Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-01 / 102. szám
6 SZOLNOK (KEGYEI NÉPLAP 1971. május t. fc—/S£ AyrttA Anyák köszöntése A magyar tudományosság egyik alapkonyte Régi magyarországi nyomtatványok (Akadémia Kiadó 1971) A z édesanyákat, az élet adóit köszöntjük május első vasárnapján, a kiteljesedő tavasz e szép, hagyományos ünnepén. Virágot adunk nekik a szeretet és a hála szimbólumaként, a gyerekek versben, vagy egyszerű szavaikkal mondják el szívből jövő köszöntésüket. „Mi ő nekünk? Azt el nem mondhatom. — Mert nincs rá szó, s nincsen rá fogalom...” Milyen igazak a költő szavai. Az édesanyák iránti szeretet annyira bensőséges és természetes érzés, hogy könnyen üres frázisba, tartalmatlan szóvirágokba fullad az ember, iia megpróbálja szavakba önteni. Ezért is kifejezőbb a néhány szál szekfű, tulipán, vagy az orgona, a hálás tekintet, s a meleg ölelés. Igazán hálásak csak akkor vagyunk, ha az anyák iránti szeretetünket, tiszteletünket nem próbáljuk meg ebbe az egyetlen napba belezsúfolni. Ha az esztendő minden, napjára jut jó szó, figyelmesség. Ha hűségesek maradunk mindahhoz. amire édesanyánk tanított. Ha úgy tiszteljük, szeretjük a hazát, az életet, a munkát, a becsületet. ahogyan arra ő nevelt bennünket. S ha megjegyezzük azt, hogy az anya sem valami szeretettől túlfűtött robotgép, aki csak arra hivatott. hogy elégjen, feláldozza magát övéiért, ha elhisz- szük, hogy ő is olyan ember, aki elfárad, akinek éppen olyan jólesik a segítség és a biztatás, mint bármelyikünknek. A mi társadalmunk az anyák megbecsülését nem bízza sem a véletlenre, sem a gyerekek esetleges hálájára. A mi világunk intézményesen gondoskodik a legszentebb hivatás gyakorlóiról, az édesanyákról. Sok minden történt már a munkahelyi kedvezményektől a gyermekgondozási segélyig, a bölcsődék, óvodák hálózatának kiszélesítéséig azért, hogy az anyák gondja kevesebb legyen. Az édesanyák számára nem is az a legnagyobb segítség, ha a munka terhéből kevesebb jut nekik, hanem ha a társadalom segít értékes embert nevelni gyerekeiből és képességeiknek megfelelő helyet biztosít nekik. A nagyobb közösség sok mindent megtett már az anyákért. A közvélemény előtt is tisztázott dolog az irántuk való köteles tisztelet. Mégis maradt még adósságunk éppen elég. Még fokozottabban osztóznunk kell gondjaikból. A szűkebb családnak, s a társadalomnak is. Tapintat, udvariasság, figyelmesség dolgában is sok még a javítani való. És sok családban meg kellene végre szervezni, hogy az otthon gondjai ne csupán az anya gondjai legyenek... Hogy a tiszta lakás, a meleg étel, a vasalt ing, a derűs hangulat, a jólnevelt gyerek örömének ne az anya legyen a szenvedő áldozata. Hogy neki is legyen, lehetőségé osztozni a pihenés, a szórakozás, a tartalmas I kedvtelések közös örömében. S hogy az édesanyára ne csak addig legyen szükség, amíg adni tud, hanem akkor is, ha már szétosztotta erejét, szeretetét és ő szorul övéi támogatására. hálatelt vers, a szekfű, a tulipán, s az orgonacsokor mellé ezt a szándékot. elhatározást is nyújtsuk át az édesanyáknak május első vasárnapján. A skótok elődei hazánkban Annak kapcsán* hogy