Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-29 / 100. szám
1971. április 29. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 3 Á BOLDOGULÁS ETIKÁJA Hogyan élünk? — ősrégi és valószínűleg örök kérdés ez- A válaszok azonban. nemhogy konkrét, de még egvidőben is felettébb különbözők, s nem is feltétlenül őszinték. Amit nem is lehet zokon venni, hiszen annyi minden befolyásolhatja a válaszadót. Egy azonban bizonyos. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt alig-alig emlegettük, jószerével Számon se tartottuk, hogy ez, meg amaz hogyan él; talán a magunk boldogulására is kevesebb gondot vetettünk. Pedig akkor is akadt, hogy úgy mondjuk. tollasodó ember. Igaz, sokkal kevesebb, mint manapság és az a kevés is kevésbé tűnt föl. Mert ugyan mit is csinálhatott? Legfeljebb épített egy kis házat, vagy vett egy jobb lakást és belebűjt, ha meg nem, hát elszórakozta a pénztMa másképpen van. Először is mind többen és többen keresnek városban is. faluhelyen is, munkás- és parasztcsalódok, iparosok, értelmiségi foglalkozásúak, tehát mindenféle társadalmi réteghez tartozók olyan pénzt, hogy a gondtalanabb, vagy — számosabb esetben —- nagyon is beosztott életvitel mellett, már egyébre, különösebb, ha úgy tetszik, feltűnőbb kedvtelésre is futna belőle, olyasmire, ami kisebb-nagyobb mértékben a luxus látszatát kelti. Természetesen, továbbra is a lakás, a ház áll az első helyen, azzal a különbséggel, hogy az építkezők — tehetségük és ízlésük szerint — sok esetben már nem csupán fedelet akarnak a fejük fölé húzni, hanem szebbet, tágasabbat igyekeznek összehozni. Évről-évre több városi lakos hétvégi telekkel, házzal, esetleg nyaralóval „tűnik ki”, az autósok száma közben már évi 40—50 ezerrel növekszik, nem kevesen költséges külföldi utakat tesznek, sokan drága ruhákban, elegáns szórakozóhelyeken mutogatják magukat és — ha nem is nagy számban — akadnak olyanok is, akiknek minderre, vagy megközelítőleg minderre van módjuk, tehetségük. Mindez, mondanunk sem kell, nemhogy nem bűn, hanem többé-kevésbé államilag ösztönzött dolog, hiszen azért vannak építőanyagipari, meg építő vállalataink, hogy maguk az állampolgárok is — lehetőleg minél többen —- építkezzenek, helyesnek tartjuk az üdülőhelyi parcellák kialakítását, hivatalosan támogatjuk az automobilizmust, s állami boltokban, szalonokban pompás ruhákat, sőt ékszereket kínálnak a vevőnek, az utazási irodák pedik jobbnál jobb külföldi utakra csábítanak- Hoey a jó italoknak, szívni- valóknak és az ínyenc falatoknak is akad elég reklámja. nem is említjük, hiszen furcsa mód, nálunk sohasem szól+ák meg igazán azt. aki az effélére köl+ö*t mértéktelenül. sokkal gyakrabban azt, aki esetleg hosszú évekig szívósan takarékoskodva jutóit házhoz, autóhoz, vaev. mondjuk. epv vitorláshajóhoz. Egyáltalán, nálunk sokkal többet beszélnek az ehiberek — é« a leghangosrbban nem feltétlenül a legjobb szárdé- kúak — arról, amit ez, meg az a család vesz. épít, stb., mint arról, amivel a gyarapodáshoz az alapot megteremti. a szorgalmáról, a kitartásáról. az átlaeosnál talán jóval több munkájáról, vagy a tehetségéről. Azaz, hogy hallani a dolog eme oldaláról is, de a legtöbbször olyasmit, hogy így meg úgy Ügyeskedett,- ha ugyan nem Vált, lopott, szélhámosko- dott. Hát lehetséges lenne, hogy az említett sok-sok egyéni, családi gyarapodás csupa hamisságra, vagy éppen becstelenségre épül? Ezt a nyitottszemű, tárgyilagosán gondolkodó ember nem állíthatja. Éppen ellenkezőleg, e'_ ismeréssel szól arról a kemény és — ne restellj ük kimondani — verejtékes munkáról, ami a gyarapodást sokaknál lehetővé tette.. Hogy a sok és eredménye^ munka nem minden esetben részesül a megillető és a mi viszonyaink között megérdemelt anyagi elismerésben _ a z is nyilvánvaló. De az nem kevésbé, hogy a végzett munka igazságosabb és arányosabb elismerése és jutalmazása irányában haladunk — hozzátehetjük: — előre. Igaz, az sem titok, hogy akadnak nem