Szolnok Megyei Néplap, 1971. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. április 18. A párt határozott, a kormány cselekedett 4. Szándékok és forintok A párt IX. kongresszusa határozatában a többi között megállapította: „Megértek a feltételei annak, hogy bér­rendszerünket tovább javít­suk. A bérkategóriákat úgy kell szabályozni, hogy azoK- ban jobban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel Gondok, ellentmondások, szakmáit közötti és szakmán belüli bérfeszültségek elle­nére öt esztendő alatt a la­kosság bér- és bérjellegű pénzbevételei jelentős mér­tékben emelkedtek. 1965-ben ezek a bevételek 75.7 mil­liárd forintra, 1967-ben 87.2, 1969-ben 101.1 milliárdra rúgtak, s 1970-ben további 7 százalékkal növekedtek. A bér- és bérjellegű bevéte­lek gyarapodásának — több más tényező mellett — nagy szerepe volt abban, hogy míg 1967-ben a népesség 9.8 százaléka tartozott a havi 600 forint alatti jövedelműek csoportjába, addig 1969-re arányuk 6.3, 1970-ben pedig már 5 százalékra csökkent. — Ugyancsak mérséklődött azok aránya, akiknél az egy főre jutó jövedelem 600—1200 forint között mozog, s emel­kedett azoké, akiké ennél magasabb. Ne feledjük per­sze, hogy az áremelkedések levonnak valamennyit a pénzbeni gyarapodásból, de ennek ellenére a reálbér emelkedése — azaz a vá­sárlóértékben kifejezett nö­vekedés — 1969-ben öt, s a múlt esztendőben négy szá­zalék volt­Csakhogy miközben a ke­resetek emelkedtek, 1966—«' járó munka megbecsülése. A vállalat dolgozói egyéni és kollektív erőfeszítéssel emeljék a vállalati jövedel­mezőséget. s ehhez az eddi­ginél jobban kapcsolódjék saját személyi jövedelmük; egyszersmind meg kell te­remtenünk a növekvő és dif­ferenciáltabb igények kielé­gítésének feltételeit”. 1970 között hét százalékkal csökkent a szocialista ipar­ban a teljesítménybérben le­dolgozott órák száma, s he­lyükbe az időbér került. A bérszintek továbbra is elég­gé kiegyenlítettek, s ezért a bérben rejlő húzóerő csak csekély mértékben érvénye­sül. A differenciálásról sok szó esik, de kevesebb a cse­lekedet. s főként kevés olyan értelemben, hogy aki többet ad. az többet kapjon, de aki kevesebbet nyújt a társada­lomnak. annak az osztáskor is hátrább legyen a helye. Nem sikerült még megtalál­ni a közös teljesítményen belül a hatékonyság és az egyéni érdekeltség megfelelő kapcsolatát. Nem a látványos* ság fontos A keresetek, ha nem is látványosan, de folyamato­san emelkedtek. A szocialis­ta iparban foglalkoztatottak havi átlagkeresete 1833 fo­rint volt 1966-ban. 1919 fo­rint 1968-ban, s 2102 forint 1970-ben. A munkások havi átlagkeresete az évek hason­ló sorrendjében 1773, 1849, 2026 forint. Első helyen — érthetően — a bányászokat találjuk, 3008 forint havi át­lagkeresettel. A legalacso­nyabb fizetéseket (a kézmű- és háziipart figyelmen kívül hagyva) a textilruházati ipar tudta biztosítani; átlagban 1698 forintot. A havi átlag- keresetek növekedése 1966 és 1970 között gyors volt a gépiparban, (a közlekedési eszközök gyártásában pél­dául az 1966. évi 1868 forin­tos havi átlag 1970-bem 2165 forintra emelekdett), közepes az építőanyag-iparban és a vegyiparban, lassú a köny- nyűipari ágazatok többségé­ben. (A textilruházati ipar­ban 1569 forint volt a havi átlagkereset 1966-ban, s 1698 forint 1970-ben.) Mindenképpen indokolt, hogy a népgazdasági érde­keknek megfelelően a legdi­namikusabban fejlődő ága­zatok a bért is az átlagnál erőteljesebben növelhessék. Az már kevésbé, hogy még ezeken az ágazatokon belül is hódít az egyenlősdi, a „mindenkinek egy keveset” elve. Az utóbbi esztendőkben végrehajtott bérrendezések — így a többi között az egészségügyi dolgozók egy- részénél végrehajtott emelés —. valamint a tervezettek— így