a közelmúltban az Esztergom melletti Basaharcon kelta sírokat tártak fel, dr. Szabó Miklós, a Szépművészeti Múzeum antik osztályának tudományos munkatársa adott tájékoztatást arról: hogyan jutott a kelta n,ép hazánk területére. A kelták ősi szállásterülete a mai Dél-Németország vidékén volt, ez a hely azonban hamarosan szűknek bizonyult számukra, s a túlnépesedés miatt körülbelül az időszámításunk előtti 400 körül megindultak a kelták vándorlásai. Először két fő irányban: A nép egyik csoportja Itália felé vette útját, s a kelták ostromának — amint a történelmi hagyományokból tudjuk — Róma sem tudott ellenállni. A kelták egy másik sokadalma — nagy „hullám”- ban Magyarország irányába vonult. Felvette a harcot az itt megtelepedett illírekkel és viszonylag rövid idő alatt meghódította a Dunántúl területét. A III. század közepére Magyarország egész mai területe a kelta törzsek uralma alá került. Mi lett aztán a kelták sorsa? A népnek és vele együtt a kultúrájának is a hanyatlását Róma terjeszkedő hadjáratai okozták. A római birodalom kialakulása során szinte mindazokat a területeket meghódították a római légiók, ahol korábban, az úgynevezett késővaskori — az időszámításunk előtti VIII. század derekától kibontakozott — kelta kultúra virágzott. p^egint a szekrényt ren- " " dezgette. Hűs volt a szobai, csak a félig nyitott ablakon árad be egy kis langy-meleg a kertből. És apró neszek: a májusi napra, a virágzó fák illatára kiröppent - méhek ott téve- lyegtek a ház sárga falánál. De a szoba még a telet őrizte; az öregasszony fázott, hideget érzett a homloka, a keze. Kutatott a selyempapírba csomagolt párnahuzatok, hálóingek, csipkés blúzok között. Enyhe porszag volt, — alig érezhető, talán nem is por, csak a háborítatlan múlt-szag; púderok, régi kölnik, hajdani cigaretták meghalt illata. Délután volt; a lakás kitakarítva, a horgolt terítővei letakart asztalkán — a fekete faborítású falióra alatt — porcelán vázában barkaág; a magasan bevetett ágyon gobelin-dísz- párna; rend. Rend, mint mindig: konyhában .szobában szekrényben. A polcok szabályos rendje. Csikós férfiingek, színehagyott nyakkendők, fehér selyemharisnya, vékony bőrkesztyű, egy szalag (milyen sárga, töredezett!) s köztük a rózsaszín papír, ami már nem is zizeg: puha, mint a batiszt. Batiszt zsebkendő monogrammal: S. V- Kivette, hogy összehajtogassa szépen — koppanva hullt a padlóra egy kétrét hajtott kartonlap: zöld keretben lila betűk... Az öregasszony balkézzel megkapaszkodott a szekrény ajtajába, hajoltában megroppant a dereka, így maradt kicsit a föld felé görbülve, nyöszörögve, aztán kaszáló mozdulattal elérte a lapot, felemelte. Szédült; várnia kellett, hogy eltűnjenek szeme elől a karikák. Imbolygó járásával be- bóklászta a szobát — a varrógépen találta meg a szemüvegét. A BUDAPESTI SÜ- TÖMUNKÁSOK VIGALMI BIZOTTSÁGA — olvasta a karton lila betűit. — Vigalmi bizottság — ismételte csodálkozva. Az ablakhoz ment, hogy jobban lássa a fakó meghívót. SÜTÖK BÁLJA. Ó, a sütők bálja! Egy pillanatig mintha emlékezett volna rá, de aztán megint a csodálkozás: — Sütők bálja? Tovább betűzte: SZEMÉLYJEGY