Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-10 / 58. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. március 10. Ui városok hazánk térképén Főváros í».® Megyei város * Újonnan várossá nyilvánított tetepflrfs ’ •00.1 A város le'lekszáma (ISTO bon.eier tí)S = 5 ^KÉPERNYŐJE = * ELŐTT Egy este— Hollandiával A vidéki ipartelepítés hatására hazánkban is meggyorsult az urbanizációs folyamat. Ipari településeink lakosságszáma gyorsan növekszik, javul a kommunális, kulturális, eyészségügyi ellátottság, egyre inkább városias külsőt is mutatnak. Az urbanizáció előrehaladtával városaink száma 1945- töl napjainkig 50-ről 79-re, a városi lakosság aránya — 1949-től napjainkig 36 százalékról 45 százalékra növekedett. A folyamat legintenzívebben az elmúlt évek során megszervezett nagyközségekben folyik. Közülük kerülnek ki — a szükséges szint elérése után — újabb városaink. Az Elnöki Tanács határozata alapján 1971 április 25-én Ba- latonfüred, Csorna. Nagyatád alakul várossá. Az Elnök Tanács kjelölte a regionális központok szerepét betöltő megyei városokat is. Ezeket a városainkat — a városhálózatban elfoglalt helyük alapján — a kormány kiemelten kezeli, közvetlen irányításukat azonban a megyékkel egyenrangú fővárossal szemben a megyei szervek intézik. A határozat alapján Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged mellett Győr a Kisalföld és Észak-Dunántúl központja is kiemelt státuszt kapott A város járműgyártással, textil-, ruházati- és élelmiszeriparral, házgyárral rendelkező nagy ipari centrum. További fejlődését a IV. ötéves terv jármű programjából rá háruló feladatok biztosítják. A műszaki szakemberképzést a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Győrbe telepítésével oldják meg. — TERRA — Ökölvívóból balett-táncos Chicagóban egy ökölvívó mérkőzésen a bíró mindkét szembenálló felet diszkvalifikálta: Jerry Pink és Jimmy Morales, a két ökölvívó ugyanis három meneten keresztül az ámyékboxolásnak olyan kiváló példáját szolgáltatta, hogy még véletlenül sem helyeztek el egymáson kemény ütést. Az illetékes sportszövetség felfüggesztette őket. ám kilátásuk van arra, hogy más pályán csinálnak karriert: egy balett-csoport kecsegtető szerződést kínál nekik. A balett-csoport menedzsere, Roy Williams kijelentette: ,.Véletlenül láttam a két játékos úgynevezett küzdelmét Ökölvívó szempontból siralmas volt. tánc szempontból viszont csemege. Ilyen számmal van nálunk jövőjük-” Mibe kerülnek az olimpiai érmek? A legközelebbi olimpiai játékokig még több mint másfél év van hátra, Münchenben azonban már élénk kereskedelem folyik az arany és ezüst emlékérmekkel. Az arany érmek ára 36 és 1700 márka között váltakozik. Az eddigi bevétel 1700 000 márka. Márciusi rövidfilmek Öt magyar, két lengyel, egy román, egy szovjet és egy cseh kisfilmet láthatunk márciusban a mozikban. Kollányi Ágoston Udvarok című színes filmje azt mutatja meg, hogy a világvárossá növekedett Budapesten hogyan marad egyre kevesebb hely a régi kis házak udvarainak. A középkori Buda polgárházainak hangulatos udvarait lassanként elnyelik a nagyvárosi építkezések. Ismét divat lett a csipke. Kolonits Ilona, a világhírű halasi csipkéről forgatott színes kisfilmet. Változatok egy témára címmel. Kis József a neves magyar tudós utazóról készítette Vámbéry Ármin című filmjét. Bemutatja azokat a helyeket, ahol Vámbéry Ármin utazásai során járt: Konstan- tinápolytól Közép-Ázsiáig. A film elkészítéséhez a szov- jet-üzbégf filmstúdió adott segítséget. Érdekes és fontos társadalmi kérdéssel foglalkozik Oláh Gábor a Koránkelők című filmben. Két fiatal lány hétköznapjait mutatja be, vágyaik és a valóság szembeállításával. A Díszlépés rövid rajzfilm, a Pannónia Filmstúdió alkotása egészíti ki a hónap magyar rövidfilmjeinek sorát. Rajzfilm a lengyelek most bemutatandó két alkotása is. Az első, a Mini vidám, szellemes hangvételű, az Utazás inkább