a pedagógusoké — fölol­dottak, illetve föloldanak majd feszültségeket. Ám a párt IX- kongresszusán el­hangzott útmutatás, amit bevezetőben idéztünk, sem­mit sem vesztett aktualitá­sából, s ezt elsősorban a ter­melő ágazatokban, a válla­latoknak kell felismerniük, megérteniök és — követniük. Mészáros Ottó (Következik: Amit a rövi­dítés rejt) Aki többet ad többet is kapjon A költészet napja Szolnokon Tüskés tanár úr órája A Költészet Napja megyei rendezvényei között pénte­ken délután a szolnoki me­gyei pedagógiai könyvtár­ban szakmabeliek találkozó­jára került sor. Magyarsza­kos nevelők — általános és középiskolai tanárok — ta­lálkoztak tanáríró kollégá­jukkal, több jeles pedagó­giai szakkönyv írójával, a pannon táj szép szavú kró­nikásával, aki egyben a ma­gyar nyelv és irodalom sze- relmetes tanítómestere is Pécs egyik gimnáziumában. Szerencsésnek bizonyult ez az úgynevezett szakmai ta­lálkozás a könyvtár, a köny­vek ihlető környezetében. Hogy a költészet milyen mértékben és hogyan jut el azokhoz, akikért született, akik nélkül valójában nem létezik, az olvasóhoz, az iro­dalom apostolainak, az iro­dalmat tanító pedagógusok munkáiénak is nagymérték­ben függvénye. Ezért csak üdvözölni lehet a könyvtár próbálkozását, hogy a költé­szet fogadott és avatott „pró­kátorait” ilyen jellegű talál­kozóra hívta meg könyvtá­rába. Fodor András a szakmunkás- képző iskolában A program keretében Fo­dor András költő a 605-ös ^akmunkáskéoző iskolába látogatott. Három osztály diákjai jöttek össze a rend­hagyó irodalomórára, amely- anvaaa szintén rendha­gy óan nemcsak a bemutat­kozó költő munkássága volt. Fodor András „Szólj köl­temény” címmel könyvet írt József Attiláról. A könyv körülbelül egy hónapja je­lent meg, s az összegyűlt fiatalok közül máris sokan megvásárolták. A vendég e könyv szüle­téséről, a költő-példakép Jó­zsef Attiláról beszélt, majd elmondta „Ének József At­tiláról” című versét. Az „óra” második felében Fodor András a fiatalok kérdéseire válaszolt. Gyakran elhangzik ilyen esetekben a „hogyan készül a vers?” — kérdés. Fodor András erre elmondotta, — hogy a sok vesződséggel, — „araszolgatva” író költők kö­zé tartozik. Megemlítette „A tenger bitófái” című versét, amelynek száznál több sorát egyetlen sorból indította, — alakította. Elhangzott a kérdés, hogy milyennek látja a költő a mai fiatal nemzedéket? — Gyakran és szívesen írok fiatalokról — mondotta többek között Fodor András- — A generációk nem sza­kadhatnak el egymástól, az idősebbeknek mindig tud­niuk kell. hogy mi készül az utánuk következő nemze­dékben. Most talán valami­vel nagyobbak a különbsé­gek, mint korábban, ezért nehezebb a kapcsolat fenn­tartása. de mindent meg kell tenni a nemzedékek közötti folyamatosság és összhang érdekében. Csőri Sándor a katedrán A szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban szombaton délelőtt az elsős és másodi­kos tanulókból álló hallga­tóság előtt — tanár helyett Csoóri Sándor kétszeres Jó­zsef Attila-díjas költő és fe­lesége, Marosi Júlia előadó­művésznő foglalta el a ka­tedrát. A rendhagyó óra témájául Csoóri Sándor a modem köl­tészet és a népköltészet kap­csolatát választotta. Beveze­tőben azt a közkeletű tévhi­tet cáfolta, amely szerint a nagy költők megelőzik koru­kat. Ady és József Attila példáján bizonyította, hogy az igazán jelentős költészet minden esetben azt a társa­dalmat akarja aktivizálni, amelynek körülményei kö­zött született. Hangsúlyozta, hogy a huszadik század mű­vészete sokkal élesebben kü­lönbözik a megelőző koroké­tól, mint amennyire a ré­gebbi stílusirányzatok szem- benálltak egymással. Éluard, Aragon, Breton. Reverdy és Tzara verseivel illusztrálta, hogy mennyire forradalmi módon