Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
A szülői példa ragadós A 7 éves Rosita, Adriano Celentano kislánya arra kéri apját. hogy játszanak együtt: — Én leszek a mama, legyél le a gyerekem. — Rendben van — válaszolja Celentano — én vagyok a fiad, most jövök haza az iskolából és hozzálátok a leckém megírásához. Ezzel papírt és ceruzát fog a kezébe, míg a kislány fé- sülködni kezd a tükör előtt. — Anyuka — szólal meg Celentano elváltoztatott hangon — mennyi hatszor kilenc? — Kérdezd meg apádat — válaszol Rosita és tovább fésüli a haját. ÉRDEKLŐDÉS A kórházi ápolónőt telefonhoz hívják: — Az iránt érdeklődöm, hogy van M. Morei, aki három hónapja önöknél fekszik? — Az éjszakát jól töltötte, állapota javul, feleli az ápolónő — Ki érdeklődik? _ Morei személyesen, feleli a hang. Nekem az orvosok soha nem hajlandók semmit sem mondani. — Amíg a tévét javítják, kénytelen bcérnj pel... a mosógép. Pótszer Rossz nap Megoldás Dialógus — Legyen a feleségem! — És teljesíti a kívánságaimat?' — Mindent és mindenkoron — És nálunk lakhat a mama? — Természetesen! — Lakáskulcsot nem kér? — Soha1 A híres futballista rossz napot fogott ki — semmi sem jött lábra. Máskor lelkes szurkolói komor hangulatban nézték játékát. A labdarúgó mindezt sztoikus nyugalommal ■ viselte, de — ahogy később beismerte — valami mégis lehangolta. — Amikor az öltözőbe Egy házaspár hazafelé tart este, színház után, amikor felbukkan egy rabló, kezében revolver,. és rájuk kiált: — Pénzt vagy életet! A férj odafordul feleségéhez és így szól: — Menj ezzel az úrral, drágám, tudod, hogy te vagy az életem! VILLANÁSOK Pabi, az ifjú nápolyi festő mondta: Leonardo da Vinci 4 vagy 5 „Giocondat” festett, ebből legalább 9 van az Egyesült Államokban. ☆ Korunkban — mondja A. Tieri — optimistának nevezzük azt az embert,. aki meg van győződve afelől, hogy néhány éven belül csak kövekkel táplálkozunk. Pesszimista az, aki meg van győződve arról, hogy ebből sem jut elég mindenkinek. ☆ A történész — mondotta G. B. Shaw — lusta krónikus: hallomásból ír meg olyan eseményeket, amelyeknél nem volt jelen. ☆ A repülőgép az óceán felett halad. A csinos stewardess odalép egy idősebb úr mellé és a fülébe súgja! „TJram, most, hogy a felesége elszundított, iszik egy pohár whiskyt?’’ Jövő időben A tanító felszólítja a diákját: — Henri, hogy mondod jövő időben: „Én életben vagyok”? A diák válasza: — ön meghalt, uram. — Megígéri, hogy nem iszik, nem dohányzik és nem kártyázik? — Megígérem. _ Már megbocsásson, csak nem megyek hozzá egy tök- filkóhoz! mentem, odaugrott hozzám egy kölyök, és egy papírdarabkát nyomott a kezembe. Ez állt rajta: „Tessék az autogrammod! Visszaadjuk!” Egy szobor körül A Tisza parton újonnan felállí. tottak egy Syobnr- csopor'ot. Sokan állana’- körülötte. Egy i merősöm: — Nem tudod, hogy mit ábrázol ez a szobor? — Dehogynem' Három óvónénit, meg né- bánv gyereket. Hn?» Mnvat, azt nem imlrsm. — h-m p7 iryen. Nem !s tudtam, hogv *■ - írre ér+ed a modern művészetet. — A fenét. Láttam a fényképét a Néplapban és ott alá is volt írva a szobor címe is. ☆ — No, kis fiam, miért tették ide ezt a szobrot? — kérdezi egv anyuka az- elvan „öt forma”'' fiától. — Azért, mert az a má'ik már na evőn öreg. — mtdaloH a gyerpk a Verseghy szoborra. — Apa! Az óvó- nénit megmintázták- és kitették a parkba. Gyere megmutatom. Elmentünk. Megmutatta. A középső figura lenne az. — Ugye látod. Az Ida óvónéni. Láttam. Hát