Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-12 / 60. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. március 12. Mezőpanel! néven hét állami gazdaság és néhány mező- gazdasági üzem egyesült erővel a Borsod megyei Nyék- ládház n sertés- és marhaistállók létesítésére szolgáló, úgynevezett panelgyárat épített. Az új üzemet előre­láthatólag má usban adják át rendeltetésének, de már most megkezdődött a próbaüzemelés. Képünkön: Rész­let a panelgyártó csarnokból. (MTI foto — Fehérváry Ferenc felv. — KS) Mini-erdő A Bajkál-tó közelében le­vő hegyekben található egy, a maga nemében egyedül­álló fa. Egy csavart törzsű topolyáról van szó, amely hatalmas polipra emlékeztet. Csavart törzséből több fiatal fa nő ki: nyírfa, berkenye és fenyő. A különös „albér­lők” magassága 1,5—3 mé­ter. Az „albérlők” és a topolya „főbérlő” béké­sen együttél es mulat­ságos „mini-erdőt” alkot így együtt.------- - — Aforizmák Olyan sokat ivott mások egészségére, hogy belehalt ☆ A gombának azért van er­nyő formája, mert esős idő­ben nő. ☆ A művészetben nem min­denki isten. Egy Apollóra négy ló jut ☆ Minden márványtömbben egy szobor rejlik, csak érte­ni kell hozzá, hogyan kell kivenni belőle. ☆ Az előadó lelkiismeretle­nül elnyújtotta a beszámo­lót, de a vége felé meg­szólalt benne a lelkiismeret és még két óra hosszat be­szélt ☆ A szobrász márványban örökítette meg tévedését. Kedvelt vadászzsákmányok Sok állatfajt fenyeget a teljes kihalás veszélye. Az állatok legfőbb ellensége az orvvadászat a szennyeződés, természetes környezetük megbolygatása. Számos af­rikai ország elhatározta, hogy megalapítja az állatok világában az Interpolt amelynek az a feladata, hogy védelmébe vegye a fe­nyegetett állatfajokat Legfrissebb példaként Ke­nyát említhetjük. Ahmedet, a2 afrikai elefántok Moby Dickjét speciális dekrétum védi. Christian Zuber, a ter­mészet szerelmese és a ve­szélyeztetett állatfajok szen­vedélyes védelmezője, hosz- szú, fényképpel illusztrált kampány után kapott ígéretet a védelmi törvény bevezeté­sére, Kenyatta elnöktőL Szigorú törvények De az ember még sok helyen indít irtóhadjáratot az állatok ellen. Az Andok­ban még nemrégen orvvadá­szok irtották a lámát, ame­lyet már az inkák is védett állatnak tekintettek. Csak 1969-ben hoztak olyan tör­vényt Peruban és Bolíviá­ban, amely tiltja ennek az állatnak a vadászatát és gyapjának exportra történő eladását. Erre a rendelkezés­re már csak azért is szük­ség volt, mert ezekből az állatokból mindössze 10 ezer példány él. Az Egyesült Ál­lamokban az alligátor az orvvadászok kedvelt zsák­mánya annak ellenére, hogy ezt az állatfajt szigorú tör­vények védik. A legutóbbi becslések sze­rint Indiában mindössze 2500 tigris van, de évenként 3—400-at megölnék közülük. Semmit sem ért az 1968-ban hozott törvény, amely meg­tiltja a tigrisbőr exportját. A 15 ezerre csökkent északi sarki jegesmedvék sorsa sem jobb. Életüket veszélyezteti a tenger szennyezettsége, valamint az a hajtóvadászat, amelyet az eszkimók indí­tanak ellenük. Számukra ugyanis a jegesmedve igen értékes táplálék. Mind ez ideig csupán a Szovjetunióban tiltották meg a jegesmedvevadászatát, de tulajdonképpen nem is ar­ról van szó, hogy nemzetközi érvényű törvényeket hoz­zunk létre bizonyos állatfa­jok védelmében. Ilyen tör­vények szép számmal van­nak, a feladat