változott meg száza­dunk költészetének tartal­ma és formakincse. Ezután — bravúros logikával — a magyar népdalok és balla­dák képeit vetette össze a szürrealista képalkotással. — igazolva, hogy nem is állnak olyan távol egymástói: tehát a modernség elemei benne rejlenek már a népköltészet­ben is, illetve a népkölté­szet értékeit magába olvaszt­hatja a modernség. Csoóri Sándor előadása után Marosi Júlia eyirresi. csíki keserűseket, kalota­szegi dalokat, csángó balla­dákat adott elő, bensőséges, meleg zengésű hangján, A megnövekedett szabadidő feihasználásáról A megyei tanács vb mű­velődésügyi osztálya 1970 februárjában irányelveket adott ki a dolgozók meg­növekedett szabadidejének kulturális hasznosítására. A megjelölt tennivalók hosz- szabb időszakra szólnak, de már az elmúlt esztendőben is mutatkoztak bizonyos eredmények. A szabadidő kulturális hasznosításában elsősorban a művelődési otthonok, a könyvtárak és a múzeu­mok vesznek részt. A művelődési otthonok­ban általában hosszabb lett a szombati nyitvatar­tási idő és pénteki napo­kon is jobban kihasználják a művelődési intézménye­ket. • ■ A művelődési házak ál­talában péntek este, szom­baton és vasárnap rende­zik a nagyobb közönséget mozgósító programokat. Az országjáró kirándulások száma is megnövekedett a szabad szombatok széle­sebb körű bevezetése óta. E kirándulások megyeszer. te egyre népszerűbbek. Kü­lönösen a kunszentmárto­ni, mezőtúri, kisújszállási, jászberényi, Szolnokon pe­dig a MÁV Járműjavító és a Tiszamenti Vegyiművek művelődési háza szervezi előszeretettel a népszerű, ismeretterjesztést és szóra­kozást egyaránt szolgáló kirándulásokat. A könyvtárak általában módosították a kölcsönzési időt és az olvasótermek nyitvatartását. Sikerült el­érni, hogy minden, függet­lenített vezetővel működő könyvtár nyitva tart szom­baton. Sok könyvtárban a vasárnapi nyitvatartási is bevezették. A munkaidő csökkenésének következté­ben javult a könyvtárak és a szocialista brigádok kap­csolata. Ennek jelei legjob­ban Jászberényben, Üjszá- szon, Törökszentmiklóson mutatkoznak. Mezőtúron a felnőtt könyvtár heti 32 órás nyitvatartási idejét 48 órára, a folyóiratok számát 100-ról 135-re növelték. Egész sor városban és köz­ségben jóval nagyobb a könyvtár hétvégi forgalma, mint korábban, de emelke­dett a helyben olvasók szá­ma is. Ennek ellenére egyes községekben a könyvtárak szombati és vasárnapi nyit- vatartására tett javaslato­kat a helyi szervek nem fogadták el, mivel a mó­dosítást nem tartották szük­ségesnek. A múzeumok szombati napokon nemcsak nyitva vannak, de ilyenkor a láto­gatók díjtalanul nézhetik meg a kiállításokat. Túr- kevén növekedett a szom­bati látogatottság. A vázlatos áttekintésből Is kitűnik, hogy a csökken­tett munkaidőben dolgozók életmódja, művelődési igé­nye átalakulóban van. s a művelődési intézmények többsége már igyekszik is alkalmazkodni ehhez. Ahol az alkalmazkodást ésszerű és körültekintő módon irá­nyítják, ott a látogatottság nö’-pkodésében. az érdek­lődés fokozódásában hama­rosan meg is mutatkoznak az eredmények. Bővítik a 15 éves Állami Gorkij Könyvtárat Az Állami Gorkij Könyvtár a napokban ünnepelte fenn­állásának 15. évfordulóját. A Budapesten lévő 130 ezer kötetes, 50 nyelvű könyvtár a negyedik ötéves terv fo­lyamán jelentősen bővUl. A tervidőszak végére könyv- állománya eléri a negyedmilliót és teljes rekonstrukció­ja során új audio-stúdió, olvasó-szolgálati helyiségek és korszerű könyvraktár épül az intézmény Molnár utcai székhazában. Képünkön: A Gorkij Könyvtár nagy olvasó terme Értelem és kedély Rovatunk egyik legutób­bi cikkében már írtunk ar­ról, hogy a hangzó nyelvvel kapcsolatban legfontosabb követelmény az érthetőség. Az érthetőséget