Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

1971. május 9. SZÓI WOK WFOVFI NÍPLAP 3 A munkásság politikai és szakmai műveltségének néhány kérdése Jászberényben Az MSZMP X. kongresz­szusán a Központi Bizottság beszámolójában, a vitában és a határozatban is igen je­lentős helyet kapott a tár­sadalom osztályszerkezetében bekövetkezett változások elemzése. Sok szó esett tár­sadalmunk vezető osztályá­ról, a munkásosztályról, ar­ról az osztályról, amelynek pártja Irányította két és fél évtizedes harcunkat, legna­gyobb áldozatot vállalt a szocializmus építésében, s amelynek szemlélete, maga­tartása pozitív irányba be­folyásolta, meghatározta az egész társadalom szemléle­tét, helyzetét. A munkásosz­tály miközben teljesítette történelmi szerepét, maga is nagy változáson ment ke­resztül. Nőtt számaránya, po­litikai, szakmai műveltsége, vezetési tapasztalata, tekin­télye, befolyása, erősödött vezető szerepe. A munkás- osztály, pártja és forradalmi eszméi által vezérelve, a társadalomban és a terme­lésben betöltött fontos szere­pénél fogva továbbra is ve­zető, meghatározó szerepet tölt be a szocializmus épí­tésében. Ebből következik, hogy a kedvező mennyiségi és minőségi változás mellett, főleg a gyors növekedésből származó negatív jelensége­ket vizsgálni kell és változ­tatni azokon. A kongresszus határozata is utal erre: „A munkásosztály öntudata, szervezettsége és fegyelme meghatározóan befolyásolja a dolgozók mlnden rétegét. Egyes munkásrétegek között azonban jelentős eltérések vannak és lesznek még hosz- szú ideig a politikai öntudat és a szakmai képzettség színvonalában, anyagi hely­zetükben és mindezek figye­lembe vételével kell folytat­ni pártunk politikáját, a munkásosztály további fej­lődése és egyben társadalmi vezető szerepének erősítése érdekében.’’ A városi pártbizottság úgy látta, hogy e téren váro­sunkban is van tennivaló, ezért alapos felmérés után megvitatta Jászberény város munkásságának társadalmi, anyagi, kuturális helyzetét és határozatot fogadott el. Legfőbb szükségessége e lé­pésnek a X. kongresszus ha­tározatának fent idézett út­mutatásából ered, s a város sajáto: helyzete is indokolja. A város a termelés volu­menét és az iparban fog­lalkoztatottak arányát te­kintve a közepesen fejlett ipari városok közé tartozik (bár szociális, kommunális ellátottsága messze elmarad ettől). Az akítv keresők 55 százaléka az iparban és az építőiparban dolgozik. Ha ehhez hozzá számoljuk a közlekedésben és a mező- gazdaság állami szektorában dolgozó munkásokat, megál­lapíthatjuk. hogy a város gazdasági, társadalmi jelle­gét a munkásság határozza meg. A foglalkoztatottságban, annak jellegében az ilyen irányú változás két évtized alatt ment végbe. A mi mun­kásaink között is szép szám­mal vannak — a kiala­kult törzsgárda mellett — akik az elmúlt évtizedben lettek munkások. Nálunk is számolni kell a gyors felfu­tás következményeivel. A munkásság politi­kai, szakmai műveltségi szintjének növelésében sok feladatunk van. Nagyon je­lentős tartalék is van ben­ne, s erre nagy szükség van, különösen ha a fejlődés in­tenzív szakaszának követel­ményeire is gondolunk. A felmérés kiterjedt a munkásság számszerű nö­vekedésére, politikai, anya­gi helyzetére, életkörülmé­nyeire, politikai, általános és szakmai műveltségére, a munkásvándorlásra, az üze­mi légkörre, a munkásgye- rekek tanulására. Ezek kö­stül a lényeges kérdések kö- . sül tekintsük át, a munkások vezetőszervekbe történő be­vonását, a politikai, szak­mai és általános műveltsé­gük alakulásának néhány tapasztalatát. 