Szolnok Megyei Néplap, 1971. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-02 / 51. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Wn. mStetSM * rr A fantázia világa Beszélgetés Iván Jefremov fantasztikus-regény íróval, az Androméda-küd című mű szerzőjével — Hogyan lent Jefremov, a geológus és palkmtológus, a biológiai tudományok dokto­ra fantasztikus-regény iró- vá? — Ószínlen szólva nem szerelem a „Fantasztikus’’ szót. én magamat ábrándo- zonak tartom. A fantaszta számomra olyan embernek tűnik, aki ül magának és egy adott témakörben telje­sen szabadájra engedi fan­táziáját. Én meg gyermek­koromtól különféle találmá­nyokon töröm a fejem, a tudományban, a geológiában csakúgy, mint az őslénytan­ban az ismeretlen, legke­vésbé kidolgozott témák foglalkoztatnak. — „A gyémánt-tölcsérci­nül elbeszélésében megjósol­ta a jakutföldi gyémánt­kincs felfedezését. — Geológus vagyok, tár­saimmal együtt sok-sok éven át Szibériában dolgoztam, hogy e hatalmas országrész térképéről minél több fehér folt eltűnjön. Jóslásokkal persze nem foglalkozom, egyszerűen áthoztam a je­lenbe annakidején azt. ami akkor még csak a jövő té­májának tűnt, amit fel kel­lett tárni, de amiben biz­tos voltam, hogy nem marad el. Azt vallottam ugyanis, hogy Szibéria geológiai struktúrája nagyon hasonlít Dél-Afrikáéhoz. Nem túl sok az. amit meg­sejtettem. Fiatal kutatóként azt javasoltam, hogy fel­tétlenül foglalkozni kell az óceánok mélyének kutatásá­val. Cikket is írtam e témá­ról és elküldtem az akkori tekintélyes szakfolyóirathoz, a Geologische Rundschau- hoz. Egy’ idő múlva Otto Prattier, neves szakértő vá­laszával visszakaptam: „Jef- lemov úr cikke teljesen fan­tasztikus. A tengerfenékről semmiféle ásványt nem bá­nyászhatunk. A tengerek medre teljesen sima. nincs domborzata, vastag üledék­réteg borítja”. így söpörte el elméletemet Prattier. s ter­mészetesen cikkemet sem közölték. Ma már tudjuk, hogy a tengermederben van­nak hegyek és völgyek, sza­kadékok, s a meder felszíné­ig húzódnak ásványi réte­gek. Csaknem ugyanez ismét­lődött meg egy másik írá­sommal. amelynek a címe: ..A múlt árnya". A Litye- i-aturnaja Gazetában J. N. Gyeniszjuk. a holográfia atyja maga is elismerte, hogy egy 1944-ben közölt írásom nyomán kezdett foglalkozni ezzel a témával. Abban a cikkemben, egyébként arról írtam, hogy a legfőbb prob­lémát a rendkívüli nagy- ere.iű fényforrás hiánya okozza. A laserek és a ma- serei; felfedezésével meg­van a fényforrás is. ..A hegyi szellemek tava’’ című novellában az Altáj- hegységben lévő higanytóról írtam. Ma higanyt találtak olt. Lehet, hogy még más „jóslatom’’ is beválik? Mindezt persze nem az én jóstehetségem magya­rázza. Tnkább arról van szó. hogy a meglehetősen széleskörű tudományos kér­désekkel foglalkozó kutató szinte mindent ..masába szív", ami a ..levegőben van". Aztán már csak egy kis kéozelőerőre van szük­ség, és máris előttem van minden* mint „realitás’’. Ezért vallom, hogy a fan­tázia. a képzelőerő rendkí­vül értékes tulajdonság. Ezt persze megint csak nem én fedeztem fel. hiszen Lenin is afra hívta fel a figyelmet, hogv a fantázia drága kincs. Ezeket a szavakat gyakran ismételjük, de ritkán gon­dolkozunk el azon, mit ií jelentenek. Való iffaz, fantá­zia nélkül egy helyben to­pogna a tudomány. A képzelőerő, a fantázia szerintem olyan hullám, amelyre feljutva sokkal messzebb lát az ember, még akkor is, ha talán nem tel­Képeink azt érzékeltetik, milyen nehéz dolgozni a nyu­gat-szibériai olajvidéken. Ez esetben deszkából járdát ké­szítettek a mocsárban és autóutat építenek az olaj­kutakhoz jesen világosak a körvona­lak. — Önt, a geológust bizo­nyara nagtyon foglalkoztat­ják azok a kőzetminták, amiket a buna—16 automa­tikus örállomás magával ho­zott. Milyen következtetése­ket vonhatunk le ezekből? Milyen titkokról