a szó jó értelmében „ügyesek”, akik igazi, vagy elégséges ellenérték nélkül, azaz a társadalom, mindnyájunk kárára, jutottak és jutnak hozzá az irigyelt anyagi javakhoz. Nem az a hiba. ha érzékenyen reagálunk erre — csupán az, ha minduntalan rémeket látunk —, de még fontosabb: olyan irányba fejlődik gazdaságunk, hogy határozottabban képes jutalmazni a társadalmilag hasznosat, méltánylás nélkül hagyni a haszontalant és kivetni magából a károsat! Rendkívül fontos, hogy' ez a reagáló és cselekvő képességünk tökéletesedjék. Ahogy a gazdaságirányítás új módszerei számos hibát — és hibás gazda-ági ténykedést — most könnyebben felszínre hoznak és ez jó, úgy leplezi le a fejlődő, demokratikus vonásaiban erősödő közgondolkozás az olyan magatartást. amely szemben áll szocialista elveinkkel, az egyéni boldogulás szocialista erkölcsi normáival. Az esetek, a viszonylatok, az élet fordulatai lehetnek bonyolultak. nem könnyen áttekinthetők. helves ítéletünk alapja azonban egyszerű, magától értetődő. „Mi azt valljuk és hirdetjük — mondotta Kádár János a kőbányai munkásgyűl é'en —, hogy az emberek joggal gondolhatnak önmagukra, családjukra, hozzátartozóikra; s a természet törvénye az, hogy keressék a boldogságot önmaguk, családjuk számára, de ennek igazi útja csak a néppel, a közösséggel, az összes dolgozóval való együttes felemelkedés lehet, s nem történhet a közösség rovására”. Aki kiemelkedő odaadással, nagy hozzáértéssel, különös tehetséggel dolgozik, vagy olyan szerencsés adottságú ember, hogy mindezt együttvéve is el lehet mondani róla, az Sok, igen sok hasznot tud hajtani a közösségnek, mindnyájunknak. És akkor megérdemli, hogy többet is kapjon, hogy „köny- nyebben” boldog'újon, ha ezt könnyű boldogulásnak lehet nevezni. És mennél inkább képes és hajlamos a társadalom arra, hogy ilyen következetességgel jutalmazzon, annál többen állnak be a sorba, keményen megdolgozni önnön boldogulásukért és mindnyájunk boldogulásáért. Balog János Befe'ezcdött a szeged—szás- ha'ombaHaí olajvezeték próbája Befejeződött a szeged— százhalombattai olaj-távvezeték múlt év dece-nb rében megkezdődött próbaüzemelése. A kőolajipar, a bánva- műszakl hatáság és más Illetékes szervek szakemberei megállapították, hogy a 350 millió forintos beruházási költséggel megépített. 160 kilométer hosszú olajvezeték jmüködése megfelel a terveknek. A szegedi szénhidrogén med nejben tcmelt olajat az elő'ránvzvtnál is ragvobb arányban, vagyis csaknem teljes egészében az új távve. zetéken továbbítják már. Naponta alig néhány vagonnal szállítanak vasúton. Ezzel havonta mintegy másfélezer tartályvagon szabadul fel más fontos célokra. A népfront munkája a mező- gazdasági lakosság körében Bencsik István főtitkár részvételével szerdán a Hazafias Népfrontnál sajtótájékoztató volt a mezőgazdasági bizottság munkájáról, idei feladatairól. A programot a bizottság elnökhelyettese, dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszer első helyettese ismertette. Elmondotta, hogy a bizottság a népfront-mozgalom szakmai tanácsadó testületé a legkülönfélébb mezőgazdasági és agrárpolitikai kérdésekben. Éves munkaterveit úgy állítja össze, hogy nagy horderejű témák és a társadalomnak csak egy-egy rétegét érintő kérdések egyaránt napirendre kerüljenek. Megvizsgálják az idén, hogy az agrárértelmiség — gazdaságszervező és a termelést irányító munkáján túl — miképpen vállalhat az eddiginél nagyobb szerepet a falu szocialista átalakításában, hogyan kapcsolódhat be intenzívebben a községek társadalmi, politikai, kulturális életébe. Ennek elősegítésére a Hazafias Népfront — más szervekkel, elsősorban a magyar agrártudományi egyesülettel közösen — sajátos eszközeivel előmozdítja olyan klubok létesítését, amelyek társadalmi és szakmai találkozó helyei lehetnek az agrárértelmiségnek. Vizsgálódási körbe vonja a mezőgazda- sági bizottság a fellendülőben levő kertbarát-mozgalom helyzetét, kiszélesítésének további