Szolnok Megyei Néplap, 1971. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-30 / 126. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i»Tí: májú« sós 6 Kerekes Imre: A háromszáz bajnoka Aradi Alfréd nem emlékezett, mikor kezdte a mondatot. Már negyedórája be akarta fejezni, de nem sikerült. A szavak elszabadultak, pont és vessző nélkül őm- löttek... Járt mái így egyszer, csaknem végzetes volt. A mondat akkor is hatalmába kerítette és nem jutctt levegőhöz. Egyszerűen nem volt ideje oxigénre, csak mondatra. Oxigén helyett fekete betűk a tüdőre. A szavak összeolvadtak, a hosszú mondat spárga lett, zsinór, lasszó, kígyó... Mérgezett kötél a nyak körül, betűből, szóból. Végigzuhant a padlón. Amikor magához tért, egy szoba közepén ült. Sötét és gusztustalan in- fernoban érzete magát azon a délután. Később, úgy al- konyatkor, betűk rohanták meg, könyvből kiszálló, levegőben összeütköző nyomdai ólombetűk. A véget nem érő mondat betű? elszaba- dultan és értelmetlenül zsongtak a feje körül Hangyaboly. méhkas, alkohol, marihuána, heroin együtt a fejben.i: Egy látomás akkor megváltotta. Végtelen pázsit, zöldesszürke terger. Egyetlen falevél az egész világ. Aradi Alfréd most először megállt a megkezdet? mondat közepén. Talán harmadán. vagy tizedén, de ez már annyira mindegy,' hogy kiszámíthatatlan. Már tudta,' ha nem áll meg. a mondatot nem lehet végte- leníteni. És nem valószínű, hogy lesz angyal aki küldi a pázsitot, a tengert. és a hulló falevelet.' Lehet, hegy kinn esett, ez dobolt azr ablakon, mindenesetre vizes ujjak táncoltak az üveg előtt. Vitapartnere egy szélesarcú és tömörfogú fiatalember; gondolatoktól süppedő, mély lila árnyalatú szemekkel; részvéttel tekintett rá. Mindig ő maradt, felül és ezért valami könny ed susárzás áradt a bal halántékából, már a vita elején. Dusánnak hívták, minderk* csak egyszerűen így szólította, Dusán. Rendszerint így kezdte a vitát: ta. Nekem nem áll jól a győzelem... Sp< r tszerű ? — Az — mondta Dusán —,' de mi van veled? Aradi a táblához lépett. A Kutató Intézet minden szobájában volt fekete tábla és kréta. Képleteket írt fel, logaritmust, gyököt vont, izgatottan rakta az egyenlőség jeleket, a végeredményt pedig kétszer vastagon aláhúzta. — Nem értem — mondta Dusán. mán köszöntette a kollégákat, a főnöke megkérdezte tőle: hogy van/ Itt két szót fogyasztott: , Köszönöm jól”. Később bejött Dusán. Visszatért a tegnapi beszélgetésre. Elismerte, hogy sokat beszélünk. — örülök..; — mondta Aradi. Ez volt ez ötödik szó, amit aznap használt. Dusán trükkje volt, -hogy másnap mindig neki adott igazat. Aztán azzal a marhasággal jött, hogy addig nem lesz jó tv-műsor, míg — Nézd. micsoda molekulahalmaz ez a nő. Vajon hány milliárd atom úszik a sejtjeiben:! — Az élet háromezer mii- - lió éves tapasztalatai utón rriég mindig ott tartunk, hogy ellopjuk’ egymás golyóstollát. Dusán tudta! hogy az ilyen indítás halált«' Aradi már vette a lapot. — gond nem játék. Ragyogóan vitáztak a hivatalban, kiiövet a Kutató Intézetből, a földalattin, végig az útkereszteződésnél; egy-egy pillanatra megállva. Mind hosszabb és hosz- szabb mondatokkal. Dusán abszolút biztos volt a győzelemben. Mikor már Aradin a fulladás jeleit látta, megkérdezte tőle. nem inna-e egy dupla feketét.TI A vita tulaidenképpen a Kutató Intézet szobájában tört ki. Inkább vihar volt, mint vita. Dusán leengedte a redőnyt és becsukta az ablakot. Lovagló ülést foglalt el egv széken. Szeme, mint két jóltáplált pók, lilán figyelte áldozatát. A fordulat annál a mondatnál történt, ahol Aradi a mondat kö/epén megáll!. — Sokat beszélünk — mondta minden átmenet nélkül. Dusánt nem a váltás lepte meg. A hang józansága. Ezzel a hangsúllyal azt is mondhatta volna: te tökfej. — Sok a beszéd... — mondta Aradi t’s szinte kop- nant, ahogy a végtelen mondatot elvágta s beledobta a szemétkosárba. — Remire adom..; — mondta Dusán _ Nem k>1' — monota A radi — leg -rer csa k a tied az alagút bújj át raj-. (Mészáros Lajos i'lusztráclójai — Háromszáz::: — húzta tlá háromszor Aradi. — Mit jelölsz ezzel? — Levezettem... — mutatta a táblán Aradi — egy nap egyenlő háromszáz sró. Ezzel meg lehet állni A háromszázegyedik már fölösleges. — Marhaság.’ — Majd elválik — mondta Aradi és az órájára nézett. Éppen öt óra volt. — Háromszáz szó — tűnődött Dusán. — Mára még száz szót engedélyezek magamnak.. 