kísérlet komolyabb, filozófikusabb téma feldolgozására. A szovjet Kunasir sziget című film a távoli Kamcsatkától délre fekvő egyik vulkanikus szigetre viszi el a nézőt. Bemutatja a sziget földrajzi viszonyait, a vulkánok működését és a környező tenger élővilágát. A városi ember, különösen az utóbbi évtizedekben egyre szívesebben menekül a természetbe. Ezt a gyakran feldolgozott témát választották az Ég veled város című cseh kisfilm alkotói, akik ezúttal a téma humoros oldalát ragadták meg. Egy kicsit talán bizarr a megállapítás, de a holland televízió kedd esti bemutatkozása ezt az érzést váltotta ki belőlem. Találkozás a holland tájjal, e táj jellegzetes emberi viágával, ismerkedés egy ország népével, szokásaival és művészetével. A holland televíziósok változatos programot állítottak össze, s e változatosságban színek rejlettek Kék és fehér tájakon vándoroltunk, repültünk a dalok szárnyán, s egy tévéfilm a holland kisember, a tisztviselő vágyait, álmait, kiábrándulását is közelünkbe hozta. Az egyik legfőbb nemzeti termék, a sajt körül bontakozott ki a hajózási vállalat könyvelőjének, Franz Laarmans úrnak kiábrándulással végződő sajtkalandja. A kicsit elnyújtott, lassú Hosszabb szünet után jelent meg Bors Máté a képernyőn. Legutóbbi jelentkezése óta kissé meg is változott. Komolyabb lett és külső megjelenésében is már nem annyira a harcos, kalandos Borsra emlékeztet, mint inkább egy szelíd entellektuell- re. Megváltoztak a körülmények és mások a követelmények. Ez a változás látszik meg Bors Máté magatartásán és alakján is. A látszat azonban kissé csal. Mert amikor eljön igazán az ő ideje, akkor ismét úgy üli meg Rhé- dey báró rakoncátlankodó ménjét, mint annakidején, a tizenkilences harcokban. Az első rész, amelyet láttunk, valójában egy újabb sorozat kezdete. Bors Máté az illegális harcban tanúsított bátorságának története. Most még csak útnak indították Bécsből, az emigráció egyik központjából a hazai küzdőtérre. De máris bravúrok sorát mutatta be. A Bors most látott folytatása megőrizte a tévéfilm eredeti alapállását, kalandfilm-jellegét. Most is hihetetHa a műsor modorában tömören kellene kifejezni véleményemet, azt mondanám: Kár volt ezt a szigetet benépesíteni. Legalábbis úgy, ahogyan péntek este Szilágyi János, Lakatlan szigeti házigazda irányításával történt Mert mi is volt ebben a csak szórakoztatni kívánó televíziós műsorban? Amely új sorozatnak kínálja magát! Négy meghívott vendég, a sziget első lakói vallottak arról, hogy saját szórakozásukra mit néznének meg, illetve mit hallgatnának meg ebben a nagy lakatlanságban. így kerültek aztán elő kinek- kinek kedve szerint a múlt emlékezetes pillanatai: gólok, a Tetemre hívás, egy Verdi- ária, a Sullivan opera egy részlete, Nepp ötperces rajzfilmje és egyebek. Valamint egy szellemtelen és túlbonyolított ötlet a Járóka kilenc képsora. Hogyan élnek a bébik földi ketrecükben, majd hogyan teszik lábukat először az anyaföldre? Erről tudósított Szőnyi János nagy igyekezettel, s közben sajnos durva nyelvi hibát is elkövetve. Az elmondanék feltételes alak helyett a helytelen elmondanák változatot ejtve (Ezt csak azért említem meg, mert az utóbbi időben egyre gyakrabban hallhatunk ehhez hasonló nyelvi „botlásokat”.) A szellemeskedés természetére vall, ha megemlítem, hogy ebben a Járóka kilencben a gondozónőt automatikus liftnek titulálták, s a kisgyerekek táplálkozását az űrhajósok üzemanyaggal történő feltöltésének nevezték. Az unaloműző Lakatlan szigeti műsorban Omegáék is szerepeltek. Ha rajtam állt volna, csak a lemezüket vittem volna a szigetre magam*. szívverésű tévéfilm végkövetkeztetése, a filmben kirajzolódó enyhe társadalomkritika ellenére is kissé idegen volt. Mert a sajtüzlettel póruljárt kistisztviselő visszatérése eredeti munkahelyéhez, ahol jól érezheti magát, bár senkinek sem számít; a visszakanyaro- dás régi bevált sorsához, önként sugallja