lehetőségeit. Nem szakmai tanácsadásról van szó, inkább érdekképviseletről. Arról, hogy például legyenek olyan népfront-ren- dezvények, ahol a kiskerttulajdonosok szóvátehetik gondjaikat, a segítség reményében, szabadidejükben végzett hasznos kedvtelésükhöz ugyanis sokszor nem tudnak beszerezni megfelelő munkaeszközöket, olcsó kertészeti kisgépekre is szükség lenne, ugyanúgy, mint a vetőmagvak. szaporító anyagok, növényvédő szerek szélesebb választékára. Tanácskozási témái közé sorolja a bizottság azt is: mit lehet tenni a mezőgazdasági lakosság folyamatosabb foglalkoztatásáért. Eletet adni az éveknek Szociális ot.hon avatás Mezőtúron Sípos Sándor mondta: „Az a célunk, hogy ne csak éveket adjunk az életnek, hanem életet is az éveknek.” Amikor végigjártuk az újonnan felavatott és az idős gondozottaknak átadott szociális otthont, érezhettük: ezek nemcsak szavak. Valóban második otthonra lel majd ott százhat öreg ember. Tegnap ugyanis ünnepélyes külsőségek között avatták fel Mezőtúr eme új intézményét, amelynek csupán építése csaknem négy és fél millió forintba került Mint Fodor Mihály, a megyei tanács elnöke — akinek képviselővé választását követően ez volt az első találkozása választóival — ünnepi avató beszédében mondotta: — A megyei és a városi tanács már 1966-ban elhatározta, hogy Mezőtúron új szociális otthont építtet, a rozzant régi helyébe. Az építők 1969-ben kezdtek munkához, de sajnos az ár- és belvízkárok miatt csak most fejezhették be a munkát. Az építkezéshez a megyei tanács 2,5 millió forinttal járült hozzá, a többit a város saját fejlesztési alapjából, a városfejlesztési hozzájárulásokból fedezte. És ez nem kevés pénz. A berendezés hatszázezer forintba került. Ám, hogy mindenki szivügye volt kényelmes lakhelyet adni az öregeknek bizonyítja: a város szinte minden üzeme, vállalata, szövetkezete hozzájárult a felszereléshez, összesen több mint 100 ezer forint értékben. Az otthon vezetője — Sípos Sándor — és főkönyvelője — Kovács Ferencné — már arról is beszámolhatott, hogy az épület, mellett levő két holdnyi kertészetükben megtermelik a. szükséges zöldségét, gyümölcsöt, sőt a tizenöt hold szántóterületükön lesz elegendő takarmány, mivel jószágtartással is foglalkoznak, hogy mindig legyen elegendő hús, zsír az otthon „kamrájában”. Milyen az otthon? Vannak két, négy és hat ágyas, helyesebben heverős szobák, központi fűtéssel. És vannak társalgók, fürdők, foglalkoztató, ebédlő. És van könyvtár, jár több újság, lesz filmvetítés, mikrobusszal kirándulás — üdülés a Balaton partján. Ismét Fodor Mihály megnyitójára hivatkozva írom: „A mi politikánk középpontjában az ember áll és ez nemcsak szavakban nyilvánul meg. Fmbert tisztelő, szerető magatartásunkból fakad, hogy törődünk az Öregekkel Is. Ennek egyik bizonyítéka ez az új otthon.” És. hogy az öregek valóban otthonra lelnek ott, azt bizonyltja: az egyik idős házaspár bekölözésük után, szobájukban feltették a falra esküvői képüket; s hogy a mai napon három „jegyespárt” ad össze az otthonban az anyakönyvvezető V. V. Egy kis tere-fere a társalgóban Egy példa követőkre vár Bognár Margit, Fekete Mária, Hovodzák Éva, Kormos Klára, Kórodi Ilona, Kovács Mária, Pap Ferenc, Szegény István, Váraljai Ág nes, Vitek Erzsébet — ők tízen kapták meg először a szolnoki városi tanács végre- - hajtó bizottságának anyagi támogatását, amelynek rendszeres folyósítását ez év március 17-én határozta el a vb, hogy a fizikai dolgozók jó képességű gyermekeit segítse gimnáziumi tanulmányaik idejére. A tíz diák közül hat a Verseghy, kettő-kettő pedig a Varga Katalin, illetve a Tiszaparti^ gimnázium tanulója. Tanulmányi eredményüktől függően havonta 336—450 forintban részesülnek érettségi bizonyítványuk megszerzéséig, . amennyiben megtartják minimálisan a 3,51-es átlagot, és családjukban az eey főre eső átlagke reset nem emelkedik 1100 forint fölé. Vannak az ösztöndíjasok között többen, akiknek három testvérük van, vagv