VIGALMI ADÓVAL EGYÜTT 2 PENGŐ 40 FILLÉR. CSALÁD-JEGY?... — CSALÁD-JEGY (2 HÖLGY 1 ÜR 6 PENGŐ. JEGYEK A SÜTÖDÉK BIZALMI FÉRA nyolcvan éve elhunyt Szabó Károly, Arany János nagykőrösi tanártársa, az öntudatra ébredő nemzet számára fedezte fel régi évszázadaink kulturális emlékeit. Szabó Károly könyvészeti és könyvtörténeti téren folytatta nagynevű elődei gyűjtő és felmérő munkáját. Látogatta a vidéki könyvtárakat és magángyűjteményeket, majd bizottsággá alakulva azokat a helységeket is, ahova annakidején még vasút nem vitt. A „könyvtári búvárlatok” eredményeként adták közre 1879- ben a Régi Magyar Könyvtár első kötetét, hogy ezt követően még három kövesse. E nagyszerű munkát legtalálóbban Ballagi Aladár jellemezte: „Még tegnap egyetlen ember ismerte alaposan a régi magyar irodalom termékeit: ma hozzászólhat mindaz, akinek csak kezébe kerül e mű. Hálára méltó jó tanító az, aki egyszerre egy egész országot ajándékoz meg ismereteivel.” Az eltelt 90 év igazolta az RMK méltatását. Az évtizedek során a szakemberek és gyűjtők az RMK köteteit adataiban bővítették, új művekkel kiegészítették, helyesbítették megállapításait, korrigálták tévedéseit. Az anyag egyre terebélyeseFIÄNÄL... AZ É. M. O; SZ. DALKÖR KÖZREMÜ... — Hat pengő. Mennyi lehetett az a hat pengő? — ...KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL A BUDAPESTI SÜTŐK SZAKOSZTÁLYA... Ó, a sütők szakosztálya! Vendi! Vendi! ahogy mondja... hogyan is mondta mindig? Ő, igen, a szakosztály!... — SZAKOSZTÁLYA OTTHON ÉS ROKKANT ALAPJA JAVÁRA... 1928... Az öregasszony megkapaszkodott az ablakpárkányba, nézte a kert friss-zöld fáit és számolgatta, hogy mikor is volt 1928? Húsz éve? Dehogy! Negyven éve? Nem, több is, persze. Régen. Nézte a fákat, megint nyár lesz. Az ég mesz- szi kéksége. A megrozsdált kerítés, a feltöredezett beton- utacska. Nyár lesz. Elnevette magát, mintha valaki látná most, ahogy megnézte magát a falitükörben. A válla jobbra hajlik, a csípője balra, hosszú fekete szoknyája alól kinyúlnak a nagy férficipők. A kötény. A fejkendő. A kicsiny arc. Nahát! Felemelte a kartont, szétnyitotta TÁNCREND ÉJFÉL. ELŐTT: SÜTŐ CSÁRDÁS, KERINGŐ, TANGÓ, SHIMMY... ÉJFÉL UTÁN: KERINGŐ, HÖLGY VÁLASZ... ezt nehezen olvasta: BLACK BOTON. Töprengett, hogy mi is volt az a black boton? Csak a végén derült fel az arca: CSÁRDÁS REGGELIG. Vendi gyönyörűen tudott csárdásozni. Egyenes derék, feltartott fej, a test finom, ruganyos rezgő mozgása. Finoman. Üriasan... A karton hátlapján ezt olvasta: FELÜLFIZETÉSEK! TEKINTETTEL A NEMES CÉLRA KÖSZÖNETTEL ELFOGADTATNAK ÉS AZ „ÉLELMEZÉSI MUNKÁDBAN NYUGTÁZTATNAK. Meg kellene keresni ezt az „Élelmezési Munkás”-t, biztosan benne van a nevük. Állt ott az ablaknál és látta, hogy megint nyár lesz. Vendi ilyenkor szilvakék öltönyt viselt és szalmakalapot. Szerette a szép nyakkendőket. Megkefélgette a bajuszát a dett, míg a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtörténeti Munkabizottsága 1961- ben úgy döntött, hogy a pótlások összegyűjtve is napvilágot lássanak. E döntés eredményeként jelent meg a napokban a Régi Magyarországi Nyomtatványok (1473— 1600) című gyűjtemény. A 