a kapitalista világban divatos, kispolgári beletörődés nem épp dicsérendő filozófiáját. A neves énekes, Rudi Carel vonzó egyéniség, jól táncol, énekel, a köréje kanyarított show azonban már korántsem volt oly vonzó. Mindent egybevetve, a közel négyórás országműsor érdekes bepillantást engedett egy kevésbé ismert ország életébe. Jók ezek az ország-műsorok! lennek tűnő bravúrok sorjáznak benne, s a dramaturgia kocsija a véletlenek kerekén gördül előre nem a megoldás, hanem mindig az újabb és újabb kalandok felé. Lehet, hogy olykor már-már mulatságos és felnőtt ésszel hihetetlen, ahogyan esetenként kivágja magát, vagy szorult helyzetében rátalál a megoldás nyitjára. Dehát egy kalandfilmben minden lehetséges. A Bors pedig kalandfilm. Abban tér el a műfaj nyugati példányaitól, hogy mondanivalója egyértelműen világos és szocialista szellemiségű. Az első részt Markos Miklós írta és rendezte, és láthatóan arra törekedett, hogy a váratlan fordulatokban bővelkedő történet közepette lehetőleg jól kitapintható egyéniségeket állítson a képernyőre. így Sípos úr figuráját sikerült is kitűnően megragadnia. Ami az ötletek kijátszását illeti, ott azonban helyenként kissé erélytelennek bizonyult. Bors és társai tehát nem tették le a lantot. Azzal, hogy a Tanácsköztársaság elbukott. A harcot tovább folytatják. mai, & a filmjüket nem. Muzsikájuk sokkal kellemesebb, mint megjelenésük Érdekes dolog ez a szórakoztató műsorok dolga a televízióban. Szinte egymásután szenvednek hajótörést a képernyőn. Olyan programok, amelyekkel átütő sikert szeretnének elérni a tévések s megbuknak. Ki tudja, mi ennek az oka? Sajnos, ránk nézőkre csak az tartozik, amit látunk a képernyőn. A Lakatlan szigetet látva, alighanem mi nézők váltunk ezúttal hajótöröttekké, mert szórakozni vágyó „hajónk” bizony zátonyra futott az öt- lettelen, erőszakoltan szelle- meskedő program vizein. Ha valami gyökeres fordulat nem következik be Szilágyi János szigetén, akkor érdemesebb lesz helyette elővenni a jő öreg olvasmányt, Defoe Robinsonját. Röviden A Kicsoda-Micsoda’ barátságosabbá vált új formájában, új környezetében. Családiasabb lett. De még tovább is lehetne lépni. A játék közbeni kellemes csevegés, társalgás irányába A Váczi Mihály szavalóverseny elődöntőinek sora színvonalas fordulóval zárult Kivételes tehetséget üdvözölhettünk a képernyőn, Péter Ilonát. A zsűri Gáti Józseffel az élen szigorúan, de igazságosan értékelve tanulságosan igazította el a nézőt. Igen gyenge képminőségben kaptuk a San Remo-i fesztivál képeit. Érthetetlen. Olykor csak az énekesek homályos vonásait lehetett kivenni a képernyőn. Megjeleni a Nemzetközi Szemle legújabb száma A folyóirat márciusi száma több figyelemreméltó dokumentumot közöl: egyebek közt a 15 tőkés ország kommunista pártjának londoni tanácskozására készült alaptézisek részleteit, a modem kapitalizmus óriásvállalatairól, a soknemzetiségű monopóliumokról és az ellenük folyó harcról. Közű Nixon februári kongresszusi üzenetének eredeti szövegét, s annak amerikai forrásokból származó kritikáját. A folyóirat vezető cikkét dr. Szűrös Mátyás írta ..A Szovjetunió fejlődésének távlatai” címmel, s a szovjet politika áttekintése mellett annak fejlődési irányáról is von le következtetéseket. Közli a folyóirat öt fiatal külpolitikus-közgazdász olajháborúról írott beható ismertetésének első részét, amely a jelenlegi olajválság előzményeit és az ezzel kapcsolatos ellentéteket vázolja. Figyelmet érdemel Karczag Gábor „Egységfront Latin-Amerikában” című cikke, amely beszámol a latin-amerikai forradalmi és haladó mozgalmakban a chilei egységfront-politika sikere nyomán végbement változásról. A Vita-rovatban Chrulinák Alajos az egyiptomi osztályviszonyok részletes elemzésével válaszol a korábbi cikkét ért ellenvetésekre. A Nemzetközi Szemle e számában közli Lukács Györgynek a szerkesztőséghez intézett, s a Népszabadság február 