azonban nem a nagyon megemelt hang, sem az igen nagy hangerő biztosítja. A fenye­gető hanghordozás sem eme­li a beszéd érhetőségét. A nagy hangerő inkább az egyes hangok képzésében je­lentkező hibákat nagyítja fel. A kiabáló, kioktató hang sem alkalmas arra, hogy beszélő társunk elfogadjon partnernek. Az előadás érthetőségét emeli a mondanivalóhoz si­muló, célszerű hangsúlyozás. Ezzel hívhatjuk fel a figyel­met, melyek azok a részek, amelyeket ki akarunk emel­ni beszédünkben. A megfe­lelő dallam pedig arra való, hogy a kedély változásait is ki tudjuk fejezni. A cso­dálkozás, a harag, a tisz­telet, az elkeseredés stb. el­térő dallamformákat kíván meg. Sajnos sokan mégis el- hangsúlytalanított s nagyon monoton, dallamtalanul hangzó nyelven beszélnek. Az is hiba, ha valaki min­dent hangsúlyoz és túldalla- mosítja beszédét, s szinte énekel. Ha mindent hang­súlyozunk, akkor valójában semmit sem emelünk ki ér­telmileg a mondanivalónk­ból. Az elaprózott hangsú­lyozással együtt jár a sűrű tagolás és szinte a szóegy­ségekre darabolódik szét a beszéd. Sokan ma feleslegesen fontoskodva beszélnek, s en­nek jellemző sajátsága ép­pen a mindent hangsúllyal való kiemelés. Csak azt emeljük ki be­szédünkben külön hangsúly- lyal, ami értelmileg fontos és kiemelendő. Azt sem tartjuk szerencsés állapotnak, hogy gyakori a a hangsó nyelvben dallam nélküli, ritmustalan beszéd. Hogy a hangzó nyelvnek, a beszédnek ne csak jó zengése, hanem megfelelő visszhangja is le­gyen, tudatosan kell fel­használnunk a hang zenei magasságainak változásán alapuló beszéddallamot is. Ezzel kapcsolatban néhány hibára külön is fel kell hív­nunk a figyelmet. Gyakori, hogy az előadó, a felszólaló nem a középhangsávon, ha­nem magasabb fekvésben be­szél, s így a hang magassá­gának változtatására nincs is lehetősége. Az egészséges fülnek szinte fájdalmat okoz a túlságosan megemelt, han­gos, csak a dallamcsúcson futó melódia. Kerülnünk kell azt a hibát is, hogy csak a mondatok bevezető részét, szakaszát hangoztatjuk na­gyon megemelt hangon, a többi részt pedig igen mély­re esett hanggal. Gyakran szüli ez a hiba az úgyneve­zett eldallamtalanított be­szédet is. A dallamtalan, rit­mustalan beszédnek gyakori oka az is, hogy az előadó, a felszólaló csupán értelmi jel­legű s ereszkedő lejtésű ki­jelentő mondatokat használ, s nem ad szerepet a változa­tosabb dallamú kérdő, fel­kiáltó. felszólító s kívánó mondatoknak. Sokszor tapasztaljuk, hogy egyesek tűlszínezett beszéd­modorban közlik mondani­valójukat Beszédük helyte­len dallama is okpz-a őzt a modorosságot. Különösen gyakori a szólamvégek leej- tése, ugyanakkor egyesek modorosán a fordított utat követik, nagyon megemelik a hangot a S7Ó,3"'"'f’f,pkan. Az értelem és a kedély egy­formán kapjon szerepet be­szédünkben! Ezt biztosítják a jó hangsúlyozás ás a meg­felelő dal’ammal való élés. Dr. Bakos József Térkép A világon az első térkép, amely Európa szikes talajait ábrázolja, a napokban ké­szült el Budapesten, a Talaj­tani és Agrokémiai Kutató Intézetben. Az UNESCO és a FAO 1967-ben Budapesten nemzetközi szp-kutatás kon­ferenciát rendezett, az öt ko^íjnens kuta*óinnk részvé­teiével. Ekkor határozták el, hogy vilip-fórkéoet készítenek a szikes talajokról, amely alap­ján később el lehet kezdeni a szikes talajok javítását és hasznosítását. A világtérkép összeállítását a budapesti Talajtani és Agrokémiai Ku­tató Intézetben vállalták, a szik kutatásban résztvevő or­szágok tudásaitól kapott rés7*érkénekrő1. A munka rrmst fíiMőViftz érkezett, upvonta e1 Vi—r.'Uf q részletes piin'ml C'7Ílz-- + -nr»Tróv>> ^ to­vpW->í fwivRmatosan érkeznek a kutatásban részt­vevő országok tudósaitól, «1 koordinátoroktól

Next

/
Oldalképek
Tartalom