63 íves kötetben, 1010 oldalon megtalálható mindaz, ami az említett időszakban a régi Magyarország területér latin, magyar, német, román, görög és szláv nyelveken nyomtatott minden könyvről, mint nyomtatványról, a fennmaradt példányokról, azok őrzési helyéről és állapotukról, továbbá a reájuk vonatkozó irodalom és tudománytörténeti eredményekről tudunk. A kötet olyan színvonalon kerül az érdeklődők kezébe, hogy e művet, mint a magyar tudományosság egyik alapkönyvét akár két évszázad távlatában is nyugodt lélekkel adhatják a kutatók kezébe. Nem lehet elhallgatni azt a nagyszerű tényt sem, hogy ilyen módszerű, teljességű és használhatóságú munkaeszközzel jelenleg egyetlen ország sem rendelkezik. Egyébként a II. kötet (1601 —1635) már munkában van. Ezeket a munkálatokat 1970 mosdótál fölött a konyhában és azt mondta: — Nanica! — igen azt mondta: — Nanica, megyek a szakosztályba. Vendi bizalmi volt. Hajnalban — még csaknem éjszaka — kezdte a munkát a pékségben, délre hazaért, akkor lefeküdt, négy óra felé felöltözött, simára fésülte a haját és azt mondta: — Nanica, megyek a szakoszályba. Tehát huszonnyolcban volt ez a bál! De mikor is volt 1928? Milyen régen? Elfáradt; egy kicsit leült a dívány bordó plüss takarójára. Nagyon régen... Hogyan is gondolhatta volna, hogy csak húsz éve? Hiszen húsz évvel ezelőtt Vendi már nem élt. Most meglátta a termet. Hirtelen meglátta a kristályüveg csillárokat, a fényes parkettet, a suhanó szoknyákat, a fehér ingmelleket... Csak ennyit. Aztán megint Vendit, ahogy kefélgeti a bajúszát a mosdó fölött. Meg azt az inasgyereket is, aki benyit a konyhába: — Vendel szaktárs itthon van? Mire ő: — Talán úr... vagy bácsi! Nem?! — Nem — mondja nevetve az inasgyerek — mi szaktársak vagyunk, nem urak. Megvárom! — És leül a konyha küszöbére, felcsap egy könyvet, olvas. Ö meg tejeskávéval és süteménnyel kínálja. — Aztán mi jót olvasunk? Az inasgyerek feltekint, mintha latolgatná, érdemes-e megmondani: — Marxot! — Nohát jól van, csak tessék, fogyassza ezt a kis süteményt és ezt a kis kávét. Olvasson csak, ráér, majcT megjön az uram... És tesz- vesz tovább a konyhában, ruhákat locsol be vasaláshoz. S egyszercsak megszólal az inasgyerek izgatottan, úgy hogy meg is ijed, azt hiszi, valami baj történt az udvaron. — Nanica néni! Tudja-e, hogy Vendi szaktárs, meg mi valamennyien mire készülünk? — Ugyan mire? — kérdi mosolyogva. januárjától az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke mellé telepítve folytatják. Még hat—hét kötet kiadását tervezik. Az egész vállalkozás befejezése azonban már az elkövetkező nemzedék feladata lesz. A Régi Magyarországi Nyomtatványok I. kötetének megjelenése nagyszerű tudománytörténeti dátum. A szocialista tudománytervezés a jövő igényével is számotvetni tudó szép és sokáig, hasznos eredményének születésnapja. A kötetet az Akadémia Könyvtörténeti Munkabizottságának irányítása alatt a nemrég elhunyt Kőhalmi Béla egyetemi tanár kezdeményezésére, majd halála után Mezei László a bizottság jelenlegi elnökének irányításával, valamint az Országos Széchenyi Könyvtár, mint a feldolgozott anyag nagyrészének gondviselője