lebbenthe- tik fel a fátylat a Marsról és más bolygókról származó kőzetdarabkák? — Amikor valaki egy tel­jesen ismeretlen tájon meg­lát maga előtt egy hegyvo­nulatot, arra gondol, hogy ha azt eléri, már az első ka­lapácsütéssel valami teljesen újat fedezhet fel. A valóság azonban sokkal prózaibb; fel kell tárni a hegy geoló­giai szerkezetét, különböző helyekről kell kőzetmintákat gyűjteni, míg fokozatosan feltárul a kép. Ugyanez a helyzet a Hold­dal is. Talán sokszáz kőzet­mintát kell szereznünk Föl­dünk kísérőjéről, a vizsgála­ti eredmények bizonyára el­lentmondanak majd egymás­nak, eltérő adatokat kapunk,' a tudósok szenvedélyes vi­tákat folytatnak majd, mert ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, alapos tanulmá­nyokra van szükség. — Hogyan képzeli el a földi köztekedést 100—200 év múltán? — Ebben a kérdésben lé­nyegesen eltér a vélemé­nyem a külföldi regény-író kollégáimétól. Szerintem a földi közlekedésben a sebes­séget nem kell nagyon növelni, hiszen a tömegköz­lekedésben erre nincs szük­ség. Rendkívüli esetekben per­sze. sürgős kérdések meg­oldása, például gyors orvosi segély esetén, természetesen szükség van igen gyors jár­művekre. Akkor ott vannak a rakéták. A többi esetben a gazdaságosság a fő. Azt hi­szem. hogy teljesen elegen­dő az óránkénti 200 km-es sebesség, az a lényeg, hogv megfelelő mennyiségű árút szállítsunk. A fejlődés útját tehát e téren nem annyira a sebesség, inkább a szállí­tandó teher mennyiségének növelésében, a nyomtáv szé­lesítésében képzelem el. Nem tartom kizártnak, hogy a szerelvények 6—10 méte­res nyomtávon járjanak, s egy-egy vagon közepes hajó nagyságú legyen. A városi közlekedés nagy részét — szerintem — a föld alá kell vinni, hiszen a technika a jövőben ellát majd bennün­ket gyors alagútépitő gé-s pékkel. — Amit Ön mondott, ed­dig elsősorban a tehervona- tokra vonatkozott. Lesznek-e Ön szerint személyvonatok, vagy valami egészen más közlekedési eszközre számít­hatunk? — Biztosan lesznek 2—300 km óránkénti sebességgel közlekedő személyvonatok. Aki pedig siet, az repülő­géppel, vagy rakétával uta­zik. Ha utazásról van szó, mindig az jut eszembe, mi­lyen nagyszerű érzés, ami­kor az ember egy hosszú expedíció után megmosa­kodva, a csomagokat sze- mélvpoggyászként feladva helyet foglal a pámás, me­leg, jól megvilágított vonat fülkéjében... Akár tíz na­pig is szívesen elutazgatnék egyfolytában. Szóval én in­kább a „lassú utazás híve vagyok, amikor nemcsak el­jutok egyik helyről a má­sikra, hanem útközben a tájban is gyönyörködhetek. — Végül a hagyományos kérdések: Mivel tölti szabad idejét ? Tulajdonképpen nincs is szabad időm. Ami mégis akad. abban kissé furcsa hobbynak hódolok, amit a család „szépségek gyűjtésé­nek” nevezett. Amikor ugyanis az Androméda-köd című regényem illusztráció­járól volt szó, kiderült, hogy művészeink nem tudnak szép nőket rajzolni, leszok­tak róla... Akkoriban min­den képeslapból kivágtam a szép nők portréit, hogy se­gítsek nekik. Most aztán 'nyakamon maradt néhány dosszié „szépség”, csak tud­nám, mit csináljak velük.,. — Min dolgozik most? — Lassan befejezem a Nagy Sándor koráról szóló történelmi regényemet. Egyelőre még nincs végle­ges címe, most úgy nevez­ném — Thaisz legendája. V. Gitkovics (APN — KS) Miniatűr képcsarnok A bolgár posta- és táv­közlési minisztérium 1971 januárjában kibocsátott egy bélyeg-sorozatot „Tavasz” néven. Márciusban jelenik meg a „Bulgáriai kihalt ál­latfajták” című érdekes so­rozat. Az automobil fejlő­déstörténetét 8 bélyegből ál­ló sor ábrázolja. Panajot Pipkov zeneszerző 100. szü­letésnapja alkalmából két értéket bocsátanak májusban 2 és 13 stotinki névértékben. Mint eddig, most is nagy figyelmet szentelnek a sport- eseményeknek. A szabad- és kötöttfogású birkózás világ- bajnoksága alkalmából jú - niusban