1. A munkásság — szám­arányánál fogva is — a vá­ros legjelentősebb társadal­mi rétege A választott szer­vekben való részvételi ará­nya növelésre szorul, jelen­leg nem éri el az optimális mértéket. A pártszervek és szervezetek e téren jelentős lépést tettek 1970-ben. A párttagság több mint 40 szá­zaléka fizikai munkás, a pártba újonnan felvetteké ugyanezen évben 53 száza­lék. Az alapszervi vezetősé­gekben a tagoknak 26 szá­zaléka fizikai munkás, ezen alul van a pártszervekben az arány. A városi tanács múltbeli összetétele is sok bírálni valót hordozott e szempontból. Az aktív kere­sők 44 százaléka fizikai munkás (tsz-ben dolgozók nélkül), viszont a tanácsta­gok között csak 12 százalék volt az arányuk. Az április 25-i választás ebben jelen­tős fordulatot hozott. A fizi­kai munkások aránya 43,7 százalékra nőtt, s összességé­ben az iparban dolgozók aránya 46 százalék lett, amely jól megközelíti a vá­ros társadalmi struktúráját. Hasonló irányú változások történtek a szakszervezeti választások alkalmával, és ezt reméljük a soronkövet- kező KISZ választásoknál is. A pártszervezetek és a tömfegszervezetekben dolgozó kommunisták feladatul kap­ták a következőket: a párt taglétszámát elsősorban üze­mi munkások soraiból kell növelni; a párt, állami és tömegszervezeti vezetésben növelni kell a munkások arányát, és azt megfelelő szinten kell tartani; az üze­mi munkásságot — mint for­rást — a káderpótlás szem­pontjából jobban figyelembe kell venni. A munkásság szocialista tudatának növelése folyama­tában a politikai oktatásnak nagy szerepe van. Ebben je­lentős az előrelépés nálunk. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a párt politikájának megismertetése, értelmi-ér­zelmi elfogadtatása további munkát igényel a kommunis­táktól a munkások körében is. Fontosságát tekintve ki­emelkedik a pártoktatás, ahol évről évre nő a mun­kások száma. A marxista— leninista középiskolában a hallgatók 31 százaléka fizikai munkás, ez jobb a megyei átlagnál. A pártoktatás tö­megtanfolyamai ezemégy- száz hallgatójának 42,5 szá­zaléka munkás. Azonban a két oktatási formán a Pár- tonkívüli munkások száma összesen nem több hatszáz- nál. Mindjárt adódik az első következtetés és feladat, hogy kevés ez a létszám, és növelni kell a pártoktatás tömegtanfiolyamain a munkás résztvevők számát. Ez annál inkább reális, mert a pártoktatácban dol­gozó propagandisták 85 szá­zaléka esti egyetemet végzett, s így a színvonal növelés egyik feltétele is adott. Ha a vezetői utánpót­lást a fizikai munkások so­raiból növelni akarjuk, több munkást kell az esti egye­temre küldeni. Jelenleg az I. évfolyam 16 százaléka fizikai munkás. A Szocialista tudat növelé­sét szolgálja a szocialista de­mokrácia ezen belül az üze­mi demokrácia etrvre erőtel­jesebb kiszélesítése. a jó munknhelvi közérzet. a2 üzemhez való érzelmi kötő­dés a .tulaidonosi árrés” ki­alakítása is. Az elán ered- ménvek mellett töhb megol­datlan probléma van: A tel­jesség ieénye nélkül kettőt említenénk: jelentős a véle­ménynyilvánítástól tartózko. dók száma, a munkásgyűlé­sek színvonala, szervezettsé­ge nem fejlődött kellően. Felmérésünk során a meg­kérdezettek 77 százaléka, ha úgy érezné, hogy munkahe­lyén sérelem érte, „nem hagyná szó nélkül”, hanem a vezető Szervek valamelyi­kéhez fordulna. Főleg a párt- szervezetek iránt nagy a bi­zalom. Huszonhárom száza­léknak viszont az a vélemé­nye. hogy „kár a szóért, úgy. sem sok haszna lenne”. A termelési tanácskozásokról 37 százalékn-k kedvező a véle­ménye, 22 százaléknak vi­szont az a véleménye, hogy egyáltalán nem töltik be ‘'ze- repüket. Ha ehhez még hoz­zátesszük, hogy a megkérde­zettek közel fele évente két­szer, vagy annál kevesebb- szer jelenik meg a termelés­sel kapcsolatos tanácskozá­son, 19 százalék pedig öt­ször, vagy