ahol özvegy az édesanya, rokkant az édesapaAligha kell hosszan bizonygatni. hogy ilyen körülmények között mit jelent a szülőknek a taníttatás, és mit a gyermekeknek a tanulás. Élelem, ruha, cipő, könyv tanszer: csupán a leg. elemibb szükségleti cikkek beszerzése erősen mesd nyalhatta effy kisebb iövedelmű csalód an vágj mérlegét. Nem is beszélve arról, hogv 3 15—-lg éves IAAZaai*®— írnHiT-^lt «—A—ipr>- Ifi r-m.muérra van «7üv«é*. ami úiaby, £« ú»x>v>b gnvaei gonxí~v®+ vé föl. Ml „ ae7t fjj/vel^mbosxéve VípgnARAn ielentősnek tlluik a szolnoki városi vém-ehsi főbizottság kezdeményezése. Érmen, mert kezdeményezés. Az utóbbi két évben igen sok szó esptt a fizikai dolgozók gyermekeinek támogatásáról a legkülönbözőbb fórumokon. A szolnoki vb helyesen ismerte föl, hogy a jól megalapozott irányelvek, pontos ténymegállapítások után ideje végre gyakorlati segítségét adni a rászorulóknak. A tanulók támogatására fordított összeg nemcsak a munkásság érdekeinek védelme és az á'bóános humanitás szempont iából hasznos befektetés. A tehetséges fiatalok személvében mindern bizonnyal olvau embereket nyer me« Szolnok. — pVH—xaV Wx,appiff-ix^ ^ idvő— ben is «zám<tb-stj fnisn zone— a té-no-x-b+Ac ?SrvxA*1en ■}®11<»<*e miat* Azért nem nevezetik a baevományos ér- tx>i®mv,®„ acrtöndfinak. mert 4 társadalmi ösztördHak szabályzatival ellentétben ez a támogatás nem létesít füa_ gőviszonvt a tanács és a tanulók között. Nem jár letelepedési kötelezettséggel, visz- szatéríteni sem kell az ösz- szeget, ha a szerződést esetleg valamilyen ok miatt felbontják. A Hazafias Népfront pedagógiai bizottsága és a művelődésügyi állandó bizottság közreműködésével gondos vizsgálat után választották ki azt a tíz tanulót, akik először részesülnek a támogatásban. Nem kétséges, hogy valamennyien megérdemlik, nemcsak szociális, helyzetük, de jó tanulmányi eredményük, példamutató magatartásuk, if.iúságmozgal- mj tevékenységük miatt. Is. Mégis ez a tíz diák csepp a tengerben. Százszámra vannak még 3 megyében jó képességű munkás- és parasztfiatalok, akik hasonló gondok nyűgével végzik tanulmányaikat. nem is beszélve azokról, akik anyagi okok miatt el sem juthattak a kö- , • zéniskoláig. Nekik vajon ki segít? A tanácsok lehetőségei nagyon is korlátozottak, a szolnoki vb Is inkább csak példát mutat, nincs módja a nrob- léma t«l*es felszámolására. Szeretnénk hinni, hoey a jó né'dának követői is lesznek. Elsősorban ivari és me- zőaazHuságj na «vüzomoinkre gondolunk. fNéhánvról hallottuk Is már. ho°y foglalkozik a gondolattal.) Ha csak mindegyikük egv tanuld támogatását vállalia. máris ugrásszerűen javul a helyzet. Sz. J. Bővül a hazai auyagniozffatógép- gyártás Az anyagmozgatás helyzetéről, fejlesztéséről tartott sajtótájékoztatót szerdán az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézetben Déri Tibor igazgató. A népgazdaságban hozzávetőleg egymillió ember munkaidejét köti le az anyag- mozgatás, a mezőgazdaság munkaerőráfordítácainak a fele ugyancsak rakodás, szállítás. A népgazdaság egyik fontos problémája az anyagmozgatás elmaradottsága, amelynek felszámolására az állam különféle formában ie- lentps anyagi segítséget nyújt. Ezért fordított fokozott fi - gyeimet e témára az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is. amely összeállította az anyagmozgatás távlati fejlesztési koncepcióját. A gazdaságirányítás új rendszere egyre inkább ráirányítja a vállalatok figyelmét az anyagmozgatás gépesítéséből reilő, jórészt még kihasználatlan lehetőségekre. Ugrásszerűen fejlődött az anyagmozgató gépek fel- használása, bővült a hazai gvártmányválaszték. A hajtómű- és felvonógyár például ango' licenc alapián évért korszerű konveWokat. jövőre már 25 kilométer hosszúságban A Magyar Hajó- és Darugyár egyre nagyobb mennyiségben állít elő kon* ténereket, Zalaegerszegen 100 millió forintos beruházással épül szállítógépgyárii Fodor Mihály megyei tanácselnök avatta fel a mezőtúri szociális otthoni
