Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-12 / 60. szám
1971. március 12. SZOLNOK MEGYEI ~ „SOFŐRÖK CSONQOR ÉS TŰND Akikről írok nem gépkocsivezetők, a fogalom megbecsült értelmében, hanem sofőrök, a szó régi felfogásában, minden rossz mellék- zöngével. A gépkocsivezetők tisztes- séges munkásem berek. A so- fórtípus másforma.» Nagy, behemót tehergépkocsi gurul előttem. Nem megy gyorsabban ötvennél, óránként. Az út baloldala szabad, indexelek, jelzem előzési szándékomat, gyorsítok. Észreveszem, ő is. Az út baloldala még mindig szabad előttem, újra gázt adok. Hetven... nyolcvan. így rohanunk, a tehe kocsi vezetőülésével egymagasságba érek. Látom, hogy gyorsít. Nyolcvan fölött vagyunk. Előttem néhány tíz méterre kanyar. Visszabújok a tehergépkocsi mögé. Hallom a motorféke zúgását. Lassít. A kanyart újra ötven kilométeres sebességgel hagyjuk el. . Amikor egyenesben me- gvünk. úira megkísérlem az előzést. Ugyanaz. Kilencven- ben vagvunk. Tőlem jobbra, a teherkocsi volán ia mögül, önelévelt kéiiel vigyorog a Vezető. Előttem pár száz méternyire szélsebesen közelít egy Polski Fiat. Fékezek, a teherkocsi is. A Polski már előttem villogtat, alig száz méternyire. A teherkocsi so- főrie kihalói az ablakon, vigyorog, sátáni kénn'l. elégedetten vievorog. Nagy ne- hezen visszahúzódom az út jobboldalára. Űira öt ven alatt megviink Maeam előtt látom a rosszindulatú, gúnyos arcot. Ügv latszik örömét leli abban, hogv embertársait veszélynek teszi ki. Elhagyunk egy falut, úira előzni próbálok. Hátha megjött már a jobbik esze. Sajnos, nem. Száz felé közeledik a sebességmérő mutatója, hörög, szinte széthull mellettem a teherkocsi, de nyomja. Előttünk égy éles bal kanyar. Lassítok, ő is. Nem tudok visszahúzni, hirtelen ki kell állnom a baloldali útpadkára, mert szemben egy tehertaxi bukkan elő, szinte a fák mögül. Jobb ra nincs hely, a sátáni pofa ott vigyorog... Nem próbálkoztam többet a megelőzésével. A legközelebbi faluban megálltam a presszónál, kávét inni. Nem veszélyeztethetem embertársaim és magam életét egy ilyen gonosz, országúti kalóz miatt. Mindenkit mentsen meg a jó sorsa az i’yen primitív, rosszindulatú sofőröktől. gK i‘ inam Rendőrtiszt ismerősömtől hallottam: tgy sofőr — ő gépkocsivezetőt mondott — felpofozta a kis úttörő közlekedési rendőrt, mert megálljt intett neki, amikor a kisgyerekek mentek át az utcán. Nem az én ördögi kéjjel vigyorgó emberem volt? Valószínűtlen, de hogy ugyanolyan gondolkodású sofőr lehetett, az valószínű. A feketéző sofőr. Ismerősömtől hallottam, hogy N gépkocsivezető „barátian” az egész bérházat ellátja vidékről hozott áruval. Hogyan, ilyen jószivű ember? Látszólag igen, mert azon az áron adja a tojást, a csirkét, az almát, a diót,, ahogy a szolnoki piacon „megy”. A baj csak ott van. hogy busásan honoráltatja fáradságát. A termelőktől lényegesen olcsóbban veszi az árut a szolnoki piac ár, szintjénéL Nyomára jutottam az egyik beszerzési forrásnak. Nem csinálunk mi semmi rosszat, mondták a tsz-beli- ek. N. elvtárs olyan rendes ember, felpakol néha a családjának egy kis ezt-azt. Tett ő már nekünk is szívességet, aztán megfizet azért, amit elvitt. Szó se róla, látszólag nincs is ebben semmi kivetni való, de azt jó lenne tudni, hogy milyenek az efiajta ember szívességei? Olyan talán, amilyen „baráti jószívűsége?” iBasaB—— Zúg a gyorsjáratú Volga. Az