az lenne, hogy gondoskodjunk e tör­vények tiszteletben tartásá­ról. Ausztráliában például önkéntes cowboyok ellenőr­zik a törvény betartását Nem veszik meg a bőrüket Előfordulhat, hogy számos állatfaj megmenekülését egész más úton érik el. Az utóbbi években a fókák ki­csinyeinek kiirtása kiváltotta az egész világ együttérzését, a kereskedőket is beleértve. George Kaplan, az egyik legnevesebb amerikai szőr­mekereskedő nemrégiben jelentette ki: „Nem vállal­juk a felelősséget semmiféle állatfaj kipusztulásáért”. Kaplan felkérte a többi ke­reskedőt is, hogy bojkottál- ják a veszélyeztetett állatok bőrének megvásárlását, fel­hívásának sokan tettek ele­get. Nem vettek több leo­párd, tigris, gepárd, jeges­medve, spanyol, hiúz, vidra, ocelot és láma bőrt. Kaplan kijelentette, hogy a közeljövőben közzéteszi azoknak a névsorát, akik eleget tettek felhívásának, hogy ezzel is elgondolkodás­ra késztette a lelkiismeretlen vadászokat. Á Boden-tó szabályozása A Boden-tó az egyetlen nagyobb szabályozatlan tó Svájcban. Vízállását a ter­mészet szeszélye határozza meg. A tó körüli lakosságot szabálytalan időközönként katasztrófális árvíz sújtja. A tó szabályozásáról már több mint száz éve szó van. Árvíz után az ügyben némi élénkülés tapasztalható, amely azután a következő években ismét elül. A leg­utolsó, az 1965. évi árvíz még élénken él az emberek emlékezetében. Tavaly jú­niusban is csak kévésén múlt, hogy a környező he­gyeket borító szokatlanul nagy hótömegek nem okoz­tak árvizet. Milyen lehetőségek állnak fenn arra, hogy megakadá­lyozzák a vízszint nem kí­vánatos mértékű megemel­kedését? A tó szintje akkor emel­kedik 1 centiméterrel, ha az egy másodperc alatt befolyó vízmennyiség 63 köbméter­rel haladja meg a tóból ki­folyó víz mennyiségét. Ilyen formán a vízszint lényegé­ben a be- és a kifolyó vizek mennyiségének különbségé­ből adódóan változik. A be­folyó vizek mennyisége csökkenthető, ha a viz egy részét a Rajna alpesi szaka­szának vízgyűjtő területén tároló medencékbe fogják fel. A vízlefolyás pedig ak­kor fokozható, ha az Es­chenz és Bibermühle közötti szorosban fennálló jelenlegi akadályokat eltávolítják. Az elmúlt évtizedek fo­lyamán a Boden-tó vízgyűj­tő területén összesen 747 millió köbméter hasznos űr­tartalmú vízgyűjtő épült. Az ezekben tárolt víz mennyisé­ge a vízszintet 138 centimé­terrel emelhetné. Valójában azonban korántsem ez a helyzet, a víztározók ugyan­is a tó vízgyűjtő területének csak kis részét ölelik fel és feltöltésük májustól szep­temberig több hónapot vesz igénybe. Ennek következté­ben az összes víztároló együttes hatására egy eset­leges árvíz szintje csak mintegy 22 centiméterrel csökkenne. A Boden-tó szabályozásá­nak központi kérdése mindig is a tó lefolyásának a mó­dosítása volt. Az első rész­letes tervet ebben az érte­lemben 1879-ben dolgozták ki. A rákövetkező évtizedek­ben hat nagyobb munkálat és szakvélemény készült el. A tó állandóan kisebb lesz. Évente 2,9 millió köb­méter hordalék és iszap ra­kódik le benne. Ez a folya­mat ugyan fokozza az árvíz- veszélyt, a tó teljes feltöltő- dése azonban mindenesetre még mintegy 20 000 évig várat majd magára. Illatozó autóutak A legújabb amerikai sza­badalmak egyike: az autóból távozó égésterméket parfüm­mel illatosítják. A levegő ká­ros szennyeződése továbbra is megmarad. A NAGY SIKER