Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
Autóstop Az ember mindig jobbat vár — Érthetetlen! A lányom azt mondta, hogy ez a trükk mindig beválik... Igen, az ember márcsak olyan megátalkodott lény, hogy rendszerint mindig jobbat vár. Aztán meg csodál- koziK a maga balgaságán ahelyett, hogy beletörődnék már a dalban is kifejezett bölcsességbe: Ez van, ezt kell szeretni! Újabban csak 9-ig Lapunk is hangot adott a húsvéti nyitva-nem-tartás kapcsán a vásárlók tömeges álláspontjával egyezően annak a véleménynek, miszerint jobb dolog lett volna néhány üzletet a Kettős ünnep valamely napján pár óráig nyitva tartani. Kár volt ilyen húrokat pengetni. mondhatom. Határozottan kár, mei't mit értünk el vele? Csak azt, hogy a szabályszerű vasárnapokon kinyitó bolt is megkurtította a vevők iránt gyakorolt szívességét. Alighanem többes számban is aposztrofálhatnám az alanyt: bizton írhatnék boltokról, amelyek így jártak el. De minthogy közelebbi nexusban ilyen szempontból csak a szolnoki 1-es élelmiszerbolttal vagyok, neki rovom fel, hogy határozottan rossznéven vettem, amiért újabban vasárnaponként — csak délelőtt 9-ig tart nyitva. Nemrég ugyanis még minden vasárnap 10-ig bizalommal kereshettem fel vásárlási szándékommal. Legutóbb viszont negyed 10-kor mór fityiszt — akarom mondani, zárt ajtókat — mutatott. Ez azt jelentette, kívül tágasabb. Mondom, könnyen meglehet, hogy több más bolt is ugyangy cselekedett. Most aztán látjátok feleim, mekkorát téved az, aki azt hiszi, hogy csak úgy büntetlenül hangot adhat ellenvéleményének a nyitvatartási illetően. Annyiszor hatványozó- dik e bűn, ahányan osztják az ilyen ellenvéleményt. — Ahelyett, hogy tiszteletteljesen megköszönnék a boltoknak azt a lehetőséget, hogy szimpla vasárnapokon délelőtt 10-ig túladhatnak a megsokallt forintjaikon. Most aztán, akinek álmában erre szottyan kedve, keljen fel hajnalok hajnalán, s csipkedje magát a boltba, mert különben 9 után már csak a csikk- és szemétgyűjtőbe ürítheti feleslegesnek ítélt forintjait, a százasokról nem is beszélve! yinst időben mindent Sok-sok napja járok el az egykori (leégett) Centrum Áruház immár más rendeltetésű kirakatai mellett, és már „könyv nélkül fújom” a szolnoki TÜZÉP plakáthirdetését, — mely szerint: Most időben mindent biztosít telepeiről. Szóval, most időben. És térben — mondatja velem a dialektika kisördöge, — amely ráadásul egy Néplapban közölt riport elolvasására is rábírt a minap. Aszerint a nagy vonzáskörzetű 901-es szolnoki TÜZÉP- telep vezetője így panaszkodik: Kérem. én az idén még kisméretű téglát nem láttam.” S egyéb hiányokat is szóvá tesz. Lehet, hogy az illető nem nyitotta ki eléggé a szemét, vagy talán az a telep a plakáthirdetés állítása alól kivétel, amely erősíti a szabályt? Avagy mégsem egészen mindent biztosít telepeiről a szolnoki TÜZÉP?! Nyelvi okokból szintén berzenkedem ez ellen a „Most időben” kifejezés ellen. Egyrészt az időben itt azt hangsúlyozná: idejében, idejekorán (tehát nem a megfelelő formában használják). Másrészt viszont pleonazmus az ilyen felesleges szóhalmozás. A „most” tudniillik egymagában ugyanazt jelenti — ha lehet, még hangsúlyozottabban —, mint a „most idejében”. Vagyis nyelvileg így lenne helyes a szöveg: Most mindent biztosít... stb. Nyelvileg igen. De ha gyakorlatilag — a valóságban — igaztalan egy állítás, az akkor is az marad, ha helyes nyelvi formában verik dobra. Márpedig esetünkben erről van szó. Kedvelt napilapom Kedvelt napilapomra évek óta előfizetek. Hosszú ideig naponta idejekorán kézbe is vehettem. Reggel 7 óra tájban már bizton nyithattam érte ajtót: a szokott helyen találtam. Üjabban sajnos, nem így van: Néhány hete tudniillik megváltozott a hírlapkézbesítőnk, másik lett a régi helyett. Az új azonban sokkal kényelmesebb is. Aránylag közeli postahivatalból indul — gondolom —, de a Madách utcai előfizetőkhöz többnyire csak 8 óra után jut el a lappal. Igaz, csak a minap olvastam egy írást a Néplapban, s aszerint bizony még örülhetek, hogy nem magamnak kell kutyagolnom reggelente a postára kedvelt lapomért. De