utasok bóbiskolnának, de a gépkocsivezető szóval tartja ŐKet. Gáláns kalandját meséli teli szájjal. — ...tép lem hazafelé, egyedül voltam. Hát az egyik faluszélén integet valaki, meg-» álltám. Hát egy olyan 16—17 éves forma lány. De jó gömbölyű. Kér, hogy vigyem el Pestig, ha odamegyek. Mellém ültettem. Magyarázza, hogy így, meg úgy, haza kell neki menni sürgősen Pestre, aztán ma már nincs vonat. Reggelre meg már vissza kell jönnie, mert megy iskolába. Jól van galambom, jól van — mondom magamban. Majd megfizeted te a fuvart, nem megyek én Pestig, csak addig, amíg nem sikerül... Letértem egy mel- lékútra. mert forgalmas helyen nem akartam kezdeni. Magyarázom neki, hogy valamit, i valamiért. Még jóformán hozzá sem értem, már sikongat! Hogy mit képzelek, meg, hogy ő még kislány! Méregbe jöttem, gázt adtam a Volgának. Mögöttem hat kilométerre a falu, előttem nyolcra. Na, ha nem, akkor kiszállás! A hidegbe! Szipogott, de kiszállt. A sofőr és a főnöke elégedetten. büszkén hehehez- tek. A többi utas ha'lgatott. A főnök hátrafordult: — Stramgyerek a Pista! ítéliék meg az-e? Meg azt is, hogy ez a „főnök” milyen ember lehet? — ti — 10. „1-es lista első párt” A törvény értelmében minden pártnak az Országos Nemzeti Bizottságtól kellett engedélyt kérnie, hogy a választásokon indulhasson. Akár csak 1945 őszén, 1947 nyarán sem utasították el egyetlen párt indulási kérelmét sem. Az augusztus 31-re készült szavazócédulákon tíz üres kocka várta, hogy a választópolgár melyikbe teszi a keresztet. Az első négy listán a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Választási Szövetségében résztvevő pártok indultak. 1-es lista: Magyar Kommunista Párt ,2-es: Független Kisgazda-, Földmukás és Polgári Párt, amelyben most már a baloldaliak játszották a vezető szerepet. 3-as: a Szociáldemokrata Párt. Peyer Károly nélkül. 4-es: Nemzeti Parasztpárt. Azután következtek az ellenzéki pártok. A választások előtti napon ezt írta a Szabad Nép vezércikke: „Ezúttal nem 17 százalékot akarunk kapni! Igaz. eddig is messze arány- számokon túl vettük ki részünket a munkából és a felelősségből. És ez hasznára vált népünknek. Mégis volt benne bizonyos rendellenesség, hogy a szavazóknak csuDán 17 százaléka állt mellénk, míg súlyunk, szavunk. befolyásunk az ország ügyeinek intézésénél sokszor e szám duplájának felelt meg. Ezt az aránytalanságot valóban meg kell szüntetni. De nem úgy, hogy súlyunkat, szavunkat, befolyásunkat A csökken ti ük «17 százaléknak megfelelő színvonalra, hanem úgy, hogy a 17 százalékot növeljük súlyunknak, szavunknak, befolyásunknak megfelelő színvonalra”. A választásokon valóra vált az MKP választási jelszava: ,,1-es lista, első párt: Magyar Kommunista Párt”. 1,113 050 szavazatot kapott az MKP, 100 képviselője jutott a parlamentbe, s ezzel a kommunisták pártja nemcsak az ország vezető pártjává, hanem a legnagyobb parlamenti képviselettel' rendelkező párttá is vált Államosítások Az Országházbam hamarosan újabb történelmi eseményre került sor. Egyesült a két munkáspárt, s ezzel megszületett a teljes munkásegység. A parlamentnek azon az ülésén, amelyen bejelentették a két munkásoárt egyesülését, dr. Ortutay Gyula oktatásügyi miniszter benyújtotta az egyházi iskolák államosításáról szóló tör- vényjavaslatot A Ház kimondta a sürgősséget és már másnap, 1948. június 16-án meg is szavazta. A