közös gondként vállalták. A kötetet öten: Borsa Gedeon, Hervay Ferenc, Holl Béla, Kefer István és Kelecsényi Ákos gondozták. Elismerés illeti az Akadémia Kiadó és az Akadémiai Nyomda kitűnő munkáját. (KS) — Forradalomra! Nevet a gyereken, mert olyan elszánt a tekintete, mint egy férfié, nem érti mit mond, csak nevet rajta, de amaz öklével rácsap a küszöbre: — Elsöpörjük azt a sok hájas munkásnyúzót! — Hát a kávé finom volt-e? — Nanica néni! — mondja sértődötten a gyerek. —» Ez komoly dolog! ő csak nevet tovább. Nevetve mesélte este Vendinek is. Az ura itta a karlsbádi bög- réájében a rumos teát, lesi mi- tott frizuráján hajnecc, szá* ja fölött bajúszkötő — készült a lefekvéshez. Ingbén volt, mellényben, puha papucsban. Ült a hokedlin és nézte őt, hogy milyen szorgosan szidolozza még késő este is a rézmozsarat. Szép tiszta volt a konyha, vaníliaszagú. A háború után abból az inasgyerekből nagy politikus lett Vendi halála után egyszer felkereste. Az elvtársak — így kellett szólítani őket —» mondták, hogy várni kell, tárgyal. Nagy bőrfotelbe ül-, tették, a falakon vörös plakátok voltak, vörös betűk... Végre kinyílt az ajtó, a volt inasgyerek — hatalmas férfi — tárt karral fogadta: — Nanica néni! — Vendi — mondta ő sírva — Vendi meghalt. A tárt kar kézfogásra hanyatlott. — Miben segíthetek drága Nanica néni? — Csak egy kis süteményt hoztam — mondta gyenge mosollyal a könnyein át. — Csak egy kis régimódi linzert, amelyet akkor is adtam mindig a kávéhoz, ha az uramat várta a küszöbön... Merthogy szerette Vendit... csak tessék, tessék... Hát aztán a szakosztály... látom... látom... és körbemutatott. A karton meghívó lecsúszott, a földre. Érte nyúlt, felállt. Betakarta óvatosan a batiszt zsebkendőbe és odatette Vendi fényképe alá. A diófa keretből nevető szemű, csinos barna férfi nézett a végtelenbe. Jól vasalt ing. gondosan kötött nyakkendő. — Mindig ilyen voltál — mondta a fényképnek az öregasszony. — Mindig nett. elegáns. Fésülködtél a tükör előtt, azán azt mondtad: — Nanica, megyek a szakosztályba. És ez a bál is volt egyszer... 1928-ban. Itt a meghívó. Minden itt van még, csalt ő nincs már sehoL Fodor jóssseft Ember anyja Asszony! Ember anyja! Nyugalom árad, Belőled. Mert nálad lel nyughelyét Fejünk, ha már eszmélni, élni fáradt. Mint élni is tebenned született. Béke s titok! Világnak ringatója (Ember-tudatnak maga a világ), Lélegző, lágy sir! Elő hangja hordva Süket csíránk s feltámadás-csudát. Nagyobb csuda nincsen a születésnél, S hogy újulj még szebben, van a. halál! Mint ki hátrább lép, hogy első szökésnél Messzibb szökjön, mint ki versenyben áll: örök versenyben: s ki felfog, továbblök Erős-lágyon tovább: asszony, te vagy! Világ-tartó s — vivő; s mint nyel a. vad rög. Üj életre váltsz, te biztos, néma, nagy! Hős, lárma nélkül! Csendes, csuda harcban A vad halállal; és te győztes itt, Mint tárja létünk, s új s új arcban itt van — Anyánk, örök s örök-új fiaid! Szememben óriás kép. tűnik ott fent Ég s föld között: a szót rá nem lelem! Két véglet közt szilárd-egy. iszonyú, szent! Asszony: egy, s mind, száz-nevű, s névtelen! SZAKON YI KÁROLY: Sütők bálja