A kultúrház igazgató becsületére legyen mondva, hogy az utolsó per­cig hősiesen ellenállt. A szervező szózuhataga végül mégiscsak lehen­gerelte. Kérem — zárta szavait a szervező —, Strapák Arankát igazán csak kultúrpolitikai szempontok ve­zetik akkor, amikor eljön ide, hogy Puszpángbükkös nagyérdemű kö­zönsége előtt tékozolja istenáldotta tehetségét A kultúrházigazgató szo­morúan és megadóan bólintott Más­nap pedig megjelentek szerte a köz­ségben az öles plakátok és a tanács­háza hangosbemondója egész nap bömbölte a nagy újságot: „Felhív­juk a lakosság figyelmét hogy va­sárnap este nyolc órai kezdettel mű­soros est keretében a televízióból népszerű Strapák Aranka lép fel a kultúrházban. Kíséri a világotjárt „Hajcihő” együttes. Jegyek a tor­lódás elkerülése végett már elővé­telben is kaphatók...” Az előadás megkezdése előtt pár órá­val furgon gépkocsi haladt végig Pugzpángbükkös utcáin. Az autó ablakából egy szőrös kar nyúlt ki és röpcédulákat szórt, melyekre ha­talmas piros karika volt nyomtatva, alatta pedig a következő szöveg: „Leheljen rá, ha megkékül, dobja el, Ha nem, jöjjön el Strapák Aranka Műsoros táncdalestjére!” A srácok persze hallatlan izga­lommal kapkodták szét a röpcédulá­kat és ájult igyekezettel lehelték a piros karikákat, melyek azonban nem hogy nekik, de még az atya­istennek sem kékültek volna meg. Ily hathatós propaganda és előze­tes szervezés után aztán igazán nem lehetett azon csodálkozni, hogy már hét óra tájban tömeg gyűrűzött a kultúrház körül. Elnéptelenedett a falu. A szövetkezeti kocsmában ab­bahagyták a verekedést, a duhaj legények megszelídültek, a csönde­sek pedig mámorossá váltak, még a kandi öregasszonyok is felfüggesz­tették a pletykázást, hogy ők is ott őgyeleghessenek a kultúrház körül. Mindenki tanúja akart lenni a nagy eseménynek, mindenki látni akarta Strapák Arankát! A felajzott közönség türelmetlenül toporgott, de nyilván abból a meg­gondolásból, hogy egy ilyen nagy esemény igazán csak akkor érték, ha várat magára, egyelőre senki sem zúgolódott. Az idő közben csak múlt. Háromnegyed tizenegykor azonban mégis kitört a botrány. A szervező szorongatott helyzetében visszafizet­te a jegyek árát, egyben közölte az érdekeltekkel, hogy az előadás azért maradt el, mert délután a szomszé­dos Puszpángaranyoson, ahol Stra­pák Arankáék felléptek, akkora si­ker volt, hogy a közönség össze­törte a Hajcihő együttes berendezé­sét Mint másnap a derék Puszpáng- bükkösiek megtudták, a szervező valóban nem hazudott Puszpáng­aranyoson tényleg összetörték, mi több pozdorjává zúzták a „Hajcihő” együttes szerszámait, sőt Strapák Arankát a hátsó ajtón kellett ki­menekíteni a helyiségből. De ko­rántsem az átütő siker miatt. Ágh Tihamér . J mmmmmmmnmammmnmmmmmmm wmwmmmmmm Mini-krimik a szupermaketben Egy amerikai szupermarket 126 fiókjában délelőttönként négyszer délutánonként hat­szor ötperces krimiket mu­tatnak be. Az üzletvezetőség szerint a szerény kulturális csemege eredményeként 35 százalékkal nőtt a „látoga­tók” száma, s ezek fele 3-tól 25 dollárig terjedő értékben vásárol. Mini-krimi — maxi forgalomnövekedés. Különös felhívás Egy japán szállodában a' következő felhívás olvasható: „Az igazgatóság nem fizet kártérítést a vendégeknek, ha ellopnak tőlük valamit, Je­gyen a lopott tárgy akár bő­rönd, akár ló, vagy más