jobboldal teljes lelepleződése Schlachta Margit megpróbálta megakadályozni a törvény elfogadását, de a Ház óriási szótöbbséggel — 230 szavazattal 63 ellenszavazat, illetve tartózkodás ellenében — az iskolák államosítását megszavazta. Ezután Schlachta is elérkezettnek érezte az időt hogy Pfeiffer Zoltánt, Peyer Károlyt és Kovács Imrét követve hátat fordítson az országnak: Ö is Nyugatra szökött. Egyébként az a jelenség, hogy az ellenzéki pártok képviselői sorra-rendre Nyugatra távoztak, egyértelmű bizonyítéka volt a jobboldal lelepleződésének, elszigetelődésének. E politikusok számára egyetlen alternatíva létezett: az új demokratikus rend megbuktatása. Amikor ez lehetetlennek bizonyult. céltalannak látták az ellenzéki szerepet, s külföldön bekapcsolódtak a magyar demókrácia elleni ragalomhad járatba. Pintér István Következik: „Minden hatalom a dolgozó népé!” A* egyesülési kongresszus küldöttei az Országház előtt, 1918. június 13. Száznegyven éve jelent meg nyomtatásban, kilenc- venkét esztendeje játsszák magyar színpadokon, és mégis: minden felújítás, minden új bemutató izgalmas eseménye színházi életünknek. A Csongor és Tünde ugyanis, bár igen sokan, az iskolai kötelező olvasmányok emlékének nyomasztó hatása alatt afféle idejét múlta, no- ros klasszikusnak vélik, unalmas múzeumi darabnak, amely körül illik időnként egy-egy tiszteletkört leírni, lényegesen több annál, mint amennyire az érettségi tételekből emlékezünk. Vörösmarty Mihály alkotói útjának, az egész magyar irodalom fejlődésének forduló- oontján született ez a mű, korszakot zár és új utakat nyit. összegez és kitapintja a jövő lehetőségeit — de mindamelett izgalmas dráma is. Színpadra született, ma is eleven alkotás, amelynek játékos szépségeit, gondolati mélységeit minden egyes előadás úi és űi megvilágításban bonthatja ki. A Csongor és Tünde minden ízében romantikus mű; a korai és érett romantika minden válfaja és formája ötvöződik benne. A szelíd ábrándozástól a démoni vadságig, a népi idilltől a kifinomult, érzékeny, zaklatott filozófiai arisztokratizmusig mindazt megtaláljuk ebben a mesejátékban, amit a romantika évtizedei teremtettek. s mégis, mindez a felLegiáró szép mese a valóság felé fordft1a hőseit, a romantikus egekből a földi realitások felé. Ez a dráma már a romantika hattyúdala. Vörösmarty műve nem kis feladatot ró mindazokra, akik színpadon keltik életre a költő csengő-bongó verssorait. Ez a látszólag szertefor- gácsolódó, z:lált kompnzíci^jú mű valójában a maevár drámairodalom legszigorúbban szerkesztett. legfeszesebben megkomponált alkotása. A kitérőket seittető részletek egyetlen hatalmas ív lépcsőfokai: az éiféltől éjfélig ívelő cselekményt emelik a fordulópontot jelentő délig, és vezetik vissza úira, más hangulatban, más érzelmek közepette az éjféli kertig. Minden részlet, minden jelenet egy-egy tégla a hatalmas boltozatban, amely a költői gondolat hordozója; de ugyanakkor minden részlet önmagában is csábító lehetőség színész és rendező számára. Veszélyes csábító: — mert aki en^ed a kínálkozó lehetőségeknek, aki el- vész a kínálkozó alkalmak között, az nemcsak a dráma tartópilléreit, de magát a költői gondolatot is könnyen elveszítheti. Hiszen minden egyes jelenetnek megtalálhatjuk a párját az ív — az éiféltől a hajnalon át délig, illetve déltől az éj birodalmán át újra éjfélig ívelő út — másik