ennél többször, akkor látjuk, hogy a terme­ié"! tanácskozások nem fog­ják át eléggé a munkásságot. Ennek három okát emelném ki: a tanácskozást tartó nem mindig tudja von­zó módon ismertetni mon­danivalóját. A gyűlések idő­ben is mechanikusan vannak rendezve, nem igazodnak az üzemi problémákhoz. A mun­kások jelentős részénél pasz_ szivitás, érdektelen'ég van. Pártszervezeteink feladatul kapták a munkások szocia­lista tudatának növelése ér­dekében a következőket: a pártoktatás minden tanfo­lyamán, az esti egyetemen, bentlakásos iskolákon növel­ni kell a munkások számát. Javítják az üzemi- és mun­kásgyűlések szervezését, nö­veljék azok színvonalát, a munkások kérdéseikre ér­demben kapjanak választ. A termelési agitációt mélypont­járól mozdítsák ki, vala­mennyi rendelkezésre álló eszközzel formálják hatéko­nyabban a munkásközvéle­ményt. A műszaki értelmiség is vállaljon nagyobb részt a munkások politikai nevelésé­ből. A bejáró munkások kép­zésére fordítsanak több gon­dot 3. Általános iskolai vég­zettség tekintetében számot­tevő eredményeink vannak. Mutatóink jobbak mind a megyei, mind az orczágos átlagnál. A munkások 59,3 százaléka elvégezte az álta­lános iskola nyolc osztályát, 4,9 százaléka érettségizett. Ennél is jobbak a mutatók a szövetkezeti iparban. Mind­járt adva van azonban há­rom probléma. A nem mező- gazdasági munkások 37 szá­zaléka, a mezőgazdasági munkások több mint 70 szá­zaléka nem végezte el a nyolc általánost (igaz nagy többségük az idősebb korosz­tályhoz tartozik). Van bizo­nyos „újra termelődés” a fia­talok esetében. Ezek többsége fizikai munkás gyermeke. Végül nincs kellő erőfeszítés az üzemek és az illetékes állami szervek részéről a csökkentésre. A helyzet javítása érdeké­ben a gazdasági, állami és tömegszervezeti vezetésben dolgozó kommunisták felada­tul kapták a következőket: konkrétan vegyék számba az általános alapműveltség nö­velésének lehetőségeit és ér­jenek el kedvezőbb arányt. Meg kell akadályozni az ..új­ratermelődés” növekedését, sőt fokozni kell n munkás­szülők lő kánesséffö pvorrne- keinek közén- és fe'sőfokú in+ÖTményekbe való Irányí­tását. 4 A szakmai a1->nművelt­céff olrnar-őtiipt^ a mem-pi és az onzí»o« át­lagtól. Visrronvlag magas a segédmunkások és alacsony a szakmunkások aránya. Az előbbi a nem mezőgazdasági munkások esetében 39 5 szá- , zalék, az utóbbi 22.1 ?záza- j lék. a közbeeső betanított munkás. örvendetesen nő vl- j szont azon szakmunkások i száma, akik érettségivel is j rendelkeznek. A meglévők 11 százaléka, a végzősök 24— 25 százaléka érettségizett. Nagyon jelentős ez a ten­dencia. E lenpóluskmt kell említeni, hogy a szakmunká­sok 21 százaléka, a betanított és segédmunkások sokkal nagyobb százaléka nem vé­gezte el a nyolc általánost. A szakmai képzésnek és . továbbképzésnek is megvan- ! nak a maga problémái. A ! felnőtt dolgozók szakmunkás. 1 sá képzése nem számottevő, ; emellett csökkenő tendencia- I jú. 1968-ban 15, 1970-ben 5 felnőtt tett szakmunkás vizsgát. A vállalatok nem szerve-nek ilyen tanfolyamot, így e hallgatók a szó szoros értelmében „magántanulók”. Különösen a női munkaerő esetében kelleoe ezt meg­gyorsítani. hiszen a munkás­nőknek 8.6 százaléka szak­képzett. A vonatkozó párt- és kormányhatározat értel­mében ez nemcsak joSa- ha- nem kötelessége is a válla­latoknak. Igaz, a jelen pillanatban a betanított és segédmunkások iránt nagyobb a kereslet, mint a szakmunkások iránt, mégis meg kell találni e té­ren is az érdekek egybeesé­sét. Különösen a kisebb üze­mekre jellemző, hogy még bérfeszültség árán Is, de más üzemből jövő munkással elé­gítik ki szakember szükség­letüket. Az azonban már végképpen szemlélet