt fiatalon. Kik voltak valójában? Nevüket és hogy honnan jöttek, nem sikerült megtudni. Kik fekszenek a süp- pedékesben, a nagy fűzfa alatt. A Tisza szüntelenül morzsolja az időt, a csalitban hancúrozók is maid emennek ősnek, s minden generáció után új és úi lígen- gák születnek, iaazak, mint ezekről az ismertlen embe-í rekről.