akkor azért hamarább kézhez kaphatnám, s azért talán ez sem utolsó szempont. (m—r—n) SIETTEK A férj megkérdezi: — Kivel trafikáltál egy óra hosszat az ajtó előtt? — Majorosáéval. — De miért nem hívtad akkor be hozzánk? — Nem volt egy perc ideje sem. Ami biztos _ Most jövök az orvostól. — Mi bajod van? — Rohamosan romlik az emlékezőtehetségem. — És csinált már valamit az orvos? — Igen. Előre kifizettette a honoráriumot. A harisnya Egy fogadáson a férj odasúgja a feleségének: — A bal lábodon lévő harisnyán félrecsúszott a varrás ... A feleség gyorsan megigazítja, majd odasúgja a férjének : — És a jobb lábamon rendben van? — Rendben. Nyoma sincs a varrásnak. Asszonyok vágyálma Ne zavard apádat, az clsű műszakja se volt könnyű... (A Wochenpresse karikatúrája) ’ . ! : i Remélem, hogy az első flört dat veszítetted el!... alkalmával csak illúziói- Politika (Belgrádi Szenvedély Akad kivétel is Barátom arról faggatott a minap, hogyan haragszom? Milyen lesz az arcom, amikor elönt a keserűség és milyen szavakat használok? — Mondtam, hogy igyekszem elfojtani az indulatot, s talán többnyire sikerül tisztességes hangon és arekife- jezéssel elmondani, ha valamit rosszul csinált valaki az osztályon, ahol csoportvezető vagyok. De barátom csak firtatta tovább Mondtam-e már valakinek, hogy menjen a... meg ilyesmit. Azt feleltem, hogy nem hiszem, ilyet nem szoktam mondani. És néztem kérdően a helyettesemre, aKi a beszélgetésnél jelen volt. hogy igazoljon. Az én jó helyettesem hallgatott, vagyishát nem vett védelmébe, de azt sem állította, hogy gorombáskodtam volna. Barátom — aki szintén csoportvezető — ezután saját módszeréről beszélt: — márminthogy ő hogyan haragos. És rámutatott a szemöldöke fölé, vagy egy centire: ha onnantól felfelé kipirosodik a homloka, akkor legharminc kilós óriás volt, bömbölő, basszus a aggal megáldva. Ha ő hib < fedezett lel a részleg munkájában és felhődül!, mindenki menekült. Még azt is megtette fékezhetrtlen '•■tn fában. hogy összefog! i zakónkat és jól meg' ■ gatott bennünket. Ami Ko k i Pistának a szívén foki1'’!, az a száján is kitört. H; m érdekes módon, ha az ő fönö- be Mhnzott. hriKo súrolta a hiba a mi részi«'*" ^'et. is, Ko*. ka nem bömbölt Nyugodtan jött-ment minlha semmi sem történi volna. Eevs/er pedig eev széles körű igazgatói értékadatén a vezér önkritikát gyakorolt, hogv melléfogott, és Mt bizony ez kellemeüen Elsőnek Kocka Pista szólt hn'zá. Orcája sápadt volt. -■*0 rfog- hatailan kicsinynél' az asztal mel'ett és ■ '"'kony. madár hangon csín -'a, hogy ugyan már. nem is hiba, az, sőt az idők maid im-r-iják. hogy úgv volt he!vo<- «hogv a vezér intézkedett Egy másik, egy1" *; nagy- haraeú főnököm. Ti' x.n- jos. ha hibát tanasz*--óim denkit lemarházott, székeket borított fel, egvet'en f''rfias rántással hatalmas darabokat tépett ki a fotelek ülőkéjéből. A HORGÁSZ Horgász ül a patak pártán. Egy arra menő megszólítja: — Miért olyan ideges? — Tudja, ez a horgászat! — Furcsa; a horgászás nyugtatja az idegeket — önnek igaza van, de itt tilos horgászni... jobb, ha mindenki elkerüli. Eszembe jutottak régi nagy főnökeim, a bővérű, bátran és keményen bírálni tudó emberek. Tíz évet dolgoztam Kocka Pista keze alatt. SzázTilajla felfelé is kemény volt. Legalábbis az 6 elbeszélése szerint. Hogy ő így megmondja a főosztályvezetőjének, meg úgy lekapta az igazgatót a lábáról, hogy az biztos nem aludt kél naoig. stb. Sajnos az ő renoméja sem tartott sokáig, — előbb utóbb úgyis minden kiderül. Megtudtuk, hogy fent bizony ő sem olvasott be senkinek, ellenben szerényen félrehajtott fejjel, örökké kisfiúsán, mosolyogva hebegett, dadogott, helyeselt, egyetértett, bólintott és felletteseivel bizony vékony, lányos hangon beszélt. Nem akarom folytatni a sort. Akad kivétel is, de általában az emberek ilyenek — kivéve engem és barátomat. — A többiek amilyen jól tudják türtőztetni a haragjukat felfelé, annyira gyengék az önmegtartóztatásban beosztottjaikkal szemben. Csak azt nem értem, hogy a helyettesem miért hallgatott, amikor rólam volt szó? Csak az autót ne. Ordas Nándor