oldalán; bármelyik epizód duzzad fel nő a többi fölé, az egészet, a költői egészet kérdőjelezi meg. Both Béla rendezése érthető módon arra törekedett, hogy a cselekmény ívét minden sallangtól mentesen, tömören, a lényeget alig érhető tömörítéssel és áttekinthetően teremtse meg. Az egyszerűen, tisztán és világosan megfogalmazott történet így lehetőséget ad arra, hogy a múlt dicsőségéből, a csillaghányó álmok világából a földi valóság felé forduló költő gondolatai kibontakozhassanak. Kitűnő hangulati hátteret teremtett a cselekmény ilyen megfogalmazásához Jánosa Lajos nemesen egyszerű, a népi formakincs motívumait ötvöző díszlete. Ugyanúgy. ahogy Vörösmarty hajdani népmesék motívumait, és miként Arany János Ilosvai Selymes Péter írását. Gvergvai Albert szép- históriáiát formál ta-gvú’f a saiát gondolatainak eszközéül, úgy használta a díszlet is a népi formák elemeit. Csongor alakját Cs. Németh Lajos keltette életre. Nemcsak a népmeséi hős figuráját támasztotta fel, nemcsak a tündéerkben szerelmet ébresztő, daliás-szép nemesen- jó Csongor űrfit: méltó módon tolmácsolta a költő gondolatait, vívódó filozófiáját, a létről töprengő szavak mélységeit. Különösen a második részben idézte meg megrendítő erővel a költői látomásokat Szilvást Annamária Tyndéje az a bájos, lebegő nőalak, akit a képzelet teremthet, és ugyanakkor valóságos, tündér mivoltán túl emberi sorsra vágyó asz- szony is: nemcsak lírája, drámai ereje is van, ha ez szükségeltetik. Szép szöveg- mondása, csakúgy, mint a Csongort megformáló Cs. Lencz György és He Frigyes formálták meg rom hibátlan alakítás, rom igen jó színészi telje mény: közülük is kieme dik Szombathy Gyula K rahia zabolátlan színészi , léteivel és ugyanakkor a előadás egészét szem élőt tartó művészi alázatával. A Kalmárt megformál Győző László nem nyújtói többet a szöveg hűséges é pontos előadásánál. Lukát József a Fejedelem szerepé ben is csak a második mc nológban tudta kibontani szöveg költői mélységeit. - Igen jó alakítás viszon Papp Zoltáné, a Tudós szí repében, Liska Zsuzsa jól ét Németh Lajos tiszta artikulációja, érvényre juttatja a nemesversetű verssorok hangulati és gondolati szépsége- it. Ilma alakját Baranyai Ibolya formálta meg: kihasználta a szerep nyújtotta lehetőségeket, a jóízű, tenyeres-talpas humor azonban egy pillanatra sem vált öncélúvá, nem lépte túl azokat a határokat, amelyeket az előadás egésze állított az egyes szereplők elé. Ugyanért mondhatjuk Halász László ízes Balgájáról is: a színész a költő teremtette vaskos figurát úgy állította elénk, hogy a földi, sáros-poros valóság képviselőjeként is meg tudta tartani a költői emelkedettséget. A darab talán leghálásabb szerepeit, a három ördögfi játékosan gonosz, gonoszán játékos, gyermeki kegyetlenségből és szertelenségből, naiv bájból összegyúrt mesefiguráit Szombathy Gyulai, zékeltette Ledér ürességét, tártain a figura bővebb a rendezés sem tőséget. Kiss E: gyönyörű monológlát színvonalon adta elő, Külön szeretnék Mirigy megformálójái gedűs Ágnesről, aki í mányos, — mindé ben gonosz kány helyett emb ! dalommal-gyűlölette' sített, indulataiban ben egyaránt embf és éppen ezért fél némbert állított Az ördögfiakkal lenetében, ahol 1 tése felett érzett dalmán és szár lassan eluralkod Ság, hogy lányát eszközét is é nagyszerű. Fekete Mária ven szolgálják sailágmentes egy A ZL Je i