nekem így megmintázva egy kicsit már nem is tetszik. Inkább úgy natúrban. — cl — — Te vulíál a drága kislány, akivel sétáltam holdSii- tött éjszakán? Europeo í }j «! Szolnok meqyol Néplap szatirikus melléklete 488. csípés A villámzár Szeretem és szívesen is vásárolom a műanyag iparcikkeket. Praktikusak, köny- nyen és gyorsan kezelhetőit, kivéve a műanyag zipzárat (magyarosabban: villámzárat). Az én eseteimben például egyáltalán nem vált be. Lehet, hogy azért, mert éppen úgy kezelem, mint a hagyományosat. Vettem már szoknyát, pulóvert, amiben műanyag húzóka, azaz villámzár volt, de sajna nevüknek megfelelően villámgyorsan tönkre Is mentek. Át kellett cserélni hagyományosra. A télen például csizmát vettem műanyag zárral. Aztán éppen a tél kellős közepén kellett kicseréltetnem (á. 90 forint) mind a két zárat, ha nem akartam felemás villámzáras lábbelivel járni. Jelenleg egy 350 forintos pulóvert kellett félretennem, mivel a műanyag zip- zárja ennek is napok alatt tönkrement. Az önmagámmal lebonyolított tanakodás közben az a riport járt az eszemben, amit a kormányelnök képviselő választási gyűlésén elhangzottak után a cipők és a kötöttáruk minőségéről, annak ellenőrzéséről a televízióban láttam. Valahogy úgy ítéltem meg, hogy huzavonázni jobban tudnak ipari és kereskedelmi szakembereink, mint jó húzókákat készíttetni, mint — ha villámszerűén nem is —. de legalább gyorsan Intézkedni. B. O. Jurij Jacsejhin Híres mondások Az életmentő selejt Világos, holdas éjszaka volt. Lassan, bandukolva mentem hazafelé. Hirtelen egy sarok mögül elém ugrott egy bandita. Szeméből tajtékzó düh őrülete sugárzott. Félember — félállat benyomását keltette. Az ilyen fajtáknak elküldeni valakit a másvilágra — játszi élvezet. Fel is dobta egvből a hagyományos szöveget: — Pénzt, vagy életet!?! Összerezzentem. A kezeim mintha a zsebembe szorultak volna. — Természetesen pénzt, — vágtam rá pillanatnyi habozás nélkül. — A baj csak az, hogy alig van nálam pár fillér... A rabló, úgy látszik, nem volt hozzászokva a várakozáshoz, mert rám ordított: —t Pofa be! Viccelj a nénikéddel! — hörögte a fülembe és orrom előtt hadonászni kezdett egy nagy késsel. Ebben a pillanatban tértem magamhoz ijedtségemből. — Menj az anyád keservibe, míg szét nem verem a pofádat — ajánlottam meleg baráti hangon a huligánnak. —Tudod te egyáltalán, hogy milyen ké*t fogsz a kezedbe? Ezeket a késeket a mi üzemünk gyártja. Még a kenyeret sem fogja, nem hogy embert! Ezzel félrelöktem a banditát az utamból és elindultam haza. Az igazmondást illetően valóban nem volt semmi okom nyugtalanságra, ugyanis hónapról hónapra százszázalékos selejttel dolgozunk. — Ezt be fogom írni a panasz- könyvbe? — ordította utánam iramodva póruljárt támadóm. — írjad. csak íriad’... Láttunk mi már karón varjún Ford'totta: S í gér Imre Egy jó pásztor törődik bárányaival. Sohasem teszi lóvá őket. (Ausztrália) Mi minden nehézség forrása? A múlt! (India) Az öröm és az aggodalom gyakran nagyítóüvegként hat. (Flandria) Ha valaki fel akar mászni egy létrára, a legalsó fokról kell elindulnia ... (Hollandia) Soha egyetlen asszonynak sem sikerült bolondból bölcset csinálnia. De minden asszony minden fáradság nélkül bolonddá tehet egy bölcset. (Argentína) A férfi a család feje. Az asszony pedig a kalap rajta... (Amerika) Oda a vagyon, oda a komaság, elmúlik maga az ember is. A bátor ember híre azonban sohasem múlik el! (Izlandi