két bélyeget adnak ki 15 stotinki össz-értékben. Ugyancsak júniusban jelenik meg két sorozat a súlyeme­lés és a fedettpályás atléti­ka Európa-bajnokság alkal - mából. Augusztusban soro­zatot adnak ki az olimpiai kongresszus tiszteletére. Elő­reláthatóan novemberben kerül sor egy hat értékből álló bélyegsorozat kiadására „Olympiade Saporo — 1972” néven. Kiadnak olyan bélyegsoro­zatokat is. amelyek vissza­tükrözik Bulgária és a kül­föld kulturális és politika) életét. Júliusban kiadják pél­dául a „Nemzeti Képtár”- sorozatot, ugyancsak július­ban emlékbélyeget jelentet­nek meg a párizsi kommün 100. évfordulója alkalmából. Egyéb emlékbélyegek kibo­csátását tervezik a szocialis­ta országok postaügyi mi­nisztereinek 8. találkozója alkalmából. Sorozatokat ad­nak ki, amelyeknek témája a régi bolgár építészet és Bulgária történelme lesz. Falánk földgép Méterről méterre rágja előre magát a földbe a ha­talmas gép és 15 m széles kész folyómedret hagy ma­ga mögött. Ez a legterméke­nyebb földgép — óránként több mint ezer köbméter föl­det mozgat meg. A brianszki mérnökök, az ETR—301 al­kotói, olyan berendezések­kel látták el gépüket, ame­lyek maximálisan megkönv- nyítik a vezérlést. A csator­naásást elektronikus készü­lékek ellenőrzik, fénysugár és fény elemek mérik a mély­séget és a csatomaárok fa­lának dőlésszögét. Az öntözési szakemberek új segítőtársa sikeresen vizs­gázott az asztrahányi sztyep­pékén. A hangjegynyomtatás korszerűsítése A krakkói Zeneműkiadó Vállalat évente 350—400 ze­neművet ad ki, összesen más­fél millió példányszámban. Ezeknek fele a világ minden részébe, a többi között Ame­rikába és Japánba is eljut. A krakkói vállalat gondozásá­ban megjelent művek a leg­korszerűbb nyomdatechniká­val készülnek. A hangjegyek nyomtatásának korszerűsíté­sén, a partitúrák új formá­jának keresésén hosszú ideig dolgoztak a lengyel vállalat munkatársai. Az általuk szaba­dalmaztatott hangjegynyom­tatási eljárás a világ szak­embereinek figyelmét is fel­keltette. A krakkói Zenemű­kiadó gondozásában jelent meg Chopin összes művei­nek kiadása, amelyet a leg­jobbnak ítéltek az eddig megjelent 70 mű között. Számtalan ismeretterjesztő munka is megjelenik; igen népszerűek például a „Zene­kedvelők”, a „Koncertlátoga­tók Kis Könyvtára” című sorozatok és azok a gazdagon illusztrált kiadványok, ame­lyeket nagy zenészek képes monográfiájának is nevez­hetnénk. Gyémántgyár Moszkvában A szovjet tudósok úttörő m.unkát végeztek a mestersé­ges gyémánt előállítási tech­nológiájának kidolgozásában. Ma már többfajta gyémántot álLítanak elő szintézis útján. A Moszkvai Keményötvözetek Gyárában ballasz típusú mes­Bevásárlókocsi A japán Toyoto gyár há­romkerekű „bevásárlókocsi­kat” is gyárt. A villamos meghajtású kocsik alakja há­terséges gyémántok ipari ter­melését végzik. A föld mé­lyében található háromféle gyémánt: a bort, a ballasz és a karbonad közül különösen a két utóbbi értékes, kiakná­zásuk azonban nagyon sokba kerül. romszögletű, hosszúsága 1,75 méter, szélessége 1,30 — ma­gassága pedig 1,35 méter. Automatikus osztályozás Egy bolgár tudományos dolgozókból álló munkakö- : zösség eredeti készüléket konstruált a gyümölcsök és zöldségek színek szerinti osz­tályozására. Különleges fény-elektronikus berendezés választja ki a megtisztításra szánt érett paradicsomot. Az automata termelékeny­sége óránként 88 kilogramm. Sajátos futószalagra szerelik, amely számos munkáskezet pótol. Az automatát főképp a tisztított paradicsom fel­dolgozásánál fogják felhasz­nálni. Ezenkívül a készülék a korai paradicsomot, a kajszi- i barackot és az őszibarackot is osztályozni tudja. Az új automata újdonságnak szá­mít a nemzetközi gyakorlat­ban. Az „Energomas” a nemzetközi piacon A GTT—3 típusú gázturbi­nák a Habarovszk) Energe­tikai Gépgyár, az „Energo­mas” legújabb