21-i Számában is megjelent levelét. Az Események nyomában rovatban a folyóirat kommentárokat hoz időszerű külpolitikai eseményekről, s felszólítja olvasóit; véleményeikkel, kérdéseikkel forduljanak a szerkesztőséghez, és az általános érdeklődésre számot tartó problémákra rendszeresen válaszol a szerkesztőség. Vlagyimir Tumanov: Az alkotás gyötrelmei Ha csak egyetlen alkalommal is kipróbálták erejüket az irodalom csábító és ingoványos területén, akkor bizonyára megértik, hogy a szerző mennyire szeretné, ha alkotása napvilágot látna. Mikor befejeztem humoros elbeszélésemet, magam is azt szerettem volna, ha azt mihamarabb kinyomtatják. Minden rokonom és ismerősöm egyhangúan azt állította, hogy az elbeszélést egyenesen Csehov színvonalán sikerült megírnom. A szolid lapocska irodalmi munkatársa előtt álltam, s néztem, amint egyáltalán nem sietős mozdulatokkal átlapozza kéziratom oldalait. Külsőleg nyugodtnak látszottam, belül azonban gáztűzhelyen rotyogó teáskannához hasonlítottam. — Nem rossz munka, — mondta az irodalmi munkatárs, befejezve az olvasást. — Megjelent már valahol? — Nem, még nem jelentem meg, — feleltem neki egy kis bűntudattal. — De szeretném remélni, hogy... — Értem, — szólt az irodalmi munkatárs. — Persze, ennek nincs jelentősége. Az a fontos, hogy jó az anyag. Elég jól kigondolta ezt az elbeszélést. Dolgozzon még rajta egy kicsit, rövidítse meg vagy ötven százalékkal, aztán újra hozza el. Megmutatjuk az osztályvezetőnek. Végül ismét a szerkesztőségben vagyok Az osztályvezető olvasta a felére fogyott elbeszélésemet, én meg közben úgy lestem rá, mint ahogy a közlekedési szabályokat áthágó sofőr néz a rendőrre. — Megjelent már? — kérdezte az osztályvezető, miközben befejezte az olvasást. — Nem, még nem jelentem meg, — feletem. — De remélem... — Tudja, — fordult ismét hozzám az osztályvezető, — az elbeszélése meglehetősen kedves. Dolgozgasson még rajta egy kicsit, rövidítse meg a felével, csináljon belőle egy elmés kis humoreszket, én aztán odaadom a főszerkesztő-helyettesnek. Még egy hétig s7abogattam, sőt átszabtam művemet. A főszerkesztő helyettese, miután elolvasta a humoreszkemet, ceruzájával sokáig matatott felette s én úgy követtem ceruzáját, mint ahogy fogfájós ember követi tekintetével a fogához közelítő fogfúrót. — Megjelent már? — kérdezte végül a főszerkesztő helyettese. — Nem, — feleltem. — De... — Az ön humoreszkjében — folytatta a főszerkesztő helyettese, — kétségtelenül van bizonyos friss humoros mag. Ne csináljunk belőle egy bohóctréfát? Csak egy néhány szót, de az olyan legyen, hogy az olvasó hangosan felkacagjon, vágj' éppen szélesen elmosolyodjon. Dolgozzon. Aztán majd megmutatjuk a főszerkesztőnek. Még egy hétig törtem hát a fejem, hogy e rövid humoreszkből mint csinálhatnék egy még rövidebb bohóctréfát, amitől az olvasó hangosan felkacagjon, vagy éppen csak, hogy szélesen elmosolyodjon. Végülis a bohóctréfa elkészült. A főszerkesztő helyettese átadta a művet a főszerkesztőnek. Két hét múlva kaptam egy levelet. Reszkető ujjakkal bontottam fel a borítékot és a következőket olvastam: „Tisztelt szerző elvtárs! Sajnos, nem áll módunkban közölni lapunkban az ön bohóctréfáját helyhiány miatt, mert a rendelkezésünkre álló szabad helyet sokkal fontosabb anyagok részére tartjuk fenn. A , lap főszerkesztője. Aláírás.” Hosszasan és fájdalmasan érintett sikertelenségem. Persze, nincs rossz haszon nélkül. Kudarcaim újabb elbeszélés témájául szolgáltak. Mikor beállítottam vele a szerkesztőségbe, újból csak azt tanácsolták, hogy kissé húzzam meg. „Felét, aztán megint a felét, — gondoltam magamban — humoreszk, bohóctréfa. ..” — Nem, — feleltem határozottan, —- nem fogom megrövidíteni. Mellékesen megjegyeztem, hogy már sok újságban és folyóiratban megjelentem. És, mint látják, elbeszélésemet közölték Minden rövidítés nélkül. MOLNÁR SÁNDOR fordítása I i! * * Lakatlan ssiget Ismét Bors Krü-