1 ~ mondta Aradi. Kiment az ideára,' távozó kollégákba ütközött és hang nélkül köszönt Megcsapta a szótlanság tde, bölcs és becsületes levegője. Az újságosnál két szót fogyasztott: „Hírlapot kérek”. Otthon ismét két szót a háziasszonyával: „Éhes vagyok”. Vacsora közben olvasta az újságot. De nemcsak olvasta, mert egy vastag piros ceruzával miaclen fölösleges szót kiirtott. Maradt összesen 42 szó a hat oldalon. Egy további kú ér lettel négy szót feleslegesnek talált Pirosat neki... Aztán lefeküdt és az ágyban maradó 36 szóban so gyönyörködött. Rég nem aludt ilyen jól. Reggel nem köszönt a háziasszonynak, csak biccentett. A Közértben rámutatott a kakaóra. Elvet* két vajaskiflit. Az utzA.1 nagyon gazdagnak érezte magát még háromszáz szó boldog tulajdonosa va.t estig. Ügy ért az intéz** Uf , hogy egyetlen szót sem pazarolt. Né-, Ez egy a televíziósok készítik, világos... Aradi licitjei pillanatra némán felvillantak, de nyomban lerakta őket. — Sajnálom, hogy így van — mondta Dusán —, tudom, hogy te is sokat mérgelődsz azon a rohadt műsorén. .. Aradi elnézően mosolygott és kitért Dusán jelenléte elől. Kétségtelenül absztrakt távozás volt, mindkettőjük jelenlétében, de félre nem érthető. Aradi még aznap tanul" ményt írt a napi 300 szóról,’ indokolt és érveit tudományosan alátámasztotta. Hí-, vatkozott az „egyszerű emberek” gyakorlatára, akik nagyon kevés szót fogyasztanak. Takarékosságuknak köszönhető, hogy a világ nem deficites. Ajánlotta: vezessék be az intézetnél, később a városban, majd országosán a napi 300 szót. A. fejadag bevezetését sikerült húsz sorban indokoltba. Ebben még az is megvolt, hogy a szembenállók és ellenszegülők számára vezessék be a jegyrendszert Minden 300 fölötti szót csak .jegyre lehessen kiejtem, pénzért, ami az államkasszát gazdagítaná... Paradicsomi jólétet ígért. A tervezetet borítékba rakta és megcímezte az igazgatónak. így módja volt némán átnyújtani a titkárnőnek. Az igazgató dél körül hívatta. Számára nem volt meglepetés, hogy a főnök neki adott igazat. Félszegen, kissé sértődötten, de határozottan. A beszélgetés alatt egv cetlire jegyezte saját szavait. A szobájába visszatért és számolt. Százhuszonhárom szót fogyasztott háromnegyed óra alatt, a többit a főnök. Az igazgató egyébként titkárnőjéhez továbbította a beadványt, utasította, hogy szögezzék ki a hirdetmények közé. Később a büfébe ment. Á presszós megkérdezte: — Parancsol egy duplát? Aradi bólintott. A kávét cukorral, szó nélkül fogyaszt tóttá. Az intézet hirdetmény táblán értesült az új mozgalomról. Voltak akik azonnal megnémultak, mert azt hitték, hogy ez a divat. Mások azért, mert arra következtettek, hogy az egész a vezetőség kezdeményezése. Egyesek nagy szakmai rutinnal rendelkeztek, hogyan kell ilyenkor hallgatni. A többség azonban zajosan, gondtalanul, vidáman és a szokásos szóáradattal mondta el véleményét Aradi Alfréd a napot saját jegyzetei szerint 2)3 szóval úszta meg. Este analizálta az eredményt és kimutatta, hogy 47 szót feleslegesen használt — Kru, kru, kru.:: — mondta és szájára tapasztotta a kezét Elszólta magát egyedüL Ez igazán bosszantó. Az egészet rutintalanságnak tulajdonította. Számításai egyébként helyesek voltak. Ezt másnap közölte írásban a főnökével. Tételét tovább fejlesztve, azt is leszögezte, hogy a legbölcsebb ember sem tud naponta száznál több társadalmilag értékes szót produkálni. A napi 300 szavas fejadagot laza normának ajánlja, tekintettel a fecsegőkre, a fegyelmezetlenekre és a tudatlanokra. És persze az analfabétákra, akik nem tudják magukat másként kifejezni, csak fölösleges be; széddeL Mégis voltak válságos nS- pok. Elkövetkezett a krízis is, amikor huszonnégy óra alatt Aradi háromszázhárom szót használt. Igaz, másnap ilyen szavakat Is kellett mondania az őt zavaró kíméletlen kollégáknak: men; ■jetek a fenébe! El lehet képzelni menynyire sajnálta az így fogyasztott szavakat. A oa- zarlás néha szükségszerű, •i'.élkül, hogy a reprezentál ciót belekevernék... Aradi tudta ezt, s mélységesen fájlalta. Még kellemetlenebb volt, hogy emiatt egyesek nem vették komolyan. Kikezdték a tekintélyét. Egy termelési értekezleten sikerűit rehabilitálnia magát. Sok és izgatott felszólaló ismételte már el ugyanazt a témát ugyanazokkal a szavakkal. Mikor ő jelentkezett szólásra, ideges csend támadt. Azonnal megkapta a szót. Felállt, köszörülte a torkát és mélyen a tüdejére szívta a terem füstös levegőjét... Legalább bárom percig állt, többször is végignézett a fejeken és nagy tekintélyt sugározva néma maradt. — Köszönöm, hogy meghallgattak. .. — mondta végül és leült. Nagy tapsot kapott. Amikor Aradi Alfréd megöl egedstt és élete valamennyi tapasztalatával bölcs lelt, már látta az igazsága*-; az emberek nem bocsájtotta.k meg neki. Főlee azért, meri az volt az érzésük, hogv ’•tavak heiveti valami mis- -a akarta őket kényszeríteni. .. í Halász Géza rajzai 1 ■' "* rnoí ß h \3