házi­állat”. Pontos idő A tokiói „Szeiko” cég új konstrukciójú karórát dobott piacra, amely havonta leg­feljebb egy perccel mutat többet vagy kevesebbet a pontos időnél. ’ Az órába 60 Oceanográfia Folytatva az 1959Tben New Yorkban és 196ö-ban Moszk­vában megrendezett óceá- nográfiai nemzetközi kong­resszusok munkáját, újabb nagyjelentőségű óceanográ­parányi tranzisztort és 50 kondenzátort építettek. Az újtípusú karórát működtető elem több, mint eéy éven át használható. halcsarnokban fiai értekezletet tartottak 1970 végén is, ezúttal Tokió­ban. Daniel Behrman, az UNESCO tudósítója részt vett ezen az összejövetelen. Itt született az alábbi rajz is. Kételyek Különös teremtmények az emberek... Ha azt mondom valakinek, hogy az égbolton 167 856 csillag van — elhi­szik. De ha kifüggesztek egy táblát, rajta felirat: „Vigyá­zat, frissen mázolva!” — min­denki megérinti az ujjával, hogy meggyőződjék róla, igaz-e. ' Az első vessző A vessző, e sok fejtörést okozó írásjel a XV. és XVI. század fordulóján jelent meg. Először Aldus Manutius (Al­do Manuzio) híres velencei nyomdász és könyvkiadó al­kalmazta. Denevérekkel a szúnyogok ellen A denevérek a rovarok el­len folytatott harcban el nem hanyagolható szövetsége­seink. Erre a megállapításra jutott Stebbihgs, az angol természetvédelmi szolgálat munkatársa, aki egy romos kápolnában megfigyelés alá vett egy denevérrajt. Azt igyekezett felmérni, hogy a denevérek milyen mennyiségű rovart fogyaszta­nak. Számításai szerint ez a denevér-raj június közepétől július közepéig mintegy 100 kg szúnyogot és legyet fo­gyasztott el. Gyalog a Holdra Az ember naponta átlag mintegy 20 000 lépést tesz, azaz egy évben hét millió, egész életében pedig 500 mii­Hitetlenkedők A skót látogatóba megy és lelkendezve meséli, hogy fe­leségével két hetet töltöttek a híres Lochnessi tó partján. Szobát béreltek, kilátással közvetlenül a tóra és egyszer sikerült is megpillantaniuk a lochnessi szörnyet. Mikor látta, hogy barátai hitetlen­lió lépést. Ez annyit jelent, hogy gyalog eljuthatna a Holdra vagy tízszer megke­rülhetné az Egyenlítő körül a Földet. kedő arcot vágnak sértődöt­ten megkérdezte: — Nem hiszitek, hogy léte­zik a lochnessi szörny? — De hisszük — nyugtat­ták meg — azt azonban nem tudjuk elhinni, hogy egy hét­re szobát béreltetek. Furcsa kívánság „Elefántháton szeretnék lovagolni’’ — jelentette ki egy birminghami háziasz- szony, amikor férje megkér­dezte, mit kér karácsonyra. „Életem rendkívül egyhangú — mondta az asszony — nem tudnék mit kezdeni egy aján­dékkal. Kizárólag elefántra vágyom”. Mivel a városban Kölcsönösség A leghíresebb kongói nem­zeti parkba látogató turisták többnyire elmennek a par­kot átszelő folyóhoz, hogy megnézzék a vízilovakat is. A park látogatói jóformán egész nap kattogtatják fény­képezőgépeiket. éppen karácsony időszakában egy vándorcirkusz szereoelt, a férj kibérelte a 32 eszten­dős „Queenie” nevű elefánt­hölgyet egy órára, s így bol­doggá tette feleségét. Ezek után az eredeti elgondolású birminghami háziasszony megnyugodva tért vissza lá­bosai és fazekai közé.. Éjszaka azután a vízilovak a turisták számára kijelölt utakon elmennek a szálloda közelébe és nagy érdeklődés­sel figyelik az embereket a kivilágított ablakok mögött. Igaz, a vízilovak nem has2«, nálnak fényképezőgépei.^

Next

/
Oldalképek
Tartalom