termékei. A Szovjetunió számos vegy­ipari üzemében a gázturbi­nák révén sikerült korszerű­síteni a gyenge salétromsav előállításának technológiáját, amely mint ismeretes, az ás­ványi műtrágya alapanyaga. A gyakorlat bebizonyította, hogy a gázturbinák 40 száza­lékkal csökkentik a gyenge salétromsavat előállító üze­mek beruházási költségeit és 16 százalékkal a termékek önköltségét. Az „Energomas” új termékei a szovjet és a külföldi szakemberek figyel­mét egyaránt felkeltették. Az üzem ötven országba szállít kiváló minőségű kompresszo­rokat, töltőkompresszorokat, i’üstgázelszívó berendezése­ket, ventillátorokat és egyéb energetikai gépeket. Aram — a tea sérv ízből o A Hold vonzása szabályos időközönként apályt és da­gályt idéz elő a tengereken és óceánokon. Nagy Sándor nem ismerte ezt a jelensé­get, s így 'történhetett, hogy mint Curtius Rufus római történetíró beszámol róla, a dagály az Indus folyó tor­kolatában összezúzta a hí­res hadvezér flottáját. Ma már a tudósok igyekeznek hasznos célok szolgálatába állítani a tenger romboló erejét. Számos országban: az Egyesült Államokban. Ang­liában, Írországban stb. ter­veznek árapály-erőműveket. A Szovjetunió első ilyen erőműve a Barents-tengeren. a Kiszlaja Guba öbölben épült és már 1968 óta ára­mot ad. Teljesítménye 400 kilowatt. A Gidroprojek ter­vezőintézet tudósai most ú.1, kb. egymillió kilowatt telje­sítményű árapály-erőmű épí­tését tervezik Arhangelszk közelében. Az árapály-erő­művekre különösen nagy szükség van olyan tenger­parti részeken, ahol nincs fűtőanyag hőerőművek ré­szére és nincsenek vízerőmű építésére alkalmas nagy fo­lyók sem. A Föld árapály- energia-készlete óriási: mint­egy 1240 milliárd kilowatt! „Mentőkígyó” Két leningrádi mérnök, A. Marancev és P. Nyikolszkij feltalálta a „mentőkígyót”. Segítségével rövid percek alatt, éjjel, esőben és szélben, erős viharban, egyszóval a legnehezebb időjárásviszo­nyok mellett is a fedélzetre lehet venni sokszáz, nagy fe­lületen szétszóródott embert. Hogyan történik ez? A süllyedő hajóhoz siető mentőhajó tatjáról erős acél­sodronykötelet bocsátanak a vízbe, amihez hosszúkás ala­kú, műanyaghabból készült úszók vannak rögzítve. A kö­tél végén néhány felfújható Ásatás közben egyedülálló leletre bu kívánták a csemov- ci régészek, élükön V. Tyi- moscsukkal, a történelemtu­dományok kandidátusával. Az ősi amforák, amelyek­ben rendszerint bort szállí­tottak, a Fekete-tenger mel­lék) ókori városokból, Olviá- ból és Herszoneszból kerül­tek Bukovinába. De milyen módon? — ez erdekelte a kutatókat. Hamarosan más ősi emlékekre leltek, főként a háztartással kapcsolatosak­ra: malomkőre, eredeti agyagedényekre, halászfel­szerelésekre. A felmérhetet­len jelentőségű „trófeák” a Prutnál talált ókori szláv le­csónak és egy úszóhorgony található. A „kígyóhoz” mű­anyagháló csatlakozik, ame­lyik a vízben merőlegesen áll. Ennek köszönhető, hogy az emberek még a legna­gyobb vihar idején sem csúsznak el a kötél mellett. A mentő fokozatosan manő­verezve körülkeríti a kataszt­rófa színhelyét. Az átmérő fokozatosan csökken. Az em­berek belekapaszkodnak az úszókba, felmásznak a csó­nakokba. Végül bekapcsolják a csörlőt és a mentőkígyó fe­délzetre emeli a hajótöröt­teket. lepülés romjai között nyu­godtak. A tudósokat ez arra a gon­dolatra indította, hogy itt volt a bukovinai folyó első folyását benépesítő venédok (a szlávok őseinek) állomás­helye, az időszámításunk szerinti I—II. században. A hipotézist ellenőrizni kellett. A római birodalom ún. to­pográfiai Peftinger táblái se­gítettek a tudósoknak, ame­lyeken bejelölték, hogy a venéd törzsek az első évez­red küszöbén, részben a Dnyeszter folyó közelében éltek. A Prut pedig — mint ismeretes — érinti az adott helységet. / Egyedülálló régészeti lelet Bukovinában

Next

/
Oldalképek
Tartalom