kérdé­se, hogy egyes vállalatok oda is flérfi ipari tanulót igé­nyelnek a szakmunkásképző iskolától, ahová nő is alkal­mas lenne. A munka termelékenysége szempontjából is nagyon fon­tos, és egyre fontosabb lesz a szakmunkások továbbkép­zése. Az általunk megkérde­zett munkások 78 százaléka az utóbbi négy évben semmi­lyen szakmai továbbképzésen nem vett részt, .bár 56 száza­lékuk ennek határozott szük­ségét érzi. A megoldás szem­pontjából lényegesek lesznek az új gazdaság; szabályzók, amelyek az élőmunka racio­nális felhasználására, az ál­talános és szakmai művelt­ségi szintjének növelésére ösztönöznek. A városi párt- bizottság feladatul adta, hogy az üzemi párt, KISZ és szak. szervezeti szervek a'aposan mérjék fel a munká'ok. főleg az ifjú munkások és nők ál­talános és szakmai alapmű­veltségét, és együttesen tár­gyalják meg a helyzetet, ja­vasoljanak megoldást a gaz­daságvezetésnek. Bírálják határozottabban a gátló né­zeteket. Keressék annak mód. ját, hogy a munkaidő csök­kentése folytán felszabadult Időt hogyan lehet tervszerűen az általános és szakmai mű­veltség növelésére fordítani. A közművelődés város; szer­vei kezeljék kiemelt feladat­ként a munkások olvasottsá­gának, színház, tárlat és mo. zi látogatásainak. a klub­életbe való bevonásának szervezését. A munkásság helyzeté­nek vizsgálatát, pozitív ará­nyú változtatását a városi bizottság legfontosabb fel­adatai közé sorolta A leír­tak a tapasztal átoknak egv kis hánvadát és azt is csak vázlatosan érzékeltetik. /V 7 orr»'5rv»£'-»TT de « ron^rtV ^pmzé. *^0 T\*f»rrr\1 AAc-Arr^ Air >| A ftl AVt J Ac k A •»s/■» "co*X-- A-i‘ «1- — Semse’ Tm-e a jászberényi városi párt- bizottság titkára Befejeződött a szakszervezetek XXII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) szervezeteknek tehát e terü­leten fokozottan együtt kell működniük, és a kedvezőt­len jelenségek esetén közö­sen kell fellépniük. Gáspár Sándor végül meg­köszönte a résztvevők közre­működését a kongresszus munkájában. Külön köszö­netét mondott a külföldi de­legációknak megjelenésükért, a kongresszus munkájában való részvételükért. A válaszadás után a kong­resszusi Küldöttek egyhan­gúlag elfogadták a SZOT és és a számvizsgáló bizottság írásos és szóbeli beszámolóit, az alapszabály módosító ja­vaslatot. A határozati javas­latot, továbbá Gáspár Sán­dor válaszát. Majd a szak- szervezetek vezető szervei­nek megadták a felmentést. A kongresszus zárt ülése Ezután a kongresszus zárt ülést tartott, ahol megválasz­tották a 195 tagú Szakszer­vezetek Országos tanácsát és a 19 tagú számvizsgáló bi­zottságot. Ezután mindkét szerv megtartotta első ülését. — A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa megválasztotta a SZOT elnökségét, a vezető tisztség- viselőket és a titkárság tag­jait, és megerősítette beosz­tásukban a SZOT osztályai­nak és Intézményeinek ve­zetőit. Az elnökség tagjai Elnök: Földvári Aladár. Alelnökök; Kiss Károly, Vas Wltteg Miklós, Bradziej Lászlóné. Főtitkár: Gáspár Sándor. Titkárok: Duschek Lajos- né, Gál László, Nemeslaki Tivadar, Somoskői Gábor, Timmer József, Virizlay Gyula. Az elnökség további tagjai: Baranyai Tibomé, a Tex­tilipari Dolgozók Szakszer­vezetének. főtitkára, Bese­nyői Miklós, a Postások Szak- szervezetének főtitkára, Bru- tyó János, az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságá­nak elnöke, Dajka Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, dr. Darabos Pál, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak­szervezetének főtitkára, Dobi Ferenc, a SzaKszervezetek Pest megyei Tanácsának ve­zető titkára. Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Ta­nácsának elnöke. Fabók Zol­tán. a Helyiipari és Város- gazdasági Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, — Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyaginari Dol­gozók Sza «szervezetinek fő­titkára, Kimmel Emil, a Nyomda, a Papíripar és Saj­tó Dolgozói Szakszervezeté­nek főtitkára. Kovács Ist­ván, a Mezőgazdasági Erdé­szeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Ligeti László, a Kereskedel­mi. Pénzügyi és Vendéglátó­ipari Dolgozók Szakszerveze- téneK főtitkára, Méhes La­jos, a Vas-, Fém. és Villa­mosenergiai Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára. Pé­ter Ernő, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára, dr. Prieszol Olga. a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­nek főtitKára, Simon Antal, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, dr. Siklós János, a Népszava fő­szerkesztője, Szabó Antal, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára, dr. Tamás László, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Tóth István, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Tóth József, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának vezető titkára, Tóth Tiborné, a Ruházati Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára, Tur- zó László, a Bőripari Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkára, Vass Imre, a Művé­szeti Szakszervezetek Szövet­ségének főtitkára. A Szakszerve­zetek Országos Tanácsa titkárságának tagjai Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Gáspár Sándar, a SZOT főtitkára. Duschek I.ajosné, a SZOT titkára, Gái László, a SZOT titkára, Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára, Somosköi Gábor, a SZOT titkára, dr. Siklós Já­nos, a Népszava főszerkesz­tője, Timmer József, a SZOT titkára, Virizlay Gyula, a SZOT titkára. A számvizsgáló bizottság elnökévé Somogyi Miklóst, titkárává Hidas Miklóst vá­lasztotta. Az elnöklő Földvári Ala­dár zárszavában köszönetét mondott mindazoknak, akik jelenlétükkel, közreműködé­sükkel a kongresszus sikerét segítették. — Most az egész haladó világ a 26 évvel ezelőtti tör­ténelmi jelentőségű napra. a győzelem napjára emlékezik, — mondotta Földvári Alá dár. majd ígv folytatta: A gvőzcLm napján, emlé­kezve a fasizmus legyőzésé­nek történelmi napjára, a szervezett magyar dolgozók nevében ígérjük, hogy a vi­lág haladó népeivel szoros szövetségben mindent meg­teszünk, hogy a világon bé­ke és biztonság legven és tovább folytató-)’ék, erősöd­jék a szocializmus építése hazánkban A szakszervezet °k XXII. kongresszusa az Intcmacio- nálé hangjaival ért véget. Ifjú Gárda szemle Szolnokon A győzelem napja tiszte­letére rendezte meg a KISZ megyei bizottsága az I. Me­gyei Ifjú Gárda Szemlét. Mintegy százötvenen, a me­gye legjobb ifjúgárdlstái jöt­tek össze tegnap ebből az alkalomból Szolnokon a ti- szaligeti KISZ vezetőképző táborban. Fiúk és lányok so­rakoztak fel, hogy bebizo­nyítsák megtanulták az ala­ki kiképzés alapjait, ismerik a térképet, bármilyen vi­szonyok között képesek tá­jékozódni terepen. A ver­seny, vagy inkább szám­adás előtt Fehér József, a megyei KISZ bizottság első titkára köszöntötte a fiata­lokat. Emlékeztette őket a II. világháború borzalmaira, a győzelem napja jelentősé­gére. A béke hónap mintegy nyitó aktusának nevezte az ifiúgárdisták szemléjét. Ez­után a verseny —, ponto­sabban vizssn bizottság előtt az ifjú gárda alegységei be­mutatták, mit is tanultak és térképolvasásból, tereptani ismeretekből adtak számot elméletben és gyakorlatban. A szemle ma lövészettel folytatódik, majd a déli órákban tartandó értékelés­sel ér véget az I. Megyei Ií-j jú Gárda Szemle. j t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom